Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
1974. október 27., vasárnap, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 lén yek és emberek a gurítón PILLANTÁSOM végigsik- lik a karcsú, a magasba nyúló fénytornyon. A komor, kormos, felhők mögül elővillan a sápadt napkorong. Parányi villanás: a reflektor fénypászmát dob le rám, úgy hat, mintha hunyorítana. Mi lenne, ha a reflektor beszélni tudna? Elképzelem a párbeszédet. 1 :— Látom, idegen vagy. Khm ... khm ... Bocsánat! Én fémből és üvegből vagyok, de ez a nyavalyás, ködös, füstös, csepegős idő engem is kikezd. — Nem . rád vagyok kíváncsi. ' — Tudom. Az emberekre. Innen, lentről a szerteágazó vasúti sínekkel, ezernyi kocsival olyan ez a miskolci rendezőpályaudvar, mint egy bonyolult, érdekfeszítő gyermekjáték. Csak hát ezt a ,.gépezetet” emberek irányítják; olyanok, akik itt mort zsolják le fél életüket. Ifjan, tele vágyakkal, célokkal érkeznek. s megfáradtán, talán reumával vonulnak nyugdíjba ... Nézd csak, ott a dombon, azt a kicsiny épületet! — Látom. Az ablakkereteken friss festés. Azt a dolgozók a pihenésből ellopott percek alatt szépítették meg. Benn, az asztalnál a mikrofonok előtt ül egy ember, az előbb ismertem meg1, Győri László, a Rákóczi szocialista brigád vezetője. — Valamit nem tudsz. Győri Lászlónak már a nagyapja, az ■ apja is vasutas volt. ö a huszonhetedik évet pergeti itt és huszonkettedik éve *gu- rításvezető. Talán a számítógép se tudná hamar összerakni, hogy hány ezer vasúti szerelvény összeállításában segédkezett. Most nézz ^ melegedő elé. — Igen, látom, a Tiszai pályaudvar szb-titkára, a rendező vezetője, s párttitkára izmos, jó felépítésű férfival társalog. ■rnniiiiii—íii '«imuM 111 iw" iiiipi — öt még nem ismered. A neve Gera László. Csoportvezető. Huszonötödik éve jár be Ernődről Miskolcra. Ha megkérdezed, hogyan lett vasutas, az mondja neked: előbb a bátyám jött ide dolgozni. Rajta keresztül szerettem meg a vasutas életet. Utánam meg jött az öcsém. — A családból tehát hár- van vasutasok? — Nem. Négyen. Felesége Miskolc elővárosában, a nyékládházi állomáson dolgozik. A Gera házaspárnak négy gyermeke van. Előfordul. hogy az egyik, vagy a másik szülő a nagyobbik lánnyal együtt utazik Miskolc felé. A lány a fonodában vállalt munkát. — Közeleg egy középmagas, cseppet sem elhízott ember. — A neve Szabó Vince. Sarus. A sarusoké a legnehezebb, a legveszélyesebb munka. Sokat kell rohanniuk. Rohanni kell akkor is, ha izzóan tűz a nap fénye, rohanni kell, ha csepeg, zuhog az eső. Előzőleg éjszaka volt szolgálatban; egész éjjel esett, társaival együtt rettenetesen elázott, de figyeld meg, nem fog panaszkodni. Arról se szól, milyen kemény a szolgálat, ha köd van, ha süvölt a szél, ha dermesztő, jeges az idő. És ezt jegyezd, amit most mond. — Igen, jegyzem. ..!!)(! L decemberében jöttem ide. Előzőleg fűtő voltam, de itt jobb. Miért? A bejárás miatt. Csobádon lakom. Az előző munkahelyemen többször előfordult, hogy 2—3 perc miatt csak hosszú órák múlva érhettem haza a családhoz... Szeretem ezt a munkát. Ezt vállaltam, és csinálom, amíg bírom, csinálom a nyugdíjig-” > — Ha megkérdezed tóle, hogy miért szeret itt lenni, ezt mondja: jó a kollektíva. Arról hallgat, hogy ö is részese e szellem erősítésének. Az előbb is a társa vágányaira sok kocsi rohant lefelé. Ö szó nélkül ment segíteni. Ezt természetesnek tartja ö is, a többi is, hiszen