Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. május 18., vasárnap Hivatásra nevelő gyakorlat Szocialista közoktatásügyünkben nagy hatóerejű változást hozott a tanítóképzés felsőfokúvá fejlesztése. A tartalmi és a szervezeti változás egyaránt kifejezésre juttatta, hogy közoktatáspolitikánk elsőrendű feladatának tekinti az általános iskolának a kor igényei szerint való folyamatos fejlesztését. Az általános iskolán belül megkülönböztetett figyelem illeti. az alsó, tagozatot, ahol a tanítók a szellemi ismeretekre való készséget, s az emberi jellemet együtt alapozzák. Ez a fokozott felelősségtudat készteti a tanítóképző intézeteket arra, hogy szüntelenül tökéletesíteni igyekezzenek (oktatási módszereiket, s a tervezhető jövő igényeivel számolva készítsék elő hallgatóikat a rájuk'váró pedagógiai alapozó munkára. A Sárospataki Tanítóképző Intézetet évszázados értékes hagyományai, s a jelenkorban megnövekedett lehetőségei egyaránt kötelezik a > legbiztosabb célravezető pedagógiai módszerek alkalmazására. — Az intézetben az elméleti felkészítéssel együtt kell, hogy haladjon a hallgatók gyakorlati képzése — indokolja a címben előrevetített téma jelentőségét Gonda Sándomé, intézeti igazgató- helyettes. — A gyakorlati képzés ugyanis nem csupán a tanítási órákon való biztonságot fejleszti ki a jövendő tanítókban, hanem a hivatásra nevelés egyik fő lehetősége is. Gonda Sándorné tudományos kutatómunkájának is központi területe a gyakorlati képzés, tehát a leghitelesebb tájékoztatást adja ebben az ügyben, Vizsgálatai, s az intézeti tapasztalatok együtt tanúsítják, hogy a gyakorlóiskolai tanítások a hallgatók pedagógiai személyiségének fejlődését intenzíven segítik, meggyorsítják. A tanítójelöltek intézeti éveik alatt tetemes időt fordítanak a tanítási gyakorlatokra: teljes képzési idejük 21 százalékát, abszolút számban 600 órát. Az általános iskola1] tanítási gyakorlatok járulékos nevelési haszna is igen jelentős. Ezeken a gyakorlatokon 10—12 társa figyeli a tanítójelölt önálló munkáját. A csoportokban viszonylag gyorsan, erőteljesen bontakoznak ki a közösségi neve- ‘őhatások. A társak — ha- «vományos elnevezéssel a hospitálók — közreműködnek a felkészítő, s az utólagos elemző munkában. Ál- '-iIános tapasztalat, hogy a csoport tagjai együtt izgulnak szereplőtársaikkal, átér- 'k helyzetüket, osztoznak -iker- és kudarcélményeikben egyaránt. Nem a középiskolai hagyományos diák- szolidaritás megnyilvánulása már, hanem a felnőtt tár- ■ak felelős tanácsadása, ser- intése. segítőszándékú bírálta. Magától értetődő az önkéntes közösségi munkamegosztás például a feladatlapok sokszorosításában. a 'imléltetőeszközök készítésében, az audiovizuális oktatási segédeszközök kezelésében. Az intézet a spontán jellegű közösségi segítőkészséget tudatosan is továbbfejleszti azzal, hogy a tanítási gyakorlatokra kialakult kiscsoportoknak kollektív megbízást is ad, amelyben a munka tervezését, szervezését, megoldását és értékelését is közösen, kell elvégezni. Ilyen közös megbízatás például valamilyen iskolai vetélkedő, kirándulás együttes megszervezése, lebonyolítása. Igen jól bevált gyakorlat a fizikai dolgozók gyermekeivel való közös foglalkozás. korrepetálás is. A másod- és harmadéves hallgatók mór összeszokott csoportjai segítenek a gyakorló- iskola nevelőinek az iskola- köteles gyermekek iskolára való érettségének a vizsgálatában. Mindez a közös feladat, az élő gyakorlat — az, hogy személyesen foglalkoznak már az intézeti évek alatt a 6—10 éves gyermekek közösségi nevelésével — közvetlenül és közvetve kihat hivatástudatuk erősítésére. Az iskolai gyakorlatok ■ szervezeti keretei a későbbi munkahelyi demokratizmus igényét fejlesztik lei a hallgatókban. Az intézeti tanárok azzal is önállóságra, kezdeményezésre ösztönzik a tanítójelölteket, hogy szakmai, nevelési kérdésekben gyakran kikérik véleményüket, megszívlelendő javaslataikat pedig hasznosítják a képzési munkában. A hallgatói