Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 W75. január ?=, kedd A képernyő előtt Új esztendő kezdődött A szilveszteri műsor lezárt egy évet, új esztendő kezdődött a képernyőn is. Már január első napján sokszínű, választékos műsort láthattunk, s az újévi ebédhez örömmel hallgattuk a már hagyományos bécsi koncertet Willi Bos- kovsky vezényletével. Este pedig jó volt végigtekinteni az elmúlt év nagy hírű zeneművész vendégeinek rangos listáján, belehallgatni koncertjeikbe. És már az első nap új magyar tv-film bemutatóját is hozta. Kosztolányi Dezső novellájából rendezte Ranódy László a Kínai kancsó című tv-filmet. Örömünk többszörös: Ranódy László már elég régen nem jelentkezett sem mozivásznon, sem képernyőn. Tudjuk, hogy Kosztolányi művészetének nagy tisztelője és értő adaptólója (Aranysárkány, Pacsirta), s most a Kínai kancsó képernyőre ültetésével a korábbi filmjeiben megismert erényeivel találkozhattunk újra: hűség az alapműhöz, kitűnő miliőteremtés, nagyszerű színészválasztás és -vezetés, precíz kidolgozás, örömet jelentett a rendező személyén túl Kosztolányival találkozni is. A Kínai kancsó egyik kitűnő példája azoknak a novellaírói törekvéseinek, hogy a szánalmas, elesett kisemberek nehéz életének okai között ne csak az emberi gyengeségeket, hanem a társadalmi okokat is észrevegye és láttassa. Ebben a novellájában is az érződik, hogy az úr előtt feltétlenül hajbókoló, azt kritikátlanul tisztelő kisember bajainak forrása az úr és a kiszolgáltatott viszonya, s á novellabeli kishivatalnok drámája nem élsősorban az értékes porcelán elvesztése, hanem a korszellemből adódó, görbedt gerincű életvitel. Persze, megkérdezhető, mit mond mindez a mai nézőnek. Közvetlenül nem sokat. Törőcsik Mari és Baumann Péter szerepfelépítése, alakjaik kitűnő megformálása viszont értékes élményt adott. Ha Ranódy nem is alkotott a mához szóló tv-filmet, pedáns adaptációja értékes formában hozta milliók közelébe a novellát. * Ugyancsak novella — sőt két novella szolgált a péntek esti tv-játék alapjául. Jávor Ottó írta és Felnőttek című kötetében adta közre mindkettőt, az Árvákat és A küszöböt. Harminc évvel vitt vissza mindkét írás, illetve játék. A vége felé járó, de mind több vészt és kínt hozó háború ugyan vizuálisan nem volt jelen egyik játékban sem, legfeljebb képviselői — katonák, partizánok — jelentek meg, de nyomasztó közelsége szinte ráfeküdt mindenre, akár az erőlte- teten jókedvű szalonban, akár a vasúti kis étteremben, akár az erdei lakban voltunk. A történetek egyes részei hihetőek, a kortársnak ismerősek, a fiatalabbak különféle feldolgozásokból ismerik. Igaz részletek sorakoztak, igaz emberi élettöredékek villantak, ám a Málnay Levente rendezte játékban a befejezés, az artista halála, vagy a másikban az öregember magára találása markánsabb motivációt kívánt. Tomanek Nándor és Némethy Ferenc, illetve Páger Antal alakításaira érdemes visszaemlékeznünk. * „Mosolyra születtem..hirdette Kabos László szombat esti műsorának címe. Már ezen a címen mosolyogni lehetett. Illetve, ezen a címen még lehetett mosolyogni. A következő ötvenöt percen már kevésbé. Két kabarétréfa, több magánszám, egy „amerikai ízű” minirevü, sok régi vicc, nem kevés (már nem is) sikamlós szójáték- nagyon kevés új ötlet és főleg kevés mértéktartó jóízlés torlódott egymásra ebben az ötvenöt percben, amely azt is megmutatta, hogy a szórakoztató műsorok szerkesztői nagy gondban