Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-26 / 251. szám
1974. október 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 • « Üzenet az mran ^ jjjjj Néhány napja a már megtermett, de még a határban rekedt, szinte a sárba ragadt százmilliós értékekért aggódtunk. Megbirkózik-e ember és gép a mostoha időjárással? Ezrek ajánlották fel segítségüket, s indultak el segíteni a mezőgazdasági üzemeknek. És akkor a megye nagy részében, valamennyi folyó és nagyobb vízfolyás völgyében újabb elemi csapás, az árvíz kény- szerített küzdelemre tízezreket. A termények szállításához segítségül küldött gépkocsikat szinte a félútról kellett átirányítani a folyókhoz. A katonák, akik a mezőgazdaság hívó szavára indultak ki a laktanyákból, most már I napok óta homokzsákok tízezreivel erősítik a gátakat, s emberek ezreit mentik ki az aradalból. És mi lesz a határban le- ! vó értékekkel ? Négy határból hoztunk választ egy-egy mozaikkal, villanásnyi képpel, a sárral, esővel küzdő dolgozó parasztság néhány szavával. iAzt üzenik az árvédekezők- nek, az aggódó országnak, hogy ott, ahol nem támad az árvíz, néhány kilométernyire a folyók gátjától, ketiő- I zott erővel, minden lehetőséget megragadva küzdenek az ősziek betakarításáért, a gabonavetés elvégzéséért. A halmají határban jókora cukorrépatábla. A szemerkélő esőben is népes, jpedig a sár féllábszárnál '„fogja” a gumicsizmákat. A tábla nagy részén már csak ja levágott répafejek állnak ■kupacokban, alig néhány (sornyi a kiásatlan répa. Azzal küszködik most asszony, i gyereklány, férfi, öregember. Beszélgetnénk, de csak egy répát fejelő asszonyka néz ttel. Kendőből előbújó hajfürtjét igazítaná helyre, de jkezétől sáros lesz a homlo- |ka. Bosszankodik, de aztán mar nevetve válaszolja: — Igen, mi vagyunk az („Aranykalász”... Ugye, csú- jny ácskán nézünk ki, de a cukorrépánk azért szép ... j Aztán elmondják, hogy a (tsz csaknem száz hektárnyi, valóban szép, mintegy 380 rnázsás átlagterméssel fizető répájának 90 százalékát Kiásták mór. A férfiak a ku- jkoricát törik, két adapteres kombájn , is kínlódik a sárban, s kevéske szikkadás után a vetőgépek is újra megindulnak. — Dolgozunk még akkor is, ha nem lehet... * A vizsolyi határban is ássák a cukorrépát. Itt még sok van a földben, de azt mondják, hogy amíg el nem fogy, addig jóformán csak aludni járnak haza néhány órácskára. A KITE zárt rendszer nagy kombájnja a kukoricatáblában kínlódik. Mennie kell, és megy is, mert a 600 hektárnyi kukorica, a tervezett 50 helyett 00 mázsányi termést ígér hektáronként, s ez nem maradhat a határban. — Csak három napot szikkadjon a föld — mondja Lajtos Mihály, a vizsolyi Lenin Tsz elnöke —, s akkor öt nagy teljesítményű velögépünkkel, napi 24 órai munkával, egy hét alatt elvetjük a búzát is. * Hernádvécsén, a Búzakalász Tsz-ben már arra is gondoltak, hogy itt, ahol a sok esőtől szinte elfolyni készülnek a domboldalak, nem egyhamar szikkadnak az amúgy is nehéz talajok, s még újabb esőzés is jöhet. A dombokról pedig lelátni a Hernád völgyére, a szétterült folyóra, az újabb nagy gondra. És talán ezért is gohdoltak olyan szükség- megoldásra, mint a kézzel való vetés. Ha kell, még ezt is megpróbálják, mert arra nem kerülhet sor, hogy ne kerüljön földbe a jövő évi kenyérnek való magja. össze is hívták azokat, akik „még nem felejtettek el” kézzel vetni. És húszán vállalták is: ha nem megy másként, a kisebb táblákat kézzel vetik be, s ha a nagy gépek elsüppednének, a megmaradt néhány, régi kis vetőgépet is munkába állítják. * Fancsalon már sötétedik, de a falu mögött, a domboldalban világít az almáskert. Villamosították, azaz „lám- pásították” az osztályozó környékét, mert a sürgős munka most nem alkalmazkodhat a nappalhoz. Az 54 hektárnyi területet borító almafákról 90 vagonnyi termést sikerült már leszedni, s ebből 70 vagon elindulhatott az exportpiacokra. Á fák egy része még vagy ötven vagon gyönyörű alma terhe alatt roskad. — Ma százan szedtük, holnap már kétszázan leszünk — mondják bizakodva —, s akár esik, akár nem, de szedetlen almát Itt nem találhatnak a fagyok. (p. s.) k EIISZ vgífiÉSÍpÉ Illése Az • élelmiszeripari vállalatok, a rendelet által biztosított lehetőséggel élve, erőteljesen támogatják dolgozóik lakásépítési akcióit — állapította meg az ÉDOSZ elnöksége pénteki ülésén. A vállalatok különféle támogatási formákat alkalmaznak, ezek együttes eredménye: a IV. ötéves terv utolsó két évében, 1974-ben és 1975-ben az élelmiszeripari dolgozók összesen 1733 lakáshoz jutnak, illetve ezek egy részét már át is vették. Az ákciók segítésére az üzemek több mint 77 millió forintot költenek. Az elnökség jóváhagyólag vette tudomásul, hogy az üzemek a támogatás egy családra (igénylőre) jutó mértékét a kollektív szerződésben szabályozták. Helyes az is, hogy a vállalatok általában figyelembe veszik, hogy kik szorulnak legjobban rá a segítségre, ezen a téren azonban van még tennivaló, hiszen a nagycsaládosok és a kis keresetűek esetenként még mindig hátrányos helyzetben vannak. Kongresszusi verseny Borsodnádasdori Mnnkasikerek az öreg gyárban Talán az utókoron akartak bosszút állni az üzem egykori gazdái, hogy a gyárat a borsodnádasdi hegyek közé, szinte tenyérnyi kis völgybe telepítették. Nemrégiben az új öntöde égrenyíló csarnokában beszélgettünk az egyik öntőmunkással. Két mondatot sem válthattunk zavartalanul. Vagy a darunak, vagy a munkásoknak kellett utat biztosítani. A terjeszkedés itt akadályba ütközik. Ha a hegytől egyetlen négyzetméternyi területet el akarnak hódítani, harminc-negyven köbméter földet kell érte megmozgatni. Az iparban jártas, de a kevésbé jártas emberek előtt is ismertek azok a fejlesztések, beruházások, műszaki intézkedések, amelyekkel megfiatalították, életképessé tették (az alapításának 110. évfordulóját most ünneplő gyárat. Sokkal kevesebbet hallottunk arról, hogy a lemezgyár dolgozói, hogyan s mivel járulnak hozzá a gyár gazdasági helyzetének megszilárdításához. A kongresz- szusi munkavérseny eredményei választ adnak erre a kérdésre. A gyárban 110 szocialista brigád dolgozik 1594 taggal. A felajánlásaik egyike, hogy az évi 914 millió forint termelési ertéklervüket 31 millió forinttal túlteljesítik. A gyár dolgozói máris teljesítették felajánlásukat. A harmadik negyedév végén a termelési értéktöbblet 39 millió forint volt. A sorozatos munkasikereknek köszönhető, hogy az évi 106 millió forint nyereségtervet eddig 107 millió forintra teljesítették, s így az egy dolgozó egy munkanapjára eső termelési értéke 15,3 százalékkal magasabb mint a múlt évben volt. Az üzemek közötti versenyben elsők a lemezgyártó brigádok. Közel 10 millió forinttal teljesítették túl a tervüket. A brigádok versenyében Solyok Miklós, Dor- kó István, Petrány Béla hengerészbrigádjai, Magyar Mihály és Érsek Gyula nyíróbrigádjai és Kormos József, valamint Kozma Kelemenné trilexüzemi kollektívái nyújtották az évben a legjobb teljesítményt. A napokban a lemezgyári- ak újabb vállalást tettek. A finommechanikai művek kérésére soron kívül 50 tonna lemez — munkaigényes termék — gyártását vállalták el, amiből a megrendelő év végéig nem kevesebb mint 90 ezer telefonállomást készíthet. 