Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

1974. nov. 10., vasárnap

A VÁROS: SZELLEMISÉG IS

A közművelődés helye a városi pártmunkában címmel a Pártélet októberi számában adta közre tapasztalatait dr. Vékony Ernő, a Kazincbarcika városi Párt- bizottság első titkára. Részletes helyzetképet ad a város közművelődéséről, s elmondja, hogy ez Kazincbarcikán össztársadalmi ügy. A város sajátosan technokrata adottságú, mégis van jelentős humán kultúrája. Erről beszélgettünk dr. Vékony Ernővel.

— Miként sikerült a közművelődést össztársadalmi üggyé tenni ebben a városban és mivel sikerült elérni, hogy a technokrata adottságú városnak ilyen jelentős a humán kultúrája?

— Először a kérdés második felére válaszolok. Műszaki főiskolánk van, szak- középiskolánk, igen jelentős a vegyipar, mégis van humán kultúránk. Minket a pártmunkában, az állami és gazdasági munka területén mindig szigorúan elszámoltatnak, hogy a befektetett állóeszköznek az akkumulációja milyen értékű és mértékű. Tízmilliárdos termelési, illetve állóeszköz érték van a városban. S ennek megvannak a megfelelő mutatói, mit kell hozni, mit kell termelni. Ugyanakkor nagyon nehéz azt meghatározni, megmérni, hogy az 1550 főnyi egyetemet és főiskolát végzett értelmiségi hogyan él, tevékenykedik a városban. Mi úgy látjuk, hogy nemcsak az állóeszközök akkumulációjával kell törődnünk, hanem a kiművelt emberfők jó hasznosításáról is gondoskodnunk. Több mint 600 pedagógus, több száz műszaki, közgazdász, jogász és számvitelben dolgozó, egyetemet, főiskolát végzett ember él közöttünk. Városunk értelmiségi munkásai érdeklődnek a művelődés iránt, szeretik a művészeteket, szeretnek színházba, koncertekre járni, részt venni a művelődés különböző alkalmain. Személyiségük, magatartásuk, környezetükre kisugárzó hatású. Pártmunkánk eredményének tudhatjuk be, hogy ezt a sok száz értelmiségit sikerült a társadalmi életbe úgy bevonnunk, hogy kisugárzó erőt képviselnek és alakítják az ízlést, az élet- és magatartásformát. Sok példát tudnék említeni erre. Ügy érzem, minden vezetésnek feladata, hogy ezeket a képzett embereket bevonja a közösség szellemi életébe. A várost ne csak az épületek sora, ne csak a státusa, a szellemisége is fémjelezze. Nemcsak a beépített acél, vasbeton és egyéb materiális létesítmény határozza meg, hanem a kisugárzása, a kulturáltsága. Ennek érdekében munkálkodtunk eddig és kívánunk még sokat tenni a jövőben is.

“ A közművelődési párthatározat alapvető fontosságú feladatként jelöli meg a munkás- osztály kulturáltságának emelését. A munkáskultúra szintjének emelése érdekében milyen intézkedéseket tart szükségesnek a pártbizottság?

— A probléma kettős jellegű. Vizsgálódásaink szerint — annak ellenére, hogy huzamos idő óta, évről évre igyekeztünk csökkenteni az alacsony végzettségűek számát — esti és egyéb formában iskoláink segítettek a hiányzó végzettség, megszerzésében, mégis újratermelődik a nyolc általánossal nem rendelkezők kis csoportja, amely jelenleg mintegy másfél ezer ember. A helyi iskolák a maguk feladatait ellátták. Ugyanakkor, és ez a probléma másik oldala, a fejlesztés, az építés során évről évre nő a lakosság lélek- száma és az ide települő lakossággal együtt nagyon

sokan kerülnek be rossz, kedvezőtlen, kétlaki körülmények közül. Mindezeket figyelembevéve, a megyei pártbizottsággal együttműködve, létrehoztunk egy munkás-továbbképző intézményközpontot, amely felmérte a szükségleteket, igényeket, és már a mostani tanévben megduplázhattuk az általános iskolákban tanuló felnőttek számát. Ügy érezzük, ezzel az intézményközponttal az elkövetkező években igen sok kulturális hátrányt le tudunk faragni. A munkás-továbbképző központ természetesen a továbbképzést, szakképzést, egyéb munkásoktatást is összefogja, koordinálja, de első feladata az alapfokú képzés.

— Kazlnbarcikáról szólva munkásokról, értelmiségiekről beszélünk mindig. Holott az óvárosi részekben paraszti lakosság is van. Velük miként foglalkozik a közművelődés?

