Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

ÉSZAK - M AGYÄKORSZAG 2 1975, január 23., csütörtök I ' í Megvalósulnak a IV. ötéves terv célkitűzései (Folytatás az 1. oldalról) tanács a lakosság általános szociális, egészségügyi és kulturális helyzetének a ja­vítását, a munkáslakta és peremkerületek sokirányú, az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztését. Ugyancsak meg­különböztetett figyelmet for­dítanak a gyermekintézmé­nyi hálózat bővítésére, a ke­reskedelmi és szolgáltatóipa­ri ellátás színvonalának az emelésére. 1975-ben nem ke­vesebb mint 220-zal több bölcsődei és 200-zal több óvodai férőhely áll majd rendelkezésre, mint a múlt évben. Számos üzlet és szol­gáltató intézmény kapcsoló­dik be az ellátásba, lénye­gesen enyhítve a város la­kóinak mindennapos gond­jait. Igaz viszont az is, hogy ez utóbbi tekintetben — bár az 1975. évi fejlesztés mér­téke minden eddigit felül­múl — még mindig elmarad a jogos igényektől. Részben anyagi okok, részben a ki­vitelezői kapacitás hiánya okozza, hogy néhány — bár rendkívül fontos — keres­kedelmi létesítmény, ilyen jellegű intézmény csak a kö­vetkező tervidőszakban való­sulhat meg. A tanács tagjai a téma fontosságának megfelelő lel­kiismeretességgel vitatták meg az előterjesztett terv- javaslatot. Valamennyi hoz­zászóló hangsúlyozta: az idei. célkitűzések végrehajtása rendkívül fontos mind a IV. ötéves terv végrehajtása, mind a következő tervidő­szak jó előkészítése érdeké­ben. Ám hozzászólásaik vé­gén — akarva, akaratlanul is — azokat a gondokat so­rolták, amelyek saját vá­lasztókerületük lakóit fog­lalkoztatják, kérve: lehető­filial Irpii Újpesten Puilai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán látogatást tett Újpesten. Részt vett a láto­gatáson Somogyi Sándor, a Budapesti Pártbizottság tit­kára is. A vendéget a IV. kerületi pártbizottság székhá­zában Somogyi Imre első tit­kár és a pártbizottság titká­rai fogadták. Puilai Árpád részt vett és felszólalt a ke­rületi. pártbizottság ülésén, amelyen a XI. kongresszus irányelveit vitatták meg. ségeihez mérten segítse a tanács és annak végrehajtó bizottsága, hogy ezek a prob­lémák mielőbb rpegszűnje- nek. (Néhány észrevétel, il­letve kérés ismertetésére ké­sőbbi írásainkban visszaté­rünk.) Szóba került többek között: nem lehetne-e mó­dot találni arra, hogy a kö­zel 20 ezer lakost érintő, a diósgyőri városközpontba ter­vezett kereskedelmi intéz­ményközpont ez évben meg­épüljön, nem lehetne-e na­gyobb anyagi támogatást ad­ni ahhoz, hogy a város leg­régebbi „negyedei” — pél­dául a Búza tér környéke, Szirma és más területek — a tervezettnél is kedvezőbb elbírálásban részesüljenek? Mint azt cikkünk elején említettük, a tanács mun­kájában Gácsi Miklós ál­lamtitkár és dr. Pusztai Bé­la, a megyei tanács elnök- helyettese is részt vett. Hoz­zászólásaikban — s ezt a ta­nácsülés valamennyi felszó­lalója is hangsúlyozta — el­mondották: a város 1975. évi költségvetése, a fejlesztésre kidolgozott terv pénzügyileg megalapozott, kellően át­gondolt, megvalósítását te­kintve reális lehetőségekkel és feltételekkel számol. Ami a feltételeket illeti — mon­dották —, nagy szükség van arra, hogy a város építésé­ben, elsősorban a lakásbe- ■ ruházás megvalósításában érintett tervező, beruházó és kivitelező szervek, vállalatok j és természetesen a tanács, i munkájukat az eddiginél job- j ban koordinálják. Körülte­kintőbb szervező tevékeny­séggel, jobb együttműködés­sel, egymás kölcsönös segí­tésével minden remény meg­van rá, hogy a most jóváha­gyott terv valóra válik. N. I. LaiMÉai Hízás „A latin-amerikai országok egyre növekvő tiltakozásával találja magát szemben Wa­shington az új kereskedelmi törvény miatt” — írja a Christian Science Monitor című amerikai napilap. Az újság hangsúlyozza, hogy a törvény keltette felháborodás válságot idézett elő az Egye­sült Államok és Latin-Ame- rika kapcsolataiban, ame­lyek jelenleg „mélyponton” vannak. 