Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
1975. óprifts 4., péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 A magyar vegyipar 30 éve Gigantikus üzemcsarnok vasbetonváza Kazincbarcikán az épülő PVC III. területeit. Fotó: Gallyas A vegyipar a magyar népgazdaság egyik legdinamikusabb fejlődő ágazata. Honnan indult el, hová jutott a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt, s hogyan fejlődik a következő években — erről beszélgettünk Gör-Nagy Sándor nehézipari államtitkárral. — A felszabadulás előtti helyzettel összehasonlítva, milyen tények érzékeltetik legjobban a fejlődést? — 1938-ban a háborúra készülődő Magyarországon a inai értelemben vett vegyipar részaránya a gyáripar termeléséből 9,1 százalékot reprezentált. Termelése forintban kifejezeve mintegy 2,7 milliárdnyi értéket tett ki, az ágazatban foglalkoztatottak száma pedig 23 ezer volt. A teljes külkereskedelmi behozatalból a vegyipar 10 százalékkal, a kivitelből 2,3 százalékkal részesedett. — Magyarország vegyiparának fejlődését a két világháború között két fő tényező határozta meg; a tőkések, főleg a külföldi tőkések profitérdekei és a nagy imperialista államok, elsősorban Németország vegyiparának elnyomó hatása. Ezért a magyar vegyipar aránytalanul fejlődött. Teljesen hiányzott a szerves alapanyaggyártás, a kezdeti lépéseket tették meg a miianyag- és vegyiszálipar 'fejlesztésében. A lakk- és festékipar, a háztartásvegyipar, a kozmetikai- és háztartási vegyipar pedig lényegében kézműipari jellegű volt. — Ez az aránytalan és a háborúban romba dőlt vegyipar a 30 év alatt az ipari termelés, egész népgazdaságunk egyik jelentős tényezőjévé fejlődött. A vegyipar termelése 1950 és 1975 között csaknem 25-szörösére nőtt. A hazai vegyipartermelés növekedése majdnem kétszer olyan gyorsan fejlődött, mint az ipar átlaga. Részaránya az iparban az összehasonlítható lermelési érték alapján az 1950. évi 3,8 százalékról 1975- re 12,4 százalékra emelkedik. A magyar vegyipar ma 15 nap alatt állítja elő vegyi termékekből azt az értéket, amelyhez 1950-ben egy egész év munkája volt szükséges. A vegyipar állóeszköz-állománya 25 év alatt 18-szorosára, dolgozóinak létszáma 3,8-szoro- sára, a munka termelékenysége 6,5-szeresére nőtt. — Megemlítené államtitkár elvtárs a 30 éves fejlődés legkiemelkedőbb mozzanatait? — A nagyarányú fejlesztés eredményeként népgazdaságunk számos új vegyipari kombináttal és üzemmel lett gazdagabb. 1950-től napjainkig épült a Hajdúsági Gyógyszergyár (ma Biogál), a Borsodi Vegyikombinát, a Tiszai Vegyikombinát, a Tiszame.nti Vegyiművek, a Dunai Kőolajipari Vállalat. Teljes mértékben rekonstruáltuk a gyógyszer-, a gumi- és fotokémiai ipart, jelentős mértékben fejlesztettük az egyéb könnyüvegyipari termékek gyártását (műanyag- feldolgozás, növényvédő szerek, lakkfestékek, szintetikus mosószerek, kozmetikai és háztartásvegyipari cikkek.) A legdinamikusabb fejlődést a gyógyszeripar produkálta. Termelése 1950-től napjainkig 120-szorosára nőtt. Népgazdasági jelentősége miatt kiemelkedőnek mondhatjuk a műtrágyagyártás fejlődését is: 25 év alatt 15-szö- rösére növelte produktumát. Hatékonyságát tekintve az 1974, évi előzetes adatok alapján az egy főre eső termelési érték tekintetében a vegyipar az összes