csoportokban végzett együttes munka jó előiskolája a későbbi, kívánatos tantestületi életnek, s a fiatal pedagógusok közéleti szereplésének. A hivatástudat fejlődése szempontjábó’ jelentős, hogy az általános iskolai gyakorlatokban ismeri meg konkrétan a pedagógusjelölt a tanítói munka sokrétűségét A hallgatókban egyénenként különböző intenzitással érik meg a választott hivatással való azonosulás. Van hallgató. akinél a végleges azonosulást csak a tanítási gyakorlat élménye, a gyermekek előtti szereplés serkentő hatása hozza meg, amikor sikerült alkalmasságáról, helytállásáról „visszajelzést” kapni, önmagát ellenőrizni — és saját alakuló pedagógusi személyiségét elfogadtatni a gyermekekkel. Az első szereplések elkerülhetetlen izgalmának a feloldására szolgált az a közelmúltban hozott tantervi változtatás, amely szerint a gyakorlati képzés kezdeti szakaszában — a harmadik félévben — a hallgatók iskolai gyakorlata nem osztályzattal, hanem aláírással zárul. így sokkal felszabadultabbak ez első próbálkozások. S mivel ,a tanítójelölteknek nem kell szoroneaniok az osztályzattól teliesítménv"vet nemesebb motívumok fokozzák. Nem csökken, bmem növekszik az igyekezetük — hiába marad el a jegyben való értékelés. Az új gyakorlati képzési módszerben més inkább erősödik a . fiatal nedagógus- jelöltek kötelességtudata és Felelősségtudata — a jó tanító két alaptulajdonsága. Berccz József — Nem szerelmi történet lasz. inkább arról szól. milyen kevés napjainkban a szeretet, a megértés és az emberi szolidaritás, — mondja Ingmar Bergman, a világhírű svéd filmrendező új. négyrészes, egyenként ölven- perces Hímjéről, amelynek forgatását most kezdi. A film főszereplői: L iv XJll- mann, Erland Josephson és Gunnar Björnstrand, a rendező más filmjeiből nálunk is ismert színészek, a címe pedig Szemtől szembe lesz. Most tv-változatban készül, de a rendező egész estét betöltő játékfilmet is szándékszik vágni belőle. 1 XV. miskolci filmfesztivál Flát véget ért! A fesztivál díjai Mint a lapunk első oldalán olvasható tudósításból kitűnik, a szombat esti záróünnepséggel hivatalosan véget ért a XV. miskolci filmfesztivál. Nagy örömmel köszönthetjük azt a döntést, amely a SZOT díját, a fesztivál fődíját Magyar Józsefnek ítélte Végtelen szürke csatatér című kisfilmjéért, 6 szívesen köszöntjük a fesztivál más díjnj'erteseit is. Mintegy száz versenyfilm között tizenegy díjat osztott ki a zsűri, s ez a korábbi fesztiválokhoz képest kevesebb díj-éríéknöue/ce- dést jelent. A díjkiosztást megelőzően, sőt már pénteken, késő este I retrospektív vetítés keretében újra találkozhattunk a korábbi fesztiválok legértékesebb mozifilmjeivel. Igazán sajnálatos, hogy az első, a televízió közreműködése nélkül megtartott miskolci filmfesztiválon nemcsak az új televíziófilmeket nélkülözhettük, hanem visszamenőlegesen, a korábbi tíz fesztivál felidézéséből is kirekesztette az emléküket a retrospektív műsorok szerkesztése. Pedig a korábbi fesztiválokon általában fele-fele arányban vettek részt a televíziós művek, s nem volt kisebb arányuk a díjazottak, a legsikeresebbek és legemlékezetesebbek között sem. Szívesen láttuk a programban az Ének a vasról (Kollányi Ágoston), a Nyitány (Vadász János), az Elégia (Huszárik Zoltán), a Ceruza és radír (Macs- kássy Gyula), a Variációk egy témára (Szabó István), a Cigányok (Sára Sándor), A per (Magyar József) és más filmek felújítását, de legalább ilyen listát tudnánk a kiemelkedő tv- filmekröl is összeállítani. Véget ért hát a XV. miskolci filmfesztivál. Már most megállapíthatjuk, hogy a két év előtti XIV.