Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-07 / 80. szám
ESZAK-M AGYARORSZÁG 2 Nemzefközi átterőlaiáfkszs megyéRkben Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére harmadízben rendezték meg a nemzetközi úttörőtalálkozót, amelyen a magyar pajtásokon kívül lengyel, német és bolgár úttörők és kisdobosok vettek részt. A miskolci sportcsarnokban megtartott megnyitóünnepségen mintegy 2500 részvevő előtt mutatták be produkciójukat. Az ünnepségen Újhelyi Tibor, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára köszöntötte a fiatalokat. Az ünnepségen részt vett dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Drótos László, a városi pártbizottság első titkára, Rózsa Kálmán, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára, Török László, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Fülöp Péter, a városi KISZ-bizottság első titkára és Tóth Ferencire, a megyei úttörőelnökség elnöke. Az április 9-ig tartó ünnepségsorozat keretében a külföldi pajtások műsorukkal fellépnek többek között Kazincbarcikán, Sajószent- péteren és Kurityánban. Programjukban szerepel egy aggteleki kirándulás is. Szocialista ifszáisli ’Sift* 8FÖ SB1 ^^11 ^ i ^ jj ^fj A hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre hozzánk érkezett szocialista országok újságírói országjáró kőrútjuk során tegnap Miskolcra látogattak. Délután a miskolci Sajtóházban találkoztak lapunk, az Észak-Ma- gyarország képviselőivel. , A szívélyes hangulatú baráti találkozón Wirth Lajos, az Észalc-Magyarország főszerkesztője tájékoztatta a delegáció tagjait Borsod megye politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életéről, a megyében megjelenő lapok és a borsodi hírközlő szervek munkájáról. Ezt követően újságíró vendégeink Miskolc nevezetességeivel ismerkedtek. Ma a delegáció Leninvárosba látogat, ahol az olefinmű megtekintése szerepel programjukban. Ünnepünk a világban (Folytatás az 1. oldalról) felszabadulásának 30. évfordulójáról. Üj-Delhiben, az indiai fővárosban megtartott szerda esti ünnepségen Pra- nab Mukherdzsi pénzügyi államminiszter méltatta az évforduló nemzetközi jelentőségét, rámutatva a szovjet hadseregnek a XX. világháborúban betöltött felszabadító szerepére és a 30 év előtti eseményeknek a világban végbemenő változásokra gyakorolt hatására. Daccában, a bangladesi fővárosban kiállítás nyílt az évforduló alkalmából, Tokióban, a Japán—Magyar Baráti Társaság rendezett ünnepi estet, amelyen a megemlékezéseket magyar zenei műsor követte. Lehetetlen valamennyi megemlékezést számbavenni, de a kiragadott példák is tanúsítják: a 30 év előtti események nemcsak a magyar nép számára nagy jelentőségűek, nemcsak a szocialista testvérország népei, de más barátaink, távoli országok népei is velünk együtt ünnepeltek ezekben a napokban. S bár az alkalmat hazánk felszabadulásának 30. évfordulója szolgáltatta, az ünnepségek és megemlékezések Moszkvától Űj-Delhiig, Szófiától Tokióig ennél jóval messzebbre mutattak. Ma nyílik a magyar jubileumi kiállítás Moszkvában • (Folytatás az 1. oldalról) Külkereskedelmi miniszterünk méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a zocialista Magyarország a : - lszabadulást követő három -tized alatt ért el. Rámu- : íott, hogy a szocialista ipgazdaság egész fejlődése elválaszthatatlan a magyar— szovjet gazdasági együttműködés eredményeitől. 