— A kérdés nem indokolatlan. Mindössze 1200 hold szántóterület tartozik a városhoz, amely paraszti, kisüzemi gazdálkodásra alkalmas. Néhány száz családot sorolhatunk ezek közé. Az egyre növekvő hobbikertek tulajdonosai nem számíthatók ide. Mi gondoskodni kívánunk e néhány száz paraszti gazdálkodást folytató családról is. A peremkerületek fejlesztésének, utak, járdák, az ottani művelődési objektumok szintjének emelésénél velük is számolunk, igyekszünk bevonni őket is a közéletbe. Hozzá kell tenni, hogy ezek a családok számtalan szállal kötődnek az iparhoz.

— Az ifjúság és a nők körében végzett munkáról hallhatnánk-e néhány más helyen is hasznosítható tapasztalatot?

— Közhelynek számít, hogy Kazincbarcika a fiatalok városa. A lakosságnak több mint 50 százaléka harminc éven aluli. Fiataljaink igen aktívan veszik ki részüket a termelőmunkából, a társadalmi munkából, védnökségi mozgalmakból. Előbbre szeretnénk lépni az ifjúsági klubok munkájában, s arra törekszünk, hogy a klubélet a szórakozás mellett mindinkább az ifjúság politikai életének, nevelésének fórumává váljék. A nők körében végzett munkával kapcsolatban nagy gondunk volt, hogy a káderképző iskolákra nem tudtunk kellő számban nőket küldeni. Elsősorban azért, mert családi elfoglaltság, kisgyermek, egyéb miatt nem vállalhatták a bentlakásos tanulást. Ezért kezdeményeztük, és a megyei pártbizottság jóváhagyása után szeptemberben megkezdtük egy 25 fős kihelyezett pártiskolai tagozat működtetését, amely 10 hónapos képzéssel ad pártiskolai képzettséget, s a huszonötből tizenöt résztvevő nő.

— A város könyvtárai, amatőrművészeti eredményei, nem utolsósorban az itt rendszeresen megtartott országos kulturális rendezvények közismertek. Miként kívánja a pártbizottság ezeket a város lakói tudatformálásának szolgálatába állítani?

— Részben már az elmúlt években is sikerült ezeknél az országos rendezvényeknél az előkészítés munkájába igen széles értelmiségi rétegeket bevonnunk. Például az országos pedagógiai tanácskozásnál szinte nem volt tantestület, amelyik feladatot ne kapott volna, a színjátszó fesztivál rendezvényeit kivittük a külső településekre, munkahelyekre, s általában a város lakossága mindvégig aktív kapcsolatban volt az országos jellegű rendezvényekkel. Ezt fokozni kívánjuk.

— A város főiskolájáról kerül ki a magyar vegyipar és rokonszakmák termelésirányító műszaki értelmiségének, az üzemmérnököknek jelentős hányada. Van-e valamilyen terv arra, hogy a város ezeket az üzemmérnököket mindig visszaváró, új inspirációkat adó otthon is legyen?

—■ Örömömre szolgál, hogy pozitív választ tudok a kérdésre adni. A főiskolán végzettek közül különböző kiegészítő vizsgákra, záró szigorlatokra igen sokan visszajárnak, és megerősödött körükben az az elképzelés, hogy két-három évenként találkozzanak, s ilyenkor ne csak az intézetben töltött emlékeket idézzék, hanem bizonyos továbbképző jelleggel frissítsék fel ismereteiket, ugyanakkor kísérjék figyelemmel, mit fejlődött a város, amióta ők elhagyták a főiskolát. Hihetőleg az 1975—76-os tanévtől kezdődően rendszeresen meg tudjuk tartani ezeket, a volt hallgatóknak és a városnak egyaránt hasznos találkozókat.

— Az említett kérdéseken ki- vül milyen közművelődési gondok foglalkoztatják még a párt- bizottságot?

— Legelső gondunk a többszektorú közművelődési irányítás mellett a jövőben is o közös fenntartás mind hatékonyabb biztosítása, beleértve természetesen az anyagi vonatkozásokat is. Javítanunk kell a személyi feltételeket is. A párton belül a közművelődési szemléletet kell erősítenünk, tovább kell emelnünk a közművelődési dolgozók felkészültségi szintjét. A művelődési központ és a területi művelődési házak kapcsolatát, módszertani segítségnyújtását, irányítását feltétlenül fokozni kívánjuk, s ezzel emelni a külterületek kulturális ellátottsági szintjét. Szorosan összefügg ezzel Kazincbarcikának, mint középfokú területi központnak kisugárzó hatása, ami ebben az értelmezésben azt jelenti, hogy törődnünk kell azokkal a településekkel, ahonnan bejárnak üzemeinkbe a dolgozók. Ez egyik legnehezebb feladatunk. Megemlítem még, hogy most vesszük számba a huszadik évforduló megünneplésének tapasztalatait.

