Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
1975. január 7., kedd ES2AK-MAGYAR0RSZAG 3 1 f®Ifaiis!§s twrszerisités a iieziyazilaságfoan Tapasztalatok az újhelyi és a szerencsi járásból nyai csak kedvező területi Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére hozott párthatározat három esztendeje jelent meg. A határozat a folyamatos korszerűsítés igényét tette vezérelvvé a népgazdaság valamennyi ágazatában. Hogy miképpen érvényesül ez az igény a mindennapi gyakorlatban — ennek vizsgálatára a gazdasági ágazatok különféle irányító, valamint társadalmi-érdekvédelmi testületéi egyaránt hivatottak. Ezért vizsgálta, elemezte a legutóbbi időszakban a mezőgazdasági szövetkezetek tokaj-hegyaljai területi szövetsége az üzem és munka- szervezés eddigi tapasztalatait a sátoraljaújhelyi és a szerencsi járás közös gazda- ságaiban^ s tűzte a tanulságok megvitatását a szövetség küldöttgyűlésének napirendjére is. A tanulságok java része nem csupán á vizsgált területen haszonsítható, hanem megyénk más szövetkezeti gazdaságaiban is, ezért indokolt tüzetesebb ismertetésük. A szerencsi és az újhelyi járás mezőgazdasági szövetkezetei középtávú terveikben következetesen érvényesíteni igyekeztek a párthatározat útmutatásait — s ennek eredményeként az utóbbi három évben szembetűnően meggyorsult a termelési technológia megújítása, s vele együtt az üzemszervezés és a gazdálkodási ügyvitel átalakítása is. Mindinkább a gyakorlatban érvényesülnek ahnak a gazdálkodástudományi felismerésnek a következményei, hogy az egyre nagyobb teljesítményre képes mezőgazdasági gépek, gépsorok, s az agrotechnika egyéb új vívmánagyságrendben használhatók ki igazán gazdaságosan. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a legutóbbi években meggyorsult az üzemi, területi összevonás folyamata — és ez lehetővé tette a gazdálkodás szakosításának ki- terjesztését. Az 1971. november vége óta a múlt év azonos időszakáig végbement egyesülések eredményeként a 3000 hektáron aluli területű gazdaságok száma 54-ről 28-ra csökkent, a 3000 hektárosnál nagyobb szövetkezetek száma pedig tízről tizenhétre emelkedett. (A most folyamatban levő egyesülések még erőteljesebben javítják a területi arányt!) A megnövekedett területű gazdaságokban sokkal több a szakosított termelési ágazat, mint a csak mérsékelt beruházásokra képes kisebbekben. A szakosítással egy- egy növényféleség termelése nem csupán területileg összpontosult, hanem az új technológia alkalmazása tetemesen megnövelte a termésátlagokat is. Míg például a kenyérgabona vetésterülete két év alatt alig 3 százalékkal lett nagyobb, a termés mennyisége 38 százalékkal növekedett, a napraforgó vetésterülete 9 százalékkal, termése viszont 68 százalékkal lett több! S még nagyobb a szakosítás termésfokozó hatása a legfontosabb takarmánynövény, a kukorica termesztésében: a vetésterülete két év alatt 63 százalékkal gyarapodott, ám a termés mennyisége 182 százalékkal. Különösen lciugróak az eredmények azokban a nagy szövetkezeti gazdaságokban — mint például a taktaharvetkezetben, s a sárospataki Kossuth Tsz-ben, a tiszaka- rádi Űj Élet Tsz-ben —' amelyek csatlakoztak az' iparszerű termelési rendszerek valamelyikéhez. Ezekben a gazdaságokban a hatékony eszközösszpontosítás, a célszerű üzemszervezés folytán csökken a termelési költség, viszont nagyobb a termelési érték és a szövetkezeti jövedelem, mint a kisebb területű gazdaságokban. A több jövedelem egyúttal nagjmbb fejlesztési lehetőségeket is biztosít. Ezekben a gazdaságokban valósították meg az elsők között az üzemi szervezet; korszerűsítését, vezették be a