Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
1975. Január 22., szerda ESZAK-MAGYARORSZAO 3 A gazdasági építőmunka egyik igen nagy erőforrása a szocialista brigádmozgalom. Alkalmas arra, hogy megfelelő módon biztosítsa a benne részt vevő dolgozók politikai egyetértését és tevékeny közreműködését. Másrészt viszont a szocialista brigádmozgalom jelentősen hozzájárul a szocialista emberi viszonyok fejlesztéséhez, a munkahelyi demokratizmus érvényesüléséhez. Ilyen ó£ ehhez hasonló vélemények fogalmazódtak meg a kongresszusi verseny értékelései során, mind az üzemi, mind a mezőgazdasági pártszervezetek értékelésében. A sikerek és eredmények mellett azonban felszínre kerültek a mozgalom hiányosságai, továbbfejlődésének lehetőségei is. A szocialista brigádmozgalom során elért termelési eredmények akaratlanul is azt igazoljak, hogy a mozgalmat döntően a termelésre, a nagyobb termelési eredmények elérésére szabták. A Vágódok fő teendőit szinte kivétel nélkül a termelési feladatok vállalása és annak teljesítése határozza meg. Ebből következik, hbgy ez határozta meg az értékelések alapját is. Márpedig egyetlen szocialista brigád sem csak anyagi javakat termelő közösség, mert a munkavégzés során önmagukat is, de értelmi és érzelmi javakat is teremtő közösséggé kovácsol ódnak. Talán ezért is hangzik el sok helyen az értékelésnél, hogy a „szocialista módon tanulni és élni” elhatározásból bizony nem egyszer és nem is egy brigádnál hiányzik a tanulás, a művelődés iránti vágy. Az effajta vállalások többsége emiatt formális és sokkal inkább valamiféle előírt követelmény, mintsem belső emberi szükséglet. Mi az oka ennek az egyoldalúságnak? A válasz semmi esetre sem a szocialista brigádmozgalom lényegében keresendő! Sokkal inkább a kialakult és megrögzött körülményekben. A gazdasági vezetés hamar felismerte a szocialista brigádmozgalomban azt a lendítő erőt, amely ugyancsak rövid idő alatt motorjává vált a többtermelésnek. Persze minél nagyobb termelési eredményeket értek el, annál kevésbé vizsgálták a brigádok emberformáló erejét. A fontos az, hogy a vállalati terv- teljesítésben a munkás jól dolgozzon. Ennek következtében nem is nagyon foglalkoztak azzal, hogy a dolgozókat megfelelő mértékben érdekeltté tegyék a tanulásban, az önművelődésben. A vállalat a fizikai erőt fizeti meg. Márpedig a szocialista brigádmozgalomnak vitathatatlanul jövője van. Az ú.i típusú ember kialakításában erjesztő, formáló szerepet tölt be. Éppen ezért mindenütt meg kell találni azt a módszert, amely félreérthetetlenül biztosítja az önművelés üzemi és egyéni érdekeltségének összhangját. A szocialista társadalom igényli és megfelelően segíti dolgozóinak a hosszabb távon való felkészülését. Ezt a célt szolgálják és segítik az olyan társadalmi szintű intézkedések is, amelyek a szabad szombatok bevezetésére, a szabad idő fokozatos növelésére irányulnak. Az intézkedések ellenére mégis sokszor úgy tűnik, hogy ma kevesebb szabad idővel rendelkezünk, mint korábban. Nem egyszer fogalmazódik meg az olyan vélemény: „Meghalni sem érünk rá, nem futja időnkből sokszor arra sem, amire kellene, amire szeretnénk” ... A látszat persze csal. Hisz már ma is jelentős szabad idővel, rendelkezünk, csak a kérdés az, hogy megfelelő ésszerűséggel gazdálkodunk-e vele? Arra fordítjuk-e valóban, hogy tanuljunk, pihenjünk? Nem árt néha azt is meglátni, hogy a „meghalni sincs időnk” hangoztató! közül sokan ilyenkor az „ördög bibliáját” forgatják, mások mellékmunkát vállalnak; „kihajtják” magukat. És mindezt abból az időből, amelyet a pihenésre, a kulturálódásra kellene fordítani. A szabad idő ilyen, vagy ehhez hasonló eltöltése nem egyszer a szocialista brigádtagokra is vonatkozik. Márpedig a szabad idő célszerű felhasználása az ember személyiségét gyarapítja, akár otthon, akár valamely kulturális intézményben