1! islolci Közlekedési Vállalat felvételre keres: .D” vizsgával és „D” vizsga nélküli gk.-vezeíffket, i éves tebertengelyen töltött gyakorlati idővel: valamint autószerelőket; járműlakatost: autófényezőt; takarítókat. i BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁST: ' } a vállalat munkaügy! osztálya ad. I Miskolc. Szondi Gy. ts. 7. s*. alatt­7-tői, fél i óráig. ütéseiét! az ŐSZI » kifejezze egyetértését a párt következetes politikájával, amelynek eredményei a tár­sadalmi élet és a gazdasági építőmunka valamennyi te­rületén megmutatkoznak. Az általános haladás szerves ré­szeként figyelemre méltóan fejlődtek a szövetkezetek is. Közös vagyoniak növekedett, s erősödött annak társadalmi jellege, a szövetkezeteit meg­teremtették és állandóan gya­rapítják a nagyüzemi terme­lés technikai, szervezeti bá­zisát. Szabó István hangsúlyoz­ta: az irányelvek célkitűzé­sei, s azok megvalósításának módszerei a szövetkezeti mozgalom egyetértésével ta­lálkoztak. A szövetkezetek továbbra is hazánk általános szocialista fejlődésének szer­ves részeként kívánják fej­leszteni vállalati tevékenysé­güket, a korszerű nagyüze­mek kialakítását. Az Országos Szövetkezeti Tanács szerdán ülést tartott, amelyen megvitatta a XI. pártkongresszus irányelveit. Az ülésen részt vett dr. Ro- mánv Pál, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője, a szövetkezetpoliti­kai munkaközösség vezetője, Szabó István, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának elnöke, dr. Molnár Frigyes, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csának elnöke, az MSZMP KB tagjai, Rév Miklós, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke vitaindítójában hang­súlyozta, hogy a szövetkeze­tek vezetői és sok milliós tagsága nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kongresz- szusi irányelveket. A szövet­kezetek jelentős része fel­használta az éppen időszerű közgyűléseket is arra. hogy A hatékonyság növelésével összefüggő idei munkaerő- és bérgazdálkodási feladatok­ról, a szociálpolitikai célki­tűzésekről, valamint a szak­képzésről és a továbbképzés­ről tájékoztatta szerdán az újságírókat Karakas László, munkaügyi miniszter. Hangsúlyozta, hogy köny- nyen mozgósítható munka­erő-tartalékaink kimerültek, s a társadalom munkaidő- alapja a jövőben a jelenle­ginél kisebb lesz. Ez a hely­zet megköveteli, hogy a vál­lalatok a legkörültekintőb­ben gazdálkodjanak a leg­főbb termelőerővel, az em­beri munkával, szorgalmaz­zák a termelési szerkezet to­vábbi korszerűsítését, a mű­szaki-tudományos fejlődés eredményeinek gyorsabb, célratörőbb hasznosítását. Ismertette a munkaerő­tartalékok felhasználásával összefüggő tennivalókat, hangsúlyozva a még nem dolgozó nők munkába állí­tásának, valamint a tovább- dolgozásra ösztönző nyugdíj- pótlék keretében történő fog­lalkoztatásnak a fontosságát, népgazdasági jelentőségét. Rámutatott, hogy megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani a teljesítményköve­telmények mind szélesebb körű alkalmazására és a lét- szám-normatívák alapján történő vállalati munkaerő­gazdálkodásra. Kiemelkedően j fontos, hogy a vállalati mun­ka- és üzemszervezés eddigi mennyiségi fejlődése minősé­gi változást is előidézzen. Elmondotta, hogy az idén nem lesznek központi bérin­tézkedések. A rendelkezésre álló bérpreferencia-keret je­lentős részét is az ösztönzés fokozására használják, pél­dául a kiemelt, fejlesztési programok teljesítésére, a nagyberuházások befejezési idejének rövidítésére, a ter­melési szerkezet átalakításá­ra, a termelőberendezések intenzívebb kihasználására, a műszakszám emelésére, il­letve a létszám csökkentésé­re. A továbbiakban az orszá­gos szakmai bértáblázat és a kötelező bértarifa-rendszer közös működtetésének kérdé­seiről szólt a miniszter, majd ismertette az erre az évre tervezett szociálpolitikai, ezen belül a nyugdíjak tervezett rendezésével