12 500 óra társadalmi munkát, s 1752 kommunista műszakot is jegyeztek a brigádnaplókba a lemezgyár dolgozói. Mint Bóta János, a gyár szakszervezeti bizottságának termelésfelelőse elmondotta, a munkasikerek nyomán született kedvező gazdasági eredmények haszonélvezői elsősorban a lemezgyáriak. A komplex programon felül 16 millió forintot fordíthatnak kisgépesítésre, öltözők és fürdők építésére. Megkezdik Bogácson egy gyermeküdülő építését is. A lemezgyárban a soron következő legfontosabb feladatok egyike, a fizikai munka további könnyítése és a szociális helyzet javítása. (t. I.) Prototípusok vizsgálata A Diósgyőri Gépgyár méréstechnikai osztályának mérnökei, technikusai évente mintegy 30 új gép prototípusának vizsgálatát, ellenőrzését végzik cl. A vizsgálat során a teherbírást állapítják meg állandó és változó terheléssel, végül tapasztalatokat gyűjtenek tartós üzemeltetés közben is. Eredményeik alapján esetleg módosítják az új gépet, vagy azonnal megindul a sorozatgyártás Benúpesüét a határ Dolgoznak a borsodi földeken í Tegnap már a kora reggeli órákban a megye déli részén, a mezőcsáti járásban Leninváros környékén benépesültek a földek. Százak törték a háztáji földeken a kukoricát. Mindenféle ekével felszerelt vontatókat, traktorokat lehetett látni. Igaz. hogy több helyen belvizek borítják a földeket, s egyelőre a nagy erejű gépeket sem lehet használni, de ahol lehet, ott már dolgoznak. Sajószöged, Sajóörös és Nagycsécs mozgalmas napokat élt át. A nagy kiterjedésű, lapos területen ugyanis hamar utat talált a Sajó árhulláma. A közös községi [tanács vezetői, Kabodi István elnök és Kistólh István vb-titkár irányításával Sa- jóörösnél mintegy 200 méter hosszúságú nyúlgátat építettek, s a három községből 11 veszélyeztetett családot kellett biztonságos helyre költöztetni. Tegnap délelőtt a tanács vezetői már arról beszélgettek: miként gyorsíthatják meg az őszi betakarítási munkákat. A sajószö- gedi tsz-ben hozzákezdtek n búza vetéséhez, ma pedig már szántani fognak a közös gazdaság földjein. Arról is szó esett, hogy az ár levonulása után megkezdik az ásott kutak fertőtlenítését. Muhi község csendesnek és kihaltnak látszott a délelőtti órákban. Az Űj Muhi Tsz irodája előtt munkába induló, vagy a földekről érkező emberek beszélgettek. Jászfalvi Dezső elnök is a határból érkezett vissza, s a következőket mondotta: — Valamennyi járművünk az árvédekezésnél segít. Akik otthon maradtak, a háztáji földeken törik a kukoricát ... Három napja nem esett az eső, s ez jó jel. A talaj lassan ugyan, de szárad. Nemsokára rámehetünk a gépekkel is. Terveink szerint néhány napon belül megkezdjük a szövetkezet negyvenhektáros kukorica- tábláján is a törést. A tsz-tagság egy része már tegnap délelőtt hozzákezdett az előkészített területeken a búza vetéséhez, s november közepéig 300 hektáron kerül a földbe a mag. A szárftó pajtájában van még a letört dohány is, amely idén az átlagtól jobb- termést hozott. A szövetkezet 130 mázsa szabolcsi és 102 mázsa burlei dohányfajtát termelt. Amerre jártunk, mindenütt embereket, gépeket láttunk. Ónod határában százak törték a kukoricát. Fiatalok és idősek, nők és férfiak kosarakban, zsákokban, fóliákban szállították a termést a magtárakba. Arnóton tárcsás vetőgéppel, Sajópál- falán négysoros vetőgéppel találkoztunk. Az út egyik oldalán még ott fénylik, fodrozódik a pusztító ár, de a másik oldalon már dolgoznak az emberek. A lejtős domboldalakon ásták a krumplit, szedték a zöldséget. Sajósenye határában, a partos részeken pedig felszántották a földeket, és tegnap már a műtrágyaszóró gépek is dolgoztak. Fellélegeztek az emberek. Lassan elvonul a pusztító ár. Kisütött a