többi iparág között a második helyet foglalja el. — Milyen szerepet játszik a szocialista gazdasági integráció vegyivarunk fejlődésé- bán ? — A KGST Vegyipari Állandó Bizottsága keretében, illetve a kétoldalú együttműködések során létrejött egyezmények mindenekelőtt vegyiparun.. fejlesztését célozták. Jelentős technológiai segítségnyújtásokon és a műszakitudományos együttműködésen túlmenően tulajdonképpen a KGST piaci lehetőségei biztosították gyógyszeriparunk nagyarányú fejlődését. A magyar vegyipar részvétele a nemzetközi munkamegosztásban a IV. ötéves terv időszakában ugrásszerűen megnőtt. A hosszabb távon megvalósuló megállapodásaink az alábbiak: A szovjet—magyar petrolkémiai ipari együttműködési megállapodás lehetővé teszi, hogy hazánkban olyan nagyságrendű műanyag-alapanyag üzem épüljön, amely megfelel a világszínvonalnak és a gazdaságossági követelményeknek. A közelmúltban termelésbe lépett az évenként 250 ezer tonna etilént és 125 ezer tonna propilént előállító olefinüzem, sokrétű együttműködést biztosít a szocialista országokkal. Azzal, hogy Magyarországon épül az alapanyagokat szolgáltató üzem, — a Szovjetunióban pedig a feldolgozó üzemek, és a gyártott termékeket egymás között értékarányosan cseréljük, mindkét oldalon igen jelentős (kb. 3—5 milliárd Ft) beruházási eszközmegtakarítás mutatkozik és a termelés gazdaságossága is egyértelmű. Hasonló előnyöket biztosít a magyar—lengyel műanyag- és szintetikusszál gyártási együttműködési megállapodás. Magyarország 1979-től 50 ezer tonna pvc-t szállít a Lengyel Népköztársaságnak, évi 8 ezer tonna poliészterselyem ellenében. Az elvégzett összehasonlító adatok szerint 3,5—4 milliárd Ft megtakarítás jelentkezik abból, hogy korszerű nagy kapacitású pvc-gyárat építhetünk és a termékfeleslegeket a lengyel fél átveszi. Ugyanakkor a textiliparunk számára történő lengyel szállítások következtében mellőzhető egy poliészterselyem- gyár építése. — Lehet-e tartani, illetve fokozni a vegyipari fejlesztés ütemét az V. ötéves terv időszakában? — Népgazdaságunk vegyianyagigénye az eddigiekben is gyorsabban nőtt, mint a vegyipar termelése. Ezért szükséges, hogy minél nagyobb mértékben hazai alapanyagbázison továbbfejlesz- szük vegyiparunkat a . V. ötéves tervben. A fejlesztés alapkoncepciója változatlanul az, hogy a vegyipart az ipar átlagos fejlődését jelentősen meghaladó mértékben kell fejleszteni. Ezt a szocialista nemzetközi kooperáció keretei között kívánjuk megvalósítani. A fejlesztés gerince a Petrolkémiai Központi Fejlesztési Program. Bővítjük mind a feldolgozó jellegű és finomkémiai (könnyűvegyipari), mind a nagyobb mértékben beruházásigényes a 1 apa nyaggvártosokat (nehéz- vegyipari), legnagyobb mértékben pedig a műanyagalapanyag gyártást és a szintetikus-szál gyártást, valami: t az ehhez szükséges petrolkémiai szerves alapanyag- gyártást. i — További célkitűzésünk a mezőgazdaság vegyi anyag igényének (műtrágya, növényvédő szer, állatgyógyászati és takarmánykiegészítő szer) fokozottabb kielégítése, valamint a gyógyszeripar további, dinamikus fejlesztése az export fokozása céljából. A gumiiparban a nehéz műszaki gumiáru termelésre, ezen belül elsősorban a tehergépkocsi gumiabroncsgyártás fejlesztésére törekszünk. Hasonló nagyságrendben