Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. nor. 10., vasárnap Közel-keleti jelentés Hivatalos kairói forrásból nem cáfolták, de nem is erő­sítették meg az arról szóló jelentéseket, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter közvetítésével rövidesen tár­gyalások kezdődnek Egyip­tom és Izrael között a Sínai- félsziget részleges kiürítésé­ről. Az izraeli csapatkivonást kétoldalú katonai tárgyalások révén, egy újabb csapatszét­választási megállapodás ke­retében valósítanák meg. Az izraeli és az amerikai jelentések nem tesznek em­lítést arról, hogy a Sínai-fél- szigeten tervezett újabb iz­raeli csapatkivonás hasonló intézkedésekkel párosul-e a Szíriái vagy a jordániai fron­ton. Ezzel kapcsolatban min­denesetre figyelemre méltó hogy az Akhbar el-Jom érte­sülése szerint a jövő héten Damaszkuszban tartják meg Egyiptom, Szíria, Jordánia és a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet csúcsértekezletét. Az Akhbar el-Jom egyéb­ként úgy tudja, hogy az ame­rikai külügyminiszter leg­utóbbi látogatása idején kí­sérletet tettek egy titkos Kissinger—Arafat találkozó megszervezésére, de mivel Arafat nem ragaszkodott a találkozó nyilvános jellegé­hez, így az nem jöhetett létre. Ugyanez a lap jelenti, hogy Szadat elnök tervezett wa­shingtoni látogatását a jövő év januárjáról februárra ha­lasztották. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter közel-keleti körútját befejezve szomba­ton Tunéziából visszautazott az Egyesült Államokba. Munkatársai szerint Kissin­ger rövid időre megállt a spanyolországi Torrejon légi- támaszponton és találkozott spanyol kollégájával, Pedro Cortina Y Mauri külügymi­niszterrel. A chilei junta tanítómestere S zinte nincs olyan nap, hogy a világsajtóban ne volna leleplező cikk a chilei junta fasiszta módszereiről. Meg­döbbenve értesül a közvélemény a hazafiak embertelen megkínzásáról, a kikötésekről, az éheztetésről, amit a junta emberei azért találnak ki, hogy megfélemlítsék a chileiek százait, ezreit. Hogy honnan a példa mindezekhez, s kik a junta emberei­nek a segítői? Íme: A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék az 1945. ok­tóber 18-tól 1946. október 1-ig tartó per ítéletében egyebek között bűnösnek nyilvánította a német nácipárt vezetőinek testületét, a politikai rendőrséget (Gestapo), a pártvédő osz­tagok (SS) biztonsági szolgálatát és tagjainak egyéb csoport­jait. A törvényszék megállapította, hogy a náci kommandók (Einsatzgruppe) többek között elgázosításra szolgáló külön­leges teherautókkal is rendelkeztek, és ezeket a teherautó­kat és módszereket a törvényszék „modem barbarizmusnak” minősítette. A különleges teherautót Walther Rauff SS-őmagynak, a n D műszaki osztály parancsnokának a tevőleges közreműkö­désével fejlesztették ki, és ezekben az úgynevezett „S-gép- kocsikban”, ugyancsak Walther Rauff parancsára és közre­működésével, 97 000 lengyel, szovjet és jugoszláv állampolgárt öltek meg. Walther Rauff hivatásos tengerésztiszt. 1906. június 19-én született Köthen-Anhaltban. Az NSDAP tagja volt. Tagsági igazolványának száma: 5216415. Az SS tagja volt. Igazolvá­nyának száma: 290947. A biztonsági szolgálathoz barátja — Heydrich — ajánlására került. 1942-ben a tunéziai Hara Khe- bira gfettóból 20 millió francia frankot és 49 kg aranyat ra­bolt el. A zsákmánynak csupán egy részét szolgáltatta be az SS kasszájába, a többit megtartotta magának. 1943 végén — már SS-ezredesi rangban, Milánó térségében a fasiszta terror- alakulatok parancsnoka volt, és személyesen vezette a „szi­gorított” kihallgatásokat. 1945. április 30-án amerikai fog­ságba került, azonban 1946 végén az „Odessa” nevű illegális SS-szervezet és a Vatikán segítségével megszökött a fogoly­táborból, és Ecuadorban telepedett le, ahol 1947-től 1958-ig a nyugatnémet Bayer-Leverkusen cég képviselője volt, mert a nyugatnémet nagytőke nem hagyta gondokkal küzdeni egy­kori szövetségesét. 