nap, hozzákezdhettek a még hátralevő őszi mezőgazdasági munkák elvégzéséhez. F. Gy. Edelény nehéz napjai A máskor oly csendes Bódva zúgva rohan kiszélesedett medrében. Edelény- ben emberek állnak a hídon, nézik a víz rohanását, a nagy megterhelésnek kitett töltést, de már nyűgöd* tabbak: „végre elmúlt a veszély, de mi volt itt még tegnap is ...” A gátakon homokzsákok, műanyag fólia; az átereszeknél, vízfolyásoknál átnedvesedett töltéseié, nyúlgátak. Miközben a Sajó felső és alsó szakaszán napról napra nőttek gondjaink, igen kritikus helyzet alakult ki az edelényi járásban is, végig a Bódva mentén. Az esőzéstől megduzzadt patakok ontották a folyó medrébe a vizet, amely óráról órára emelkedett és hétfő estére már mintegy 20 községet zárt el a külvilágtól. A legnagyobb veszély Edelényt, Boldvát, Szendrőt, Múcsony környékét, Hídvégardót, Komjátit fenyegette: alacsonyabban fekvő házakat, szövetkezeti majorságokat, raktárakat, utakat. Az utakat, melyek egyes szakaszokon pillanatról pillanatra járhatatlanná váltak. Ze torok, traktorok húzták át a teherautókat és traktorokat állítottak a magasabb pontokra is, hogy az éjszaka védekezőknek világítsanak. A védekezésben részt vevők és azok irányítói közül sokan csak tegnap pihentek meg. Szaniszló Gyula, a járási pártbizottság első titkára, aki az első perctől kezdve ott volt a legnehezebb szakaszokon, szinte megborzad, ha arra gondol, mi történt volna, ha ... Ha Edelényben nem sikerül tartani a gátat. Ha a Bódva— Sajó találkozásánál'nem fejtenek ki olyan hősi erőfeszítéseket. Ha a Szuha-patak betör a bányába ... Végre elmúltak a veszély órái, végre le lehet egy pillanatra ülni és kimondani, amit oly jólesik kimondani: „győztünk!”... Hősiesen küzdött, hősiesen dolgozott mindenki. Az első titkár neveket, eseteket mond, sorolja, hol hogyan fékezték meg a rohanó áradatot, miközben a másik helyről Jött az értesítés: most meg itt a víz. Viz, víz mindenütt. S az önkéntesek, összefogott emberek jelszava: megfékezni, megmenteni mindent, amit csak lehet: házat, jószágot, földet. A külvilágtól elzárt lakosságnak élelem kell, ivóvíz kell, hiszen amitől a legjobban szenvedtek, az hiányzott a legjobban: az ivóvíz. Segített mindenki. Vállalatok, hivatalok, intézmények; munkásőrök, rendőrök, bányászok, tanácsi dolgozók. Amíg csak bírták, futva hordták a homokzsákot, melyet a gyerekek töltöttek, mentették a tsz-majorokból az állatokat, s még arra is volt gondjuk, hogy a szopós malac az anyjához kerüljön ... A legnehezebb napokat talán Edelény élte át: az áradat nyomai még mindig félelmetesek, s elképzelni is borzasztó, mi történt volna, ha a gát nem bírja tovább. Ebben a tudósításban lehetetlen leírni azt a sok-sok hőstettet, nagyszerű helytállást, ahogyan a nehéz napokban, nehéz órákban az egész járás társadalma ösz- szefogott a legfiatalabbtól a legidősebbig. Szerencsére tegnapra már megszelídült a folyam, az emberek, akik éjszakákon át nem aludtak, végre lefeküdhettek. Már aki pihenni tért. De a legtöbben csak néhány órácskára hunyták le a szemüket, aztán reggel ki a földekre, vissza a bányába. Mert az élet nem áll meg: a veszélyt elhárították, ezzel a munkával végeztek, folytatják a másikat ott, ahol az árvíz miatt átmenetileg abbahagyták. Szedik a gyümölcsöt, ássák a cukorrépát, törik a napraforgót és vetnek. Ahol károkat okozott a víz, amint elvonul, nyomban emberek teremnek ott: rendbehozzák az elázott utat, a tönkrement csatornát, eltüntetik az árvíznek még a nyomát is. A traktorok tegnapelőtt még az árvédekezők munkáját segítették. Tegnap már vetőgéppel indultak a határba ... Onodvári Miklós
