Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

eSZASS-MAGYAROKSZáGí % 1975. február 20., csütörtök Eseményekről; röviden KESERŰ JÁNOSNÉ LONDONBAN # Keserű Jánosné, hazánk kormánymeghívás alapján Angliában tartózkodó kony- nyűipari minisztere, meg­kezdte hivatalos londoni tár­gyalásait. Megbeszélést foly­tatott Lord Beswick-kel, az iparügyi minisztérium ál­lamminiszterével és felkeres­te Shirley Williams asszonyt, a külkereskedelmi árak mi­niszterét. Ezután Keserű Já- rosné Leeds városába uta­zott, ahol angol könnyűipari vállalatok működésével is­merkedik. OLASZ NÉPESSÉG # Az olasz központi sta­tisztikai intézet adatai sze­rint Olaszországban a lakos­ság száma 1974 végére elérte az 55 millió 617 ezer főt. KICSERÉLIK A KOMSZOMOC­igazolvAnyókát # Kicserélik a Komszomol- igazolványokat március else­jétől a Szovjetunióban. Az 1918-ban alapított szovjet Komszomol jelenleg 34 mil­lió tagot számlál. fi chilei ellenállás szervezi a harcot „A világ nem lehet érzé­ketlen azzal a tömérdek bűn­nel szemben, amelyet Chilé­ben elkövettek Allende elnök meggyilkolása óta”. A latin­amerikai rádióállomások nagy többsége ezzel a mondattal kezdte kedd esti híradását, idézve Luis Echeverria mexi­kói elnök szavait. Az állam­fő a chilei junta bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizott­ság, Mexikóvárosban kedd délután megnyílt ülésén be­szélt, országa nevében kö­szöntve a világ 35 országából — köztük hazánkból — ösz- szegyűlt neves jogászokat, politikusokat, közéleti sze­mélyiségeket. Szerdán a nemzetközi bi­zottság második munkanap­ján — a többi között — azokról a tényekről volt szó, amelyek egyértelműen bizo­nyítják, hogy Chilében kik, és milyen jobboldali szerve­zetek mennyi pénzt kaptak a CIA-tól a puccs előkészí­tésére, amelynek konkrét ter­veit — Pinochet beismerése szerint — 1973 márciusában dolgozták ki. Ezzel kapcso­latban George Wald, Nobel - díjas amerikai professzor, a bizottság előtt „brutális ag­ressziónak” minősítette az USA szerepét a chilei ese­ményekben. Phan Van Bach, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság legfelsőbb bíróságának elnöke, nagyhatású felszóla­lásában azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi bizottság­nak nemcsak elítélni kell a fasiszta junta bűntetteit, ha­nem még konkrétabban a vi­lág elé tárni az USA szere­pét, beavatkozását, azt, hogy ő segítette, pénzelte és báto­rította a Pinochet-juntát. Emilio Rabasa, mexikói külügyminiszter kedd este bejelentette, hogy kormánya hajlandó fogadni azt a 150 chilei hazafit, akiket a jun­ta rövidesen kienged a bör­tönökből. Ezzel a Mexikóba menekült chileiek száma meghaladja az ezret. „A chilei ellenállás vezér­kara az országon belül dől-' gozik, szervezi a harcot, és nem a határokon kívül, mint ahogy azt egyes nyugati hír- ügynökségek próbálják fel­tüntetni” — hangsúlyozta Clodomiro Almeyda. Allende elnök özvegye kedd este a mexikóvárosi Állami Egyetem ifjúsági nagygyűlé­sén beszédet mondott. Egye­bek között hangsúlyozta, hogy „az a fasizmus, amely meggyilkolta Allendét, az ma is lesben áll, támadásra ké­szen a földrész haladó kor­mányai, elsősorban Peru, Mexikó és Panama ellen”. 1 szakmai bértáblázat! Kiemelten latalj A KAMBODZSAI HELYZET # Kambodzsában a hazafiak február első napjaiban or­szágszerte magukhoz ragad­ták a stratégiai kezdeménye­zést és szilárdan körülzár­ták Phnom Penh-t. Tüzérségi tűz alatt tartják a főváros repülőterét, s tüzérségük a Mekong keleti partjáról köz­vetlen ágyúzza Phnpm Penh folyami kikötőjét. i (Folytatás az 1. oldalról) matizált középhengermű, amelynek fejlesztésében részt vett a Szovjetunió és Csehszlovákia. A berendezés világviszonylatban is a leg­nagyobbak közé tartozik. A sajtótájékoztatón elmon­dották, hogy a lipcsei vásárt megelőzően, ez év januárjá­ban NDK—magyar államkö­zi