egymás segítése nélkül nem boldogulnak. Akarsz valamit még a szocialista brigádokról? — Igen. — Jegyezd: Soltész Jánossal az élen a 12 tagú Petőfi- brigád a kocsirendezésben ' dolgozik példamutatóan. Egymást segítik. Az Andrási János vezetésével dolgozó Lenin sarus brigád tagjai, a Spisák Andrással az élen dolgozó Kossuth-brigád fő érdeme a pontos vágányíékezés. a balesetmentesség. S igen kiválóan munkálkodik Kónya Péterrel az élen a Gagarin-bri- gád. És... Tudod, mi jellemzi az itt dolgozó másfél száz ember munkáját? Képzeld csak el: naponta 3—4 ezer tonna súllyal gurítanák, rendeznek több vasúti kocsit, mint tavaly. Mondom. 3—4 ezer tonnával többet. S tudod, mit ér egy-egy vasúti szerelvény? — Fogalmam sincs. — Annyi értéket képvisel' a rajta levő árukkal együtt, mint egy kisebb gyár. Milliárdos értéket húznak, tolnak fel a gurítón a mozdonyok. Milliárdos értékek indulnak innen tovább a megye, az ország különböző tájai felé. S mindez a te, az ő, a ti érdeketeket szolgálja... FELREZZENEK. A beszélgetők hozzám szólnak. Elgondolkoztam? Képzelődtem? Pedig valójában azért jöttem, amit ' a politikai, gazdasági vezetők most mondanák nekem : a rendezőpályaudvar minden dolgozója részt vesz a kongresszusi versenyben ... Csorba Barnabás .mim riiiiiinw————w———i Uj térítési díjuk Kedvezményes szakszervezeti Hazánkban továbbra Is az állam és a SZOT fedezi a kedvezményes szakszervezeti üdültetéssel járó kiadások nagy részét, a térítési díjakat azonban bizonyos kategóriákban emelik 1975. január elsejétől, illetve a díjakat differenciálják aszerint, hogy az üdülőépület milyen minőségű, s milyen a szolgáltatás színvonala. Eddig egységesen napi 18 forint volt a térítési díj. január 1-től az átlagosnál magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó üdülőkben 36. az átlagos színvonalúnkban 24. az átlagon aluli színvonalú üdülőkben pedig változatlanul 18 forint lesz a napi térítési díj. Változatlan marad viszont az ifjúmunkások, a szakmunkástanulók, a főiskolai hallgatók térítési díja. s változatlan összegeket kell fizetni a nyaraló gyermekek után is. A szanatóriumi díj is változatlan. Ezenkívül új kedvezmény, hogy a jövő évtől azok a családok, amelyekből 3 vagy ennél több gyermek üdül, csak két gyerek után fizetnek térítési díjat. a további gyerekek ingyen nyaralhatnak. Szakköri kiállítás A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban latható napjainkban a diósgyőri vasas képzőművészeti szakkör kiállítása. A tarlat mintegy 100 képből és szoborból áll. A szakkör 31 évvel ezelőtt. 1943-ban alakult, s azóta folyamatosan részt vesz a különböző országos amatőr képzőművészei i kiállításokon. A hazánk felszabadulásának 30 éves évfordulója tiszteletére megrendezett kiállítást a jövő évi országos amatőr jubileumi tárlat főpróbájának tekinthetik. Gyorsulunk \ ( égre megvan a nyitja mindennek! Annak a ..mindennek", ami a rohanó, gyorsuló élet következménye. Mert az már régóta nem vitás, hogy életünk ritmusa állandóan gyorsul, rohanunk, sietünk, kapkodunk, mégsem — vagy éppen ezért — nem jutunk el ide sem, oda sem, nincs időnk sem erre, sem arra. Sietünk. Felgyorsult az életünk. És idegesek vagyunk, természetesen idegesek. Év végi összesítéskor majd ismét elumulhatunk azon a töméntelen gyógyszermennyiségen, melyet az idén fogyasztottunk el nyugtató gyanánt és ez a mennyiség nyilvánvalóan jóval meghaladja az előző évi