irányozzuk elő a könnyű műszaki gumiáruk termelésének növelését is. Célunk a vegyipari termelés gazdaságosságának fokozása, a lekötött eszközök hatékony fel- használásának növelése és az ország devizamérlegének javítása. — E koncepció megvalósítása esetén a népgazdaság vegyi termék szükségletét jelentős mértékben hazai forrásból elégítjük ki. Az egy hektár mezőgazdaságilag megművelt területre jutó műtrágyatermelés hatóanyagban számítva az 1975. évi 137,4 kg-ról, 1980-ra 205 kg-ra nő. (Ennek ellenére jelentős importra szorulunk — a káliműtrágya teljes egészében, a foszforműtrágya 45 százaléka importból származik.) Az egy főre jutó műanyagtermelés az 1975. évi 13,3 kilogrammról 36,6 kilogrammra növekszik. Az egy főre jutó vegyiszál termelés több mint kétszeresére, 1,7 kg-ról 3,9 kg-ra nő, ezen belül elsősorban a szintetikus szálak termelése növekszik gyorsabban. — Hogyan értékeli államtitkár elvtárs a távlati fejlesztés lehetőségeit? — A távlati terveink készítésénél abból a kedvező körülményből indulhattunk ki, hogy a szocialista országokkal eddig megkötött kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú termékszakosítá ?i és kooperációs egyezményeink a nyers- és alapanyag- teremlésben ugyanolyan kedvező fejlesztési lehetőséget biztosítanak a hazai vegyipar számára, mint bármely nyers- és alapanyaggal rendelkező ország számára. Azt hiszem, ennek jelentőségét nem kell különösebben magyarázni. Az energiaválság következtében a vegyi termékek, illetve nyersanyagok piacán kialakult nagymértékű árnövekedések és spekulációs tevékenység mindenütt igen nehéz helyzet elé állítják ma a tervezőket. — Elmondhatjuk, hogy nem vagyunk hátrányos helyzetben. A KGST komplex programjának integrációs tervei alapján fejlődő nem-, zetközi munkamegosztás' olyan előnyöket biztosít hazánknak. amelyre nyugodtan építhetjük vegyiparunk távlati fejlesztési célkitűzéseit. AZ IDEI ELSŐ NEGYEDÉV időjárásából Ítélve úgy latszik, hogy folytatódnak a „végletek évei”. A mezőgazdasági üzemeknek ismét nehéz erőpróbákra kell felkészülniük. Az előre pontosan ki nem számítható természeti tényezők szeszélyes váltakozásai szüntelen éber _fi- gyelmet követelnek meg a gazdaságok vezetőitől, s valamennyi szakembertől. S ami legalább annyira lényeges. mint a szakmai készenlét a váratlan helyzetekhez igazodó gyors alkalmazkodásra: az az emberi, jellembeli értékekkel való bölcs gazdálkodás, a helytállásra való készség tudatos fejlesztése a munkahelyi közösségekben. A sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet a saját példájával tanúsíthatja, hogy a szakmai és az emberi tényezők célszerűen érvényesített együtthatásával felül lehet kerekedni a legnehezebb helyzeteken is. Ez a nagy szövetkezeti közösség azért foghatott indokolt bizakodással az idei gazdasági év tennivalóiba, mert a felkészülési időszakban nem feledkezett meg a termelés tudati tényezőinek felhasználásáról sem. Karajz Miklós elnök és vezetőtársai igyekeztek megértetni a különböző munkaterületeken dolgozó emberekkel, hogy a mező- gazdasági termelés mindig tartalmaz kockázati elemeket, az időjárás segítheti, vagy akadályozhatja a szabad ég alat végzendő munkát. De épp a legutóbbi esztendő meggyőző bizonysággal szolgált az emberi helytállás erejéről