Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
SS2ÄK-MAGYARORSZA© 4 iB1 9 /■-?. £©fe F lj. Q f I t?" $ V C5 *< ö t 21 (3 p PáRfÉRTEKEZLETEK Misiim „ SÁROSPATAK VAROS A történelmi múltú Sárospatak 48 pártalapszervezeté- nek küldöttei a tanítóképző intézet dísztermében tartották meg a városi pártértekezletet, melyen részt vett Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára is. A pártértekezlet elé terjesztet írásos beszámoló után Molnár Andrásnak, a városi pártbizottság első titkárának szóbeli kiegészítője átfogóan értékelte a legutóbbi négy esztendő eredményeit, tárgyilagosan számba vette a gyorsabb iramú haladást gátló objektív és szubjektív akadályokat. Sárospatakon a városi jogállás visszanyerése után a 70-es években kezdődhetett el a tervszerű városfejlesztési koncepció kialakítása, a lehetőségek és az igények reális számbavételével. A kezdeti fejlődés biztató. A város gazdasági szerkezetében végbemenő változás eredményeként az ipari munkásság egyre inkább meghatározó szerepet tölt be a megújuló történelmi településen. A Sárospatakon működő ipari üzemek termelési értéke a beszámolási időszakban mintegy 50 százalékkal emelkedett. A bruttó termelési érték 354 millió forintról 541 millió forintra növekedett. Korszerűsödött a város ipari szerkezete, de még mindig elmarad a hasonló nagyságú városok iparszerkezetétől. Nagyarányú a fejlődés a város mezőgazdasági üzemeiben. A legnagyobb gazdaság a Kossuth Tsz 1600 hektár területen már bevezette az iparszerű kukorica- és napraforgó-termesztést. A szövetkezetben az állattenyésztés vált fő ágazattá. A várossá nyilvánítás óta dinamikusan fejlődött az idegenforgalom. Sárospatakot szervezett országos és nemzetközi idegenforgalmi központtá nyilvánították. A vármúzeumot és a tudományos gyűjteményeket Ynegte- kintők száma évente 230 ezer fő. Az idényiellegű termálfürdőt évente 60 ezren látogatják. A korszerű városfejlődéshez nélkülözhetetlen közművesítés a legutóbbi időszakban meggyorsult. A város dolgozói, üzemei mintegy 7 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a városfejlesztési feladatok megoldásához. Művelődéstörténeti jelentőségéhez híven a város fejleszti oktatási és közművelődési intézményeit is. Bővült megyénk legnagyobb humán jellegű felsőoktatási intézményének, a tanítóképző intézetnek a tevékenységi köre. Az intézet vállalta az óvónőképz 'st is. A tanyai gyerekek jobb tanulását segíti elő majd a most épülő 200 személyes diákotthon. A szakmunkásképzés korszerűsítését teszi lehetővé az idén ősszel megnyíló új szakmunkásképző-iskola. A városi pártértekezlefet megelőző alapszervezeti beszámolók, taggyűlé ek azt tanú- ' sítják, hogy a pártszervezetek képesek hatékonyan ösztönözni működési területükön a fejlődést meggyorsító intézkedésekre, kezdeményezésekre. A beszámolóhoz és a szóbeli kiegészítéshez 15 küldött fűzte hozzá véleményét. Felszólalt a városi pártértekezleten Üjhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára is. Tájékoztatta a pataki kommunisták"! a megye eredményeiről és feladatairól. Ismertette a megyei pártbizottság elismerő értékelését a Sárospataki városi Pártbizottságnak, a két pártértekezlet között végzett eredményes munkájáról. A pártcrtekezlet 41 tagú városi pártbizottságot választott, s megválasztotta a sárospataki kommunisták 10 küldöttét a megyei pártértekezletre. A megalakult városi pártbizottság megválasztotta a 9 tagú végrehajtó bizottságot. A Sárospataki városi Pártbizottság első titkárává ismét Molnár Andrást, titkárává pedig ismét Varga Ferencet választották. A szovjet—angol tárgyalások