Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

T975. Jcmttá'r 1.; sierda SäKESSriaffif» ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Eredményekben gazdag esztendőt bú­csúztatunk és bizalomteljes légkörben új évet köszöntünk 1975. január 1-én. 1974 iontos esztendő volt, része a négy évet felölelő sikeres kongresszusi ciklus­nak, amelynek során megoldottuk a ma­gunk elé tűzött feladatokat. Munkánk, kö­zös helytállásunk alkotóan gazdagította azt a folyamatot, melyet a Központi Bizottság múlt év végén nyilvánosságx'a hozott irány­elveiben úgy jellemez, hogy hazánkban, a Magyar Népköztársaságban tovább szilár­dult a munkásosztály hatalma, a társadal­mi osztályok, .rétegek együttműködése, ki- teljesedőben van a szocialista demokrácia, mélyül a szocialista nemzeti egység. A ma­gyar társadalomban tudatosul rendszerünk eszmei alapjának, a marxizmus—leniniz- musnak a tanítása; gyarapodik az általános és politikai műveltség; erősödik népünk elkötelezettsége céljainkkal. Ennek bizonyítására elegendő utalni a szocialista brigádok jelszavának, a szocia­lista módon dolgozni, élni és tanulni jel­szónak egyre szélesebb társadalmi érvé­nyére. Jogos elégedettséggel vehetjük szám­ba gazdasági eredményeinket is. A nem­zeti jövedelemnek a tervezettnél nagyobb, ü százalékos emelkedése teljes egészében a növekvő termelékenységből származott. Ez azt mutatja, hogy gazdaságunk meg­alapozott, lendületes fejlődése tavaly is folytatódott. Büszkék lehetünk arra, hogy a párt XI. kongresszusának, hazánk fel­szabadulása 30., évfordulójának tiszteletére indított és országossá vált munkaverseny új hajtóerőket szolgáltatott fejlődésünk­höz; így hozzájárult az ipari termelés 8 százalékos növeléséhez, 89 ezer lakás fel­építéséhez, a lakosság fogyasztásának 1973- hoz mért (> százalékos gyarapodásához. Politikai, társadalmi, gazdasági eredmé­nyeink arról tanúskodnak, hogy a Magyar .Jzocialista Munkáspárt politikáját munkás- osztályunk, népünk magáénak vallja és stlekkel támogatja. Ez a politika megfelel a magyar nép nemzeti érdekeinek és össz­hangban áll az internacionalista követel­ményekkel. Hazánk fejlődésének, szocialista haladá­sunknak két nagy belső forrása van: a jó lolitika és a kipróbált, eredményes poli- ikát valóra váltó társadalmi összefogás, <özös munka. A kiharcolt sikerek mindenekelőtt ne­jünk teremtő munkájúnak köszönhetők. Dolgozóink legjobbjai felismerték, hogy személyes boldogulásuk, családjuk felemel­kedése az egész társadalom fejlődésével együtt érhető el. Ehhez biztos alapot ad, hogy az MSZMP tevékenységében követke­zetesen hasznosítja az elmúlt, csaknem két évtized politikai tanulságait és figyelembe veszi a fejlődés új követelményeit. Nagy politikai bátorsággal, kezdeményezően néz szembe a gyakorlatban jelentkező problé­mákkal és megoldásukra idejében, folya­matosan intézkedik. Hazánk fejlődésének legfőbb nemzetközi biztosítéka és segítője, hogy a szocialista országok közösségének tagjaként haladha­tunk előre. Az új esztendőben nagy feladatok vár­nak ránk. A kiegyensúlyozott és megfelelő ütemű fejlődés érdekében minden döntő területen növelni kell munkánk gazdasági, társadalmi hatékonyságát Nem engedhet­jük meg, hogy akár az újtól való idegen­kedés, akár pedig a túlfűtött elégedettség visszafogja, lassítsa terveink megvalósítá­sát. Ugyanakkor bátran kell képviselni, hogy a növekvő politikai igényesség, a kö­vetelmények mércéjének magasabbra állí­tása nem jelent „politikai megszigorításo­kat”, sem pedig „megmerevedést” az ed­dig követett politikában. A Központi Bi­zottság a XI. kongresszusra megjelentetett rányelveiben világosan kifejezi azt az el­tökéltségét, hogy az elért eredményekre építve, a kétfrontos harc jegyében kívánja biztosítani a társadalom szocialista voná­sainak erősítését. Ez a mindennapi mun­kában mindannyiunktól nagy elvi szilárd­ságot, megfontoltságot és körültekintést igényel. Tudatában kell lennünk, hogy szocialista .’