— Végezetül vissza kell térnünk első kérdésünkre ...

— Valóban szólni kell róla,

miként jutottunk a mai köz- művelődési állapotokhoz, miként sikerült azt össztársadalmi üggyé tenni. Az elmúlt húsz esztendőt három, egymástól nem teljesen, de mégis megkülönböztethető módon elválasztható időszakra bonthatjuk. 1954 és 1964 között gyár- és lakótelepépítés folyt, j mai értelemben vett közmű- ; velődésről alig-alig 'beszél-j hettünk. 1965-től 1970-ig a|

tárgyi feltételeket teremtettük meg, s ezt követően vette kezdetét az a módszeresebb műhelymunka, amely a mostani fejlődési szinteket lehetővé tette. Ezeken a lépcsőfokokon keresztül jutottunk el napjainkhoz. Azokhoz az állapotokhoz, amelyekről az előbbiekben szóltam.

Benedek Miklós

ŐSSZEL AZ ERDŐBEN Mazsaroff Miklós munkája

i

BENCZE JÓZSEF '

Anyám !

' i

Fagyos sörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj az én legszebb

tulipánom le ne taroljátok.

Meddő csillagoktól zúzmara érik, éveidért anyám, vadlúdgyászos szél sír.

Hozok bundád kendőt, derekadra szép

szoknyapántot, fagyos sörényű szelek, jaj, le ne taroljátok!

i

i

i

I

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

Köszöntjük j szovjet

vendégeinket i

Ma kedves vendégek érkéz- i nek megyénkbe: a szovjet fii- i mek fesztiváljára hazánkba * érkezett filmművész delegáció tagjai rövid időre a mi pátri- | ánkat is felkeresik. A I). Szi- : volak, az Ukrán Állami Film- | bizottság elnökhelyettese vé- , zette küldöttségben részt vesz ( Tamara Loginova színművész- i nő, akit a most műsoron levő i Nagyezsda című film egyik i szerepében láthatunk, valamint 1 Mihail Gluzszkij, aki a Mono- 1 lóg című film főszerepét, Szrc- J tyenszkij professzort alakítja, !

őszinte tisztelettel köszönt- , jük őket Borsodban és Mis- , kolcon, s kívánjuk, érezzék i jól magukat, ismerkedjenek i szűkre szabott idejük lehető- I ségein belül is megyénk és vá- • rosunk dolgozó népével, mozi- * látogatóival, a szovjet filmek 1 barátaival, akik nincsenek ke- [ vesén. Borsod megyében ez % év első háromnegyedében f 541 873 jegyet váltottak szovjet ( filmekhez, azaz, az összes mo- i ziiátogatóknak több mint 16,2 i százaléka, s gyakorlatilag a i megye összlakosságának két- I harmada legalább egy BZOVjeí ■ filmet látott J971-ben. Borsod 1 és Miskolc mozilátogatói öröm- J mel és szeretettel emlékeznek , vissza a szovjet film műves , kel történt korábbi 1 >1 Iko. <- - t ra, a vászonról m<r Ismert l színészek és alkotók szem » lycs megjelenésére. HlsszUí . • h?ffy szovjet filmm ész b, 1 rátáink mostani látogat; *.a to- 1 vább gazdagítja élményeinket, J erősíti barátságunkat.

A delegáció tagjai ma pátri- . ónkkal ismerkednek, holnap ( üzemet látogatnak, a megye | vezetőivel találkoznak, majd i részt vesznek a Béke moziban i tiszteletükre rendezett díszelő- fj adáson, este pedig szflkcbb 1! körű baráti találkozón.

Tisztelettel és érdeklődéssel i várjuk őket.

I.