1958-ban áttelepült Chilébe, ahol egy kon­zervgyár vezetője lett, de részesült a chilei rézbányák nye­reségéből is. Ugyanis az SS még a második világháború előtt az amerikai tőkével közösen invesztált a chilei, bányákba, tehát az SS-gyilkos jogosan kért részt a nyereségből. 1962- ben az óhazában, a Német Szövetségi Köztársaságban utaz­gatott. Nem történt bántódása! A hatóságok megvárták, amíg elhagyta az országot, visszaérkezett Chilébe, és csak akkor kérték a kiadatását. Ezt a kérést azonban a chilei 2. sz. bün­tető tanács elutasította, holott a döntés ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke személyesen fellebbezett. 1970-től 1973-ig Rauff, a tömeggyilkos Brazíliában tartózkodott, és csak a fasiszta junta hatalomátvétele után tért vissza Chilébe. Már akkor tudta, hogy szükség van rá, mert egy országban, ahol az ártatlan emberek, a hazafiak, a haladó gondolkodású ál­lampolgárok legyilkolása, kínzása a jogrend alapja, ott szük­ség van SS-gyilkosokra, náci rablókra, hitlerista tolvajokra, a barna inkvizíció európai gyakorlattal rendelkező hóhér­legényeire! ' \ ap s Rauff, a gyilkos nem csalódott. A chilei junta Öröm- y* mel fogadta. Reaktiválták: ma már újra gyilkos! A "■ DIN A nevű biztonsági terroralakulat „tanácsadója”. A szervezet Santiagótól 120 kilométerre, a „Tejas Verdes” (Zöld tetők) laktanyában rendezkedett be. Ott „fejlesztik” leg­borzalmasabb vallatási módszereiket, ott dolgozzák ki az em­berkínzás legállatibb változatait, ott van a „szadizmus mód­szertani központja”, és e módszereket alkalmazzák az egész országban. Rauff, a gyilkos a chilei junta tanítómestere! AJeszerelési javaslatok megoldását sürgették Szíria, Tunézia, a Malgas Köztársaság és Indonézia küldöttei az ENSZ-közgyű- lés politikai bizottságának pénteki ülésén a Szovjetunió által előterjesztett leszerelé­si javaslatok megvalósítását sürgették. Hangsúlyozottan támogatták a Szovjetunió­nak azt a javaslatát, hogy tiltsák meg a környező vi­lág és a légkör katonai cé­lokra való felhasználását. E javaslatot — mint ismeretes — időközben 22 állam írta alá, mint társszerző. Egy határozati javaslat, amelyet a közgyűlés politi­kai bizottságának pénteki ülésén 14 ország — Ausztrá­lia, Üj-Zéland, Finnország, Fidzsi, Ghana, Izland, Li­béria, Malaysia, Mexikó, Nigéria, a Fülöp-szigetek, Svédország, Thaiföld és Ve­nezuela nyújtott be, arra szólítja fel a világ összes államait, hogy addig is, amíg megkötik az összes nukleá­ris kísérleteket betiltó meg­állapodást, tartózkodjanak a nukleáris robbantásoktól. A javaslat egyidejűleg felkéri az összes országokat, ameny- nyiben ezt még nem tették volna meg, csatlakozzanak az atomsorompó szerződés­hez. „Az Ifjúság békében akar él­ni!” Hatalmas transzparensen ez a felirat fogadta 1945. no­vember 10-én a londoni Albert Hallban az öt világrész külön­böző országaiból összegyűlt küldötteket, akik megalakítot­ták a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Soraikba hív­tak minden fiatalt, aki kész harcolni a fasizmus újjászüle­tése, a hóditó háborúk ellen. Megfogadták, hogy a kölcsö­nös megértés, a szolidaritás eszméinek győzelméért egyesí­tik erőiket, tekintet nélkül faji, világnézeti és vallási különbö­zőségükre. Azóta a világifjúsági nap a fiatalok harci ünnepe. Lon­donban 63 ország küldöttei ha­tározták el a DÍVSZ megala­kítását. Napjainkban már száz­nál több állam, több mint száz tagszervezetét tömöríti a vi­lágszövetség, s mintegy száz­millió ifjú tartozik soraiba. Ugyanennyire tehető azoknak a száma, akik a DXVSZ-3zeI különböző akciókban együtt­működő, baráti ifjúsági szer­vezetek tagságához tartoznak. A csaknem három évtizedes múlt híven bizonyítja, mi­ként jutott el az antifasiszta egységtől az antiimperialista szövetségig a világ haladó if- jainak e tekintélyes szervezete. Ifjúság cs haladás — azonos fogalmak. Ennek jegyében rendezték meg a múlt eszten­dő nyarán minden idők leg­sikerültebb Világifjúsági Ta­lálkozóját a Német Demokra­tikus Köztársaság fővárosában, Berlinben. A fiatalok nagysza­bású seregszemléje arról tanús­kodott, hogy a különböző fajú, nemzetiségű, világnézetű és gondolkodású ifjak megtalálják a közös nyelvet, ha a világ legégetőbb kérdésében, a há­ború, vagy béke alternatívájá­ban kell véleményt nyilváníta- niok. Hazánk Ifjúsága magáénak vallja a DÍVSZ céljait, akciói­ban tevékenyen részt vesz. Büszkék lehetünk arra, hogy amikor a hidegháború éveiben a. DÍVSZ központjának műkö­dése elé Párizsban akadályo­kat gördítettek, kormányunk és ifjúságunk otthont nyújtott a világszervezetnek. 3052 óta Budapest a DÍVSZ székhelye. A világifjúsági nap, novem­ber 10-e a 29 évvel ezelőtti no­vemberre emlékezteti öt konti­nens ifjait. Nem vesztett fon­tosságából az Albert Hall transzparensének jelszava sem: „Az Ifjúság békében akar él­ni!” Az évforduló napján Vár­nában a DÍVSZ IX. kongresz- szusa, bizonyára újabb len­dületet ad a világ haladó ifjúsága nemes céljainak való- raváltásához. (gry. d.) Jelentkezés újságíró stúdióba Szerkesztőségünknél és más hivatalos fórumoknál is sokan kopogtattak már olyanok, akiket érdeke’ az újság­írás, kedvet, elhivatottságot éreznek a pálya iránt. Ez az érdeklődés és az elmúlt év kezdeményezésének tapasztalatai késztette szerkesztőségünket rá, hogy két­éves újságíró stúdiót indítson. A stúdió résztvevői neves, országos és helyi riporterek, publicisták, vezetők előadá­saiban ismerhetik meg a modern újságírást, annak mű­fajait, eszközeit, feladatait. Az elméleti előadásokat gya­korlati foglalkozások egészítik ki. A résztvevők megis­merkednek a szerkesztőség belső életével, az újságkészí­tés eszközeivel és módszereivel. Szerkesztőségünket az a száTidék vezeti, hogy azok ke­rüljenek az újságíró stúdióba, akik a legtehetségesebbek, akik máris jelét mutatják bizonyos újságírói képességek­nek. Ennek megállapításához a jelentkezőknek két pálya­munkát kell készíteniük. Minimum két-, maximum há­romoldalas (oldalanként 30, összesen 90 gépelt sor, egy sorban 56 leütés) tudósítást, riportot, kritikai elemző írást, publicisztikát kell szerkesztőségünk címére bekül- deniük. Irodalmi műfajban (vers, novella, regény) írt pályamunkát nem fogadunk el. Az újságírói műfajban készített pályamunkák konkrét helyhez, vagy esemény­hez, nevekhez, jelenségekhez kapcsolódjanak. Az újságíró stúdióban olyan 18—30 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik már elvégeztek valamilyen főiskolát, vagy egyetemet, esetleg most járnak valami­lyen felsőfokú intézmény nappali, esti, vagy levelező ta­gozatára. Középiskolás tanulók és munkásfiatalok közül azok jelentkezését fogadjuk el, akik valamilyen felsőfo­kú intézmény elvégzése után az újságírást szeretnék élet­hivatásul választani, illetve tudósítói akarnak lenni la­punknak, s már most rendelkeznek hozzá bizonyos kész­séggel. Természetesen" csak olyan tanulók és munkásfia­talok jelentkezhetnek, akiknek az iskolai tananyag elsa­játításában, vagy a munkahelyen nem jelent kiesést a kéthetenkénti 2 órás, esetenként 3 órás távoliét. A stúdió nem kész újságírókat _ képez, hanem csupán megismerteti a jelentkezőket az újságírással. Azt, hogy végül is kiből lesz újságíró, a szorgalom, az igyekezet, s mindenekelőtt a tehetség dönti el. A jelentkezők rövid életrajzot is csatoljanak pálya­munkájukhoz. Az oktatás 2 évig tart Az I. évfolyam 1974. december elején kezdődik és június elején fejeződik be. A II. év­folyam 1975. november elejétől 1976. július elejéig tart. Az elméleti foglalkozások 2 hetenként, délután 3 órakor kezdődnek, az Észak-Magyarország szerkesztőségében. A középiskolás diákok részvételéhez az iskola igazgató­jának javaslata, hozzájárulása is szükséges. A pályaműn, kákát november 