Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-15 / 267. szám
1974. nov. 15., péntek CSZAK-MAGYARORSZAG 3 I \ 11^ ^ ■ I • I I ^ ^ ; ^ ^ ^ I I A vízmosásoktól a 150 vagonos termésig LASSAN MÁR 15 éve lesz annak, hogy Fancsal határában megjelent egy földgyaluból és tolólapos lánctalpasokból álló hosszú karaván. A falu lakói kezdetben idegenkedve nézték a hatalmas vasmonstrumokat és bizalmatlanságuk csak hosszú ide múltán oldódott fel. Sokan úgy vélték *— mint egykor az első aratógép és kombájn megérkezésekor —, hogy a gépek elveszik tőlük a munkát. Értelmetlennek, hiábavalónak tartották a szakítást a regi; megszokott gazdálkodási módszerekkel. Alig akadt olyan ember a frissen megalakult termelőszövetkezet vezetőin kívül, aki fantáziát látott az erózió elleni küzdelemben. Éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy a szemlélet megváltozzon. Mindezekért persze nem lehet elítélni a fancsalinkat. Előttük az országban hasonló dologba még nem kezdett gazdaság. Az emberek csak nehezen tudták megérteni, hogy munkájuk olyan kezdeményezés, olyan példa, amelyből majd mások is tanulhatnak. A feladat nem volt könnyű, hiszen azt kellett bebizonyítania a fiatal termelőszövetkezetnek, hogy kedvezőtlen adottságok között, a silány, pár aranykorona értékű földeken és vízmosások szabdalta lejtőkön is lehet jól gazdálkodni, olyan eredményeket elérni, amelyekkel versenyre lehet kelni a folyók völgyeiben fekvő, jó körülményekkel rendelkező termelőszövetkezetekkel. Sokszor merész álomnak tűntek a megvalósításra váró tervek. S önerőből aligha sikerült volna túljutni a gon- , dokon, de az állam jelentős nagyságú, vissza nem térítendő, illetve hosszú lejáratú hitellel sietett a lelkes kis szövetkezet segítségére. A tsz felvette és kiépítette a kapcsolatokat a budapesti — akkor még — Kertészeti Főiskolával, a kompolti, a put- noki és még egy sor más mezőgazdasági és vízgazdálkodási kutatóintézettel. A közös munka eredményeként ma már az év minden szakában van mit nézni és van miben gyönyörködni a fancsali határban. Időközben a tsz-ből bemutató gazdaság lett. Szinte hetenként érkeznek a községbe hazánk minden csücskéből az érdeklődő agrárszakemberek csoportjai. Agrártudományi egyetemeink és főiskoláink talajtani és talajvédelmi tanszékei rendszeresen elhozzák hallgatóikat Fancsal- ba, hogy az elméleti oktatást követően a gyakorlatban is szemlélhessék a tanultakat. Az Egyetértés Tsz hírneve átlépte hazánk határait is. Nemcsak a környező szocialista államokból — a Szovjetunióból, Csehszlovákiából. Romániából, az NDK-ból, Lengyelországból — fogadtak több ízben delegációkat, de jártak már náluk hollandok, dánok, nyugatnémetek, osztrákok, sőt vietnamiak, koreaiak, arabok és törökök is. MA TEHÁT a falu minden lakója jóleső érzéssel nyugtázza a „munkaadója” iránt megnyilvánuló érdeklődést, és elégedettnek érzi magát, ha a domboldalakat keresztül szelő, szép, hosszú táblákat szemlélő idegen embereket lát a határban. A termelőszövetkezet dolgozói a gyümölcsösükre a legbüszkébbek. Ennek a helyén a hatvanas évek elején még a/ természet nyers erői uralkodtak. A múlt században a domboldalakon erdőirtást végeztek, kivágták a fákat, de újakat nem telepítettek a helyükre. így az évtizedek során a nyári zivatarok, záporok és tavasz- szal a hóolvadásből keletkező víz akadálytalanul koptathatták, pusztíthatták a meredek lejtőket. 