fogyasztást. Mint ahogyan az is meghaladta a még előbbi évnek a fogyasztását. Mert minden apróság idegesít bennünket. Az is például, ha szép. öreg villamos szerelvényünkkel csak úgy jutunk el a következő megállóig, ha a csuklós eltol bennünket odáig. Az is, ha a protekciós tejboltunSban protekciónk ellenére is másnak adják oda az üvegpoharat, és nekünk már csak a műanyag pohárba jut tej. Az is. ha sokan vagyunk az utcán, mert nem férünk el, az is, ha kevesen vagyunk, mert akkor gyanakodva nézzük a szemközt jövőt, aki nyilván rosszban sán- likál. ha olyankor is az utcán van, amikor mások már alszanak. De kár is sorolni mindezt, mert az ember csak ideges lesz. A gyorsuló élet amúgy is felsorakoztat számos, más ismérvet. Ismeretesek például határidő-elcsúszások. Építkezéseknél. új létesítményeknél. Elö-előíordul ugyanis, hogy egy- egy üj létesítmény nem készül el a kijelölt határidőre. Nincs rá idő! Kevés hozzá az idő! Előfordulhat az is. hogy valamely akta, ügy elintézése húzódik el sokkal továbbra, mint ahogyan az normális lenne. Az elintézéshez sincs idő! Az is előfordul, hogy a vonatok nem tudják betartani a menetidőt, nem érnek a kijelölt helyre, a kijelölt időben, pedig ezt az időt valaha jól kiszámították. Mint ahogyan jól kiszámították az akták, az építkezések idejét is. Nem tudjuk meglátogatni ezt. vagy azt az ismerősünket, rokonunkat stb. mert nincs időnk. Nem tudjuk elvégezni az ilyen, vagy olyan feladatunkat, mert nincs időnk. Valahogy kevés az idő. M egvan viszont a magyarázat minderre. A gyorsulásra, az időhiányra. Nem csoda, ha kapkodunk, nem csoda, ha nincs időnk. Hanem természeti jelenség. Csillag- vizsgálók ugyanis megállapították, hogy Földünk forgása tavaly december óta mostanáig naponta a másodperc ezred- kétezred részével meggyorsult. Hát kellett ez nekünk? Nem lehetne ezt valahogy visszacsinálni? Hat nincs itt egy illetékes, aki intézkedjen? Ámbár lehet: nincs rá ideje. (Pt) A betakarítások meggyorsítása érdekében A minap kibővített ülést tartott az encsi járási operatív bizottság, amelyre meghívták a járás tsz-elnökeit, főagronómusait, a környék ipari és kereskededelmi vállalatainak vezetőit és az általános, valamint a középiskolák igazgatóit. Az ülésen tájékoztatták a megjelenteket a mezőgazdaságunkban bekövetkezett aggasztó helyzetről és röviden vázolták a közeljövő legfontosabb tennivalóit.. Most nagyon fontos, hogy a termelőszövetkezetek minden lehetőséget kihasználjanak az őszi betakarítások meggyorsítására — hangsúlyozták. Igaz ugyan, hogy az ésőlc nyomán mélyen felázott a talaj, ' de a sorrend betartásával ismét hozzá lehet kezdeni az egyre égetőbb őszi munkákhoz. Ezekben a napokban a vetések folytatása, a napra forgó és a földeken kint levő zöldségfélék megmentése a legsürgetőbb feladat. Utána a gyümölcsök leszedését és elszállítását kell mielőbb elvégezni. Az, operatív bizottság igyekszik minden segítséget, megadni az erre rászorult termelőszövetkezeteknek: megszervezik a munkagépek átcsoportosítását és az előzetes felmérés után elosztják a betakarításokhoz igényelt, az ipari vállalatok által felajánlott traktorokat és tehergépkocsikat. Az operatív bizottság arra kérte a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy fokozottan értékeljék a segíteni szándékozók munkáját — legyenek azok általános iskolában, gimnáziumokban tanuló fiatalok vagy katonák, Illetve - árak munkásai —, hiszen