-nél sokkal jobb közérzettel. S mert a vendégeknek a Júnó Szálló, meg a tapolcai környezet és -a remek időjárás csak növelte a jó feszti- váli közérzetet, kellemesebb emlékeket hagy a kisfilmek 1975- ös miskolci ünnepi hete. Dr. Ortutay Gyula állami díjas akadémikus elnökletével a XV. miskolci filmfesztivál zsűrije zárt ülésen meghozta döntését. A tegnap esti záró- és díjkiosztó ünnepségen Magyar József vette át a Szakszervezetek Országos Tanácsának díját Végtelen szürke csatatér című alkotásáért. Miskolc város díját Dévényi Lászlónak ítélték oda Szemek című filmjéért. Borsod megye díját Kovásznál György Ca ira című munkája érdemelte ki. A kategória-díjakat a következő filmek és alkotók kapták: A népszerű-tudományos filmek kategóriájában Kis József Hortobágy című filmje lett az első. A rövid do- kumentumfilmck közül György István Kezükben a világ lett díjazott, a hosszú dokumentumfilmek kategória-díját Dárday István—Mi- „hályífy László—Szalui Györgyi—Vitézy László—Wilt Pál A szocialista nevelésért című alkotása kapta. A híradó és riportfilmek kategória-díját Gödrös Frigyes Chile: Üzenet, az animációsokét Macs- kássy Katalin Gombnyomásra című filmjének ítélték. A KISZ KB díját Préda Tibor Következmény, a TIT elnökségi díját Tiefbrunner László Vis vitális című műve nyerte. Operatőri díjat kapott Zöldi István a Hortobágy és Simon György Tüznyilak című filmjéért. A CIDALC plakettjét Szécsánvi Ferencnek ítélték a Csak egy bö betű-ért. Először adtak ki díjat annak az újságírónak, aki a rövid- és dokumentumfilmekről a legszínvonalasabb elemző kritikákat írta. A díjról külön zsűri döntött Budapesten. A jövőben hagy<j; mányosan kiadásra kerülő díjat első ízben Lázár István író-újságírónak ítélték oda. A tudományos ismeretterjesztés borsodi fóruma A Borsodi Szemle huszadik éve Az idén huszadik évfolyamába lépett a Borsodi Szemle, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat, valamint a Borsod megyei és Miskolc városi Tanács folyóirata.' A negyedévenként megjelenő folyóirat fejlécén, alcímként ez olvasható: Tudományos ismeretterjesztő folyóirat. Két évtized alatt több szerkesztő bizottság és szerkesztő irányította a lapot, kisebb strukturális változások adódtak, a profil és arculat azonban lényegében változatlan, s azt az előbb idézett alcím is körülhatárolja. Állandó rovatai — Napjaink kérdései, Gazdasági élet, Történelmünk, Művészet- Irodalom, Borsodi élet, Hagyomány, Jegyzet, Társulati élet, Könyvszemle és a grafikák rendszeres közlése — már címeikben tükrözik a folyóirat szerkezetét, s az a tény, hogy a Napjaink kérdései rovat , található mindenkor a lapszám élén, azt is jelzi, hogy a szerkesztés erőteljes érdeklődéssel fordul e témakör felé. A Borsodi Szemle idei első számát méltatva megjegyeztük (április 26-i lapszámunkban), hogy ebben a számban bizonyos arányeltolódás mutatkozik terjedelmi tekintetben a napjaink kérdéseit feltáró írások és a szűkebb pátriánkhoz kevésbé kötődői a múltat vallató publikációk között. Ezt követően ültünk össze Oltván Bélával, a Borsodi Szemle felelős szerkesztőjével, hogy a huszadik év elején számba vegyük a folyóirat szerkesztésének gondjait, választ keressünk a „hogyan tóvá bb?”-ra. © * Beszélgetésünk nem az eltelt húsz esztendőt járta be, inkább a ma és a holnap lehetőségeiről esett szó. — A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei lapjai. szerte az országban széles körű ismeretterjesztést szolgálnak, a legkülönfélébb tudományágakat igyekeznek az olvasókhoz közelebb vinni. Nálunk, Borsodban néhány éve kialakult egy olyan koncepció, hogy a Borsodi Szemle mindinkább a társadalomtudományok. ■ orgánuma legyen. Ezt az elképzelést nagyrészt meg is valósítottuk — mondta Oltyán Béla. — Nem mond ennek a koncepciónak ellent a megye ipari-műszaki jellege? — Tagadhatatlan, a megyében a műszaki tudomá-. nyok erős jelenléte, s különböző kiadványok fórumot is biztosítanak a műszaki és egyéb tudományos publikációknak. A Nehézipari Műszaki Egyetem kiadványain túl van még ipari, egészség- ügyi, stb. orgánum is, de a társadalomtudományi ágaza- tok új eredményeinek ismertetésére, népszerű terjesztésére feltétlenül szűk-, ség van, s ez indokolja a Borsodi Szemle ez irányú törekvéseit. Egyébként szerkesztő bizottságunk sohasem zárkózott el és a jövőben sincs szándékában kirekesz- teni a más jellegű témákat, a