ígérkeztek jó előre a hét legfontosabb nemzetközi eseményének, így is lett. önmagáért beszélt már az a tény is, hogy hatéves — mondjuk így — kényszerszünet után folytatódik a párbeszéd csúcsszinten Moszkva és London között. (A Szovjetunió és Nagy-Britannia viszonyának fagyossá dermedéséért a konzervatív kormány volt a felelős: Heath, Home és a többiek tudatosan távolodtak el a nemzetközi enyhülés vonalától, a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és politikai normalizálódás vonalától.) Várakozással tekintett a világ a moszkvai tárgyalások elé azért is, mert számítani lehetett arra, hogy a szovjet tárgy-ló küldöttség, élén Leo- nyid Brezsnyevvel, ismét hozzálát a legmagasabb szintű diplomácia alkalmazásához. Az angol kormány vezetőjével való eszmecsere ielen- tőségét pedig megadta néhány más tényező is: kezdve Nagy-Britannia ciprusi érdekeltségén egészen odáig, hogy angol hozzájárulás is szükséges az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbb eredményes befejezéséhez. Wilson számára a kétoldalú, szovjet—angol gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fellendítése szempontjából ugyancsak fontosnak mutatkozott a moszkvai utazás. Még nincs vége, így tehát nem is értékelhetjük még egészében, de az bizonyos, hogy a szovjet—angol tárgyalás elmozdíthatja a holt- pontrót a két nagyhatalom együttműködésének ügyét A hét elején kezdődött az amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti körútja, amelyet Washingtonban úgy harangoztak be, hogy döntő fordulatot hozhat. Kissinger környezetében azt mondták: 50 százalékig már biztosított a külügyminiszter tárgyalásainak sikere. Márciusban újra vissza akar térni a közel-keleti fővárosokba, s folytatni kívánja tárgyalásait. A Közel-Kelettel bizonyos fokig összefüggésben van mindaz, ami Cipruson és Ciprus körül történt. A ciprusi török közösség vezetője, Denktas kikáltotta a török föderatív államot, mint a Ciprusi Köztársaság részét. Az egyoldalú lépés szinte puccs-jeli egű, nem is fogadja el sem Makariosz érsek, sem a görög kormány. Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról Kezdjük ezúttal — saját hitünk s meggyőződésünk szerint — a lényeggel. A péntek esti bemutató közönsége feltétlenül jó előadásnak (immár nem csupán a „nagyszerű vállalkozásnak”) tapsolt őszinte örömmel, szívesen és felszabadultan a Miskolci Nemzeti Színház nézőterén. Őszintén — s nem erőtlen-langyos udvariassággal, a premÁer-rutin diktálta kényszerűséggel, örömmel s felszabadultan — mert a miskolci társulat valóban jó előadásokkal nem kényezteti mostanában közönségét s valljuk meg őszintén, akik szeretjük a színházat s szeretjük saját színházunkat, szorongással s kételyek közt vártuk a mostani premiert. Szorongásunk sorok írója, mint az előző évad emlékezetes sikerű A helység kalapácsa — a kitűnő veszprémi vendégrendező, Pethes György munkája volt ■ - előadásakor, most is az együttes lelkes, lendületes összmunkáját tartja a produkció egyik legnagyobb értékének. Ebben az összmunkában aztán az egyes játszó színészek is önmaguk átlaga fölöttit nyújtottak. A jó ensemble, a közös munka jó atmoszférája katalizátora, minden másnál hatásosabb serkentője a tehetségnek, a színésznek a színpadon. Bor József bebizonyította már a Zeller-operett, a Madarász invenciózus rendezésével, hogy olyan kitűnő, a színpadot érző, s a színészt bölcs tapintattal, türelemmel és szeretettel irányító játékmester, aki képes az együttes játék örömét felkelteni és megőrizni színészeiben főszereplőtől a tánckari tagig és statisztáig, aki nem eleve elhatározott koncepciókra, nem