szakemberek képességeinek teljesebb kibontakoztatását elősegítő ágazati vezetési rendszert. Az ágazati vezetési rendszerben gazdálkodó szövetkezetek szigorúbb technológiai fegyelme és fejlettebb szervezettsége viszont magával hozta a korszerű brigádszervezet megszilárdulását, a szocialista munkaverseny ösztönző hatásának | érvényesítését is. Javultak a j szövetkezeti tagok, alkalma- ! zottak munka- és kereseti lehetőségei. A jó tapasztalatok alapján célszerű mindenütt, ahol erre a feltételek már megértek, előnyben részesíteni — a területi elvre épülő, széttagolt termelési egységek helyett — a nagyméretű, teljesen gépesített, zárt technológiai rendszerben dolgozó, a legjobban értékesíthető végtermékek előállítására alkalmas szakosított termelési ágazatokat. Bereez József 1 A Papíripari Vállalat diósgyőri gyáregységében ellenőrzik a szárítóhengereket Eísiként di i évien L> A Diósgyőri Gépgyár szi- vattyúszerkesztési osztályának ötéves terv szocialista brigádja a vállalat valamennyi szocialista műszaki brigádjához — az új évben elsőként — versenyfelhívást intézett. Felhívásuk célja, hogy a vállalat, előtt álló gazdasági feladatok teljesítését a szocialista brigádok munkájával, illetve újitómozgalmá- val tegyék megalapozottabbá. A felhívás a termelékenységet növelő, a gazdaságos gyártást elősegítő, a balesetmentes munkát biztosító, valamint az anyag- megtakarítást eredményező újításokra terjed ki. 11 bányászat Ili évi terveiből Rakiriásgépesités: milliós megtakarítás A szénbányászat a IV. ötéves terv első négy évében — a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva — az elemi csapások ellenére — lényegében teljesítette a változó igényekhez igazodó tervét. Ez vezérli az iparágat 1975- ben is. Az idei igények magasabbak, mint amennyit eredetileg — az ötéves terv készítésekor — erre az esztendőre terveztek. Ezért célul tűzték ki, hogy az előirányzott 26 millió 592 ezer tonnát 335 000 tonnával túlteljesítik. A többletet a mélyművelésű bányákból akarják felszínre hozni. A visontai Thorez külfejtésű bánya tervét ugyanis az őszi nagy esőzések okozta károk, valamint geológiai problémák miatt, csak később tudják pontosan meghatározni. A véglegesen még jóvá nem hagyott beruházási program szerint mintegy 2 milliárd forintos fejlesztési lehetőséggel számolnak. Ebből a legtöbbet gépesítésre, illetve szénvagyonpótlásra fordítanak, folytatják a termelés korszerűsítését, növelik a koncentrációt. Gép- beszerzésekre mintegy 800 millió forintot költenek. Elsősorban a régi, már elhasznált gépeket pótolják. Zömmel szovjet jövesztő-rakodó kombájnokat és szovjet, valamint várpalotai önjáró biz- j tosítóberendezéseket vásá- ‘ rolnalc. El akarják érni, hogy j a gépi jövesztés arányát 44 százalékra, a gépi rakodásét 70 százalékra emeljék. Különösen fontos feladat a vá- I galhajtási sebesség fokozása. I Termelő, forgalmazó, szállító vállalataink munkájának megítélésekor első szempont — a termelés. Hogy éves és időarányos terveinek tűiképpen tesznek eleget; milyen a termékeik minősége, hogyan alakul azok önköltsége, miképpen gazdálkodnak idői vei, anyaggal, energiával stb. A mérleg adatai felölelik a vállalat egész tevékenységét, kiterjednek a gazdálkodás minden ágazatára és ezek közül érdemes odafigyelni a szállítást, anyagmozgatást, általában a szállítási költségeket mutató adatokra, amelyek a legtöbb vállalat esetében önmagukban is tekintélyes számok, de — ma divatos szóval élve — „begyűrűznek” az önköltségbe, a nyereségbe, a legtöbb pénzügyi mutatóba. A szállítási költségeknek az előző évihez viszonyított emelkedése, vagy csökkenése tehát