Önzetlenül vállalják, hogy könnyítenek a tsz-dol- gozók megnövekedett gondjain. Majd arra hívták fel a járási agrárszakemberek figyelmét, hogy a betakarításkor felszabaduló gépeket azonnal állítsák rá a szántásra és a vetésekre. Mindén perces késés már a jövő évi kenyeret fenyegeti. Nem szabad megfeledkezniük a betakarítási, ,,hajrában” a gazdaságoknak az állattenyésztésről sem! Továbbra is hasonló gondot kell fordítani erre az ágazatra, mint azt eddig is tették. A rendőri szervek'tájékoztatták a tsz-ek vezetőit arról. hopy a feszített őszi betakarítások miatt ideiglenesen megengedik a munkagépekkel történő közúti szállításokat. Sz. E. Minőségvizsgálat Állandóan ellenőrzik a minőségei a Könnyűbeíonelcni gyár laboratóriumában Azt mondják a legidősebbek is, hogy sosem volt még ilyen mostoha a mezőgazdaság szempontjából az ősz, mint az idén. A 86 esztendős Szerencsi Cukorgyár kampányainak krónikája is bizonyítja ezt. Az előző 85 répafeldolgozási kampány során még egyszer sem kellett olyan súlyos nehézségekkel megküzdeniük, mé^ sosem volt olyan súlyos a nyersanyaghiány, mint az elmúlt hetekben. Az' ország egyik legnagyobb cukorgyárának udvarán, a répaúsztatok környékén szomorú kép fogad. Ott, ahol máskor valóságos répahegyek tornyosultak, ahol csak a ..vastartalék” legalább 1500 vagon cukorrépa volt, most üresek a tárolóterek. — Eljutottunk addig a szomorú mélypontig — tudjuk meg dr. Gönczi Ferenc igazgatótól —, hogy az elmúlt hét egyik reggelén 5 vagon volt a répakészletünk. A ter- vezett napi 301 vagon helyett 310 vagon répa feldolgozását vállalták a kongresz- szusi versenyben lelkes szocialista brigádjaink. Olyan volt a felkészülésük, a hozzáállásuk, hogy ezt is túlteljesítették volna, s mégis kénytelenek voltunk eddig fél, sőt egyharmad ..gőzzel” termelni. Egy-egy napon 80, 100, jó esetben 180 vagon cukorrépa érkezett a gyárba, de előfordult az, hogy csak 46 vagonnal érkezett az úszta- tókba. Azon a reggelen, amikor 5 vagoh volt a „készlet”, minden. répával beérkező tehergépkocsit, vontatót örömmel fogadtak, mert hiszen a nyersgyár az öt vagont nem egészen fél óra alatt „nyeli el”. A cukorgyáriak még sincsenek elkeseredve, nem rossz, s most már egyre bizakodóbb is a hangulat. Tudják, hogy nem rajtuk, s nem is a mezőgazdaság dolgozóin múlott, hogy mintegy kéthetes „késése” van a kampánynak, hogy a gyár körzetében megtermelt 27 vagonnyi répából még csaknem 22 ezer vagon a földben van a borsodi, szabolcs- szatmári és hajdú-bihari gazdaságokban. A néhány napja szárazabbra fordult időjárás bizakodó hangulatot teremtett a cukorgyárban. — Ma már több, mint 200 vagon cukorrépát várunk — mondja az igazgató —, s a mezőgazdaság dolgozóinak szorgalma, igyekezete azzal biztat, hogy napokon belül felfuthatunk a napi 310 va- gonos feldolgozásra. És ha lesz elegendő nyersanyag, munkáskollektívánk mindent el fog követni, hogy behozzuk a lemaradást. Mezőgazdasági üzemeinkben tudják, hogy mennyire fontos népgazdaságunk számára a minél több hazai cukor. hiszen a világpiac már „patikaáron” adja csak .a cukrot. És a cukorrépa, amit megtermeltek termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, szép, jók a termésátlagok. De haszna csak akkor lesz ebből a jó termésből a gazdaságoknak, s az egész népgazdaságnak, ha a fagyos idő beállta előtt eljut a cukorrépa a gyárba. (p. s.) A legnehezebb kampány éve a Szerencsi Cukorgyárban
