Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
1975. január 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ózdi dolgozók a kongresszusi irányelvekről A jóteiv tartós legyen Az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveit figyelemmel olvasták, tanulmányozták az üzemek dolgozói, párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt. Az üzemi munkások minden bizonnyal hosszabban elidőztek a Gazdasági építőmunkánk feladatai alcímű fejezet utolsó bekezdésénél: „Legfontosabb feladatunk a. népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása ... Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgazdaság minden területén.” Ugye, mintha nem is először hallanánk? De hogyan vélekednek erről, s általában az irányelvekről a nagyüzemi dolgozók, akikhez tulajdonképpen az említett bekezdést is címezték, úgy is mondhatnánk, akik illetékesek lesznek a végrehajtásban. Jegyzetfüzettel a zsebünkben ez alkalommal az Özdi Kohászati Üzemekbe látogattunk. KOVÁCS ZOLTÁN (drótsori előhengerész): — Tizenhárom éve vagyok brigádvezető, azóta jegyzem a legfontosabb termelési adatokat, mutatókat. Nos, az említett idő alatt az óránkénti teljesítmény 10,3 tonnáról 20,ß tonnára nőtt, meg kell jegyezni, minden korszerűsítés nélkül. Ez már azt jelzi, hogy minden évben igyekszünk többet és jobban dolgozni, tehát járt, kitaposott út az, amit az irányelvekben olvashattunk. Mivel a többet, jobban és gazdaságosabban nem ' új jelszó nálunk, éppen ezért egyik napról a másikra látványos eredményekre sem számíthatunk. Ügy gondolom, a Központi Bizottság sem teljesen új dologra gondolt, hanem az eddigiek folytatására. Arra, hogy jobban figyeljünk oda az említett témákra, mert sok még a kiaknázatlan lehetőség. Sokat remélek elsősorban a takarékosságtól. Lehet takarékoskodni a percekkel és az anyaggal egyaránt. Szóval, mípdenki takarékoskodhat, ami végül is forintokat jelent, és sok kicsi sokra megy. Ki tudja, hány jegyű szám jön lei az összeadáskor? A boríték vastagsága pedig senkinek sem közömbös __ D e visszakanyarodva a munkára, az élet gyorsuló változásaira. Tizenöt éve magam is vonszoltam a száz kilónál nehezebb kötegeltet a drótsoron. Ma ezt gép végzi. A körülményeket ösz- szehasonlítva szinte játéknak tűnik most a munka. És most már ez a sorozat is elavult, szanálásra kerül. Épül a jobb, a korszerűbb a Centerben. Nos, ezen az öreg sorozaton nap mint nap olyan eredmények, rekordok születnek, hogy mi is alig merjük elhinni. És nincs más magyarázat rá, mint hogy jókedvvel dolgoznak az emberek, azzal a tudattal, hogy jó a vállalat gazdasági eredménye, van értelme a munkának. Éppen azért kell odafigyelni a témára, hogy jövőre is a jó eredmény és a jókedv legyen a jellemző ... BALOGH K. ZOLTÁN (finomhengermű, alapszervi párttitkár): — El kell mondani mindenekelőtt, hogy alapszervezetünk tagjai minden esetben nagyon komolyan tanulmányozzák a felsőbb határozatokat és a vitában nem rejtik véka alá a véleményüket. A „hogyan tovább?” megjelölését egyértelműen pozitívnek értékeltük, jóleső érzéssel fogadtuk. Ami az üzem- és munkaszervezéssel, a belső tartalékok feltárásával, a minőség javít ássál kapcsolatos feladatokat illeti, éppen a finomhengermű példája bizonyítja, hogy érdemes ezzel a témával komolyan foglalkozni. A fél évszázadnál öregebb hengermű szinte minden évben a munkaszervezés tökéletesítésének és az említett tartalékok feltárásának köszönheti, hogy évről évre többet tud termelni. Egy észrevételünk azonban