1959-re — ekkor alakult meg a tsz — a víz már akkora árkokat mosott ezeken a részeken, hogy az ember nem látszott ki belőlük. Legelőnek sem használhatták a területet, mert az állatok könnyen lábukat törhették volna a szakadékokban. Ennek az áldatlan állapotnak a gépek, a buldózerek vetettek véget: betemették az árkokat és hosszú hónapok munkájával teraszokat alakítottak ki a korábban semmire sem használható ugaron. Később ide ültették a barack-, cseresznye-, meggy- és almafákat. Még neves kertész szakemberek is elképzelhetetlennek tartották, hogy a hitvány talajú, északi fekvésű, hűvös részeken sikeres lehet a gyümölcstelepítés. Azóta bizonyítást nyert — éppen a fancsalink nyomán —, hogy az abaúji alma minősége van olyan jó, mint a szabolcsi és a termés mennyisége sem 1 kevesebb, mint a szomszédos megye híres termelógazda- ságaiban. Az idén például 54 hektárról — tízéves telepítésről van szó — 150 vagon almát szedtek le, pedig az ez évi időjárás nem nagyon kedvezett a termésnek: gondoljunk •> csak a száraz tavaszra, a megkésett nyárra — még jégverés is garázdálkodott a fák között —, vagy a mostani nagy károkat okozó esős őszre. Mindezek ellenére 50 vagonnal több termés került ez őszön ládákba, mint tavaly. Gondokat okozott és az egész országban hátráltatta, feltartotta a betakarítást az esős idő. Sajnos, ez Fancsal- ban sem volt másként. Sokáig félő volt, hogy nem sikerül megmenteni, leszedni a gyümölcsöt, mert a felázott talajon a gépekkel csak alig-alig lehetett mozogni, és nagyon sok emberi kézre volt szükség, ami nem mindig látszott biztosítottnak. Szerencsére a környékbeli iskolák és vállalatok sorra ajánlották fel segítségüket a tsz vezetőinek. Persze, nem szabadd azt gondolni, -hogy csak gyerekekkel szedették le ezt a töménytelen mennyiségű almát. Szabad szombatokon és vasárnapokon itt dolgoztak a megyei ITalajerö-gazdálkodá- si Vállalat, a forrói Hernád- menti Építőipari Szövetkezet, a járási Állatforgalmi Vállalat és a Földhivatal dolgozói, valamint a járási párt- bizottság, az áfész, az Encsi Ruházati Szövetkezet és a fancsali alapszervezet KISZ- esei. Ezenkívül Forróról, Bak- takékről és Beretről a tsz saját autóbuszával szállították az „import munkaerőt”. Természetesen a helybeli lakosság is szép számban kivette a részét az almaszedésből. NAGY SEGÍTSÉGET jelentett az is, hogy a tibold- daróci Rákóczi és a hernád- vécsei Búzakalász Tsz-ek és a forrói ipari szövetkezet az almaszállításhoz hetekre kölcsönadták teherautóikat. Az Egyetértés Termelőszövetkezet vezetősége valamennyi segítőnek köszönetét fejezi ki azért a munkáéit, amit a t/z érdekében végeztek. Szalipszki Endre Haiinna Volánnál A Volán 3-as számú Vállalatánál — elsősorban a szocialista brigádok aktív közreműködésével — mind eredményesebben foglalkoznak az energia-, a hajtóanyag-megtakarítással. Ehhez tartozik: nyilvántartják és ellenőrzik, hogy a megye különböző területein dolgozó kocsik mennyi hajtóanyagot használnak fel, S az összehasonlítás sokszor ráirányítja a figyelmet az adott járművek hibájára, s így megtehetik a szükséges . műszaki intézkedéseket is. A nagyobb gondosság, a| figyelem már az év elején is hozott bizonj’os eredményeket, az év első negyedében 109 ezer forint megtakarítás mutatkozott. A szemlélet erősödése, a hajtóanyaggal való jobb gazdálkodás később még nagyobb eredményeket hozott, hiszen háromnegyed év alatt 1 millió 134 ezer forintos megtakarítást értek cl a Volán 3-as számú Vállalatánál. A szakemberek úgy vélik, hogy közös összefogással, a dolgozók még aktívabb bekapcsolódásával további megtakarítást érhetnek el a hajtóanyag fajlagos felhasználásában. Siler az Eieiyi Bányaüzemben Nagyszerű termelési eredményről kaptunk hírt Edc- lényből. A IV-cs akna egyes körletének dolgozói tegnap reggelre sikerrel teljesítették évi tervüket. Ugyanakkor elhatározták. hogy az óv végéig terven felül még 23 ezer tonna szenei adnak 3 népgazdaságnak. A kiváló eredmény elérésében élen járó szerepe volt a Május 1„ valamint a Váci Mihály cs Kossuth nevét viselő szocialista brigádnak. A nirts-vfiii cti’pprySrbííl rendszeresen exportálnak luiznlgyártó c6p soréi.at. Idán S darab Dlíf.C—3 típusú berendezés kerül szovjet, bolgár és iráni ü.’