is. Jól belevésődött ki-ki emlékezetébe, hogy mennyi gondot okozott az év első felében az aszály, a második felében az özönvíz- szerű esőzés, az ezt követő árvíz, belvíz. A növények fejlődését gátolta, hogy a 'eg- kritikusabb időszakokban kevés volt a napfény, a meleg, ellenben özönnel támadtak a növényekre a különféle kártevők, kórokozók. Nyomasztó visszaemlékezni arra is, hogy a sárban, vízben fuldokoltak a gépek, meg- merültek a gumicsizmák. Az viszont serkentő hatású emlék. hogy a már-már lehetetlennek látszó körülmények megsokszorozták az emberek testi és lelki erejét. Jellemző példa, hogy amikor a napraforgó és a kukorica betakarításánál a vizjárta táblákon nem dolgozhattak a gépek, az első hívó szóra a szövetkezet 260 tagja jelentkezett, kézzel menteni, ami még menthető a termésből. S bár így 's jó 500 hektár területen kipusztultak a vetések, illetve alig lehetett valamicske termést betakarítani ezekről a táblákról a Bodrog háromszori kiáradása és a belvizek miatt — az emberi helytállás. az idejében való termelési átcsoportosítások mégis meghozták eredmé- nvüket. A SZÖVETKEZET TAGJAI a tettekben megnyilvánuló emberi megbecsülésüket viszonozták a múlt esztendőben — s készek viszonozni az idén is — a „kötelezőn” felüli tettekkel. A közös gazdaság ugyanis számos tanújelét adta az emberi értékek nyilvános elismerésének. Csupán a múlt esztendőben 49 szövetkezeti tag részesült kitüntetésben — s velük együtt már 141 a kitüntetettek száma a gazdaságban. A törzsgárdatag megtisztelő címet 214 személy érdemelte ki, s a Kossuth Termelőszövetkezet volt a kezdeményezője megyénkben az „ifjúsági törzsgárda” kialakításának. A2 ifjúsági törzsgárdatag címet mar dl fiatal kapta meg itt. Abol ilyen nyilvánvaló a fiatalok megbecsülése, oda szívesen is jönnek dolgozni — a szövetkezetben 215 olyan fiatal tevékenykedik, aki még nem töltötte be a 30. életévet. Számukra két KISZ-klubot és még egy harmadik KISZ- szobát is berendezett a szövetkezet — az egyiket benn Patakon, a másik kettőt a tanyavilágban. Apróhomokon és Dorkó-tanyán — hogy vonzó környezetet teremtsen a fiataloknak szabad idejük tartalmas, kellemes eltöltéséhez. Az emberi gondoskodás egyéb területen is megnyilvánul ebben a közösségben. A tapasztalt megbecsülésért. bizalomért tanúsított viszontbizalomnak köszönhető jórészt, hogy a szövetkezet tavaly sikerrel küzdött le minden nehézséget, s végül a tervhez képest 2 millió forint árbevételi többlettel zárta az évet, s tisztes arányban tudta tagjai személyi jövedelmét is növelni. MEGSZÍVLELENDŐ a tanulság: a nehéz próbatétel nem hogy megrendítette, hanem még inkább megerősítette a tagság bizalmát közös gazdasága iránt. Ennek ékes igazolása az is. hogy a szövetkezet pénztárába 555 ezer forintot helyeztek el a tagok megtakarított pénzükből, kamatozó vagyoni betétként. Tudják, hogy a gazdaság ugyanúgy javukra sáfárkodik a rábízott pénzükkel is, mint amennyire megbecsülik emberi értékeiket. Bcrecz József Ahány ajtó, ahány ablak... Embléma az aranygyűrűn Kis falusi ház, a kert végét a Hennád vize mossa. A nagyszülők építette fedél adatt három nemzedék él együtt, igaz már nem sokáig. A fiatalok önálló otthont szeretnének maguknak. Her- nádnémetiben sok ehhez hasonló porta van, Szabó Istvánnak