vállalkozásra készül, hanem minden idegszálával a közös munka, a játék összhangjára, tempójára és stílusbeli egységére, egyszóval — a jó megvalósításra koncentrál. A feladat méltó Volt erre az odaadásra, erre a lelkesedésre. Méltó mindenekelőtt Déry Tibor írói zsenialitása s e szerkesztetlen-rapszodikus mivoltában is lenyűgöző, torkot szorítóan szép verspróza jóvoltából. Bor József rendezése az eredeti Déry-mű- höz való hűség, s ragaszkodás tekintetében több a szakmai közvélemény által elismeréssel fogadott szegedi előadásnál is. Itt is a Meredith Hunter gyilkosai utáni nyomozás oknyomozó racionalizmusa tartja egybe i játék laza szövetét. Azzal azonban, hogy a vizsgálóbírót a színpadon kívülre helyezi (Kérdés: szükséges-e éppen a nézőtérre ültetnie; ez a megoldás ugyanis a mű szándéka s célja szempontjából nem feltétlenül szükségszerűen a történtek valóságom részesévé avat bennünket, nyilatkoznunk kell, s állást foglalnunk, együtt kérdezve, együtt vádolva a köztünk ülővel, aki azért mégsem közülünk való; hisz’ ami történt, Kaliforniában történt...) nem osztja meg figyelmünket a gyilkosság és a gyilkosok felderítéséért folyók racionálisvalóságos nyomozás és a menekülő Esztert kereső József misztikus-időtlen s ezért örökérvényű, itt és most is érvényes, léíektől-lélekig járó kutatása között. Mert Déry ezzel teszi mindenkor érvényessé, maivá s köztünk valóvá a popfesztiválon történteket: a hiába-vágyako- zók, a reménytelenül-kere- sők, a vissza nem térő tisztaság, béke, harmónia álomképeibe révedők, a gyengeségüket, tehetetlenségüket, gyógyíthatatlan lelki sebeiket pót-örömökkel. pót-boldogsággal, pót-kielégülésekkel takargatok apokalipszisének, semmibe-hullásának bibliai erejű látomássá növelésével. Déry Képzelt riport? a annak a háromszázezernek a megmentésére figyelmeztet, amely önvesztő tántorgásá- ban, céltalan-perspektívátlan vegetálásában, ösztönállattá hitványulásában védtelen céltáblája lehet mindenkor mindenütt az erőszaknak, az embertelenségnek, a szadista tombolásnak. Akár úgy, hogy áldozatul esik, akár úgy, hogy maga öl: a következmény mindenképpen az emberi értékek elvesztése. Amint az Esztert elsirató Beverley mondja: .......Egy k ísértet járja be a földet, visszanyesett ösztönökkel s elferdült értelemmel, melyek egyezségre nem juthatván, belülről falják üressé minden tisztes szándékunkat és cselekedetünket. Jogosult a kérdés: tehetetlenek volnánk hát? Minden újrakezdésünk döghalálra. ítélve? Minden jó csíránk lefojtva, minden épkézláb gondolatunk megnyúzva, minden ifjú reményünk, melynek oly boldogító volt első csecsemőmoso- , hja, aggastyánkorára elvesztené fogát, haját, eszét? Es szájunkkal, mely fogcsikorgatva szünetlen vészkiáltását hallatja, már csak saját süket fülünkbe haraphatnánk, mert más fül nem fülel ránk az egyetemes csendben? .. Pás Sándor—Adamis Anna —Presser Gábor színpadi átdolgozásából, e tragikus musicalből alighanem kimaradt a Déry-mű voltaképpeni mondanivalója; amit megtart az jobbára csak a formai váz, a rendkívül ösztövér cselekmény keret. Bor József rendező: felfogását ezért kell különösen dicsérnünk, hogy igyekezett az eredeti műbő] a lehető legtöbbet visszacsempészni a színpadra. &UL .f megoldásával vinm ti is y tatkoznunk ke]1, A mű gondolati s érzelmihangulati szövetétől idegen Eszter valóságos-naturális fel- ravatalozása. A végképp elvesztett, semmibe hullt álmoknak, illúzióknak szóló s jelképes mivoltában félelmetes erejű áldozati szertartás így halottnéző búcsújárássá egyszerűsödik, elvesztve mélyebb, filozofikus értelmét. S mintha a befejezés megkom- ponálásában