van az irányelvekkel kapcsolatban. Benne van ugyan a nyugdíjak további emelésének tendenciája, de nem tartjuk kielégítőnek a növekedés ütemét. Úgy értjük, elmarad a fizetések növekedésétől, s ebből adódhat, hogy azonos munkahelyről és beosztásból tíz év különbséggel nyugdíjazott dolgozóknak ugyancsak eltérő összegeket kézbesít majd a postás... POHÁNKA ELEMÉR (dur- vahengerm ű, gyá rrészlegve- zető): — Legutóbbi brigádvezetői értekezletünkön központi téma volt a takarékosság, mégpedig az ésszerű takarékosság. Az ésszerűt azért kell hangsúlyozni, mert nem most kezdünk foglalkozni a témával — ugyanez vonatkozik az irányelvekben megjelölt többi feladatra is —, aminek az eredménye, hogy néhány gyárrészlegi mutatószámúnk belföldi viszonylatban élvonalbeli, de még külföldi összehasonlításnál sem kell szégyenkezni miatta. Konkrétebben egy példát. A létszám változatlansága mellett évről évre 3—4 százalékkal nő a termelésünk, tehát tulajdonképpen javul a termelékenység, ami egy sor műszaki és szervezési intézkedésnek az eredménye. Az irányelveket elolvasva az jutott eszembe, hogy nem új és szokatlan feladatot várnak tőlünk, de talán új módszereket is kell alkalmazni, hogy a munkánk még eredményesebb legyen. Az sem lenne szerencsés, ha a végrehajtásban csupán a termelés területére koncentrálnánk. Hengerészbrigádjaink norma- és ösztönzési rendszere jelenleg is olyan, hogy érdekelve vannak a minőségben, de még a takarékosságban is. Nagy dolgokat itt már nem várhatunk. Viszont például a takarékosság szempontjából nagy tartalékok vannak a karbantartás területén. Ha csak négy csavar kell. ne vigyen ki nyolcat a szerelő, s főleg ne dobja el a feleslegeseket, és a fél csomag megmaradt hegesztőpálcát vigye vissza a raktárba, jó lesz máskor. Nálunk most van napirenden a karbantartók takarékossági „normarendszere”. Persze, ez nem olyan egyszerű, mint első megközelítésben látszik. A hegesztőpálcák elspóro- lása is könnyen bajt okozhat ... KOVÁCS LÁSZLÓ 'forrasztár) : — Látszólag mindegy, hogy az öntecset melyik mélykemencében melegítjük, pedig nem így van. Mindig úgy kell pakolni, esetleg többször átpakolni, hogy a legkevesebb kalóriamennyiséggel elérje a hőfokot. A múlt nyáron tanfolyamon vettünk részt, ennek témája a tüzeléstechnika, az energiatakarékosság és a kalóriakihasználás volt. És az eredmény: egy tonna öntecset százezer kalóriával melegítünk hengerlési melegre, ez pedig mindössze egynegyede annak a hőmennyiségnek, amit a vállalatok általában felhasználnak. Persze sok ember ösz- szehangolt munkájának az eredménye, hogy az átlagosnál melegebben kapjuk az öntecset. Az említett megtakarítás milliókban mérhető. Meggyőződésem, hogy még mindig lehet tovább finomítani, még jobban, gazdaságosabban csinálni. És erre senkit sem kell különösebben ösztönözni, prémiumtényező nálunk a mennyiség mellett a minőség, és a gazdaságosság is __ S ZABÓ ANTAL (darukormányos) : — Alapszervezetünk is megvitatta, egyetértett az irányelvekkel, sőt annak ismeretében már léptünk is valamit. Egyöntetű volt a véleményünk, hogy a takarékosságban kivétel nélkül minden területen szinte felmérhetetlen lehetőségek rejlenek. Ezért alapszervezetünk úgy határozott, hogy Ernst Thälmann nevét viselő brigádunk forduljon felhívással a vállalat többi szocialista brigádjához. A takarékossági verseny feltételeinek kidolgozása most van napirenden. Lejegyezte: Tóth István Takarékossági íefaotoségi Veszélyes hulladékok a „néregkaarákbaa” Megyénk mezőgazdasági