Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

1974. dec. 11., szerda CSZAK-MAGYARORSZAG 5 Lakás, közlekedés Postások a kongresszusi munkaversenyben Eredmények és gondok a téglagyárakban Sikereket hozott a helytállás A Miskolci Postaigazgató­ság gazdasági és társadalmi vezetői ez év április 19-én munkásgyűlésen találkoztak a szocialista brigádok kül­dötteivel. Az itt elhangzott felajánlások igazolták: min­denütt tenni akarnak, mert tudják, hogy a szervezettebb termelésre, a jó gazdasági munkára, a minőség javítá­sára, az önművelésre irá­nyuló vállalások mind a sa­ját maguk, mind a posta ja­vát szolgálják. * — A brigádok pótfelaján­lásai között szerepelt a pos­tát igénybe vevő felek jobb kiszolgálása, a várakozási idő csökkentése, a soron kí­vüli kézbesítőszolgálat javí­tása, valamint egy sor olyan vállalás, amit a különböző szaküzemeink tettek — mondja az eddigi munkáról dr. Szécsi Margit gazdasági igazgató, majd így folytatja: — Ilyenek voltak többek- között a hálózatépítő üzem­nél a munkagépek jobb ki­használására, a magasépítő üzemnél az anyagnorma és munkaóranorma betartására, a munkafegyelem megszilár­dításéra, a biztonságos mun­kavégzési körülmények meg­teremtésére irányuló kezde­ményezések. Sokat vállaltak brigádjaink a város gond­jaiból is. Gyermekintézmé­nyek építésére, támogatásá­ra, a miskolci parkerdők ki­alakítására, jubileumi fásí­tásokra tettek értékes fel­ajánlásokat. De megszervez­tek brigádokon belül az ál­talános, szakmai és politikai oktatásokat, továbbképzése­ket is. A kongresszusi és ju­bileumi munkaversenyekbe 19 forgalmi és 4 műszaki szervünk kapcsolódott be pótfelajánlásokkal. Külön ki kell emelni a városi táv­közlési üzem dolgozóit, akik Miskolc telefonhálózatának javítására 1955 állomást sze­reltek fel terven felül. El­készítették a Szentpéteri ka­pui lakótelepen a PAM- rendszerű vonalkoncentrá­tort. Lillafüreden és Alsó- zsolcán CK—50 típusú auto­mata központot szereltek fel, kicserélték a Semmelweis K őrház központját és dup­lájára bővítették, a megyei vezető kórház sugárterápiás osztályán soron kívül al­központot helyeztek üzembe. De a többi üzem is kitett magáért. — A munkaversenyben jő eredményeket elért szocia­lista brigádjainknak és egyé­ni dolgozóinknak eddig ösz- szenen 629 400 forint jutal­mat fizettünk ki. * A vállalások értékeléséről Kalos Istvánná munkaver- seny-felelős mondja el: 4- A postás dolgozók négy területre koncentrálták fel­ajánlásaikat. Mindegyikben szép eredményeket sikerült elérni, bár sok gondot, aka­dályt jelentett a változékony időjárás. Gyermekintézmé­nyek építésére és támogatá­sára KISZ-al apszervezetünk 250 órát fordított, amelynek ere Iményeként 2900 forintot utaltunk át a jubileumi óvo­da építésének támogatására. A városi távközlési üzem vállalta, hogy ugyanide so­ron kívül telefonvonalat lé­tesít. Nagy összegű ajándékot vettünk a Kassai úti óvodá­soknak is. A miskolci park­erdők kialakításában és a jubileumi fásításban egy gépkocsink, 198 dolgozónk 1033 munkaórában vett részt. Kbbcn benne van a Héjú partján levő arborétum cse­metéinek gondozása, a ta­polcai parkerdő sétaútjai­nak kialakítása és a csanyi- ki tornapálya berendezései­nek felállítása is. A mun­kákban főleg az igazgatósági dolgozók, az 1-es, 2-es és 10-es hivatal munkatársai, valamint a szállítási, a ma­gasépítési és a távközlési üzemek vettek részt. Elül­tettünk a Szentpéteri kapui lakótelepen 120 darab facse­metét is. Szállítási üzemünk munka- és lakóhelyszépítési akcióban a Blaskovlts László utcában 15 óra alatt járdát épített, a 10-es hivatal pe­dig vállalta az épület kör­nyékének csinosítását. Há­rom platánfát és 30 rózsa- bokrot ültettek. Ezenkívül saját erőből KISZ-klubot ala­kítottak ki, amelyet Miskolc felszabadulása 30. évfordu­lója tiszteletére december 3- án átadtak. — Munkahelyi többlet- munkák