Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. doc. 11., szerda A megbecsülés két oldala Javában készülnek már, sőt nagyrészt készen állnak a jövő évi közművelődési tervek. Ezek elkészítésében már meghatározó szerepet játszott a márciusi közműve­lődési párthatározat, és fel­tehetően a legtöbb helyen igyekeztek annak intencióit a helyi lehetőségek határain belül maradéktalanul érvé­nyesíteni. Ezekre a tervekre is érvényes az, ami minden tervezésnél, nevezetesen, hogy annyit érnek, amennyi megvalósul majd belőlük. S a megvalósulás, bár társa­dalmi feladat, közösségi vég­rehajtásra vár, mégis nagy­részt azon az emberen, vagy embereken múlik, akik főál­lásban, vagy tiszteletdíjas­ként ezt a munkát végzik. A nemrégiben megalakult me­gyei közművelődési bizott­ságok elvi, módszertani irá­nyítást adhatnak, a gyakor­lati munkavégzés azonban a közművelődés munkásaira, a könyvtárosokra, művelődési házak vezetőire és munka­társaira, szakkörvezetőkre, meghívott előadókra hárul. Magyarországon mintegy 40 ezren dolgoznak a közmű­velődésben. Különböző szin­teken, különböző felkészült­séggel. A párthatározat elő­térbe helyezi a népművelők, a közművelődés területén dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését, ugyanakkor követelményeket szab velük szemben. E követelmények jogosak, helyesek, mert csak ezek teljesítésével realizálód­hatnak a közművelődési ha­tározatok. A közművelődés dolgozói­nak anyagi megbecsülése a márciusi párthatározat óta igen sokfelé, sok fórumon es sok formában szóba ke­rült. A Borsod megyei Köz- művelődési Bizottság meg­alakulásakor arról hallot­tunk, hogy az ötödik ötéves tervben — amelynek kezde­te egy jó esztendő múlva várható — megvalósul az anyagi plusz. Az anyagi és erkölcsi megbecsülést termé­szetesen csak elismerést ér­demlő munka alapján lehet megkívánni. A már említett 40 ezer közművelődési dolgozó nagy többsége feltétlenül megér­demli a nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést, a maga­sabb társadalmi rangot. Nem ritka azonban az a gyakor­lat, hogy egyes népművelési posztokra olyan emberek kerülnek, akik nem a legal­kalmasabbak oda. A kisebb települések tiszteletdíjas könyvtárosi állásait, vagy művelődési házak, otthonok vezetői, művészeti előadói tisztét nem ritkán minden gyakorlat nélküli fiatalokkal töltik be, akik sokszor csak átmeneti megoldásnak tekin­tik ezt az „állást”, amíg va­lami jobb nem kínálkozik számukra. Találkoztunk már közgazdasági szakközépiskolai érettségivel rendelkező mű­vészeti előadóval, aki azért lett művészeti előadó, mert a községben éppen ez az ál­lás volt üres, a helyi veze­tés pedig azért alkalmazta a 19 esztendős lánykát, mert ő vállalkozott a felajánlott bérért a munkakörre. Felada­tairól, teendőiről igen keveset tudott, s ma már nincs is ebben a beosztásban. De nem ő volt az egyetlen. Az sem ritkaság, hogy a népmű­velést azzal devalváljuk, hogy máshol csődöt mondott, vagy éppen bukott emberek­kel tűzdeljük tele. Nem jó politika az, ha egy igazga­tási, vagy egyéb munkakör­ben, gazdasági pályán az idők során feladataival lé­pést tartani nem tudó em­bert — mintegy engesztelé­# A / f fAA ti j? jS a . pl Sr fi I m fm 1 f r / / sül — közművelődési funk­cióba helyeznek. A közmű­velődési munka is felkészült­séget, — nem is keveset — kíván, roppant széles társa­dalmi ismeretek, pedagógiai rátermettség és sok egyéb kell hozzá. Nem véletlen, hogy éppen a párthatározat igen nagy súlyt helyez a közművelődés munkásainak képzésére, a különböző felső­oktatási intézmények hallga­tóinak közművelődési jártas­sággal való felvértezésére, a jövő népművelői képzésének kialakítására, összetett, sok­rétű tudományos felkészült­séget igénylő munka ez, s ezért nem jó, ha akár kezdő fiatalok ugródeszkája, akár máshonnan leköszönő embe­rek pihentetője lesz. Roppant feladatok állnak a közművelődés munkásai előtt. A párthatározat hosszú táv­ra szabja meg a teendőket, és * nem látványos, gyors eredményeket, hanem folya­matos, rendszeres munkát, szinte a diófa-ültetők hité­vel, türelmével és szívósságá­val végzett tevékenységet kíván. Ehhez pedig a közmű­velődési pályára valami szent elszántsággal felesküdött, hi­vatásszerető emberek kelle­nek, és nem láthatják el eredményesen ezt a felada­tot azok, akik jobb híján átmeneti ugródeszkaként, — mert nem vették fel a Szín- művészeti Főiskolára, vagy egyéb módon nem teljesült elképzelése, esetleg mert la­kásához közel adódik egy ilyen „alkalmazási” lehető­ség, vagy egyéb hasonló ok­ból — vállaltak el fiatalon, a feladatok kellő ismerete nél­kül ilyen munkát. De nehe­zen várható tökéletes közmű­velődési munka az olyan idő­sebbektől is, akik saját el­határozásukon kívül, valami­lyen leváltás után kerülnek erre a posztra. Tisztelet a kivételnek, fiatalabbaknak, és idősebbeknek egyaránt, hiszen az általánosítás meg­bocsáthatatlan lenne. Sok fiatal és sok idősebb kor­ban erre a munkaterületre került ember hasznos mun- kálója a közművelődésnek. De ugyanakkor tagadhatat­lan a fentiekben vázolt ten­dencia, fel-felbukkannak a cél nélküli, próbálkozó fia­talok, és a kényszerűségből odakerült idősebbek. Nagyobb rangot, több meg­becsülést a közművelődés­nek, sugalmazza a pártha­tározat. A megbecsülést az is elősegíti, ha még szükség- helyzetben is jobban meg­válogatjuk, kit mivel bízunk meg ezen a nagyon fontos társadalomformáló munkate­rületen. Benedek Miklós .Ai a-, Lcnkey Zoltán litográfiája Ismerkedés a betűkkel A kazincbarcikaiak jó példája OKTATÁSPOLITIKÁNK­NAK, s ezzel együtt egész felnőttoktatásunknak sarkal- latos problémája, hogy az ál­talános iskolát el nem vég­zők folyamatosan „biztosít­ják” az általános alapmű­veltséggel nem rendelkezők utánpótlását. És sajnálatosan' igaz az is, hogy még min­dig viszonylag elég magas az analfabéták száma is. En­nek a szorító súlyát érezték a Kazincbarcikai Városgaz­dálkodási Vállalat vezetői is, amikor úgy döntöttek, még a nyáron, hogy szep­temberben alapismereti tan­folyamot indítanak be. A vállalatnál ugyanis 70, fő­ként a szemétszállításnál, az úttisztításnál és a parkoknál tevékenykedő dolgozót tar­tottak úgy számon, mint analfabétát. Ez pedig igen magas szám. Érthető tehát, hogy a vállalat messzeme­nően figyelmet fordított ar­ra, hogy segítse a tanulás­ban részt venni szándékozó dolgozókat. Széles körű pro­paganda-, felvilágosító és agitációs munka előzte meg a tanfolyamot, melynek ered­ményeként 33-an önként je­lentkeztek, hogy szeptember 15-én megkezdik az .ismer­kedést a betűvetéssel, a szá­molással : azaz egyszerűen szólva elvégzik az általános iskola első és második osz­tályát. Az oktatáshoz a vállalat klubhelyiségét biztositották tanteremnek és a tanuló dol­gozóknak díjmentesen ad­tak könyveket, füzeteket, tollat, ceruzát és szemléltető­eszközöket. A kihelyezett alapismereti tanfolyamon Táríizemszervezésiieii, raklátleciiiiolégis- tervezésben jártas muuka-üzemszenezot KERESÜNK önéletrajzot — a szakmai gyakorlat részletezésével és a fizetési igény feltüntetésével — „Nagykereskedelmi vállalat” jeligére kérünk leadni a kiadóba. hetente két alkalommal 4 órában folyt az oktatás, a tanítás és a Városgazdálko­dási Vállalat a résztvevők számára munkaidő-kedvez­ményt adott. De túl a konk­rét anyagi segítségen erköl­csileg is támogatták a ta­nuló dolgozókat, akik bi­zony a nehéz fizikai munka után görcsösen fogták meg a tollat, s nemegyszer ma­guk sem igen akarták el­hinni, hogy megbirkóznak a feladattal. A pedagógusokon kívül a vállalat társadalmi aktívái, a párt-; a KISZ- és a szak- szervezet felelősei rendkívül sok segítséget nyújtottak a felnőtt tanulóknak. A válla­lat oktatási felelőse pedig nemcsak hogy minden alka­lommal jelen volt a foglal­kozásokon, hanem tevéke­nyen segítette is a gyakor­lást, a „házi feladatok” el­készítését. A vállalat vezetői pedig több alkalommal is felkeresték a tanulókat, fi­gyelték munkájukat és elő­rehaladásukat, elbeszélgettek velük gondjaikról. Mindez — és természetesen a tanfo­lyamon részt vevők szorgal­ma — meghozta az ered­ményt. A szeptember 15-én „iskolapadba beült” 33 fel­nőtt sikeresen letette a vizs­gát. S a bizonyítványkiosztó ünnepségen a vállalat ismét bizonyította odafigyelését: a legjobbakat pénz- és könyv- jutalomban részesítették. A KAZINCBARCIKAI Vá­rosgazdálkodási Vállalatnál érthető a jóleső megelége­dettség. Hiszen egy jó tö­rekvést zártak jó eredmény­nyel. De ez a megelégedett­ség — hiszen mégiscsak 33 ember tanulta meg a betű­vetést, az olvasást és a szá­molást — ösztönzi is őket, hogy a jövőben még bátrab­ban kezdeményezzenek, s azokat is bevonják a tan­folyam hallgatói körébe, akik eddig még nem szánták rá magukat a tanulásra. S a jó ügy, a közös ügy érdekében az áldozatoktól sem riadnak vissza. Így példaként állhat­nak azon vállalatok előtt is, ahol még nem tették meg az első lépéseket az analfabé­tizmus, a sajnos, még — ha csak szórványosan is — meglevő analfabétizmus fel­számolására. Cs. A. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központja irodai takarítónőket keres felvételre' Jelentkezés: az ÉMASZ Vállalat gondnoksága vezetőjénél; Miskolc, Dózsa György u. 13. sz. alatt. Tájékoztatjuk az építeni szándékozókat, hogy bontásra kerülő épületek igényelhetők vőllaiatunknál. -- Kérelmeket, építési engedély csatolásával a Miskolci Beruházási Vállalat, Hunyadi utca 5. sz. alatti központjában lehet leadni, vagy postán a 3051 Pl. 72 címre beküldeni. MISKOLCI BERUHÁZÁSI VALLALAT

Next

/
Thumbnails
Contents