Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

gSZAK-MÄGYARORSZÄG 4 “8975. március 19., szerde Tanácskozik az MSZMP X!. kongresszusa II pár! és a dolgozó nép kölcsönös bizalma, egyetértése: jövőnk záloga Biszku Béla elvtárs felszólalása — Párttagságunk és az egész társadalom fokozott po­litikai aktivitásával valósul­tak meg a X. kongresszus ha­tározatai — hangsúlyozta be­vezetőjében Biszku Béla, majd így folytatta: Párttag­ságunk, egész dolgozó né­pünk nagy jelentőséget tu­lajdonított annak, hogy Köz­ponti Bizottságunk állásfog­lalásaival, irányító és ellen­őrző munkájával az egész beszámolási időszakban biz­tosította a két évtized gya­korlata által igazolt politikai irányvonal valóra váltását. Politikánk végrehajtásának feltételei állandóan változ­nak. A szocializmus építésé­ben elért eredmények, a fej­lődés új meg új követelmé­nyeket támasztanak. Ezeket folyamatosan elemezni kell, gyakorlati tevékenységünket hozzájuk kell igazítanunk. Ezt tettük a két kongresszus közötti időszakban is, példá­ul 1972 novemberében, ami­kor a Központi Bizottság megvizsgálta a X. kongresz- szus határozatainak végre­hajtását. A Központi Bizottság min­dig tudatában volt annak, hogy a fő irányvonal érvé­nyesítése csakis a politika elemeinek szüntelen fejlesz­tésével, a növekvő követel­ményekhez való állandó hoz­záigazításával, a tömegek ta­pasztalatainak figyelembevé­telével lehetséges. Belpoliti­kai helyzetünket szövetségi politikánk következetes meg­valósulása, népünk erkölcsi­politikai egységének szünte­len erősödése jellemezte. Szövetségi politikánk ma­gában foglalja a munkásosz­tály társadalmi ' szerepének fejlesztését, a munkás-paraszt szövetség állandó erősítését, a munkásosztály és a többi dolgozó réteg társadalmi ösz- szefogását, a szocialista nem­zeti egységet. A szövetségi politika a munkásosztály tudományos elméletének, a marxizmus— leninizmusnak az alapján fej­lődik. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus felépítésére irányuló népi összefogás elsődlegesen poli­tikai szövetség és nem jelen­ti azt, hogy a munkásosz­tály világnézetét hazánk minden állampolgára elfo­gadja. De azt is tudjuk, hogy a "szocialista céljaink valóra váltásáért folytatott közös munka mind közelebb hozza egymáshoz hazánk dolgozó­it. A politikai együttműkö­dés az eszméink melletti ér­velő kiállást, politikai szö­vetségeseink türelmes vitá­ban való meggyőzését kíván­ja. Ennek során politikai szö­vetségeseink világnézetileg, eszmeileg is közelednek a marxizmus—leninizmushoz. A Központi Bizottság az utóbbi években nagy figyel­met fordított a nagyvállala­tok helyzetére, a nagyüzemi munkások élet- és munka- körülményeire. Különösen je­lentős, hogy 1974 márciusá­ban irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi vezető szerepének fejlesztésé­re, helyzetének további javí­tására —, mondotta Biszku Béla, majd rámutatott: a munkásosztály vezető szerepe a párt számára nem átmeneti jelszó és nem rövid távlatú politika. A munkásosztály vezető szerepe a felszabadu­lás óta érvényesül hazánk­ban és mindaddig érvénye­sülni fog, amíg társadal­munkban osztályok lesznek, tehát a fejlett szocialista tár­sadalom időszakában is. A vezeti itáipiiásáiiak biztosítása A munkásosztály társadal­mi szerepének fejlesztését, vezető szerepének erősítését elsősorban azzal szolgáljuk, ha következetesen végrehajt­juk a párt politikáját. Ennek a politikának egyik alapvető törekvése, hogy a munkás- osztály szüntelenül fejlődjön, erősödjön, gyarapodjon. A szocializmus építésének, népünk boldogulásának meg­határozó feltétele az állami nagyüzemek fejlesztése, a szocialista iparfejlesztés poli­tikájának következetes vég­rehajtása, úgy, ahogy adott­ságainknak a legjobban meg­felel. A