megállapodást írtak alá. Ennek értelmében az elmúlt frühe viszonyítva 1975-ben 11 százalékkal növekszik két ország közötti árucsere- forgalom. Azt is elmondó:- ták, hogy az elmúlt években kialakult kapcsolat eredmé­nye a diósgyőri nemesacél­hengermű. amelynek Hivata­los átadására ez év tavaszán A Munkaügyi Minisztéri­um illetékes vezetői szerdán tájékoztatták az újságírókat az országos szakmai bértáb­lázat alkalmazásának ta­pasztalatairól. Mint ismeretes, a Minisz­tertanács határozata alapján 1975. január 1-én lépett élet­be az országos szakmai bér­táblázat, amely . a teljesít­ményhez, képzettséghez és a munkakörülményekhez jobban igazodó munkásbérek tájékoztatón Karl-Heinz Kunze elmondotta: ' / — A Magyar Népköztár­saság 50. alkalommal állít ki Lipcsében. Nagy érdeklődés­sel tekintünk a vásár elé. Harmincnégy magyar külke­reskedelmi vállalat 3600 négyzetméter kiállítási terü­leten elsősorban gépipari és elektrotechnikai, automatizá­lási. fűtéstechnikai és köny- nvűipari termékeket, eszkö­zöket. valamint mérőműsze­reket mutat be. A lipcsei jubileumi kiállí­tás tovább erősíti a két or­szág, valamint a szocialista világrendszer államainak to­vábbi, s mindenki számára kialakítására orientálja az ipari, építőipari vállalatokat. E táblázat lényegében kiegé- . szíti az alapbérrendszert, i mely nem szakmánként, ha- j nem a munka jellege sze- j rint írja elő a bérhatárokat. | Az új bértáblázat a főbb | szakmák alsó és felső bér- ! határainak megszabásával i csökkenti az indokolatlan különbségeket, mégpedig ■ oly módon, hogy a bérek alsó ! határainak felemelését java- ! solja a vállalatoknak. Ennek 1 realizálása természetesen csak a vállalati erőforrások növekedésével összhangban lehetséges, s ezért hosszabb időt vesz igénybe. Vala­mennyi ipari és építőipari . vállalat számára kötelező i azonban, hogy felmérje a! bérezés helyzetét, a szakmai í bértáblázatban foglaltaktól 1 tapasztalható eltéréseket,' tervet dolgozzon ki az alsó határ mielőbbi elérésére, s az elhatározott intézkedése- I két a kollektív szerződésben is rögzítse. A Munkaügyi Minisztéri­um tíz nagyvállalatnál meg­vizsgálta, s egész sor tanács­kozáson tájékozódott a Szak­mai bértáblázat bevezetésé­nek menetéről. A tapaszta­latok szerint a 4—5 százalé­kos vállalati bérfejlesztésből általában egy-két százalékot igényel az alsó határt el nem érő dolgozók bérének megfelelő szintre emelése. Ez csak több év alatt meg­oldható feladat, annál is in­kább, mivel a szakmai bér­táblázat határösszegeit az általános bérfejlesztéssel pár­huzamosan minden évben Dr. Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának és dr. Szirmai Jenőnek, az Or­szágos Takarékpénztár vezér- igazgatójának vezetésével szerdán megbeszélést tartot­tak az ifjúsági szövetség és a takarékpénztár vezetői: áttekintették a párt ifjúság- politikai határozatának vég­rehajtását az OTP és a KISZ együttműködésének terüle­tein. A tapasztalatok alapján megerősítették, hogy a kor­mány a lakásépítkezéshez nyújtott jelentős anyagi tá­mogatással kedvezőbb felté­teleket teremtett az ifjúság — ezen belül a munkásfia­talok — otthonteremtéséhez, lakásvásárlásához. Mind több fiatal lakásproblémája nyer megoldást, hozzájárult ehhez a többi között a ta­karékpénztár beruházásában évente felépülő mintegy 10 000 lakás is. Ezeknek át­lag 45—50 százalékát fiatal családok kapják, a tanácsok­kal kötött megállapodás alapján a KISZ illetékes szerveinek javaslatára. A takarékpénztár — a jogsza­bályi keretek között — ki­emelten támogatja az ifjú­sági lakásépítő szövetkezete­Á KISZ KB és az OTP vezetői 1975-ben és a továb­biakban is szorgalmazzák, hogy a tanácsok az általuk építtetett állami lakások juttatásán túl a takarékpénz­tári társasházi lakásokból legalább 25—30 százalékban a fiatalok, elsősorban a munkásfiatalok lakásproblé­máinak