mégis ez jelenti a békességet, a nyugalmat, a pihenést. Negyedszázada jár be a faluból építeni a várost. Nincs a megyeszékhelyen olyan lakótelep, ahol Szabó István asztalos kezemunkája fellelhető ne volna. Huszonöt évvel ezelőtt jelentkezett munkára a BAEV-nél. Részt- vett az építkezéseket kiszolgáló üzemek építésében. A szentpéteri lakótelepen, a Kiliánban, a Győri kapuban, Diósgyőrben és az Avason eddig összesen csaknem két és fél ezer lakás asztalos munkáit végezte el a brigáddal közösen, amelyiknek hosszú évek óta tagja. A beszélgetés nehezen indul. Találkozásunk is véletlenszerű. hiszen egy új épület átadása előtt már nincs munka. De kell a szakembernek is a megnyugtató szemlélődés, hogy mégegy- szer meggyőződjön róla: szép, hibátlan, amit végzett. — Kisiparosnál tanultam a szakmát. Ez az átadás előtti emeletjárás annak a gesztusnak felel meg, amikor az iparos kézzel végig simítja az elkészült ajtót, ablakot. Nem lesz az attól se jobb. se szebb, mégis jelent valamit. Kapcsolatot a befejezett munkával. amit újabb feladatok elvégzése követ. Ennyi megmarad az emberben még a nagyszériás lakásépítés tempója mellett is. Szabó István nem a kétla- ki bejárók életét éli. Otthon nem folytatja a műszakot a kertben, vagy a háztájin. Legfeljebb a kerítést igazítja meg, ha már nagyon rászorul a mesgyehatár egy kis javítgatásra. Mindig többre vágyott annál, hogy elaprózza az igyekezetét. A munkáját viszonl fontos szolgálatnak tekinti. Megnyugtat a munkám amit az építkezéseken végzek. A műszak, az utazás után van a pihenésre, kikapcsolódásra. A szabad időm a családomé. így szoktam meg immár 25 éve. A her- nádnémeti háztól elszakadni nem tudok, a városban levő munkahelyemet nem cserélném el. Egyiket sem adnám a másikért. — A lakásátadások okozták mindig a legtöbb izgalmat — mondja. Egy-egy elejtett dicsérő szó is feledteti a fáradságot, attól mintha a Nap is másként sütne. Bármilyen feladattal bíztak meg. sohasem fordult meg a fejemben, hogy a számomra könnyebb megoldást válasz- szam kényelmi okok miatt, ha emiatt a megoldás nem lett volna teljes értékű. Diósgyőrben egy fiatal házaspárral költöztek a nagyszülők az új lakásba. Az öregek falusi emberek voltak. Nem akarták átlépni a küszöböt, meglepődtek azon amit láttak. nagyon szépnek találták leendő közös otthonukat. A fiatalokkal próbálgatták a lépéseket. hogy lehetőleg nyoma se maradjon a cipőjüknek. Egymásra csodálkozva várták a biztatást, hogv elhiggvék, itt fognak élni ezután. A Hernádnémetiben 'evő. immár hetvenéves ház . sokszor megújult már az elmúlt több mint félévszázad alatt és most is megúiulásra vár. Ahogy Szabó István mond 'a. nekik az öregeknek már elég lesz. amíg élnek. A Her- nád partjára lesétálni, csak innen esik iái. a rég! házból. Épülnek odább a távolabbi portákon új. néhol hivalkodóan mutatós házak. A vízparton ülve Szabó István mindig elégedettnek érzi magát. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat negyedszázados munkáját a vállalat jelvényével díszített aranygyűrűvel jutalmazta. A hernádnémeti asztalos, aki *i faluból jár be építeni a várost. nem őrzi vitrinben a gyűrűt. Azt sem bánja, ha kopik. karcolódik munka közben, hiszen ezzel szerezte... Nagy József A fejlődés évtizedei I mikäaz emlieri édeklel