Múzeumi hónap után

Eredmények és tanulságok

Áz október

nyosap — a múzeum és műemlékvédelem ügyének szenteljük. Az idei múzeumi és műemléki hónap Borsodban és Miskolcon különös jelentőséget kapott, sőt mondhatjuk, hogy az egész ország figyelt ránk ezekben a napokban. S ez nem véletlen. Mint ahogy nem volt véletlen az sem, hogy az országos rendezvénysorozat megnyitójára is városunkban került sor. Nem, hiszen oly sok évi áldatlan állapot, Tnéltányta- lan körülmények után (ami azt is jelentette, hogy nélkülöznünk kellett a Herman Ottó Múzeum állandó kiállítását) végre elkészült, s a nagyközönség előtt is megnyílt az új állandó kiállítás. Ez pedig önmagában is jelentős tényező; s különösen azzá válik, ha nemcsak formai oldalról, hanem tartalmi szempontok szerint is értékeljük az új állandó kiállítást, az Ember és a munka anyagát. Tény és való, hogy a Herman Ottó Múzeum munkatársai kiválót alkottak, s a fiatal, friss összetételű muzeológus gárda jól vizsgázott. Ezt bizonyítja egyébként az a tény is, hogy az alig egy hónapja nyitva tartó kiállítás látogatóinak a száma ma már megközelíti a tízezret, ami igen szép látogatottságnak számít. Ez a minősítés akkor is áll, ha a látogatók többsége egyelőre elsősorban a diákság, az ifjúság köréből kerül ki. Mert nem elhanyagolható a felnőtt látogatók aránya sem. Márpedig a múzeumnak, ahogyan azt dr. Szabadfalvi József, a múzeum igazgatója i megfogalmazta, elsősorban a kiállításon keresztül kell betöltenie közmíivelídési szerepét, a kiállított tárgyakon keresztül kell orientálnia a látogatókat. Ehhez a feladathoz pedig az új állandó kiállítás valóban jó alapot nyújt.

A múzeumi he^ejűíeg

időszaki kiállítás is nyílt a régi épület földszintjén. A Szlovákia népművészete című kiállítás tulajdonképpen a kiinduló alapja volt annak a tudományos üléssornak, amely az idei rendezvénysorozat másik kiemelkedő eredményének számít. Nos, ahogy a múzeum igazgatója mondotta, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeummal való jó kapcsolat — melynek eredményeként megszületett a kiállítás — magával hozott egy igen magas szintű tudományos ülést, melynek anyagát egyébként a szélesebb közönség is megismerheti, hiszen kiadásra kerül. Ez azonban önmagában nem 'minden. Az együttműködés, a kapcsolatteremtés magával hozta azt is, ami kicsit túl is nőtt már a megyei múzeumi szervezeten, hogy a tudományos ülésen, a hivatalos plé- numon megfogalmazódott- a további konkrét együttműködés, közös kutatás igénye és lehetősége. Ez pedig tanulságként szülte a tervet, hogy a jöéőben, legalább kétévenként, sort kell keríteni ilyen nemzetközi szintű rendezvényre. S nemcsak múzeumi vonalon, hanem a művészetek szférájában is. A legközelebbi alkalommal nemcsak népművészeti kiállításra és tudományos ülésre kerülhetne sor, hanem ehhez kapcsolódó — az egész várost átfogó — művészeti bemutatkozásokra, kiállításokra.

Nos, az idei rendezvénysorozat mérlegét készítve kétségtelenül a sikeresek közé sorolható a Herman Ottó emlékülés, amelynek anyagát szintén megismerheti majd a nagyközönség is. De tanulságos volt a Sárospatakon megtartott műemlékvédelmi jellegű ülés is, amelyen immáron másodszor vettek részt a megye múzeumainak, múzeumi jellegű gyűjteményeinek vezetői. Szándékosan - nem terveztek túl sok rendezvényt a megyeszékhelyen. Viszont nagyon sok előadásra, kisebb tudományos ülésre került sor magában Borsodban. S az a tapasztalat, hogy ezek a megyei rendezvények rendkívül sikeresek, látogatottak voltak, különösen Ke- leméren, Gömörszőlősön, He- jőkeresztúron, Mezőkövesden, Szerencsen, de Ózdon is. Az első két helyen felsorolt községben a sikerben az is benne volt, hogy rendkívül aktív az ott levő múzeum baráti kör. Amit viszont — sajnos — nem lehet elmondani a Herman Ottó Múzeiim baráti köréről. Ez utóbbi előadásain, rendezvényein még meglehetősen gyér volt a látogatottság, ellentétben a megyei rendezvényekkel, amelyeken szinte mindig ötve- nen felül volt az érdeklődők száma. A Herman Ottó Múzeum igazgatója, dr. Szabadfalvi József éppen ezt hozta fel bizonyítékul arra, hogy a jövőben még többet kell munkálkodniuk tömegkapcsolataik szélesítésén. S ebhez az első lépést épp a múzeumi hónap idején tették meg, amikor találkoztak 14 borsodi üzem 28 képviselőjével.

Ilyen hosszú kén/z^után nyilvánvalóan türelmi időre is szükség van ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok újra megerősödjenek. A múzeumi hónap, a kiállítás látogatottsága mutatja, hogy az érdeklődés alapvetően rnegvím. Erősíteni, mélyíteni a hétköznapok feladata.

Csutorás Annamária