1945-bén a felszabadulás után a Szovjetunióval kötöttük az első kereskedelmi egyezményt, amelynek keretében a Szovjetunió 30 millió rubel értékben, főleg a termelés megindításához; szükséges létfontosságú anya-’ gokat szállított számunkra. A magyar—szovjet külkereskedelmi forgalom fejlődésére jellemző, hogy 29 évvel később, 1974-ben a forgalom több mint 2,1 milliárd rubelt tett ki, ami Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy 35 százalékát alkotja. A két ország kölcsönös árucsere-forgalmával kapcsolatban dr. Bíró József rámutatott, hogy autóbuszokból a Szovjetunióba az idén már több mint 6000 darabot szállítunk. Számottevőek Magyarország szállításai, híradástechnikai berendezésekből, elektronikai és vákuumtechnikái gépekből, valamint élelmiszeripari berendezésekből. A magyar ipar és a mezőgazdaság egyes ágazatai termelésének igen nagy hányadát a Szovjetunió vásárolja meg. Gazdasági fejlődésünk távlatait változatlanul a Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló kapcsolataink szélesítése határozza meg — mondotta dr. Bíró József. Az MSZBT székhazában április 6-án Nagy Mária, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság főtitkára köszöntötte az 1. F. Kuc vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet veteránok küldöttséget, akik reszt vesznek hazánk felszabadulásának 30. évfordulója ünnepségein. A baráti találkozón Grósz Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője üdvözli a veteránokat Vasárnap a Barátság Házába látogatott az egykori felszabadító harcokban részt vett szovjet veteránok 40 tagú küldöttsége, amely X. F. Kuc, nyugalmazott vezérőrnagynak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége tagjának vezetésével tartózkodik hazánkban. A vendégeket Grósz Károly, az MSZMP KB agitá- ciós- és propaganda osztályának vezetője köszöntötte. Beszédében méltatta a hazánk felszabadításában részt, vett szovjet katonák önfeláldozó hősiességét, a magyar és a szovjet nép internacionalista testvériségét, a szabad Magyarország három évtizedes fejlődését. Ezután Nagy Mária, az MSZBT főtitkára átnyújtotta a veteránoknak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényeit. A kitüntetettek meleg szavakkal szóltak azokról az élményekről, benyomásokról, amelyeket az elmúlt napokban szereztek, amikor ' felkeresték' át) év előtti' harcaik színhelyét. ^ elei 8 felszaiaítólrtol Ünnepi számunkban egy, Miskolc felszabadításában részt vett szovjet katonalány levelét közöltük, aki azóta — amint levelében írta — nagymama lett. Harminc év távlatából emlékezett vissza azokra a vérzivataros időkre, amelyeket Borsod megyében töltött katonatársaival együtt. e Szergej Vnukov, a 40. hadsereg Bogdán Hmelnickij érdemrenddel kitüntetett Dnesztrovszkij Vörös Zászlós ezred volt kapitánya szintén levelet küldött szerkesztőségünknek, hogy több mint negyedszázados visszaemlékezését tolmácsoljuk megyénk dolgozó népének. „Emlékeimben visszatér a 30 évvel ezelőtti Magyarország képe, a második világháború szomorú emlékei — írja. Most is nagyon sok eseményt őrzök azokból az időkből. Különösen élesen él emlékezetemben hős társaimnak tevékenysége, hősiessége, akik közül sokan életüket áldozták Magyarország szabadságáért. De kitörölhe-. tétlenül él emlékemben a testvéri magyar néppel való első találkozás, az első baráti szálak kötődései is. Jól emlékszem rá, hogy amikor magyar földre léptünk, az első napokban a fasiszta propagandával megfélemlített lakosság egy része félt a Vörös Hadsereg katonáitól. De csakhamar felengedett ez a tartózkodás, és örömmel, szeretettel vettek bennünket körül, segítettek nekünk és együttműködtek velünk. 