műszaki, orvosi, egyéb jellegű írások rendszeresek hasábjainkon, a Gazdasági élet című rovatunk pedig általában a napi élethez kapcsolódó kérdéseket tárja fel. —„ A szerkesztő bizottság elképzelése szerint milyen jellegű írásokat kívánnak a jövőben a folyóiratban közölni, hogy az vállalt feladatát, a tudományos eredmények népszerűsítését, a széles körű ismeretterjesztést mind hatékonyabban elláthassa? — Szerkesztési koncepciónk kétirányú. Részben a megyénkben élő tudományos munkások, a különböző tudományágak művelői, illetve a máshol élő, de borsodi témákat féldolgozó szerzők számára szeretnénk publikációs lehetőséget biztosítani.' Legyen szabad elbüszkélkednem azzal, hogy közleményeinkre sokfelé felfigyelnek. s például a Látóhatár című tallózó folyóirat is rendszeresen felhívja a figyelmet ránk. Csak a tavaly szeptemberi számában szerepelt hat írásunk. Koncepciónk másik fele szerint a tudományos publikációinknak feltétlenül tudománynépszerűsítőknek is kell lenniök, »s ezért tudományos anyagokat ismeretterjesztő módon, tudományos igényű cikkeket olvasmányos formában kívánunk rendszeresen közreadni. E népszerű, olvasmányos formára való törekvést az is indokolja, hogy lapunk nem szűk szakmai közönséghez jut csak el, mint a szakfolyóiratok, hanem sokfelé, s meglehetősen heterogén rétegekhez. — Elérkeztünk így egy érdekes kérdéshez. Ha szabad így neveznem, a Borsodi Szemle neuralgikus pontjához. Vajon nincsen-e ellentmondás a szerkesztés sok jó törekvése, az értékes publilcációk sokasága és a folyóirat alacsony példányszáma között? Vajon az a sok tudományos ismeret terjesztő munka, mit a Szemle írásaiba belefektetnek, nem kamatozhatna-e jobban, ha még többfelé, még több olvasóhoz jutna el a lap? — Bar húszéves fennállásunkat , elsődlegesen örömteli hangokkal kellene köszöntenünk, nem feledkezhetünk meg az ilyenfajta gondokról sem. Valóban kívánatos lenne a jóval szélesebb körű olvasottság, a különböző közösségekhez, iskolákhoz, egyéb hasonló intézményekhez, szervezetekhez közelebb jutni, de szervezési gondjainkon még vem sikerült érdemben túllépnünk. Az írásos ismeret- terjesztés jó fóruma nagyrészt adott a megyében a Borsodi Szemle útján, de nem élünk kellően a lehetőségekkel. És itt kapcsolódik e gondolathoz a szerzői A Csehszlovák Kultúra a két klasszikus cseh zeneszerző, Dvofzsák és Smetana műveiből összeállított ajün- dékhangversenyt rendez Sárospatakon a Rákóezi-vár lovagtermében. A ‘ vonóshangszerekre 'és zongorára komponált műveket a budapesti Állami Operaház zegárda témaköre. A mag már megvan, elsősorban az MSZMP MB Oktatási Igazgatóságának tanárai körében, s még néhány ismert régebbi állandó szerzőt számíthatunk ide, de nehéz a bővítés. A nagyobb tanulmányokon dolgozók csak ritka időközökben publikálnak, a lap kézirátigénye viszont folyamatos. A szerzői gárda kapcsán is a tudomány és az ismeretterjesztés elválaszthatatlanságát kell figyelembe vennünk. Beszélgetésünket ezzel a gondolattal zártuk, összegzőén ismételten leírhatjuk: a Borsodi Szemle a tudományos ismeretterjesztés jó írásos fóruma, de lehetőségeit még fokozottabban kell kihasználnunk. Sokakhoz szóljon a tudományról, olvasmányosan, népszerűén, igénybeli engedmények nélkül. A, Borsodi Szemle nem tudományos közlöny, hanem tudományos ismeretterjesztő folyóirat, e szerepnek kell benne dominálnia, de egyébként sem lehet az olvasmányosság a tudomány ártalmára. Az írásos ismeretterjesztésnek nagy figyelmet szentel több közművelődési témájú állásfoglalás, többek között a közművelődési párthatározat is. A húszesztendős Borsodi Szemle e határozat szellemében végezheti jól. illetve még jobban munkáját a továbbiakban. Benedek Miklós nekarának szólistái! — Gránát József, Fenyő Ferenc, Szász Árpád. Hargitai Miklós és Váczi Károly — szólaltatják meg. A nem mindennapi zenei élményt ígérő hangverseny május 19-én, hétfőn délután 17 órakor kezdődik. Csehszlovák hangverseny Sárospatakon í . ■ Szemtől szembe