történik. Ha mindezt figyelembe vesszük, nem lehetünk közömbösek az olyan elismerések hallatán sem, amelyek arról szólnak, hogy a szocialista brigádok egy-egy vállalatnál menn.yi túlórát vállaltak, vagy hányszor ajánlották fel szabad szombatjaikat, hogy a termelési lemaradásokat pótolják, vagy miként jeleskedtek a társadalmi munkában. Mert mikor végzik mindezt? Munkaidőben? Nem! Csakis szabad idejükben. S mindezzel megfosztják magukat a tanulás, a pihenés lehetőségeitől. A szocialista brigádok ilyenfajta tevékenységével a termelés kétségtelenül nyer, de sajnos, maga az ember, mint személyiség, nem lesz általa több. Éppen ezért újra és újra fel kell vetni a kérdést mindenütt, hogy a szocialista brigádmozgalomnak úgy a kiindulópontja, mint végcélja nem lehet más — csak maga az ember. A szükségszerű hármas követelésben elsőként említett „dolgozni”, semmi esetre sem jelentheti a másik két font,os követelmény elhanyagolását, esetleges elmaradását.. Mert lehet ugyan sokat dolgozni bárkinek is, különösebb műveltség nélkül is — sőt, bizonyos ideig lehet még sokat is keresni —, de az így végzett munka még csupán mennyiségi nagyságát tekintve nem fog szocialistává .válni. Ahhoz viszont, hogy azzá váljon, szakértelemben, lelkiismeretességben is többnek kell lenni. V. M. „Csendes” 25 éves jubileum A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyáregysége a kétkilós, mozaiklap és a három és fél tonnás csar- nokszerkgzet között számos nagyságú és formájú elemet készít. A gyáregységhez tartozó miskolci, kazincbarcikai és bodrogkeresztúri telepeken a mozaiklapokon kívül készülnek tetőpanelek, betoncsövek, kútgyűrűk, - útépítési elemek, ipari csarnokszerkezetek, falazóblokkok és különféle egyedi termékek is. A gyár életéről, s az elmúlt év eredményeiről beszélgettünk el Molnár Ferenccel, a gyáregység igazgatójával és Szegeczki Tivadar főkönyvelővel. Az 1974. évi tevékenysége alapján a miskolci gyáregység igen jó esztendőt zárt, a tervezett 185 millió forint helyett 210 milliós tervet teljesítettek. Hogyan sikerült azt elérni? — Főként a szocialista brigádok jó munkája adta az alapot a túlteljesítéshez — mondták a gyár vezetői. — Az év elején a gyáregységünkben az országos felhívásra széles körű munkaverseny bontakozott ki. Ebben a vállalat 24 szocialista brigádja és más brigádok is résat vettek. Az MSZMP XI. kongresszusára, valamint hazánk felszabadulásának 30. Félautomata, olasz gyártmányú csiszológép, munka közben. évfordulójára lett vállalásokban jelentős célok elérését tűzték ki maguk elé. Többek között szorgalmazták a termelékenység növeléséi, a minőség javítását, a DH- m unkarendszer bevezetésének előkészítését, az általános és szakmai műveltség színvonalának növelését, valamint a politikai képzettség fokozását. Ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket tettek az építőipar és a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítésére. A Beton- és Vasbetonipari Müvek miskolci gyára az elmúlt év decemberében ünnepelte az államosítás 25. évfordulóját Az elmúlt 25 évben a gyáregység a néhány apró viskókból álló „maszek” vállalkozásból korszerű gépekkel felszerelt középüzemmé növekedett A három telephel.ven ma összesen 900 főt foglalkoztatnak, s modern gépek beállításával nagyrészt kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát. Az elmúlt hat esztendő alatt ötPróbaüzem a járműjavító DAX-kazán,iánál Fotó: Kozák Péter tői itiészli a MÉszstaak A Lenin Kohászati Művek mészkő- és dolomitbányái eredményesen zárták az elmúlt évet. A bányákban dolgozó szocialista brigádok a kongresszusi, valamint a felszabadulási munkaverseny hatására év végi tervüket maradéktalanul teljesítették. A mészkőbányában a tervezett 780 ezer tonna helyett csaknem 850 ezer tonnát, a dolomitbányában pedig a 200 ezer tonnával szemben mintegy 220 ezer tonnát értek el. Az