a vállalat egész évi munkájának egyfajta minősítését is adja és, mert a vasúti és közúti járművek mozgatása, általában a rakodási idő emelkedése országos probléma, kormányzati szerveink anyagi eszközökkel is ösztönzik a szállító és szállíttató vállalatokat a munkaerőigényes rakodás gépesítésére. Immár négy éve jelent meg a rendelkezés, amely a rakodásfejlesztési alap fel- használását szabályozza. Eb-, bői azok a vállalatok részesülhetnek, amelyek nagy tömegű anyag, késztermék- szállítást végeznek, a ki- és berakodás sok időt vesz igénybe, de a fejlesztési alapból kapott támogatással • és saját anyagi befektetéseikkel vállalkoznak a rakodás gépesítésére, a kocsi|Lorgalom növelésére. Az 19'71-től eltelt idő alatt megyénkben 19 vállalat részesült kisebb-na- gyobb tételekben a központilag biztosított összegből és a tapasztalatok szerint legtöbbjüknél csökkent a késedelmesen kirakott vasúti kocsik száma. A szénbányák vállalat központi szénosztályozója egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek a legtöbb vasúti kocsit igénylik. Elsőként részesült a rakodásfejlesztési alapból és ma, a tervszerű, elsősorban az élő munkát helyettesítő gépesítés fejlesztésével a legjobban rakodó vállalatok közé sorolják. A Borsodi Ércelőké- szítő Műben úi vasúti vágányokat építettek a központi támogatás felhasználásával: lényegesen csökkent az elegy- torlódás. szűnőben vannak a rakod isi késedelmek. A Borsodi Vegyikombinátban zsákberakó és automata mérlegelő berendezéseket helyeztek üzembe. Alkalmazásukkal a rakodás itt is meggyorsult. Az Észak-magyarországi Vegyiművekben gyakorta napokig álltak a vagonok, mert megfelelő tárolótér hiányában a löketszerűen érkező alapanyag-küldeményeket nem tudták lefejteni. Az' alapból kapott támogatással tárolót építettek és a késetten kirakott vasúti kocsik száma minimálisra csökkent. Annak idején a szállításban forradalmi újítást jelentett a konténerek bevezetése. A VOLÁN miskoici vállalata nagy teljesítményű konténerszállító járműveket szerzett be és az újszerű szállítási ^mód az érdekelt vállalatok körében hamar közkedvelt lett. Sok-sok előnye mellett forgalomcsökkentő hatása is van, hiszen az áruszállító teherautóknak néni kell órákig a zsúfolt úttesten a boltok előtt ácsorog- nipk, a konténerben küldött árut egykettőre leemelik. Hasonlókat lehet elmondani a rakodólapos szállításról és a konténeres szállítás lehetőségei, miként világszerte, nálunk is most vannak igazán kibontakozóban. Az elmúlt ősz is megmutatta: a szállítás, a ki- és berakodás legtöbb helyen elsősorban munkaerőhiány miatt késlekedett, holott, a rendkívüli időjárásban éppen a szállítójármű- vekben mutatkozott a legtöbb hiány. Cukorgyáraink nyersanyagának jelentős része például még most sincs a tárolótereken. A rakodás késedelmessége miatt a vállalatok kocsiálláspénzt fizetnek. A MÁV- nak azonban — számos esetben elhangzott már — nem kocsiálláspénzre, hanem gyorsan kirakott vasúti kocsira van szüksége, a rakodás gépesítésével, meggyorsításával a vállalatok ugyanakkor milliókat takaríthatnak meg. O. M. A „háromszögletű kör” Beruházás - Tervezés - Kivitelezés i , (irtijári(ívi'í!