üzemeinek növényvédőszer raktáraiban, az úgynevezett „méregkamrákban” évek alatt jelentős mennyiségű veszélyes hulladék gyűlt ösz- sze. Sok gazdaságban okoz gondot ezeknek a maradék — sokszor összekeveredett, eredeti csomagolásukból ki- szóródott —, méregtartalmú növényvédő szereknek a tárolása. Mintegy 4—5 vagonra lehető a mezőgazdasági üzemekben és más növényvédő- szer-felhasználóknál, valamint a kereskedelemben öszszegyülemlett ilyen mérgező hulladék. Sajnos helyileg nincs is lehetőség e mór semmire sem használható, veszélyes „készletek” előírásszerű megsemmisítésére. Akadt olyan mezőgazdasági nagyüzem, ahol — eléggé meggondolatlanul — megpróbállak elégetéssel „megszabadulni” ezektől a mérgező hulladékoktól. A szomorú következmény az leit. hogy több százezer forintértékű importált jószág pusztult el a szakszerűtlenül megsemmisített vegyszerma- radvónyoktól. A Borsod megyei Növényvédő Állomás most hosszas utánjárással lehetőséget teremtett arra. hogy a ..méregkamrák” megszabaduljanak ezektől a veszélyes hulladékoktól. A Nitrolcémiai Ipartelepek fűztői gyára vállalja a méregmaradványok kemencében történő elégetését. Sajnos az arzé- nes tartalmú hulladékokat Fűzfőn sem fogadják. A 4—5 vagon, azaz 40—50 ezer kilónyi veszélyes hulladéktól nem is valami olcsón, kilónként 7 forint 50 filléres áron szabadulnak A Lenin Kohászati Művek durva- és középhengerművé- nél már elkészüllek azok a számvetések, amelyek a két üzeni termelési eredményeit rögzítik az 1974-cs évről. Év végére a tervezettől a durvahengermű blokksora 22 ezer 400, bugasora 34 ezer és gerendasora 1300 tonnával több hengerelt árut gyártott. A középhengerműben dolgozó szocialista brigádok is jól végezték egész éves munkájukat, hiszen csaknem 5 ezer 900 tonnával többet gyártottak az év végére tervezett mennyiségnél. Mindkét üzem eleget tett kiszállítási tervének is: a középhengermű kollektívái fazonkiszállításukat 100,4, a durvahengerműnél dolgozók ugyanezt 100.8. illetve bugakiszállításukat pedig 100,5 százalékra teljesítették. Ételei siketek a fii A Beton- és Vasbetonipari Műveknél — a gyárak részvételével — évente megrendezésre kerül a már-már hagyományos • balesetvédelmi vetélkedő. . Ebben a hasznos vetélkedésben a miskolci gyár évek óta jó eredményeket ér ei. Ezt bizonyítja az ez év januárjában megrendezett balesetvédelmi vetélkedő is. A jó felkészülés eredményeként a fizikai dolgozókat képviselő csapat fölényesen, mintegy nj’olc pont különbséggel lett az első, míg a műszakiak gárdája mindössze egy pont különbséggel szorult a második helyre. A győztes csapat tagjaira azonban további komoly felkészülés vár, hiszen tudásukat az iparág legjobbjaival kell összemérniük, ugyanis ez évben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium iparági vetélkedőt rendez, melyen — az évi sikerek alapján — a műveket a fizikai dolgozók részéről a miskolci gyár fogja képviselni. meg a növényvédőszer-rak- tárak, s a mérgeket el is kell szállítani Fűzfőre. Csupán a szakszerű elégetés költségei 300—400 ezer forint közötti kiadást jelentenek. Az odaszállítás sem olcsó, s annak idején ezt a 4—5 vagon növényvédőszert sem ingyen, kapták a mezőgazdasági. üzemek. Eső után késő a köpönyeg. de a megye „méregkamráinak” e gondjaiból, s többletköltségeiből legalább most utólag mégis le kell vonni a tanulságot: érdemes a növényvédő szereket gondosabban kezelni, s e téren is gondolni kell a legmesszebbmenő takarékosságra. Az évről évre rohamosan növekvő növény védőszer-fel - használás területén a gondosság. a takarékosság milliókkal csökkentheti mező- gazdasági üzemeink kiadósait. s a népgazdaság is megtakaríthatja ezzel jelentős mennyiségű vegyszerek importját. (P. s.) A TVK'ból jelentjük: Megkezdődi!! az olefingyár Szilbe helyezése Telexüzenet a Kalusi Vegyikombinátból Hatalmas lángoszlop csap a magasba a gázokat elégető fáklya nyílásán Fotó: Szabó Istvánná Féléves megfeszített előkészítő munka eredményeképpen vasárnap kezdetét vette a hatmilliárd forintot érő olefingyár üzembe helyezése. Az olefingyár több mint kétszázfős üzemeltető személyzete, a kombinát társüzemeinek közreműködésével január 18-án, szombaton látott hozzá a bonyolult technológiai rendszerek ösz- szekapcsolásához. A nyugatnémet Linde-cég és a TVK vezető szakembereinek irányításával először a propilén hűtőköröket helyezték üzembe. Ez a munka, amely az üzembe helyezés egyik igen jelentős technológiai folyamatának számított, sikerrel járt. A szakemberek egy pillanatra fellélegeztek, de következett az újabb erőpróba. Másnapra, vagyis vasárnapra tervezték az üzembe helyezés legíontosabb és talán legkritikusabb műveletét: a gyár éles közeggel való kipróbálását. Az üzemeltetők az úgynevezett éles közeg alatt a Százhalombattáról csővezetéken érkező vegyipari benzint értik. Január 19., vasárnap. A kívülálló aligha sejtette, milyen gigászi munka folyik a gyáron beiül. Délután négy órakor, ki tudja már, hányadszor, Huszár Andor, a TVK igazgatója és Szénási Tibor, műszaki igazgatóhelyettes a helysszínen tájékozódott az előkészületekről. E sorok írója is velük tartott, nem akart lemaradni a nem mindennapi eseményről. Először az etilén- és propilén- tárolókat néztük meg. Itt, a műszerek szerint minden rendben volt. Utunk ezután az olefingyár vezénylötermé- be vitt. Üzembe helyezők, beruházók, üzemeltetők, rendszerkezelők, mérnökök, technikusok, TMK-sok népes csoportját találtuk a hatalmas teremben. A Linde-cég szakemberei a TVK és az olefingyár vezetőivel tanácskoztak a benzinbeadás várható időpontjáról és az addig elvégzendő feladatokról. A hangszórókon keresztül utasításokat továbbítottak a különböző üzemrészeken szolgálatot teljesítő szakembereknek. Orosz, német és magyar szavaktól volt hangos a terem. Valamivel öt óra előtt sikerült a telex-összeköttetést megteremteni a Kalusi Vegyikombináttal. Szovjet barátaink első telex-üzenete a magyar—szovjet barátságot és a két vállalat együttműködésének jelentőségét méltatta, sok sikert kívánva az olefingyár üzembe helyezéséhez. Feszült várakozás közepette teltek a percek, amelyek most óráknak tűntek. Nyolc óra 20 perc. Végre elérkezett a nagy pillanat. Ä hangszórón elhangzik a figyelmeztetés: ... Rövidesen megkezdjük a benzin beadását a pirolízis kemencékbe... Nyolc óra 25 perc. Minden szempár a műszerfalra sze- geződilc, s a nyugatnémet üzembe helyező szakértő csoport vezetője megadja a jelt a benzinbeadásra. Idegtépő pillanatok következtek. — Sikerült — lélegeztünk fel valamennyien. S a 2. számú bontókemencében több száz Celsius-fok hőmérsékleten megkezdődött a vegyipari benzin pirolizólása. Néhány perccel később pedig már magasba csapott a láng a gázokat elégelő fáklya nyílásán. Az elkövetkező 8—10 nap alatt valamennyi kemencében elvégzik ezt a fontos technológiai műveletet, s várhatóan január végén megkezdődik az etiléntermelés is. L. L. A TVK vezető), telexen keresztül értesítik a Kalusi Vegyi- kombinátot, hogy megkezdődött u olefingyár üzembe helyezése helytállása