itt dolgozó szocialista brigádok ebben az évben is kitettek magukért. Január közepéig a mészkőbányában, az időarányos mutatókat tekintve, jóval a 100 százalék felett álllnak. A dolomitbányában is hasonlóan jók az eredmények, de kiszállítási tervüket — vasúti kocsik, illetve a megrendelések hiánya miatt — eddig még nem tudták teljesíteni. szőr nyerték el a kiváló vállalat címet, s az 1974. évi munkájuk alapján e büszke címet ismét megpályázzák majd. — A gyáregységünkben ez évben újabb fejlesztés kezdődik — folytatta a beszélgetést az igazgató. — Az elkövetkező időszakban mintegy 100 millió forintos költséggel tovább fejlesztjük majd a miskolci és a bodrogkeresztúri telephelyet. Bod- rogkeresztúrban például új gyártócsarnok épül, korszerű technológiai berendezések kezdik meg az üzemelést. Ezek egyrészt újabb termékek gyártását teszik lehetővé, másrészt nagyban javítják a munkafeltételeket és könnyebbé teszik a munkát. Mar ez évben megkezdik az MG típusú vasbetongerendák készítését, amelyek családi házak és ipari létesítmények építésénél egyaránt felhasználhatók, a továbbiakban pedig különféle rúd- és lapszerű elemek gyártását kezdik meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárában egy év alatt 170 ezer köbméter betont használnak fel, s ebből 550 ezer négyzetméter mozaiklapot és más fontos termékeket állítanak elő. A. gyáregység termékei főleg a kelet-magvarorszagi megyékbe jutnak el. de az elmúlt évben mintegy kétszázezer dollár értékben külföldre is szállítottak falazóblokkokat. A dinamikusan fejlődő üzem kollektívája legfőbb feladatának azt tartja, hogy korszerű beton és vasbeton termékekkel lássa el a különféle szövetkezeti, állami és magánépíttetőket. Hajdú Gábor Fotó: Szabados György Az irányelvek szellemében: Az Ili olefingyár ípinek vfaúre és lieíyiása Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát VIII. sz. párt- alapszervezetében azok a kommunisták tevékenykednek, akikre pártonkívüli társaikkal — tucatnyi tervező, kivitelező, építő és szerelő vállalattal egyetemben — nem kisebb feladat vár, mint a 11 milliárdos költséggel épülő új olefingyár elkészítése és üzembe helyezése 1977 végére: A PVC—III. néven ismert nagyberuházás 1974. és 1978. között lényegében négy év alatt valósul meg. Méreteire és jelentőségére enged következtetni, hogy ez a beruházás csaknem kétszerese a Leninvá- ros térségében 6 milliárdos költséggel most üzembe helyezett olefinműnek; gépi berendezéseit 35 hazai gyár és 5 külföldi cég szállítja, s — ha az új gyár elkészül — évente 150 ezer tonna pvc-t, 160 ezer tonna etilén-bázisú vinillcloridot és 110 ezer tonna klórt ad majd népgazdaságunknak. Az óriási beruházás megvalósítását a BVK beruházási igazgatósága irányítja. Érthető, ha az igazgatóság mintegy 200 főnyi dolgozójának munkáját — kereken 50 fős pártalapszervezetének tevékenységét — nemcsak a BVK, nemcsak Kazincbarcika és megyénk, hanem kormányzatunk, s az ország közvéleménye is élénk érdeklődéssel kíséri. * A beruházási igazgatóság lelke és motorja, mondhatnánk élő lelkiismerete az az 50 fős pártalapszervezet, amely — öttagú vezetőségével az élen — a nagy beruházás előkészítésétől kezdve kommunista felelősségérzettel, céltudatos, színvonalas és hatékony politikai munkával biztosítja a nagy beruházás — többé-kevésbé pontos — menetrendjét, tervezett költségszintjét, s az elvégzett munkák kifogástalan minőségét. Bizonyította ezt — november végén — az alapszervezet beszámoló taggyűlése is, amelyen a vezetőség gondosan és színvonalasan elemző munkáján kívül nem kevésbé konstruktív, felelősségteljes és előretekintő vitának lehettek részesei és tanúi a jelenlevők. A vezetőség talán túlságosan is aprólékosan elemző beszámolója, többek között megállapította, hogy a BVK új pvc-gyára építésének előkészületei — a központi petrolkémiai fejlesztési program