munkásosztályt vi­szonyaink között is az állami nagyipar szüli és te­remti újra, arculatát a nagy­ipar formálja. Ezért az álla­mi nagyüzemek fejlesztése nem csupán gazdasági kér­dés, hanem pártpolitikánk­nak is fontos része. '’Amikor azt tapasztaltuk, hogy különböző okok miatt nem volt megfelelő több nagyüzem helyzete, akado­zott a nagyüzemi munkásság, fejlődése, ezt elsőrangú poli­tikai problémának kellett te­kintenünk. A Központi Bi­zottság és a kormány számo3 nagyüzemünk fejlesztését na­pirendre tűzte, mint például a Ganz-MÁVAG-ét, a Cse­pel Autóét, a Magyar Hajó- és Darugyárét és másokét. Pártunk előmozdítja, hogy a pártélet, az állami és a gazdasági élet különféle irá­nyító posztjaira több, közvet­lenül a termelésből -jövő fi­zikai dolgozó kerüljön. Szük­séges, hogy a vezetői után­pótlásról azoknak a dolgo­zóknak a köréből is gondos­kodjunk, akik kijárták a nagyüzemek nevelő iskoláját, akiknek a közös munka és a közös életmód alapján köz­vetlen termelői élményük van és járatosak a közügyek­ben. Tapasztaljuk, hogy ma­gukkal hozzák a különféle irányító testületekbe a nagy­üzemi munkások legjobb tu­lajdonságait: a fegyelmet, az állhatatosságot, a szervezett­séget, a szolidaritást, a kö­zösségi gondolkodást és ma­gatartást — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd a továbbiakban a mun­kás-paraszt szövetség jelen­tőségéről szólott. Kiemelte: amint a Köz­ponti Bizottság beszámolója, a párt programnyilatkozata is hangsúlyozza: népünk a fej­lett szocialista társadalom felépítésén dolgozik. Ezt is szem előtt tartva, támogat­nunk kell a mezőgazdaság további korszerűsítését, a pa­rasztság életszínvonalának, kultúrájának emelését, hogy ezzel is szolgáljuk a munkás- osztály és a parasztság köze­ledését. Mindennek szüksé­ges velejárója, hogy fejlőd­jenek a falu szocialista vi­szonyai, erősödjön a terme­lőszövetkezetek szocialista jellege. Társadalmi fejlődésünk egyik jellemző vonása az osztálykülönbségek fokozatos csökkenése, a munkásosztály és a parasztság folyamatos közeledése egymáshoz. E fo­lyamat alapja szocialista rendszerünk, a nagyüzemi termelés elterjedése a mező- gazdaságban, s ennek követ­keztében a munka jellegében, a dolgozók képzettségi szín­vonalában, az elosztás mód­jában, az életszínvonalban tapasztalható számottevő kö­zeledés, a szocialista tudat erősödése. A fejlett szocialis­ta társadalom perspektívájá­ban ez meghatározó jelentő­ségű folyamat. Társadalmunkban fontos helyet foglal el az értelmi­ség, mely részint származása alapján, részint a munkás- osztály és a nép ügyével, a szocializmussal való azonosu­lás révén ma már népi ér­telmiség. Legjobbjai mindig a * haladás, a nép ügyének szolgálatát tekintették leg­szentebb kötelességüknek. A tudományos-technikai fejlő­dés következtében növekszik az értelmiség szerepe, mind szorosabbá válnak kapcsola­tai a munkásosztállyal és a parasztsággal. A munkások tevékenységében is egyre je­lentékenyebb helyet foglal el a nagy felkészültséget igény­lő szellemi munka. A leg­jobb munkásoknak a veze­tésbe történő fokozottabb be­vonása elősegíti a munkás­osztály és az értelmiség kö­zeledését, szorosabbra fűzi a munkások és az irányító posztokon dolgozó szakembe­rek kapcsolatát. Társadal­munkban folytatódik a szel­lemi és a fizikai munka kö­zötti lényeges különbségek csökkenése. Mindent egybevetve: szö­vetségi politikánk sikerét jel­zi, hogy szüntelenül erősödik a népünk minden haladó és alkotó erejét — párttagokat és pártonkívülieket, a külön­böző nemzedékeket, ateistá­kat és hívőket — szocialista céljaink megvalósítására tö­mörítő társadalmi összefogás, a nemzeti egység. A szocialista demokrácia fejlettségének • fokmérője mindenekelőtt az, mennyire érvényesülnek a társadalom