23-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Észak-Magyarország 3527 Miskolc, Bajcsy-ZsL linszky u. 15.), a borítékon „Újságíró stúdió” megjelölj, sei. A pályázat eredményéről levélben értesítjük a j„_ lentkezőket. A 2 éves oktatásban való részvétel teljesen ingyen»^ csupán a jegyzeteket kell megvásárolni. Az újságíró stúdió utolsó, ünnepi foglalkozásán adjui- át a tanfolyam elvégzését igazoló látogatási bizonyít­ványt Szerkesztő bizottság Érkeznek Várnába a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség vasárnap kezdődő IX. kongresszusának résztvevői. Balról jobbra: Gladys Marin, a Chilei Kommunista If­júsági Szövetség főtitkára, L. Turiscseva (Szovjetunió), I. Vassziljeva, Enko Moszkov (Bulgária) és E. M. Tya- zselnyikov, a Komszomol első titkára A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­ján a moszkvai Kreml-palo- tában megrendezett ünnep­ség minden esztendőben fon­tos nemzetközi esemény is: alkalmat ad a szovjet politi­ka kifejtésére, állásfoglalá­sára, az időszerű problémák­ban. Az idén azzal, hogy Gromiko külügyminiszter, az SZKP Politikai Bizottsá­gának a tagja mondotta az ünnepi beszédet, a megem­lékezés nemzetközi súlya még nyilvánvalóbb lett. A külügyminiszter rámutatott, hogy a szovjet vezetés nem­zetközi aktivitása, a szocia­lista tábor kezdeményezései­nek összehangolása, a szo­cialista rendszer nemzetkö­zi tekintélye és gazdasági ereje adja meg a lehetőséget az 57 esztendeje meghirde­tett békeelvek érvényesítésé­re. Gromiko beszédében hang­súlyozta, hogy Brezsnyev és Ford küszöbön álló vlagyi- vosztoki találkozója jelentős lépés lesz azon az úton, amely a két országot a bé­kés együttműködés felé ve­zeti. A szovjet külügymi­niszter derűlátóan értékelte az európai helyzetet is: a szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozó és Brezsnyev pá­rizsi útja előtt a politikai távlatok világosan rajzolód­nak ki. A Közel-Kelettel kapcsolatban Gromiko súlyos tévedésnek minősítette Iz­rael manőverezését, sovi­nizmusát. Tragikus realitás, hogy a hárommilliós palesz­tin népnek még nincs álla­ma, nincs lehetősége a sza­bad, önálló életre. Halaszt­hatatlan szüksége mutatko­zik éppen ezért annak, hogy ismét összeüljön a genfi bé­kekonferencia a palesztinok részvételével. Ezzel össze­függésben utalt a szovjet külügyminiszter Leonyid Brezsnyev januárban esedé­kes kairói. látogatására, amelyet joggal mondhatott máris nagy jelentőségűnek. A Közel-Keleten a héten véget ért Kissinger amerikai külügyminiszter újabb vil­lámlátogatás-sorozata: vol­tak napok, amikor két or­szág fővárosában is tárgyalt. A jelek szerint egyelőre szá­mottevő eredményekről nem számolhat be Ford elnöknek. Ahol viszont ma nagyon nagy szükség van arra, hogy a baloldali politikusok és a népi tömegek igenis ésszel politizáljanak: az Portugália. Lisszabonban most Robert McCloskey amerikai nagykö­vet, Kissinger különmegbí- zottja tárgyalt, ugyanaz, aki a hét elején Madridban a francoista kormány veze­tőivel alkudozott. A tárgy ugyanaz: az amerikai tá­maszpontok' sorsa. Spanyol- országban a jövő év dere­kán jár le az USA-bázisok használatára vonatkozó szer­ződés, Portugáliában a nagyarányú politikai fordu­lat tette szükségessé a ha­sonló megállapodások felül­vizsgálatát és megújítását. Goncalves miniszterelnök kormányának kevés a lehe­tősége az amerikai igények teljesítése előli kitérésre. Ahhoz túlságosan is nagy a jelentősegük az Azori-szige- tek repülőtereinek: az „ok­tóberi háború” napjaiban ta­valy itt volt az USA és az Izrael közötti „légihíd” pil­lére .. Nem véletlen, hogy éppen McCloskey érkezése előtt járt mind Portugáliá­ban, mind Spanyolország­ban a CIA több vezetője. Például az a Walters tábor­nok, akinek a portugáliai illegális tartózkodását augusztus végén „vette ész­re” az egyik lisszaboni heti­lap munkatársa. Pályázati felhívás

Next

/
Thumbnails
Contents