megoldását biztosít­Tájékoztató a lipcsei vásárról kerül sor. A tegnapi sajtó- hasznos együttműködést. emelik. sák. ülést tartott a megyei KíSZ-vb Együttműködés a MTESZ-szel Tegnap délelőtt ülést tar­tott a KISZ Borsod megyei Végrehajtó Bizottsága, ame­lyen — többek között — je­lentés hangzott el a megyei KISZ-bizottság és a MTESZ Borsod megyei elnöksége együttműködésének eddigi tapasztalatairól és javaslat született a két szerv együtt­működési megállapodására. Borsod üzemeiben, intéz­ményeiben csaknem hét és ül ezer a 35 éven aluli mű­szaki értelmiség száma. Többségük tevékenyen részt vesz a KISZ-bizottságok mel­lett működő fiatal műsza­kiak és közgazdászok taná­csának munkájában, évente 4—500-ra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik a kiváló ifjú mérnök, techni­kus .és közgazdász mozgal­makban eredményesen tevé­kenykednek. A párt Ifjúságpolitikai kér­désekben hozott állásfoglalá­saiból adódóan a fiatal mű­szaki értelmiségiekkel való szervezett - foglalkozásban — politikai és szakmai terüle­ten egyaránt — közös és sa­játos feladatai vannak az ifjúsági szövetségnek, az, ál­lami szerveknek, valamint a műszaki és természettudomá­nyi egyesületek szervezetei­nek. Az elmúlt években jelentő­sen erősödött a Borsod me­gyei KISZ-bizottság és sí MTESZ elnökségének kap­csolata, fokozódott az együtt­működés. Több kezdeménye­zés megvalósult, kialakítot­ták a kapcsolatokat az üze­mi KISZ-bizottsáaok mellett működő fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsaival, a tudományos egyesületek he­lyi szervezeteivel, s 1973-ban megalakították a MTESZ megyei elnöksége mellett mű­ködő ifjúsági bizottságot. A KISZ megyei végrehaj­tó bizottsága és a MTESZ megyei elnöksége az eddigi­nél tervszerűbb együttműkö­désének kialakításakor abból indult ki, hogy mindkét szerv rendelkezik azokkal a for­mákkal és módszerekkel, sze­mélyi és tárgyi feltételekkel, amelyekkel eredményesen hozzájárulhat a fiatal mű­szakiak szakmai műveltségé­nek emeléséhez. Késés, lulasiiás, ünnepléssel rr Ő sidők óta híresek vagyunk arról, hogy szeretünk ün­nepelni. Ez a régi jó szokásunk mind a mai napig megmaradt. Nem is lenne ez baj, hiszen az ünnep­lés jó dolog, mert szép, nemes érzéseket támaszt az em­berben. Nemes érzéseket, mert ünnepelni csak igazán nagy dolgokat lehet. Történelmi múltunk dicsőséges évfordulóit, a jelenkor kiemelkedő eredményeit, alkotásait. Egyszóval olyan eseményeket, amelyek szívet-lelket gyönyörködtet­nek, amelyek jogos büszkeséggel töltik el az embert. De az ünneplésnek is vannak határai, legalábbis kellene, hogy legyenek. Az utóbbi időben mintha kissé túlméreteznénk az ün­neplést. Akkor is koccintunk, iszogatunk, pohárköszöntöt mondunk (mert ugyebár az ünneplésnek ez velejárója), amikor talán mást kellene tennünk. Mire gondolok most? Egyszerűen arra, hogy ma már el sem tudjuk képzelni egy jelentős, vagy kevésbé jelentős épület, létesítmény átadá­sát anélkül, hogy ne rendeznénk nagyszabású ünnepséget. Ne értsenek félre, nem az öröm megnyilvánulásai ellen, beszélek, nem az ellen emelek szót, hogy fejlődésünk egy- egy állomását, kiemelkedő teljesítményét, eredményét ti­tokban, „suba alatt” adjuk át rendeltetésének, hogy arrói ne-tudjon senki! Szó sincs erről! Egy-egy, mindannyiunk javát szolgáló alkotás — legyen az gyár, lakóház, iskola, óvoda, vagy bármi más —, ahogyan mondani szokták meg­ér egy misét, megér egy szerény ünnepséget. De mi időn­ként a késést, a mulasztást, a hanyagságot, a trehányságot is hajlandók vagyunk megünnepelni. Enyhén szólva, fur­csa érzése támad az embernek, amikor szervezetlenség, lel­kiismeretlenség miatt éves késésekkel, a tervezettnél jóval nagyobb költséggel, végre-valahára elkészült létesítményt is olyan nagyvonalú ünneplés közepetle adjuk át, mintha világcsodát műveltünk volna. Bár