1944. novemberében hadseregünk 159. megerősített körzetének 493. számú ezre- de kapta azt a nehéz feladatot. hogy keljen át a Tiszán. Éjszaka egy Tisza menti faluban foglaltuk el harcálláspontunkat. A falu nevére sajnos már nem emlékszem. A folyó azon részén helyezkedtem el, ahol éles kanyarulatot vesz a Tisza és a partján egy magányos parasztházikó állt. Lakói a nehéz helyzet ellenére is kedves, vidám embereknek mutatkoztak. A családfőt — jól emlékszem — Jánosnak hívták. Az apa és legidősebb fia nagy érdeklődést mutatott irántunk és mosolyogva mutatta azokat a fasiszta propaganda plakátokat és röplapokat, amelyekkel a magyar dolgozókat rémítgették. Nem értettük egymás nyelvét, mégis megértettük egymást. Megbarátkoztunk és ő annyira megszeretett bennünket, hogy segítségét is felajánlotta a hadseregnek. Hajnalban kezdtük meg az átkelést. A két csónakot, tele katonákkal, az apa és a fia irányította, Többször fordultak katonáinkkal a két part között. Az ellenség azonban észrevette az átkelést és óriási tüzet nyitott ránk. A harc elkeseredetté vált. Az ellenség minden erejét megfeszítve védekezett, később pedig ellentámadásba ment át. A csónakok azonban, amelyeket az apa és a fia vezetett, mindezek ellenére szünet nélkül jártak a jobb és a bal part között, szállítva a csoportokat, az elfoglalt kis hídfő további megtthon ünnepi időszámítás szerint zajlott a hét s a világpolitikai krónikákban is helyet kért magának nagy nemzeti évfordulónk visszhangja. Gyűlések, fogadások, ünnepi megemlékezések adtak méltó keretet ahhoz, hogy számot vethessünk építőmunkánk három évtizedének eredményeiről. A nemzetközi porondon természetesen a maguk megszokott ritmusát követték az események, s a világ figyelme mindenekelőtt az indokínai félsziget felé fordult. Huszonnégy hónapja annak, hogy Párizsban megegyezés született a vietnami háború befejezéséről, s rögzítették a kibontakozás politikai menetrendjét is. A saigoni Thieu- rezsim azonban kezdettől fogva, tudatosan szabotálta a megállapodások megvalósítását. Amerikai segítséggel kiépítették a világ létszámban negyedik legnagyobb hadseregét, s megkezdték a területrablást, a felszabadított körzetek visszahódítását. A zavarosban halászást megkönnyítette, hogy a hagyományos, arcvonalak nélküli partizánháború befejezése után a frontok meglehetősen bonyolultan alakultak, s a nagyvárosok szinte kivétel nélkül saigoni fennhatóság alatt álltak. (A DIFK a háború alatt nem is törekedett ilyen városok elfoglalására, mert lakosságukat kitette volna az állandó, pusztító bombázásoknak.) A dél-vietnami hazafias erők hónapokon át nagy önmérsékletet tanúsítottak, de egy évvel ezelőtt, az önvédelem elemi érdekeiből következően, parancsot adlak a visszacsapásra, a területhódító provokációk megtorlására. A katonai eszközök mellett azonban változatlanul szorgalmazták és szorgalmazzák a politikai és diplomáciai lehetőségek, felhasználását a párizsi egyezmények megvalósítására. így hullámoztak az események, amikor három-négy héttel ezelőtt egyszerre megkezdődött a Thieu- rezsim katonai és politikai összeomlása Dél-Vietnam északi és középső részén. A saigoniak kiürítették a 65 000 négyzetkilométernyi központi fennsíkot. Elesett tizenöt tartományi székhely, közöttük Da Nang, Qui Nonh és Hűé, a Saigon utáni legnagyobb városok, s a legújabb hírek szerint az ország csaknem kétharmada felszabadult. A viharos gyorsasággal bekövetkező fejlemények a szakértőket is meglepték: a Fehér Házban a hét végén is folyt a nagy válságtanácskozás, de egyelőre nem sikerült megtalálni a „bölcsek kövét”. Úgy tűnik sok tényező hatott egyszerre: a Thieu-rendszer bomlása, a saigoni belharcok, a DIFK szilárdsága, a lakosság népi felkelése. (Da Nang-ot, a szuperbázist például 15 óra alatt foglalták