lehetnek, ha ez az adás szombati főműsorként kerülhetett a képernyőre. A könnyed humor és az oZcsó humor nem azonosak, s ezt a szórakoztató szerkesztőségen is tudják. De Kabos László ezt tudta nyújtani. Dicsekvést két filmje pikáns képsorainak közönségsikeréről, csak félig kimondott panaszt további főszerepek hiányáról, érzelgős, giccstől sem mentes „sztárjátékot”, meg a jelenetekben gyenge alakításokat. (Például Zana Ferenc az egyik jelenetben előre nevette a poénokat, olyan gyengén alakította az öreg művezetőt Kabos.) Ez volt. De ha csak ez lehetett, érdemes volt? ... Benedek Miklós j I Felveszünk I LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT SEGÉDMUNKÁSOKAT magas kereseti lehetőséggel. Minden héten szabad szombat. Szállást, külszolgálati díjat biztosítunk. I Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, Miskolc, Széchenyi u. 28. ) mna - ** vmmummmmmmm Gurevics: A középkori ember világképe A létérzékelés olyan fogalmai és formái, mint az idő, tér, ok, szám, valamint a társadalmi formációk olyan fogalmi kellékei, mint a munka, jog, erköl- csiség a mai ember számára elvonatkoztatások és konkrét jelentések világosan megkülönböztethető alakzataiban élnek. Kérdéses azonban, hogy megérthető-e ma ugyanezeknek az uni- verzáléknak egy korábbi kultúrában betöltött szerepe és jelentése? Voltaképpen ez — a könyv közvetlen tárgyánál általánosabb — történetfilozófiai kérdés érdekli Gurevicset, amikor rekonstruálja a középkori ember világképét. Két kultúra együttes megértéséhez a kettő különválasztásával kell megtalálni á mindkettőre alkalmazható együtthatókat. A középkori embert egy szűkebb mikro- és egy tá- gabb makrokozmosz vette körül. A köznapokban kialakult szabályoknak és a társadalom fölötti kozmikus erők vélt kötelezettségeinek kettős kötésében formálódott a középkori ember szemlélete, amelyet rendkívül finom elemzőképességgel tár a szerző a mai olvasó elé. (Kossuth Kiadó) , _« ' \^ Mosoly és könny Jegyek az értesítőben CSILLA SZEME úgy mosolyog, hogy kérdezni sem kell. Bármennyire is igyekszik komolyan nézni maga elé, vidám tekintete elárulja: csu- pa-csupa jó jegy került az ellenőrzőbe. — Ötös lettem — mondja ragyogva. — Tanító néni megadta számtanból is. Pedig azt nem nagyon érdemeltem meg, én csak négyesre számítottam. De majd igyekszem, sokat gyakoriok, hogy az év végén megérdemeljem az ötöst. Sándor Csilla, a miskolci Kun Béla utcai Általános Iskola negyedikes tanulója állhatatosan függesztette szemét a tanító nénire. — Igazán sokat fogok gyakorolni, hogy megérdemeljem ... — Jól van, Csilla. Biztos vagyok,, hogy kiérdemied a bizalmat. — hangzik a válasz a tanító nénitől, Jencsel Józsefnétől és most már a kislány szája is mosolyog. — Nekem írásból kell majd javítanom, mert csak négyest kaptam. Apukám ötös várt tőlem — mondja csendesen Gulyás Ági. — Olyan szépen tudsz te írni gyöngybetűkkel — magyarázta a tanító néni, -- de mostanában miért hizlalod úgy a betűket? Bizony gondosabbnak kell lenned! —Ági, apu, vagy anyu a szigorú otthon? — Apu szokta kérdezni tőlem, hogy jelentkeztem-e, meg hogy hányást kaptam, de én megmondtam neki, hogy nem mindig osztályoznak. Van amikor csak megdicsérnek, de van amikor azt mondja a tanító néni, hogy ej, ej... — Azt is megmondod, hogyha nem tudtál valamit? — Hát, azt nem mindig... — Miért, félsz hogy kikapsz? — Nem. Csak nem mondom meg. De a rossz jegyeket igen. Áginak persze alapjában véve nincs miért elégedetlennek lennie. De az osztályban van néhány gyerek, aki kicsit szorongva ment haza tegnap, a tanítás után. — Én biztos, hogy kikapok, — jelentkezett Gulyás írónké, aki a mosolyával sem tudta elfojtani, hogy bizony fél a hazameneteltől. Számtanból meg nyelvtanból bizony igencsak rossz érdemrend került az értesítőbe. — Mindig kikapsz? — A jegyekért mindig .. 