végzésének kere­tében a városi távközlési üzem dolgozói 1870 telefon- készüléket kötöttek be a há­lózatba terven felül. A ki­eső területekre automata i mellékközpontokat szereltek fel az eddigi kézi kezelésűek helyett. Olyan központok bővítését végezték el, ame­lyek főleg az egészségügyi intézményeknek jelentenek nagy segítséget. Ezekkel a munkákkal körülbelül más­fél millió forintos megta­karítást eredményeztek a Miskolci városi Tanácsnak. Ugyanis ennyibe került vol­na a berendezések hivatalos kérvényezésre történő fel­szerelése és üzembe helye­zése. — Dolgozóink szívesen, ön­zetlenül dolgoznak a továb­biakban is, hiszen a ver­seny még nem ért véget. * Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője je­len volt november 28-án, amikor a szocialista brigá­dok vezetői tanácskoztak a megyei könyvtárban. Ott hallhattuk tőle röviden a következőket: — A kongresszusi és fel- szabadulási munkasikerek tovább növelik a területek brigádjainak összeíorrottsa- gát és feszesebbé teszik a mozgalmat, mely eddig is je­lentős volt. A mutatkozó hiányosságok ellenére az eredményeket nagyra értékel­jük. Elősegítik gazdasági munkánkat, bizonyítják, hogy dolgozóinkra lehet szá­mítani a napi munkájukon túlmenően is a rendkívüli feladatok megoldásában; le­gyenek azok társadalmi vágj' gazdasági jellegűek. Segítő munkájuk megmutatkozik az igazgatóság első háromne­gyedévi gazdasági eredmé­nyeiben is. Ez idő alatt be­vételi előirányzatunkat 101,9 százalékra teljesítettük, ami jelentős nyereségtöbbletet eredményezett. Így lehetővé vált, hogy a tervezetten fe­lül további jelentős összeget — több mint 800 ezer forin­tot — fordítsunk a munka­verseny keretében eredmé­nyesen ténykedő dolgo­zók jutalmazására — fejezte be nyilatkozatát az igazgató. Vásárhelyi István Körültekintő számvetés, a párt és a kormány életszín­vonal-politikáját, népgazda­ságunk fejlődési ütemét messzemenően szem előtt tar­tó, gondjainkat és eredmé­nyeinket, a világgazdaságban lejátszódó folyamatokat reá­lisan értékelő pénzügyi terv mind az építési, mind a köz­lekedési tárca jövő esztendei költségvetés-tervezete — ál­lapította meg keddi ülésén az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A tegnapi tanácskozáson Simon János építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes tartott beszámolót. A jövő évi költségvetés körülbelül 90 000 lakás fel­építésével számol, ezzel a mennyiséggel mind a IV. ötéves terv, mind a 15 éves lakásépítési terv előirányza­tai túlteljesülnek. Továbbra is fontos feladat a lakásat- adás ütemességének javítása. A szállítás és a hírközlés 1975-ös költségvetését dr. Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter ismer­tette. Elmondotta, hogy 1974- ben a távolsági személyköz­lekedés forgalma 3—4 száza­lékkal. utaskilométer-teljesít- menye pedig 6—7 százalékkal haladja meg az előző évet. Hasonló teljesítménynöveke­dés jellemzi a helyi tömeg- közlekedést is. Az áruszál­lításban még nagyobb volt az előrelépés. A MÁV gyarapít­ja korszerű kocsiparkját, sajnos az új járművek java része csak a kiselejtezetteket pótolja. A távolsági autó­busz-közlekedésben új típusú panoráma-buszok szolgálják a kényelmes, kulturált uta­zást. Növekszenek jövőre a helyi tömegközlekedés telje­sítményei is. Ami a hírközlést illeti: a telefonkérelmek száma az ál­landó fejlesztés mellett sem csökken, a hírközlés beruhá­zásai között jövőre folytató­dik az új Kossuth-adó épí­tése. a telefonhálózatba 35 800 fő-, és 14 000 alköz­ponti vonalat kapcsolnak be. Az idén 4.6 milliárd forint jutott az állami utak, hidak korszerűsítésére és fenntar­tására. A téglagyárak EgE nak eredményessége még ma sem teljesen független az időjárás alakulásától, s eb­ből a szempontból az Észak­magyarországi Tégla- és Cse- repipari Vállalatnál 1974-et a nehéz esztendők közé so­rolják. A tavaszi fagyok, s az októberi esőzések egy­aránt sok gondot okoztak a vállalat kollektívájának. A gyárak egy részében a ter­mékek jelentős hányadát még úgynevezett szabadszá­rítós üzemekben állítják elő, s ezekben a kedvezőtlen idő­járás meglehetősen sok kárt okozott. Így nem tudták tel­jes egészében teljesíteni a minőség javításával, a ter­melési érték növelésével kapcsolatos célkitűzéseket. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat gyárai azonban mégis jó eredményekre számíthatnak az ev végén. Ez elsősorban a kongresszusi, jubileumi munkaversenyben elért si­kereknek, s az átgondolt műszaki-szervezési intézke­déseknek köszönhető. A kongresszusi versenyben io- .galmazódott meg például az a felajánlás, hogy — üzem- és munkaszervezési intézke­désekkel — 500 ezer forint­tal csökkentik a vállalati irányítás 'költségeit. A foko­zott takarékosság eredmé­nye felülmúlta azt, amire számítottak: a megtakarítás elérte az 550 ezer forintot. A verseny erkölcsi ereje tette lehetővé, hogy nagy­mértékben megszilárdult a munkafegyelem: az igazolat­lan mulasztások miatt ki­esett munkanapok száma a tervezett 10 százalék helyett 25 százalékkal csökkent. A vállalat költségeiben fontos szerepe van az energiagaz­dálkodásnak is. A kongresz­szusi versenyben a téglagyá­rak kollektívája vállalta, hogy a fajlagos energiafel­használás csökkentésével je­lentős költségmegtakarítást er el. A harmadik negyedév végéig több mint 1,1 millió forintot takarítottak meg, s az év végéig további megta- karítasra számítanak. Az időjárás okozta gondok ellenére a vállalat gazdál­kodása, a kollektíva helytál­lása jó eredményeket hozott. Bár a cserépgyártásnál meg problémákat okoz a selejt, a téglagyártásnál a tervezett­nél is nagyobb mértékben sikerült javítani a hibátlan termékek arányát, s ez az eddigiekben már mintegy 50 ezer forint eredmenynö- vekedést tett lehetővé. A már említett kongresszusi felajánlások teljesítése, a si­keres üzem- és munkaszei> vezési intézkedések együtte­sen lehetővé tették, hogy a vállalat a harmadik negyed­év végéig időarányosan csak­nem 1 millió forint többlet­eredményt érjen el. A mindennapi **"1^ feladatok teljesítése melleti a vállalat törekedett a mű­szaki fejlesztésre, a termék- választék bővítésére is. Ki- kísérletezték a korszerű váz­kerámiai termékek üzemsze­rű gyártásának módszereit és megkezdték ezek folya­matos gyártását is. Ma már sorozatban gyártják az ALFA kézi falazóblokkokat, s a CMG márkajelú gerendaele­meket. Gyártanak különféle méretű födém- és áthidaló gerendákat, valamint az ezekhez szükséges bélésteste- ket. Ezekkel egyidejűleg si­kerrel folytatják a különbö­ző színezésű mázastéglák és színes burkolótéglák kísérleti gyártását is. Az Észak-ma­gyarországi Tégla- és Cse- repipari Vallalal kollektívá­ja valóban mindent megtett azért, hogy kedvezőtlen kö­rülmények között is teljesít­se gazdasági célkitűzéseit, s egyben felkészüljön a jövő igényeinek kielégítésére is. Flanek Tibor loto: Laczó József ötletes berendezés könnyíti meg a nyers tégla berrv. ■;< az égctőkemencébe. 4 der oviié# Ia leheletfinoman a aer c/,hsijc vont be min_ dent, mindent, amit a szabad eg alatt hagytak. — Szép — mondta útitársam elrévedezőn, s emberi párájából kari­kát próbált formázni. A lehelet azon­ban nem kerekedett, lomposan szét- borzolódott. .,A dér ezüstje?” Fene ezt az ezüs­töt! — duzzogtam mérgelődve, mire útitársam megneheztelt rám. hogy leszólom a „természeti szépet”. Hát persze! Mi mást tehetne az az ember, akinek személyes tapasztala­tai vannak e szépség árnyoldalairól? A köd, mely éjszaka vastagon ült a tájon, elvéknyult, már térdig se ért. Az emberek benne gázoltak, no és a cukorrépában, melynek meglazított példányai zuttyanva hulltak egy cso­móra! — No, te széplelkü városi, ra­gadj konlyon néhányat, s majd meg­tudod, szép-e a dér ezüstje ... Nem kérette