ís legutóbbi időszaka óta a beruhá- ‘ *‘‘ U.CS záspolitika nagyobb súlyt kapott Érthető, hiszen a beruházások jelentősége a gazdasági életben igen hagy. Belolyásolja a népgazdaság ágazati szerkezetének alakulását, a termelés növekedésének ütemét, a lakosság kommunális és lakásigényének kielégítését és az ipar- telepítés révén a termelőerők területi elhelyezkedését, ezzel együtt a lakosság egyenletesebb foglalkoztatását. Az állami és vállalati beruházások pénzügyi fedezetét a nemzeti jövedelem nagysága, fogyasztási és fejlesztési alapra való megoszlása, a képződő értékcsökkenés, leírás és a külföldi hitel igénybevételének lehetősége határozza meg. Ezt a lehetőséget össze kell hangolni a beruházással kapcsolatos igényekkel, amelyeknek mértékét az állóeszközök extenzív kihasználása, felhasználásuk hatékonysága, elhasználódásuk mértéke és a népgazdaságban kialakítandó, illetve meglevő ipar struktúrája határozza meg. A népgazdasági tervkészítés két elemre osztható: a jövőkutatásra cs a szelektív döntéseket tartalmazó .konkrét tervkészítésre. Egy nagyobb időszak tervének elkészítése nem képzelhető el prognózis és futurológia, azaz tervta- nuimányok készítése nélkül, de egy kisebb időintervallumon belül figyelembe kell venni a bázist is, anélkül persze, hogy tervezésünk kifejezetten egyoldalú bázisszemléletűvé válna. Amikor az 1975. évi népgazdasági terv feladatait kitűzték és elfogadták, expozék és viták során megtárgyalták, figyelembe vették mint objektív adottságot, az 1974. évi gazdasági eredményeit is. Megállapították, hogy 1974-ben a gazdasági hatékonyság kisebb mértékben nőtt a kívánatosnál, ami arra vezethető vissza, hogy a termelésben lekötött álló- és forgóeszközük kihasználása nem volt kielégítő. Az átlagos rnüszakszárn 1,5 körül ingadozik és jelentős a különböző oko'oól eredő termeléskiesések nagysága is. Másfelől a vállalatok az önköltség csökkentésének elérésére korántsem használták ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. Itnrcrtdínn is vannak üzemek, ahol a készletek lúlOUI smiitdll zott mértékben felhalmozódtak és általában nem a kurrens cikkek, hanem zömében inkurrens, elfekvő készletek formájában. Ez együtt jár azzál, hogy a nemzeti jövedelem, illetve vállalati szinten a forgóalap jelentős része hasznosithatallan készletekben halmozódott fel. Ezek a jelenségek okozták, hogy az 1974. évi népgazdasági tervben a beruházások, a felhalmozás csak lassúbb ütemű növekedésével lehel számolni. Az erő koncentrálásával, elsősorban a folyamatban levő beruházások gyors befejezésére kell törekedni, különösen nagy figyelmet fordítva a termelő célú nagyberuházásokra, ezen belül is előnyben részesítve az energiaellátás fejlesztését, valamint a kevésbé eszközigényes élelmiszeripari beruházásokat. A többi ágazathoz képest gyorsabb lesz a nem termelő ágazatok beruházása. Ezen belül — összhangban az életszínvonal növelésére vonatkozó intézkedésekkel — a lakásépítés- a személyi szolgáltatások, az egészségügyi — szociális — ellátás fejlesztése javul. A beruházások mértékének csökkentésére teli intézkedések azt eredményezik, hogy a beruházási piacon egészségesebb feszültség alakult ki, azaz az építőipari kapacitás remélhetőleg meghaladja némileg a beruházással kapcsolatos igényeket. Ez az intézkedés azonban csupán a kivitelező munkájának hatékonyságát eredményezheti. A tervezők és berunázók felelőssége még mindig eléggé elmosódott, pedig a beruházások elhúzódásának és költségének alakulásában nekik is nagy szerepük vah. A tervezők a hiányos tervekkel és a korszerűtlen berendezések betervezésével egy korszerűtlen technikát konzerválhatnak, ami lassúja az építkezések átfutási idejét. Ha a beruházó nem lesz egyben üzemeltető is, nem foglalkozik kellően a technológiai berende- • zések, a termelés üzemeltetési költségeivel, aminek később tovagyűrűző hatása lehet. í.'..,. órr.ic folyamán számos gond adódik, me,Jr; DUUtld/.dfc lyek azonban az illetékes szervek együttműködésével, a beruházások jobb előkészítésével es a szorosabb kooperációval oldhatók fel. Buchcrt Miklós