részeként és a lenin- városi olefinberuházással szoros összefüggésben — már 1970-ben megkezdődtek; 1973 őszén megkötötték a fontosabb külföldi szerződéseket; 1974 pedig már az intenzív tervezés és a sikeres építés esztendeje volt. A beruházás előkészítése — nem utolsósorban a kommunisták példamutató helytállásával — igen jól sikerült, a munka jelenleg is jól szervezetten, nagy intenzitással, a korábbiakhoz hasonló lendülettel folyik. A beszámoló örömmel nyugtázta a pvc- és a vi- nilklorid gyár építkezésének előrehaladott állapotát, amely lehetővé teszi, hogy 1975. II. negyedévében a beérkező készülékeket már közvetlenül a kész alapokra, épületben helyezzék el, és a szerelést is azonnal megkezdjék. „A legfontosabb az — hangsúlyozta a vezetőség beszámolója —, hogy az 1975-ös évi, mintegy 2 és fél milliárdos beruházási tevékenység megvalósítására felkészüljünk. Figyelmünket most mindenekelőtt az építészeti tervellátottság növelésére, a még szükséges külkereskedelmi szerződések megkötésére kell összpontosítanunk, és a lehető legnagyobb területen kell biztosítanunk, hogy a nagy volumenű szerelések 1975. II. negyedévében megkezdődjenek.” Az említettek talán érzékeltetik is, hogy a VIII. sz. alapszervezet munkájának legnagyobb erőssége a gazdaságpolitikai irányító, szervező és ellenőrző tevékenység volt, s az jelenleg is. Emellett az alapszervezet vezetősége — a beszámoló tanúsága szerint — mindig „embercentrikusan” gondolkodott; nagy gonddal és felelősséggel szervezte, s irányította a politikai nevelő és felvilágosító munkát, a pártszervezet belső életét, a pártcsoportok és a tömegszervezetek tevékenységét is. * Gond és probléma persze adódik e hatalmas beruházás megvalósítása során. Ezekkel is foglalkozott a vezetőség beszámolója és foglalkoztak a vitában felszólalt elvtársak is. Ezek közül ide kívánkozik, hogy a jelenlegi közgazdasági szabályozók a beruházón kívül a többi érintett közreműködőt — tervezőket, kivitelezőket, különböző engedélyezési hatóságokat stb. — nem teszik különösebben érdekeltté abban, hogy a beruházás minél rövidebb idő alatt és minél kisebb ráfordítással valósuljon meg. Példákkal bizonyították, hogy addig, amíg a jelenlegi szabályozók a beruházót egyértelműen a takarékosságra és a minél gyorsabb megvalósításra kényszerítik, addig a közreműködőket erre semmi sem ösztönzi. Sőt, a tervezőknek például — akik a bekerülési költség meghatározott százalékáért, vagy fix áron terveznek — majdhogynem az az érdekük, hogy az adott létesítmény minél többe kerüljön! A beruházási igazgatóság kommunistái e gondjukat szóvá tették a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit megvitató pártcsoport- értekezleteken és a taggyűléseken is. Mint mondották, a jelenlegi helyzet ellentmond a kongresszusi irányelvek szellemének. * A Központi Bizottság kongresszusi okmányait — az irányelveket és a módosított szervezeti szabályzattervezetet — egyébként sokoldalúan, az elmúlt évek helyi tapasztalataival, a nagy7 beruházás megvalósításának programjával egyeztetve vitatta meg a BVK Vili. sz. alapszervezetének tagsága. Ennek során néhány észrevételt és javaslatot tettek, főként az irányelvek mondanivalójának gazdagítására. Egyidejűleg az alapszervezet tagsága teljes eszmei, politikai és cselekvési egységéről biztosította pártunk Központi Bizottságát. Ugyanilyen imponáló egységgel választották újjá az alapszervezet vezetőségét is, amelynek titkárává ismét Búza Gyulát; vezetőség: tagjaivá: Nagy Imrét, Duzsil; Lásziónét, Tátrai Istvánt és Dobó Istvánt választották meg. A vezetőségválaszló taggyűlés zárszavában az elnöklő Szőke Béla a felelősségteljes feladatokra utalva idézte az új olefingyár építőinek hármas jelszavát: á tervezett határidőre, a tervezett költségen belül, kiváló minőségben!... Cscpányi Lajos Sita év a Beli:- és Mtlonipari Ifik listaiéi pában