kapcsolatos in­tézkedéseket. Foglalkozott a szakoktatás, a munkástovább­képzés és a vezetőképzés né­hány kérdésével is. Tegnap, január 22-én, szerdán délelőtt 9 órakor a megyei tanács tanácstermé­ben ülést tartott a Miskolc városi-járási Népi Ellenőr­zési Bizottság, melyen be­számoltak az elmúlt évben végzett munkáról, és előter­jesztették az 1975. évi mun­katervet. Szövők Béla NEB-elnök • beszámolójában elmondta: 1974-ben a különböző szak­csoportok összesen 25 vizsgá­latot folytattak le — ebből ötöt terven felül —, melyek­ben 327 népi ellerfőr vett részt. Munkájuk gerincét a munkáslakta települések áru­ellátásának. a kereskedelmi szakmunkástanulók foglal­koztatásának es -képzésének, az orvosellátásnak, az új la­kóházak minőségi vizsgálatá­nak és garanciális munkák végzésének elemzése képez­te. Ezenkívül számos, a la­kosságtól érkezett bejelentést vizsgáltak ki a szakemberek. Az idei munkatervben el­sők közt szerepelnek az or­szágosan előírt témavizsgá­latok. Ezek közül nagy ér­deklődésre tarthat számot a korszerű fuvarozási módsze­rek alkalmazásának és a gazdaságtalan, illetve indoko­latlan fuvarozások számának elemzése. Foglalkoznak majd a lakáskarbantartó-ipari te­vékenység áralkalmazásával, j a telekgazdálkodási rendele­tek végrehajtásának módjai-' val is. Tötb figyelmet szen­telnek az eddigieknél a vi­zek szennyezése megakadá­lyozásának és a 44 órás munkahétre való áttérés ta­pasztalatainak. A megyei vizsgálatok elsősorban a munkáslakta települések ke­reskedelmi ellátottságának ismételt ellenőrzésére korlá­tozódnak. Saját témavizsgá­latként foglalkoznak 1975- ben a munkatermelékenység vállalati belső tartalékainak feltárásával, az ifjúsági tör­vényből adódó feladatok vég­rehajtásának módjaival és lehetőségeivel, a társadalmi tulajdon védelmével kapcso­latos kérdésekkel. A munkaterv ismertetése után szervezeti kérdések megtárgyalásával és az 1975. évi tájékoztatási terv jóvá­hagyásával ért véget az ülés. Munkaszervei és, közérthetőség Ä munka szervezését a gazdasági élet minden szintjén alapvető fel­adatnak kell tekinteni. Nincs olyan nap, hogy erről a té­máról ne beszélnénk, ne hallanánk. Az utóbbi idő­szakban különösen nagy hangsúlyt kap, mivel a gaz­dasági életünkben mutatko­zó gondok érzékelhetőbbé tették a szervező munka gyen­géit, fogyatékosságait. A probléma viszont az, hogy a legtöbb esetben csak nagy általánosságban beszélünk az ezzel kapcsolatos feladatok­ról, tennivalókról; a munka- szervezést túlságosan magas régiókba emeljük, olyan tu­dományos ágazattá fejleszt­jük, amihez — úgymond — az egyszerű földi halandó, a kétkezi munkás nem ért. Bá­torkodom azt is kijelenteni, hogy egyes gazdasági szer­veknél annyira belebonyo­lódnak ebbe a kérdésbe, olyan magas tudományos szinten tárgyalják, idegen szavak és kifejezések töme­gével tarkítva, hogy még a vezetők egy része sem érti, miről van szó. Félreértés ne essék, 1 én nem a tudományosság ellen beszélek. Nem a magas s'zin- tű deffiníciók, megállapítá-' sok, kutatások, vizsgálatok, elemzések és értékelések tu­dományos színvonalát kifo­gásolom. Nem erről van szó! fLupán arról, hogy időnként le kellene szállni a fellegek- ből és köznapi nyelven, a munkásemberek egyszerű szavaival beszélni a munka­helyi munkaszervezésről. És nemcsak beszélni, hanem tenni, nagyon sokat tenni an­nak megjavításáért. Meg kell mondani őszintén, hogy elég sok baj van a munkahelyi szervezéssel, a mindennapi termelőmunka irányításával. Sok esetben ezek apró dolgoknak tűnnek, amire egyes vezetők csak le­gyintenek. Nem kell a ká­kán is csomót keresni, nem kell minden Ids'* ügyre oda­figyelni, mondják nemegy­szer. Ezek a vezetők, akik így vélekednek, elfeledkez­nek arról, hogy országosan az ilyen úgynevezett „apróbb mulasztások” milliárdos ká­rokat okoznak. És nemcsak anyagi kárt okoznak, hanem politikai kárt is. Ezek a szervezetlenségek a munkásokat napról napra bosszantják, és