is több lenne a szükségesnél az operettes elem. Eszter szerepében Komá- romy Évát csodáltuk meg; s ezúttal nemcsak 1 muzikalitásáról, énekesi kvalitásairól győzött meg, de, megcsodáljuk átélt-átlényegült alakítását, az alkati s életkori korlátokat is feledtető szuggesz- tív, belső meggyőződésből táplálkozó játékot, a színművészet e mindenkor szép s komoly küzdelmét az elfogadtatásért. Remekelt Varga Tibor a Pokol angyala szerepében; alakítása az érzelmi elsivá- rodásnak, a torz ösztönöknek, a szadista gyilkolásvágynak és állati butaságnak oly találó jellemrajza, mely démonivá, döbbenetes erejűvé, valóban mindenkor fenyegető szimbólummá növeli ennek a motoros huligánnak a figuráját. Józsefet Várday Zoltán játszotta el jól, egyszerű színészi eszközökkel. Szép énekhangja jól érvényesült a Presser—Adamis- dalok előadásában. Manuel- ként Ábrahám István nyújtott jó alakítást, különösen a „Ringasd el magad” emlékezetes előadásáért érdemelt tapsot. Beverleyt a bemutatón Zoltán Sára játszotta; öntudatos-férfias tartása, orgánuma szerencsésen találkozott a szereppel; mintha halványabban érzékeltetné a figura lezbikus vágyakozását, Eszter iránti izzó-fojtott szerelmét. Csak szavai, mondatai vannak róla, gesztusai, játéka kevesebb. Dicséretes viszont szép és pontos dik- cicja, remek szövegmondása. Ö az egyetlen az előadás egész együttesében, akinek nincs semmilyen beszédhibája vagy a megértést nehezítő, beszédbeli modorossága. Ez az előadás is figyelmeztet: színházunknak módot kellene találnia arra, hogy a színészek rends -vés beszédképzésben részesüljenek. Öröm md figyeli illik fel a bonviván Rózsa Sándor színészi kvalitásaira; a Marianne-! játszó Nagy Mari növekvő színpadi biztonságára, érlelődő tehetségére. Matus György nevét megjegyeztük a vizsgálóbíró szerepében. S a többiek; ifj. Somló Ferenc, Jancsik Ferenc, Vajda Viola, Szántó Lajos, Mátyás Jenő növelték lelkes, értékes színészi munkájukkal az együttes produkció színvonalát, rangját Emlékezetesen jó Gergely István díszlete, s hitelesek jelmezei. Külön is meg kell említenünk a lenyűgöző fény' atásokat, a vetített fénykulisszák szituációit s érzelmeket egyaránt jellemezni képes expresszivitását. Nemkülönben rangos munka ’'omoss Zsuzsa ko= ív gráfiája. Mindent egybevetve: alighanem az évad legmerészebb s legkockázatosabb vállalkozása volt a Képzelt riport bemutatása. Az eredmény azonban megérte ezt a kockázatot. Papp Lajos o J ILLYÉS GYŰL A; a j Buda, 1945 január n 11 Hajlongva jönnek hegyi házamig 0 a katonák, J van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő, ősz tengerré válva fői 1 Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyöl: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált. I II 11 11 » 9 1 1 1 1 1 1 1 1 ‘ Front közt vagyunk. Lépek föl és alá h a balkonon. Bizton vagyok. Körültem a halál 11 az oltalom. Bujdostam s íme várrá vált a házam, 0 mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon. Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerekszoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zümmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát. Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménvkedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: Eakzit ülök, »agy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a fő férfi jót, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos jelek, golyók, nem rettegek, hogy bennem itt, — tsa mindent vesztenék — embert lelek, hogy — dongj, világ! új sorsot ád az ég, minden reggelre bátrabb életet! I l l I I I ) 1 I I í í D i I 1 I I I > I » l t i 8