lehet, hogy világcsúcsot állítottunk fel, de semmi eset re sem a szervezettségben, a gyorsaságban, hanem a kooperáció hiányában, az anyag- pocsákolásban és a nemtörődömségben. D e ha már egyszer elkészült az épület, hajlamosak va­gyunk mindent elfelejteni. Azt a sok-sok huzavonái, bosszúságot, késést, selejtmunkát, amit néha egy-két év ráadásával kell helyrehozni. Pedig a szervezetlenségből adódó, milliós költségeket igazán nem illenék ünnepelni. A közelmúltban beletekintettem egy építkezés leörül zaj­ló vita jegyzőkönyvébe. A vizsgálat sok-sok hibát és fo­gyatékosságot állapított meg. A közreműködő, kooperáló szervek azonban — ahelyett, hogy igyekeztek volna levon­ni a kellő tanulságot — a hibákat egymásra hárították, egymásra kenték, hónapokig perlekedtek. Aztán végre, ami­kor jelentős késéssel, idő- és pénzveszteséggel elkészült az intézmény, mintha mi sem történt volna, lelkesen ünnepel­ték a „sikeres” átadást. Természetesen, találkoztam ellenkező példával is. Az egyik termelőszövetkezetünkben sorozatos kötbérezések el­lenére sem volt hajlandó a hibát megszüntetni, a felületes munkát kijavítani az egyik kivitelező vállalat. Így a gaz­dasági és az üzemi épületek hónapokig kihasználatlanul, maradtak. Végre felsőbb szervek közbelépésére nagy ke­servesen elkészítették, alkalmassá tették a termelésre. Az átadás napján, mintha mi sem történt volna, a kivitelező vállalat szinte valamennyi vezetője megjelent az ünnepi banketten. Az eszém-iszom azonban elmaradt. A termelő­szövetkezet elnöke szűkszavúan csak ennyit mondott: „El­nézést kérek a kedves vendégektől, de sajnos — egy kis szervezési hiba miatt — nem érkezett meg a hús és a bor. Majd talán jövőre.” Azt hiszem, mondani sem kell, hogy mindenki értette, miről van szó. Vajon mikor válik ez ál­talánossá? A most folyó termelőszövetkezeti zárszámadások közgyű­lésein is — különösen a jól fizető szövetkezeteknél — időn­ként sok az idegen arc az ünneplők között. Ilyenkor szinte minden vállalat és intézmény, ha csak egy kis kapcsolata is van a tsz-szel, képviselteti magát. Jóllehet, egész évben felé sem nézett a szövetkezetnek, ilyenkor valamilyen cso­da folytán jut idő a látogatásra, a vendégeskedésre. Jó do­log az együttérzés, de ennek elsősorban nem a „húsosfa­zék” mellett, hanem a dolgos, alkotó hétköznapok során kellene megnyilvánulnia. A különböző szintű ellenőrzések néha jelentős mértékű reprezentációs költségtúllépéseket fednek fel. Nem jó dolog ez! Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy szövetke­zetek, vagy állami vállalatok túlzott, elméretezett vendég látásra kényszerüljenek a közösség kúrára. Ügy érzés ) mindezekről szólni kellett, mert a szerkesztőségünkhöz ér kező levelek is mind többet foglalkoznak ezekkel a jelen­ségekkel. Nem. arról van szó, hogy véka alá rejtsük er: ményeinket. Arról sem, hogy ezután ne ünnepeljünk. L>-, sokkal szerényebben, és csak akkor, amikor arra igazán rászolgáltunk. a mi évekig bosszantott bennünket, amiért büntetés jár, az az egyik napról a másikra nem lehet ok az ün­neplésre, a költekezésre. És ebben az esetben nem­csak anyagi kérdésről van szó, hanem elvről, tisztességről, becsületről és belső igazságérzetről. Ügy érzem, ezzel mind­annyian tartozunk egymásnak és a közösségnek. ' Wirtli Lajos BTWWWIBHr Tegnap, február 19-én 9 órai kezdettel tanácskozásra gyűltek össze Szerencsen a járás propagandistái. Győrik Ferenc elvtárs. a tmes mun­katársa köszöntötte a részt­vevőket, maid Éles Gábor elvtárs, a járási pártbizott­ság titkára tartott előkészí­tőt az MSZMP Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésének anyagából. Kiemel­ten foglalkozott a társadal­mi viszonyok fejlesztésével, a gazdasági és az ideológiai munkával, végül szólt a pro­pagandamunka soron követ­kező feladatairól.

Next

/
Thumbnails
Contents