magát. Kesztyűjét zsebre vágva, hevesen nekilátott a tapasztalatgyűjtésnek. Nemsokára a télikabát is lekívánkozott róla, de a kesztyű visszakívánkozott meggémbe- redö ujjaira. Az asszonyok, akik gyors és ügyes mozdulatokkal „fejelték” a répát, élénk érdeklődéssel figyelték barátom serénykedését. Kuncogva vé­leményt cseréltek a segítségről, ami egy jóvágású kocsival gurult hozzá­juk: tessék, csak, tessék, nyomja a gombot, legalább lead magáról ' csi­petet a feleslegéből. Megnéztem cimborámat, valóban, jól hord az asszonyok szeme, ráfér a súlycsökkentő tevékenység, legalább húsz kiló többlettel rendelkezik. — Bírod még? — kérdeztem olyan hang­súllyal, amiből kitetszett a nyilván­való szándék — a gúnyolódás. Tempója szemlátomást csökkent, olyigen fújtatott, forró lehelete való­sággal felhőbe borította arcát. Meg­kérdezte, mennyit lehet ezzel a meló­val keresni? Az asszonyok szerint, ha látástól vakulásig nyomják a gombot, összejön nyolcvan—kilencven.-Azt válaszoltu. ő ennyiért nem csi­nálná, ez a dér, ez az atkozott der; ha nem sajnálná a kesztyűjét, bizony felvenne, mert már a körme alá ütött a hideg. „Rá kell hagyni, nem keli törődni vele”, javasolta az egyik néni, mert nekik is a körmük alá üt reg­gel, de mert rá se hederítenek, magá­tól kiáll belőle... Barátom nem várta meg. Egy nya­kon kapott, testes répát méreggel csa­pott a csomóhoz, és kijelentette, neki ebben a szakmában aligha terem ba­bér. célszerűnek látja tehát, ha fel­hagy vele. A táj mitsem változott. A dér ezüst­je leheletfinoman vont be mindent, még a nagykendő ama részére ts ke­rült belőle, mely közel volt szájhoz, orrhoz. — Nos, hogy tetszik a „természeti szép?” — kérdeztem évődő hangon. — Hát... hogy is mondjam csak — kezdett magyarázkodásba. — Tudod, az úgy van valahogy, hogy ha az em­ber meg tudja őrizni kívülállását, a passzív nézelődő szerepkörét nem hágja át, akkor minden rendben. Én a cukorról csak annyit tudok, hogy fehér kocka, mely szépségesen süllyed bele feketémbe, amit mindig jólesik kavargatni. Hogy ebből lesz, ebből a sáros, deres répából, sose gondoltam rá, nem jutott, nem juthatott eszem­be. tapasztalatok hiányában. Ballagtunk kifelé a kocsihoz. Ci­pőnkre sarat rakott a répaföld, mert még nem bírt kopogósra fagyni. Az utazóién a fűbe törültük a sarai. ..Nyolcvan—kilencven forint nem rossz pénz”, motyogta barátom, „csal; ez a dér, ez az átkozott dér ne volna. Szegény ujjaim” — s fújta szegényt két. Útközben szinte nyomasztó apróié- kossággal elmeséltem neki azokat a munkafolyamatokat, amelyek végter­méke ez a testes, lucskos, deres répa. Az egyeselés ennél is rosszabb, egy­napi munka után az ember dereka nem akar kiegyenesedni. A kapálás se eppen leanyálom, de jóval köny- nyebb. A végeláthatatlan, bozontos repasorok mindig félelmet ébresztet­tek bennem, sose érek a végére, erőm elhagy, belefordulok a földbe, s a gyomok diadalmasan rám burjánod­nak: ők győztek, én maradtam alul. Nem is tudom, honnan tamadtak ben­nem megújult erők. meglehet, belém égett az ősi intelem: megszökni nem, csak megszokni lehet! — De egy szép napon csak meg szöktél — kacagott fel barátom. Bólintottam; így igaz. Nemsokára egy otthonos presszóban ültünk, hogy megrendezzük találko­zónkat az igazi végtermékkel: ezek­kel a hófehér kockákkal, melyek csob- banás nélkül merültek a fekete lébe. — Hát akkor koccintsunk azoknak a derék asszonyoknak az egészségére! — lelkesedett barátom. — Plusz a szállító és cukorgyári munkások egészségére, mert az a ré­pa még átmegy néhány kézen és gé­pen, amíg idejut. Inltrilviinlirl útszőUe va,am JUnl U i Iliim i kimondhatatlan hálaérzés. Hiszen rá kellett jönnünk, elsorolni se tudjuk, hánvfélé szakma hány ezer embere működött közre, hogy megülhessük találkozónkat mi r dehnayi eledelünkkel a cukorral. Gulya* Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents