Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-11 / 289. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. doc. 11., szerda A megbecsülés két oldala Javában készülnek már, sőt nagyrészt készen állnak a jövő évi közművelődési tervek. Ezek elkészítésében már meghatározó szerepet játszott a márciusi közművelődési párthatározat, és feltehetően a legtöbb helyen igyekeztek annak intencióit a helyi lehetőségek határain belül maradéktalanul érvényesíteni. Ezekre a tervekre is érvényes az, ami minden tervezésnél, nevezetesen, hogy annyit érnek, amennyi megvalósul majd belőlük. S a megvalósulás, bár társadalmi feladat, közösségi végrehajtásra vár, mégis nagyrészt azon az emberen, vagy embereken múlik, akik főállásban, vagy tiszteletdíjasként ezt a munkát végzik. A nemrégiben megalakult megyei közművelődési bizottságok elvi, módszertani irányítást adhatnak, a gyakorlati munkavégzés azonban a közművelődés munkásaira, a könyvtárosokra, művelődési házak vezetőire és munkatársaira, szakkörvezetőkre, meghívott előadókra hárul. Magyarországon mintegy 40 ezren dolgoznak a közművelődésben. Különböző szinteken, különböző felkészültséggel. A párthatározat előtérbe helyezi a népművelők, a közművelődés területén dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését, ugyanakkor követelményeket szab velük szemben. E követelmények jogosak, helyesek, mert csak ezek teljesítésével realizálódhatnak a közművelődési határozatok. A közművelődés dolgozóinak anyagi megbecsülése a márciusi párthatározat óta igen sokfelé, sok fórumon es sok formában szóba került. A Borsod megyei Köz- művelődési Bizottság megalakulásakor arról hallottunk, hogy az ötödik ötéves tervben — amelynek kezdete egy jó esztendő múlva várható — megvalósul az anyagi plusz. Az anyagi és erkölcsi megbecsülést természetesen csak elismerést érdemlő munka alapján lehet megkívánni. A már említett 40 ezer közművelődési dolgozó nagy többsége feltétlenül megérdemli a nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést, a magasabb társadalmi rangot. Nem ritka azonban az a gyakorlat, hogy egyes népművelési posztokra olyan emberek kerülnek, akik nem a legalkalmasabbak oda. A kisebb települések tiszteletdíjas könyvtárosi állásait, vagy művelődési házak, otthonok vezetői, művészeti előadói tisztét nem ritkán minden gyakorlat nélküli fiatalokkal töltik be, akik sokszor csak átmeneti megoldásnak tekintik ezt az „állást”, amíg valami jobb nem kínálkozik számukra. Találkoztunk már közgazdasági szakközépiskolai érettségivel rendelkező művészeti előadóval, aki azért lett művészeti előadó, mert a községben éppen ez az állás volt üres, a helyi vezetés pedig azért alkalmazta a 19 esztendős lánykát, mert ő vállalkozott a felajánlott bérért a munkakörre. Feladatairól, teendőiről igen keveset tudott, s ma már nincs is ebben a beosztásban. De nem ő volt az egyetlen. Az sem ritkaság, hogy a népművelést azzal devalváljuk, hogy máshol csődöt mondott, vagy éppen bukott emberekkel tűzdeljük tele. Nem jó politika az, ha egy igazgatási, vagy egyéb munkakörben, gazdasági pályán az idők során feladataival lépést tartani nem tudó embert — mintegy engesztelé# A / f fAA ti j? jS a . pl Sr fi I m fm 1 f r / / sül — közművelődési funkcióba helyeznek. A közművelődési munka is felkészültséget, — nem is keveset — kíván, roppant széles társadalmi ismeretek, pedagógiai rátermettség és sok egyéb kell hozzá. Nem véletlen, hogy éppen a párthatározat igen nagy súlyt helyez a közművelődés munkásainak képzésére, a különböző felsőoktatási intézmények hallgatóinak közművelődési jártassággal való felvértezésére, a jövő népművelői képzésének kialakítására, összetett, sokrétű tudományos felkészültséget igénylő munka ez, s ezért nem jó, ha akár kezdő fiatalok ugródeszkája, akár máshonnan leköszönő emberek pihentetője lesz. Roppant feladatok állnak a közművelődés munkásai előtt. A párthatározat hosszú távra szabja meg a teendőket, és * nem látványos, gyors eredményeket, hanem folyamatos, rendszeres munkát, szinte a diófa-ültetők hitével, türelmével és szívósságával végzett tevékenységet kíván. Ehhez pedig a közművelődési pályára valami szent elszántsággal felesküdött, hivatásszerető emberek kellenek, és nem láthatják el eredményesen ezt a feladatot azok, akik jobb híján átmeneti ugródeszkaként, — mert nem vették fel a Szín- művészeti Főiskolára, vagy egyéb módon nem teljesült elképzelése, esetleg mert lakásához közel adódik egy ilyen „alkalmazási” lehetőség, vagy egyéb hasonló okból — vállaltak el fiatalon, a feladatok kellő ismerete nélkül ilyen munkát. De nehezen várható tökéletes közművelődési munka az olyan idősebbektől is, akik saját elhatározásukon