alapvető érdekei, hogyan erő­södnek szocialista intézmé­nyei, milyen mértékben nö­vekszik a tömegeknek a tár­sadalom ügyeire és fejlődésé­re kifejtett hatása — mondta a továbbiakban. — Nyugod­tan elmondhatjuk, hogy az utóbbi négy és fél év alatt mindezekben jelentősen elő­rehaladtunk. Fel kellett és a jövőben is fel kell lépni az olyan néze­tek ellen, amelyek szerint a szocialista demokrácia fej­lesztése csupán akarat kér­dése, határozatok dolga. Ezek az elképzelések nem veszik figyelembe, hogy kellő felté­telek, mint például az infor­máció, a vállalati belső el­számolási rendszer tökélete­sítése nélkül csak formális megoldások születhetnek. Akadtak olyan elképzelések is, hogy a szocialista demok­rácia csakis az önállóságot, a helyi kezdeményezést je­lenti, és kizár mindenfajta alá- és fölérendeltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lépnünk azon néze­tek ellen, amelyek a demok­rácia fejlődésétől féltik a munkáshatalmat, a szocia­lizmus vívmányait. k állási élet és a tanácsi munka leiikratizsisánk szélesítése A szocialista demokrácia fejlesztése érinti a párt- és társadalmi szervek életét, az állami, a tanácsi szervek munkáját, az ipari, mezőgaz­dasági vállalatok tevékenysé­gét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, s azt is látni kell, hogy a pártdemok­rácia fejlődése döntő módon meghatárdzza a szocialista demokrácia általános érvé­nyesülését. A két kongresszus között eltelt években, pártunk kez­deményezésére, sok fontos intézkedés született az állami élet, a tanácsi munka demok­ratizmusának fejlesztésére. Most további lényeges fel­adataink vannak, amelyeket a kongresszus útmutatásával el kell végeznünk. A legelső, hogy az állami szervek irá­nyító munkájában is fokozot­tabban gondoskodjunk a de­mokratikus centralizmus el­vének érvényesüléséről. Szo­cialista viszonyok között a demokratikus centralizmus értelme abban van, hogy in­tézményesen garantálja a dolgozók véleményének min­denkori figyelembevételét, hasznosítását, egyszersmind a társadalmi érdekeknek meg­felelő döntések meghozatalát. A munkahelyi demokrácia fejlesztésének körében sza­munkra különösen fontos az üzemi demokrácia. A mun­kásnak leginkább az üzemi, a műhely- és a brigádkol­lektívákban nyílik lehetősé­ge, hogy tapasztalatait el­mondhassa, véleményét meghallgassák és figyelembe vegyék. Az üzemi demokrá­cia formádnak minél haté­konyabb működtetése az egész vállalat ügye. De meg­különböztetett feladatai van­nak a pártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KI3Z- mek, mind a megfelelő poli­tikai légkör megteremtésé­ben, mind a gyakorlati mun­kában. A legfontosabb feladat: a meglevő fórumok jobb ki­használása. Kulcskérdés, hogy minden szinten köz­vetlenebbé váljon a vezetők és a választók, illetve a be­osztottak kapcsolata, érde­mibbé együttműködésük. Ma nem lehetünk elégedettéit a helyzettel. A Központi Bi­zottság ösztönzésére a Szak­szervezetek Országos Taná­csa, az ágazati szakszerveze­tek, az Illetékes állami szer­veik több kijelölt nagyüzem­ben az üzemi demokrácia fórumaként létrehozták a munkásgyűlések, illetve a bizalmigyűlések rendszerét. Az elképzelések szerint e fórumok a pártszervezetek irányításával meghatározott véleményezési és döntési ha­táskört kapnának. Ez kiter­jedne például a terv véle­ményezésére, a szociális és kulturális alapok felhaszná­lására, brigádcímek odaíté­lésére, s közvetlenebb lehe­tőséget nyújtana a' dolgozók­nak a vezetés ügyeibe való beleszólásra. Több 1 nagy­üzemben, így a Csepel Vas- és Fémművekben, a Dunai Vas­műben és másutt évek óta eredményesen dolgoznak e módszerekkel. A tapasztala­tokat a párt egy későbbi időpontban át fogja tekinte­ni. de megjegyzem, eddig is •kedvezőek az eredmények. A