óljainkat csak küzdelemben válthatjuk valóra; szívósan harcolva és dolgozva a helyes politikai vonal érvényesüléséért, ha- ározottan fellépve mindenfajta torzítással, dremagyárazással, valamint a visszahúzó maradisággal, a beletörődéssel, a közöny­nyel szemben. Ezt példázzák Központi Bi­zottságunknak a X. kongresszus óta hozott határozatai, társadalmi szempontból nagy jelentőségű gyakorlati útmutatásai. Különösen a gázdasági építőmunka fel­adatai lesznek bonyolultabbak. Nehezebb feltételek közepette vágunk neki az 1975-ös esztendőnek, az eddiginél keményebb mun­kára, széles körű, ésszerű takarékosságra kell felkészülnünk mind egyéni, mind tár­sadalmi értelemben. Nem titkoljuk, a párt Központi Bizottsága december 5-i ülésén, az országgyűlés pedig a költségvetés vitá­jában aláhúzta, hogy a tőkés világgazda­ságban érvényesülő és mindinkább gyor­suló infláció, növekvő belső zavaraik kö­vetkeztében, a magyar népgazdaságot kedvezőtlen hatások érik, s emiatt állami költségvetésünkre növekvő anyagi terhek hárulnak. A termelés szerkezetének a szükségesnél lassúbb változása a beruházá­sokban, az anyag- és energiafelhasználás­ban rejlő tartalékok ma még nem kellő kiaknázása, valamint az irányításban elő­forduló egyes következetlenségek is, nehe­zítik helyzetünket; gyengítik gazdasági munkánk hatékonyságát abban, hogy az említett negatív külgazdasági hatásokkal minden tekintetben eredményesen fellép­hessünk, lehetőségeinkkel maximálisan élhessünk. Mindezeket mérlegelve, 1975-ben fő gazdaságpolitikai feladatunk, hogy biz­tosítsuk a népgazdaság fejlődését és ezzel együtt egyensúlyi helyzetének javítását. Ezt szem előtt tartva a felhalmozást és a fogyasztást idén lassabban növeljük, mint az elmúlt években. Amikor tehát azt . mondjuk, hogy a terv szerint a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékkal, belföldi fel­használása pedig 3—3,5 százalékkal növe­kedjék, az ipari termelés 6 százalékos bő­vülése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származzék, akkor egyéni és közös feladatok sokaságát fogalmazzuk meg. Ahhoz, hogy a tervben kifejeződő gazdaságpolitikai, termelési, beruházási, életszínvonal célok elérhetők legyenek, minden vállalatnál és népgazdasági méret­ben is javítani kell az üzem- és munka- szervezési tevékenységen, jobban ki kell használni a termelőberendezéselvet, ész­szerűen takarékoskodni kell a munkaerővel, anyaggal, energiával és minden vállalat­nál, munkahelyen támaszkodni kell n dol­gozók őszinte tennlakarására, törekedni kell a szocialista munkaversenyben rejlő nagy lehetőségek kibontakoztatására. Népgazdaságunk szilárd és biztos alapo­kon nyugszik. A szocialista gazdaság .ereje és lényegéből eredő fölénye lehetővé teszi, hogy nehézségeink ellenére töretlenül foly­tathassuk gazdasági, életszínvonalpolitikai és kulturális céljaink teljesítését, örülünk, hogy személyes életében, családi terveiben mindenki többre, jobbra vágyik. Nincs ebben semmi kivetendő, ha e törekvés pá­rosul a személyes teendők megértésével és becsületes végrehajtásával, ha az egyéni célok megfelelnek a társadalom érdekei­nek is. A közgondolkodás fejlődésében