.omekbe. f.’zcn az automata gépsoron másodpercünkén :n méter 1.2 milliméter átmérőjű huzalt lehet gyártani. Képünkén, huzalgyártó gépsor próbaüzemét készítik elő. I A távközlési üzem vállalása "T" r I r r 1 avhivas az utolsó' külterületnek A Miskolci Postaigazgatóság Távközlési Üzemének évek óta égető problémája volt., hogy a város egyes részeit csak a hivatalokban felállított, régi típusú, kézi kezelésű telefonközpontokon keresztül lehetett elérni. Ezek a területek délután és éjszaka szinte hivhatatlanok voltak. Balesetek, rendkívüli események bejelentése csak több kilométeres gyaloglás után volt lehetséges. Az üzem szocialista brigádjai — szám szerint 22 — Miskolc felszabadulásának 30 évfordulója tiszteletére vállalták, hogy felszámolják ezt az áldatlan állapotot. Az utolsó külterület bekapcsolására ma délelőtt 9 órakor kerül sor Lillafüreden. A hálózatépítő üzem munkásai mintegy ezer társadalmi munkaóra keretében felépítették azt az automata központot, amely biztosítja a távhívás lehetőségét is te Blikkbe beépült területekkel. Mától kezdve például Bán- kúton a luristaházat az 51- 895-ös, az erdőgazdaság pisztrángtelepét az 52-922-es, vagy az LKM dolomitbányáját az 51-767-es számon közvetlenül lehet hívni. Lehalászás a ialací Tcrdig érő iszap nehezíti a munkát, de a háló gyorsan megtelik. Cuppogó sár, vízzel tele- szívódott1 gyep, a tó fölött sűrű köd. Csupán a partközeiben látható a víz: piszkosszürke színű, hideg tapintású. A parton itt-ott horpadt konzervdobozok, arrább vízzel félig megtelt, kopott, vagy partra húzott, lelakatolt csónakok. A nád mozdulatlan, a kibomlott sásbuzogány is. Barátságosnak bizony most nem mondható a Rakaca. Még a kis faház sem tudja ellensúlyozni a ridegséget, pedig kéményéből füst száll fel, a házikó végében pedig jókora edényekben készül az ebéd. Néhány ember készülődik: hálókkal, derékig érő gumicsizmákkal, kosarakkal. Nem kirándulni jöttek, nem víkendezni, hanem dolgozni. Különböző foglalkozású emberek. Van köztük lakatos, technikus, raktáros, diszpécser, tanácsi dolgozó, irányítójuk pedig Stekkeli Lajos horgászmester, a Diósgyőri Gépgyár gyáregységvezetője. Közös ismérvük, hogy mind- ahányan szeretik a horgászatot, a vizet. Most azonban a botok helyett hálókkal érkeztek, hogy lehalásszak az ivadéknevelő tavat, a fogást pedig átrakják a nagy vízbe. A halgazdálkodás egyik fontos munkája ez: lényegében az utánpótlásról való gondoskodás. A kis tavat már zsilipen leengcdíék, csupán a mélyedésekben maradt víz. Ezt kerítik, húzzák most a hálóval. Nehéz, fárasztó munka, minden lépésért meg kell dolgozni, hiszen térdig süppednek a lábak az iszapba. A háló előtt máris látható néhány nagy ponty. Amikor pedig a víz szélére húzzák, az ivadékok, a kisebb-na- gyobb halak ezrei rezsegnek, csillognak benne. A partról hosszú kötélen, csigán érkezik a kosár, abba rakják a halakat, a partra hozzák, má- zsáljúk, majd beöntik a nagy tóba. V_ Kétnapos munka a lehalászás. Az idén nem termett annyi ivadék, mint az előző éveken, nem kedvezett az időjárás, de vásárolt hallal is pótolják a hiányt. Hetvenöt mázsa pontyot tettek a Rakacába. Ebbe a rendkívül kedvelt halasvízbe, melynek partján már régóta nemcsak a megye sok ezer horgásza ver sátrat nyaranta, hanem az ország távolabbi részeiből is eljönnek ide. Egy jellemző adat a forgalomra: az idén 13 ezer napijegyet adtak el. Erre a vízre ugyanis a horgászengedély nem elégséges, napijegy váltása is kötelező. A horgászok pedig jönnek, fizetnek, időnként fognak, időnként nem. Tény viszont, hogy nem ritkák a 10—15 kilós pontyok, sőt, a nagyobbak sem. Tény az is, hogy egy miskolci horgász „döbbenetes nagyságú” csukát fogott ki: a ragadozó súlya 15,70 kilogramm volt, hossza pedig 1,20 méter. Sok a tóban — talán túl sok is — egy másik ragadozó, a többek által legjobbnak tartott süllő. De főként pontyból van sok, melyből most ismét 75 mázsával gyarapították az állományt. Sárosán, izzadtan húzzák a hálót, cipelik a kosarakat a kis tóból. Nem a horgászat ideje ez, hanem a munkáé. Szükséges munkáé, melynek eredménye majd akkor látható, ha hónapok múltán ismét hangulatossá, barátságossá válik a tópart, a víz. Priska Tibor A lehalászott ivadékot és a nagy halakat kosárba iini::., majd átviszik a tóba. t