el, természetesen a helyi lakosok tevékeny közreműködésével.) Thieu most kormányátalakítással és hadi kabinét létrehozásával próbál időt nyerni, hogy a fővárost és Dél- Vietnam éléskamráját, a Mekong-delta vidékét tartant tudta. A DIFK, amely továbbra is a párizsi egyezmények szellemében cselekszik, bejelentette: hajlandó a tárgyalásokra, de csak olyan saigoni kormányzattal, amely valóban megegyezésre törekszik. A Thieu-rezsimnek valóban tartós túlélésre tehát aligha lehet reménye, viszont ma még korai lenne jóslásokba bocsátkozni, hogv bukása mikor és milyen körülmények között következik be. és megfürödhetsz Miskolc gyógyító hatású fürdőjében.” Nekem 20 év múlva adatott meg ez a lehetőség, hogy a gyönyörű szép Borsod megyét bejárjam, és valóban megfürödhessek a miskolctapolcai barlangfürdőben, amelyről olyan szépen írt az én katonabarátom. Milyen kellemes volt fürödni és szimbolikusan lemosni a háborúban szerzett sebek hegeit, az idő múlását jelző ráncokat a gyógyító termálvízzel. Nagy hatást tettek ránk; azok a találkozások, amelyek a dolgos életet szerető magyar néppel történtek. Szívből örülünk azoknak a 1 sikereknek, amelyeket a magyar nép az új szocialista Magyarország építésében elért. Mi örökre az önök barátai maradunk és ezt a testvériességet és barátságot átadjuk a mi fiatal nemzedékünknek. Együtt örülünk Önökkel eredményeiknek." Most is nagy érdeklődéssel figyeltük a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát. Hisszük és tudjuk, hogy ez újabb kiindulást jelent a szocializmus győzelmének útján. Én és régi harcostársaim tiszta szívből köszöntjük önöket április 4-e. hazájuk felszabadulása alkalmából. És kérjük, hogy a jövőben is hajtsák meg az emlékezés, a kegyelet zászlaját azoknak a szovjet katonáknak a tiszteletére, akik az önök földjén nyugszanak, márványlapok alatt vagy a napfényes Magyarország hegyei között és mezein. Drága Elvtársak, Barátaim! Nugvon jó egészséget kívánok Önöknek, sok sikeft a munkában, az új élet építésében, teljes boldogságot és Magyarország további felvirágzását. Őszinte tisztelettel Szergej Vnukov erősítésére. Az egyik fordulónál azonban egy lövedék eltalálta az egyik csónakot, és az óriási robbanástól a csónak helyén hatalmas „szökőár” emelkedett a magasba a lövedék hatására. Ekkor súlyosan megsebesült a fiú. Katonáink közül sokan meghaltak a hídfő megtartásában, századunkból alig maradtunk páran. Itt halt meg Gorbunov főhadnagy, hős parancsnokunk is. De az előrenyomulást a fasiszták már nem tudták megállítani, csakhamar felszabadítottuk egész Borsod megyét. Mi azóta is szívünkben őrizzük az apa és fia hősiességét. Sokszor elgondolkodom azon, milyen gyorsan nőtt és erősödött a mi barátságunk. És olyan hősiesen harcoltak a fasiszták ellen, mint a legbátrabb és hős szovjet katonák. Elmúlt a félelmetes háború, Magyar- ország szabad, független állam lett. Olyan szerencsében részesültem, hogy 20 év után, mint a Vörös Hadsereg veteránja, egy delegációval ellátogathattam a szép Magyar- országra és végigjártam a régi harctereket. Azóta is örömmel emlékezem ezekre a napokra és azokra a borsodi emberekre, akik szeretettel fogadtak és kalauzoltak megyéjükben. És ekkor eszembe jutott Vlagyimir Zsukov katonatársam egy naplójegyzete, amelyikben 30 • évvel ezelőtt ezeket a gondolatokat vetette papírra. „Légy hős, bátor, soha ne fáradj el, életben maradsz és a háború végén majd kial- hatod magad! Mehetsz majd Egerbe, mehetsz Miskolcra Szovjet veteránig ^ kiiiiiijetp?^,' n 2 BOFOlS^sfl^Ililff 2»2§12I1 * 4 ' ^TT"*S*” * %&5- *Rrifk *1 hétfő ■ J* M i \n< l 1 «j * 1 Változó tlérftép
