Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

I

A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MFOVEI B170TTS AG A N AK I.AP.IA

XXX. évfolyam, 261. szám Ara: 1 forint Csütörtök. 1971. november 7.

Óvári Miklós rádióés televízióbeszéde

Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából szerdán beszédet mondott a rádióban és a televízióban.

— A forradalom 57. évfordulóját ünnepeljük — mondotta bevezetőben. — A forradalomét, amely megteremtette a nagy többség, a dolgozó osztályok hatalmát, amely bebizonyította, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók testvérisége le tudja győzni a háborút, erősebb az uralkodó osztályok Által szított nemzeti gyűlölködésnél. A Nagy Októbert köszöntjük, amely a marxi— lenini elmélet és a forradalmi gyakorlat egyesítésével először mutatta meg, hogy a munkásosztály meg tudja rendíteni a rendíthetetlennek hitt tőkés világot, képes az egész dolgozó nép összefogására és vezetésére, utat tud nyitni egy új, igazságos társadalom felé. 1917 novembere óta — Majakovszkij szavával — az emberiség közvetlen teendőjévé vált a szocializmus, és ezzel új korszak nyílt a világtörténelemben.

— Az egykori Oroszország elnyomottjainak elemi erővel kirobbant forradalma, amelyet a bolsevikok lenini pártja vezetett diadalra, az emberiség évezredes vágyainak, oly sokszor meggyalázott, sárba tiport eszményeinek valóra váltását írta vörös zászlajára. Győzelme ezért lett az emberiség jobbik és nagj'obbik felének reménye, de ezért lett mindmáig a nemzetközi tőke és minden haladásellenes erű vad támadásának célpontja is.

— Az Októberi Forradalom győzelmével létrejött munkásállam évtizedeken át egyedül viselte a világ békéjéért és haladáasáért vívott, sok áldozatot követelő harc fő terhét. Döntő szerepe volt abban, hogy a világ megmenekült az emberiség és az emberiesség legnagyobb ellenségétől, a fasizmustól. A Szovjetunió léte, népének tudatosan és öntudatosan vállalt áldozatai lehetővé tették, hogy a világ számos nemzete nemcsak elnyerte szabadságát, hanem meg is tudja védelmezni azt, mert ma már nincs védtelenül kiszolgáltatva az imperializmus kényé- nek-kedvének.

— Ötvenhét év alatt nagyot változott a világ, Október győzelme meggyorsította a társadalmi haladás folyamatát. A szocializmus,

amelynek — már születése másnapján — közeli bukását jósolták ellenségei, korunk megdönthetetlen realitása lett; vonzó példa és biztos támasz az egyetemes emberi haladásért küzdő erők számára. Létrejött, megerősödött a kommunizmust és a szocializmust építő szabad népek közössége, a szocialista világrend- szer. Az egész világot átfogó munkásmozgalom olyan erővé vált, mellyel a tőke urai — akár akarják, akár nem — kénytelenek számolni. A gyarmati rendszer összeomlott.

— Az imperializmus 1917 november óta — történelmi mértékkel mérve — védekezésre, visszavoViulásra kényszerül. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy még ma is képes egyes népeknek súljfos károkat, mérhetetlen szenvedéseket okozni.

— A haladó emberiség mindmáig érzi a chilei tragédia sebeit. De érzi azt is — bárhogy tobzódik is a reakció —, hogy az emberiség jövőjét egyre kevésbé tudja befolyásolni az impe- riauzmus. Chilében a haladó erők — hisszük és tudjuk: ideiglenesen — vereséget szenvedtek, de azóta Portugáliában kártyavárként omlott össze Európa legrégibb fasiszta rendszere, Görögországban megbukott a katonai junta. A harc még nem ért véget, de a demokratikus erők jelentős sikereket értek el.

— Október azért válhatott világtörténelmi jelentőségű eseménnyé, mert tartós érvényű válaszokat ad az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekre.

— Napjainkban, amikor a tudomány és a technika gyors fejlődésének vagyunk a tanúi, mind élesebben merül fel a kérdés: tudunk-e okosan, emberhez méltóan élni ezekkel az új lehetőségekkel? Sikerül-e megakadályozni egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirobbantását? Sikerül-e a népek, az egész emberiség javára hasznosítani a teremtő munka eredményeit? Tudunk-e földünkön olyan igazságos, elnyomástól és kizsákmányolástól mentes világot teremteni, ahol a népek szabadon, békében és barátságban élnek, ahol minden ember számára megadatik az alkotómunka öröme, a képességek kibontakozásának lehetősége, s ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek harmóniája?

— Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a haladó emberiséget, mindazokat, akik az imperializmus embertelen világából, az egyén ki zsákmány oltságának, a közösségi élet elsorvadásának világából keresik a kiutat. S ezekre a kérdésekre adnak mindmáig ható, meggyőző, egyre érvényesebb és biztatóbb válaszokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi, s ad feleletet ezeknek az eszméknek a valóra válása

— Olyan korba értünk el, amikor a történelem tapasztalataiból okulva, egyre több és több nép ismeri fel, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmus jelenti a jövőt; a szocializmus és a társadalmi haladás egymástól elválaszthatatlan.

— Az interkontinentális rakéták, a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek, a termonukleáris fegyverek korában mind nyilvánvalóbbá válik az összefüggés Október és a világ sorsa közt. Ha ma béke van, s erőnk tudatában joggal bízhatunk á béke híveinek győzelmében, ezx mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy ötvenhét évvel ezelőtt megtört az imperializmus egyeduralma földünkön, s létrejött az az erő, amely nemcsak megalkotta, hanem érvényre is tudja juttatni a békés egymás mellett élés politikáját, s ezzel az egész világon minden eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a társadalmi haladáshoz.

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét hamar megértették a világ haladó munkásai, és Lenin szavaival élve „még gyakrabban nem is annyira megértették, mint inkább forradalmi osztályösztönükkel megsejtették, megérezték”.

— Így volt ez hazánkban, Magyarországon is. Jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a magyar munkásosztály elsőként valósította meg a gyakorlatban is a világszerte elterjedt jelszót: „Kövessük Oroszország példáját!”. A Tanácsköztársaság 133 napja fényes bizonyítéka annak, hogy népünkben termékeny talajra leltek a forradalom eszméi.

— A magyar munkások, parasztok, katonák és értelmiségiek nagy tömegei megértették és megérezték, hogy az Októberi Forradalomban és a polgárháborúban nemcsak Oroszország népeinek sorsa dől el, a harc értük is folyik. A magyar internacionalisták, akik Ukrajna, Közép-Azsia és Szibéria távoli tájain vívtak hősi harcot a fiatal Szovjet-Oroszor- szágra törő belső és külső ellenséggel, ugyanazért az ügyért harcoltak, mint a magyar Vörös Hadsereg katonái, akik magyar földön védték az intervenciós, ellenforradalmi hadseregekkel szemben nemcsak a magyar munkásosztály hatalmát, hanem a szocializmus egyetemes ügyét is.

Joggal írhatta e forradalmi napokban Tóth Árpád:

„Szerényen s mégis segítve

simul:

a kicsiny, árva magyar jaj-patak a messzecsengö nagy moszkvai árba,

mely most tisztára mossa

a világot . . .*•

— 1919-ben a magyar forradalmat leverte az idegen katonai túlerő. De 1945-ben, történelmünk sorsfordító tavaszán az Októberi Forradalom vöröscsillagos katonái űzték ki hazánkból a fasiszta hordákat. Először történt meg nemzetünk életében, hogy egy hadsereg, amely súlyos áldozatokat követelő harcokat vívott szerte Magyarországon, nem elnyomást és szolgaságot, hanem békét és szabadságot hozott. Lehetővé vált, hogy népünk ismét kezébe vegye a hatalmat, és 1919 örökségét is folytatva éplise emberhez méltó otthonát, a szocialista hazát.

— Alig több mint 30 évvel ezelőtt — Radnóti Miklósnak a fasizmus embertelen világát idéző szavait használva — mégoly korban éltünk. „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”, „mikor ki szót emelt, az bújhatott”, s „az élő irigylé a férges síri holtat”. Akkor még csak bízni lehetett abban, „hogy már közelít az az óra, már születőben az ország”.

— Azóta három évtized telt cl, s felszabadulásunk 30. évfordulójára készülve elmondhatjuk: olyan korban élünk, melyben népünk történelmi jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak. Nemcsak a múlt maradványainak felszámolásában értünk el döntő sikereket, hanem az új társadalom építésében is. Oly korban élünk, melyben szabadon bontakozhat ki népünk alkotó energiája mind a gazdasági építés, mind a kultúra területén. Olyan korban élünk, melvben a szabadságnak, az

I

(Folytatás a 2. oldalon)

ff*

Az egészen apró dolgok A brigád ünnepe

(3. oldal) (3. oldal)

Történet munkásokról Irkutszki emlékek

(4. oldal)

(6. oldal:

A kitüntetés kötelez Kis Jánosné térje

(7. oldal)

(1. oldal)