1 És még vagy hat társa nyújtotta föl a kezét, hogy ők is számítanak verésre. Ki fakanállal, ki ügy, puszta kézzel. — Pedig jobb lenne, ha némelyik szülő inkább néha bejönne az iskolába — mondta a tanító néni. — Mert nem hiszem, hogy veréssel helyre lehet hozni a rossz jegyet. TEGNAP, AMIKOR az iskolában a gyerekek kézhez kapták a félévi értesítőt, kinek könny szökött a szemébe, ki pedig mosolygott. Ez attól függött, hogy mi került az ellenőrzőbe. A Kun Béla utcai Általános Iskola negyedik osztályában is így volt ez. A kis közösség, félévi munkája — mint minden iskolásé — mérlegre tétetett. Igaz, a jegyek csak az ellenőrző könyvbe kerültek bele, hogy figyelmeztessék a gyerekeket és a szülőket, hol kell jobban odafigyelni, melyik tárgyból kell többet gyakorolni, azért, hogy az évvégi bizonyítvány majd jó legyen. Gyakorolni, ' tanulni, jobban odafigyelni... Mert csak ez segít... A verés ezt nem oldja meg! Csutorás Annamária Januári koncertek ígéretes a január! miskolci hangverseny-naptár. A Filharmónia rendezésében három nagyobb szabású koncertet hirdetnek. Időrendben elsőként szólóestet: Kocsis Zoltán zongoraművész koncertjét, január 13-ra a Miskolci Nemzeti Színházba. A koncert bérleten kívül hangzik el, délután ifjúsági előadáson, este pedig a felnőtt zenekedvelőknek. A műsoron O. Gibbons, Haydn és Mozart művei szerepelnek. A következő — immár bérleti harig- versenyt — a szokástól eltérően pénteki napon, január 24-én este rendezik a színházban. Ez alkalommal a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjét hallhatják az érdeklődők, amely Eliahu Ínbal vezényletével Beethoven II. szimfóniáját és Mahler V. szimfóniáját mutatja be. A hónap harmadik kiemelkedő hangversenye január 27-én a Bartók Béla Művelődési Központban lesz, a diósgyőr-vasgyári sorozatban. A miskolci szimfonikusokat ez alkalommal Gyulai Gál János vezényli, s a Gershwin-szúmokat bemutató koncerten Szirmay Márta, Palcsó Sándor és Begá- nyi Ferenc énekművészek, valamint Fellegi Adám zongoraművész működnek közre. Műsorismertetőt Juhász Előd tart. Űj rendelet A lengyel pénzügyminisztérium új rendelettel szabályozta a turisták deviza- ellátását. Az 1975. február 1-én életbe lépő rendelet szerint a szocialista országokba egyéni turistaként utazó minden lengyel állampolgár kétévenként összesen 6 ezer zlotyt válthat át külföldi valutára. 7 éven aluli gyermekeket a fele összeg illeti meg. A zlotyt a megfelelő turista-árfolyamon számolják el. (Ez magyar viszonylatban plusz 30 százalékos kezelési költséget jelent. — a szerk.) A fenti általános elv alól Magyarország kivételt képez, forintra ugyanis kétévenként, személyenként csak 4000 zloty igényelhető. A lengyel—csehszlovák és a lengyel—NDK kishalárszéli forgalomban minden lengyel állampolgár kétévenként ösz- szesen 400 koronát, illetve negyedévenként 100 márkát (kétévenként 800 markát) válthat be. A rendelet közli, hogy a magyar forintra 1975. február 1-től új valuta-csekkeket bocsát ki a Lengyel Nemzeti Bank. A régi csekkek január 31-ével érvényüket vesztik.