demokratizmus teljesebb kibontakoztatása semmikép­pen sem csorbíthatja a ve­zetők egyszemélyi felelőssé­gét. Pontosan kell körülha­tárolni a különböző szervek feladatait. Ez lehetőve teszi a. gazdasági vezetésnek, valamint -a dolgozók fóru­mainak hatékony, jól össze­hangolt működését. Az üzemi, illetve a szö­vetkezeti demokrácia alap­vető céljai, problémái, fej­lesztésének fő feladatai azo­nosak. A szövetkezetek gaz­dálkodásában erősödik a vállalati jelleg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegységgel működő szövetkezet. Ezért a szövet­kezeteknek is keresniük kell azokat a formákat, amelyek az új viszonyok között a szövetkezeti demokráciát új tartalommal tolták meg — mondotta Biszku Béla, majd részletesebben szólt a mun­ka anyagi és erkölcsi meg­becsüléséről. Neveljük a unka alkotó jelleiét — Társadalmunkban a végzett munka meghatározó jelentőségű. Nem mondhat­juk azonban el teljes egyér­telműséggel, hogy ennek ará­nyában jut mindenkinek az anyagi javaikból és kapjak meg a dolgozók az erkölcsi megbecsülést. Látnunk kell, hogy nálunk még nem ke-/ vesen, mindenesetre az ob­jektíve még indokolhatónál jóval többen, nem a társa­dalomnak nyújtott munká­val arányosan, hanem azt meghaladó mértékben része­sednek a társadalmi javak­ból. Nem szorult vissza, sőt helyenként megerősödött az ügyeskedés, a#könnyű pénz­szerzésre való törekvés, nemegyszer a törvényesség határát súrló mesterkedés. E jelenségeket nem tekint­hetjük elhanyagolhatóknak. Bonyolult, összetett prob­lémáról van szó, és a meg­oldás is csak sokirányú in­tézkedéssel, kezdeményezés­sel képzelhető el. A jövedel­meket úgy kell szabályoz­nunk, hogy ne halmozódja­nak fel indokolatlan Nagy­ságban. Mivel ennek objek­tív okai is vannak, ezek megváltoztatásával kell gátat vetni a jelenségek újrater­melődésének. Fokozatosan szűkíteni kell, majd el kell zárni azokat a forrásokat, amelyből ezek a nem szocia­lista tendenciák táplálkoz­nak. Ezzel egyidejűleg növel­nünk kell a munka társadalmi megbecsülését. Már az isko­lákban sokkal nagyobb be­csületet kell szereznünk a termelőmunka minden for­májának. Véleményünk sze­rint a jó szakmunkás ugyan­olyan vértékes embef, mint az egyetemet végzett szelle­mi dolgozó. A termelőtevé­kenységet mi teljes emberi életet biztosító, az életnek igazi értelmet adó tevékeny­ségnek tekintjük. Növelnünk kell a munka alkotó jellegét. Az üzemek­ben, a munkahelyeken is sokat kell tenni érte, hogy a termelő munkások lehetősé­get találjanak képességeik sokoldalú kibontakoztatásá­ra, még nagyobb kedvvel vé­gezzék munkájukat, tartal­mas életet éljenek. Komo­lyabban kell foglalkoznunk a könnyű pénzkereseti lehe­tőségek korlátozásával is; Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a fiatalok nem elhanyagolható része a diva­tos, talán társadalmi hasz­nosságukhoz mérten túlíize- tett szakmákat, a munka al­kotó öröme helyett a gyors és könnyű boldogulást nyúj­tó . pályákat részesíti előny­ben. Önmagunkat, de főleg ifjúságunkat vezetnénk fél­re, ha nem foglalnánk egy­értelműen állást e kérdések­ben. Nem helyeselhetjük ezeket a jelenségeket, a leg­jobban úgy küzdhetünk el­lenük, ha következetesen növeljük a jó munka anyagi és erkölcsi megbecsülését. Kongresszusunk megerősí­ti meggyőződésünket, hogy jó úton járunk. Nagy ered­ményeket értünk el, s ezek ígéretes jövendőnknek is szi­lárd alapul szolgálnak. A párt és a dolgozó nép köl­csönös bizalma, egyetértése, a közös munkában kiková- csolódott összeíorrottsága e jövendőnek biztos záloga. Amikor ezt a bizalmat és összeforrottságot tovább erő­sítjük, a legjobb szolgálatot tesszük hazánknak, népünk­nek, a szocializmust építő társadalom ügyének — fe­jezte be beszédét Biszku Béla. \

Next

/
Thumbnails
Contents