elért ered­mények nem feledtethetne hogy sok még a közös teendőnk a szocialista felfogással szemben álló nézetek visszaszorításában. A jövőben következetesebben, határozot­tabban lépjünk fel a közügyek iránti kö­zömbösség, a politikai vélemények indoko­latlan hullámzása, az illúzió vagy a pesz- szimizmus káros végletei, a társadalmi ér­deket csorbító törekvések, a kispolgári ön­zés, haszonszerzés ellen. Felvilágosító szó­val, a pozitív példák terjesztésével tegyünk tudatos lépéseket afelé, hogy közelebb ke­rülhessünk a szocialista felfogás és élet­mód uralkodóvá válásához. Mély meggyőződésünk, hogy mindehhez megfelelő útmutatást, politikai és erkölcsi támogatást nyújt a párt XI. kongresszusára, a felszabadulásunk harmincadik évforduló­jára való gondos felkészülés. A kongresz- szusi és felszabadulási munkaverseny már eddig is emberi közösségek sokaságát öt­vözte szilárdabbra, célratörőbbre és a kö­zösségek ma többre képesek tegnapi ön­maguknál, s holnap tudásban, teljesít­ményben, a szocialista közszellem képvise­letében egy újabb nagy lépéssel előbbre tartanak annál, mint ahol ma állnak. Mindezek tudatában felelős munkával készülünk pártunk XI. kongresszusára* és ünnepeljük meg hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, befejezzük a IV. és ki­munkáljuk az V ötéves népgazdasági ter­vet. Jogos önbizalommal valljuk: céljaink reálisak, elérhetőek, ha mindenki részi vállal a közös feladatokból és megvalósítá­sukon ereje, képessége szerint dolgozik. B. ú. é. k. 1975 Vérbeli acélgyártó Szedlák Dezső. Olyan szakmai múlt van mögötte, amivel mahol­nap kevesen dicsekedhetnek. Egész eddigi munkásélete gazdagon telt el- tapasztala­tokkal, tudással fűszerezet­ten, célratörő elhivatottság­gal. E magatartás ma még in­kább jellemző rá, mint kez­detben, az első lépések és nekirugaszkodások idején — három év híján — 40 évvel ezelőtt, 1937-ben. — Lakatos szerettem volna lenni. Ez volt minden vá­gyam — meséli a régmúlt, ma is frissen élő emlékét s nem tagadja: az érdeklődés ma sem szunnyadt el benne e szakma iránt:, amelyhez fogékonyságot, elhivatottsá­got érzett akkor is még so­káig, amikor más vágányon indult útnak a Diósgyőri Vasgyárban, a mai Lenin Kohászati Művekben. — Nem bántam meg a cserét, ezt elhiheti nekem ... Acélgyártónak lenni nem akármilyen hivatás — foly­tatja a megkezdett monda­tot. Nemcsak mondom, úgy is érzem; ha újra kezdeném, ehhez a szakmához kötném az életem, a sorsom... Kiapadhatatlan forrása a szónak mindaz, amiről be­szél egy csapolás utáni röp­ke szünetben a munkahe­lyén. — A csapolás felemelő él­mény — mondja. Még a mi számunkra is, akik ismer­jük a kemencénket, mint a tenyerünket. Amikor szikráz­va előtör az izzó anyag, az leírhatatlan ... A legjobbak közül Leírhatatlan szépségű egy ilyen pillanat. Szedlák De- zsöék brigádja 1974-ben 23 ezer 234 tonnát termelt, ami megfelel 391 adagnak, s egv- egy adag egy-egy csapolás­nak ... A legjobbak közül valók ők. A négy brigád közül az elsők. Ezt már főnökei mondják, méghozzá egyértelmű elis­meréssel és büszkeséggel. Az elismerő szavakra Szedlák Dezső, a brigádve­zető szerényen jegyzi meg: — Igyekeztünk. Az igyekezet a brigádnál nemcsak abban van, hogy szorgalmasan dolgoznak- hogy a lecsapolt adag hibát­lan legyen, hogy ... egyszó­val szó ne érje házuk ele­jét, hanem abban is, hogy a fejtöréstől sem riadnak visz- sza. Különösen azóta kedvelt elfoglaltságuk ez, amióta — a brigádvezető — kétszer is volt külföldi tanulmányúton. Amit ott látott és tapasztalt, azt igyekszik hasznosítani. — Nincs