kívül, valamilyen leváltás után kerülnek erre a posztra. Tisztelet a kivételnek, fiatalabbaknak, és idősebbeknek egyaránt, hiszen az általánosítás megbocsáthatatlan lenne. Sok fiatal és sok idősebb korban erre a munkaterületre került ember hasznos mun- kálója a közművelődésnek. De ugyanakkor tagadhatatlan a fentiekben vázolt tendencia, fel-felbukkannak a cél nélküli, próbálkozó fiatalok, és a kényszerűségből odakerült idősebbek. Nagyobb rangot, több megbecsülést a közművelődésnek, sugalmazza a párthatározat. A megbecsülést az is elősegíti, ha még szükség- helyzetben is jobban megválogatjuk, kit mivel bízunk meg ezen a nagyon fontos társadalomformáló munkaterületen. Benedek Miklós .Ai a-, Lcnkey Zoltán litográfiája Ismerkedés a betűkkel A kazincbarcikaiak jó példája OKTATÁSPOLITIKÁNKNAK, s ezzel együtt egész felnőttoktatásunknak sarkal- latos problémája, hogy az általános iskolát el nem végzők folyamatosan „biztosítják” az általános alapműveltséggel nem rendelkezők utánpótlását. És sajnálatosan' igaz az is, hogy még mindig viszonylag elég magas az analfabéták száma is. Ennek a szorító súlyát érezték a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat vezetői is, amikor úgy döntöttek, még a nyáron, hogy szeptemberben alapismereti tanfolyamot indítanak be. A vállalatnál ugyanis 70, főként a szemétszállításnál, az úttisztításnál és a parkoknál tevékenykedő dolgozót tartottak úgy számon, mint analfabétát. Ez pedig igen magas szám. Érthető tehát, hogy a vállalat messzemenően figyelmet fordított arra, hogy segítse a tanulásban részt venni szándékozó dolgozókat. Széles körű propaganda-, felvilágosító és agitációs munka előzte meg a tanfolyamot, melynek eredményeként 33-an önként jelentkeztek, hogy szeptember 15-én megkezdik az .ismerkedést a betűvetéssel, a számolással : azaz egyszerűen szólva elvégzik az általános iskola első és második osztályát. Az oktatáshoz a vállalat klubhelyiségét biztositották tanteremnek és a tanuló dolgozóknak díjmentesen adtak könyveket, füzeteket, tollat, ceruzát és szemléltetőeszközöket. A kihelyezett alapismereti tanfolyamon Táríizemszervezésiieii, raklátleciiiiolégis- tervezésben jártas muuka-üzemszenezot KERESÜNK önéletrajzot — a szakmai gyakorlat részletezésével és a fizetési igény feltüntetésével — „Nagykereskedelmi vállalat” jeligére kérünk leadni a kiadóba. hetente két alkalommal 4 órában folyt az oktatás, a tanítás és a Városgazdálkodási Vállalat a résztvevők számára munkaidő-kedvezményt adott. De túl a konkrét anyagi segítségen erkölcsileg is támogatták a tanuló dolgozókat, akik bizony a nehéz fizikai munka után görcsösen fogták meg a tollat, s nemegyszer maguk sem igen akarták elhinni, hogy megbirkóznak a feladattal. A pedagógusokon kívül a vállalat társadalmi aktívái, a párt-; a KISZ- és a szak- szervezet felelősei rendkívül sok segítséget nyújtottak a felnőtt tanulóknak. A vállalat oktatási felelőse pedig nemcsak hogy minden alkalommal jelen volt a foglalkozásokon, hanem tevékenyen segítette is a gyakorlást, a „házi feladatok” elkészítését. A vállalat vezetői pedig több alkalommal is felkeresték a tanulókat, figyelték munkájukat és előrehaladásukat, elbeszélgettek velük gondjaikról. Mindez — és természetesen a tanfolyamon részt vevők szorgalma — meghozta az eredményt. A szeptember 15-én „iskolapadba beült” 33 felnőtt sikeresen letette a vizsgát. S a bizonyítványkiosztó ünnepségen a vállalat ismét bizonyította odafigyelését: a legjobbakat pénz- és könyv- jutalomban részesítették. A KAZINCBARCIKAI Városgazdálkodási Vállalatnál érthető a jóleső megelégedettség. Hiszen egy jó törekvést zártak jó eredménynyel. De ez a megelégedettség — hiszen mégiscsak 33 ember tanulta meg a betűvetést, az olvasást és a számolást — ösztönzi is őket, hogy a jövőben még bátrabban kezdeményezzenek, s azokat is bevonják a tanfolyam hallgatói körébe, akik eddig még nem szánták rá magukat a tanulásra. S a jó ügy, a közös ügy érdekében az áldozatoktól sem riadnak vissza. Így példaként állhatnak azon vállalatok előtt is, ahol még nem tették meg az első lépéseket az analfabétizmus, a sajnos, még — ha csak szórványosan is — meglevő analfabétizmus felszámolására. Cs. A. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központja irodai takarítónőket keres felvételre' Jelentkezés: az ÉMASZ Vállalat gondnoksága vezetőjénél; Miskolc, Dózsa György u. 13. sz. alatt. Tájékoztatjuk az építeni szándékozókat, hogy bontásra kerülő épületek igényelhetők vőllaiatunknál. -- Kérelmeket, építési engedély csatolásával a Miskolci Beruházási Vállalat, Hunyadi utca 5. sz. alatti központjában lehet leadni, vagy postán a 3051 Pl. 72 címre beküldeni. MISKOLCI BERUHÁZÁSI VALLALAT