társadalmilag is igen rossz hatással van­nak egy-egy munkahelyi kol­lektíva közérzetére. A szer­vezetlenség eltűrése óhatat­lanul fegyelmezetlenségre ösztönöz és morális kárt okoz. Az utca emberét is bántja, amikor jártában-kel-" tében napról napra a szer­vezetlenséggel találkozik; amikor a munkahelyeken va­lamilyen oknál fogva állnak a gépek, tétlenkednek a munkások; Nem igaz az, hogy a munkás szereti, ha mun­kaidejének felét, vagy két­harmadát kell ledolgoznia a szervezetlenség miatt. Ez bosszantja, bántja igazságér­zetét, mert tudatában van annak, hogy a rendszeres termeléskiesés, a munkaidő kihasználatlansága előbb- utóbb megbosszulja magát, közvetve vagy közvetlenül csökkenti életszínvonalát, rontja életkörülményeit. Nincs olyan ember, aki ma­napság ne tudná azt az egy­szerű igazságot, hogy élet- színvonalat emelni, jobb éle­tet teremteni, csak jó mun­kával, növekvő termeléssel lehet. 0 közelmúltban beszél­gettem építőipari szak­munkásokkal. Az aka­dozó anyagszállítás miatt éppen kényszerpihenőt tar­tottak. Valamennyien arról panaszkodtak, hogy néha órákat kell állniolc olyan épí­tőanyag-hiány miatt, amiből bőven van az országban és a vállalat raktáraiban is, csak éppen a folyamatos szál­lítás megoldatlan. Van, ami­kor két azonos épületet 8—10 nap differenciával ’építünk meg — mopdják — ugyan­annyi munkaerővel, gépi fel­szereléssel, a szervezetlenség miatt. Hányszor, de hányszor látunk új betonutakat, fá­val, bokrokkal beültetett, űj paritokat, friss utcákat egy éven belül kétszer-háromszor felbontani. Milliós károk ezek, és egyszerűen a mun­kaszervezés, a kooperáció hi­ánya miatt keletkeznek. Van a városnak olyan része, ame­lyet szinte évenként felbon­tanak. Vannak olyan útszaka­szok, amelyeken javítás vagy korszerűsítés címén két-há- romszáz méteres szakaszokat fél évig lezárnak, mindösz- sze két-három munkás dol­gozik rajtuk, aztán azok is hetekre eltűnnek onnan. A Hoffmann Ottó utca környékének rendezéséről, a tendezés üteméről érdemes lett volna naplót vezetni. De vajon kinek lett volna türel­me erre két-három évet szen­telni? Mert azóta tart, és ki tudja, meddig! Hajlamosak vagyunk néha a munkaszervezést leszűkí­teni az élő munkaerőre, az emberre. Ebből adódik az­tán az, hogy a fától nem lát­juk az erdőt. Az egyik párt- szervezet taggyűlésén így be­széltek erről az alapszervezet kommunistái. Néha feltűnő­en sok időt fordítanak arra, hogy megállapítsák, a dol­gozók hogyan használják ki munkaidejüket. Vizsgálnál!, mérnek, számolnak, normát rendeznek. Ez nem is lenne baj, hiszen ez' is szorosan a munkaszervezéshez tarto­zik. Az már viszont elkerüli figyelmüket, hogy több mil­lió forint értékű gépek, órák hosszat vesztegelnek kihasz­nálatlanul, és ez óránként nem tíz-tizenöt, hanem 1500 —2000 forint kiesést jelent a vállalat és a népgazdaság számára. Sajnos, ennél rosz- szabb példákat is sorolhat­nánk. Olyanokat, amikor, de­vizán, vásárolt drága gépek hónapokig gazdátlanul hever­nek az elhagyott munkahe­lyeken és az utak mentén. Vajon milyen morális hatás­sal vannak ezek a dolgozók­ra? Az emberek és a gépek szaros kapcsolatban vannak egymással. Éppen ezért a munkaszervezést a kölcsön­hatás alapján kell vizsgálni. Nem lehet elvonatkoztatva, kettéválasztva vizsgálni a gé­pek és az élőmunka terme­lékenységét. Az előttünk álló népgazdasági feladatokat csak úgv tudjuk’ sikeresen meg­oldani. ha az anyagi és a szellemi tartalékokat, erőfor­rásokat hatékonyabban ki tudjuk használni, és a min­dennapi feladatok megoldá­sának szolgálatába állítani. A munkaszervezés nem tűri el az úgynevezett „elvieskedást” és az elvont tudományosságot. Ha­tásának napról naora érződ­nie kell a termelőesvséeefc- ben. azokon a munkahelye­ken, ahol óráról órára új ér­tékek teremtődnek vala­mennyiünk hasznára és ja­vára. W. U mii i ■ ■■ ^ I IMill IIII tatai- és Észiisisi ieladai 0 listaiéi HEB ülése

Next

/
Thumbnails
Contents