mit tagadni azon, hogy egy-egy újdonság, egy- egy jobb megoldás nem hagy nyugodni — mondja. — Itt van például az adagoló ko­sár ... Arról van szó, hogy a ko­sár bekötéséhez kenderköte­let használtak. Rengeteget, mert egy-egy kötél mindösz- sze egyetlen alkalomra volt elegendő. Nagy költséggé] és sok vesződséggel járó meg­oldás volt ez. Aztán ... ... aztán a külhoni ta­pasztalatcsere után drótköte­let alkalmaznak, amivel egy negyedévig is tudnak dol­gozni és boldogulni. Cserébe vajon adtak-e va­lamit a diósgyőriek?! Igen. Nem is akármit. A vendéglátóknál a csapoló csatornát 10—15 adag után már cserélni kellett. — Mi 300 adagot is lecsa­polunk — mondta el Szed- lák Dezső — míg cserélni kell. — Hogyan csináljátok? — volt az érthetően kíváncsi kérdés. Új év, új módszerek A titok nyitja: krómmag­nezittel kezelik a téglát, ami­ből a csatorna készül. Az el­járást hosszú, hosszú kísér­letek előzték meg; amíg „megszületett” a massza, ami alkalmas a csapolócsatorna karbantartására. Ezt mond­ták el a vendéglátóknak. — Hoztunk egy másik ta­pasztalatot is — folytatja a brigádvezető. Az oxigénnel való frissítés. Mi ugyanis ér­cet használunk ehhez. A két módszer között hihetetlenül nagy a különbség. Kiderül: az új módszerrel 10 perc híján, kereken egy órával csökkenthető az adag­idő, ami a munka termelé­kenysége, a gazdaságos ter­melés, s ami egyáltalán nem lényegtelen, a keresetek ala­kulása szempontjából sem közömbös. — Egy adag elkészítéséhez 4 óra szükséges — magya­rázza a brigádvezető —, amit ha tartani tudunk, akkor az egy órára jutó átlagos ered­mény 12,80 tonna. Az oxigé­nes behívással ez az állag 13,20 tonnára növelhető. _ ? — 1975-ben szeretnénk be­vezetni az új módszert. Az üzem vezetői is mindent el­követnek, hogy ez sikerüljön, hiszen sem a népgazdaság­nak, sem nekünk egyénileg sem lehet közömbös: haszno­san, takarékosan tudunk-e gazdálkodni és dolgozni. Mert a haszon a fizetési bo­rítékjainkban is lemérhető lesz. Gyors számvetés után ki­alakul a végeredmény. — Jelenleg 4 és 5 ezer fo­rint közötti keresetet viszek haza. A munkatársaim is há­romezren felül keresnek. Ha az új módszert bevezetjük 4—500 forinttal több jut a borítékba. Csak legyen oxi­gén — sóhajt fel végül. A legfőbb akadály ugyan­is, hogy ezt a fontos anyagot — egyelőre — nem tudják beszerezni, mert hiszen nem egy-két palackra valóról, ha­nem ... szóval olyan meny- nyiségről van szó, amihez a feltételeket megteremteni nem egyszerű dolog. A brigád és vezetője tehát nagyszerű tervekkel készül az új esztendőre, búcsúzva az óévtől, ami számukra is si­kerekben gazdag év volt. — De hogyan is búcsúz­nak? < — Jómagam műszakba jö­vök — mondja Szedlák De­zső. — önként vállaltam, az­az hogy így beszéltük meg a brigáddal. — Egyedül? — Igen — mondja. — Az a helyzet ugyanis, hogy mi­után december 17-re teljesí­tettük a tervet, kereken egy napra leállunk. Szilveszter napján déli egy órától újév napján indulunk újra. A töb­biekre csak akkor lenne szükség, ha 10—15 fokos fagy köszöntene ránk. Ami nem valószínű ... Éjfélkor a 18-asnáí Amikor majd az ország leg­kisebb zugában is összecsen­dülnek a poharak, a 18-as kemencénél Szedlák Dezső is búcsút int 1974-nek, s gon­dolatban együtt lesz azokkal, akik családi és baráti kör­ben koccintanak a még szebb, maradandAbb sikerekre. Mert ahogy a brigádvezető megfo­galmazta: — Minden nap, minden óra hoz valami úgat, tettekre ser­kentő eseményt. Hát még egy egész esztendő! . . Tóth Fercne ill SI le

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents