Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-26 / 251. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. október 26., szombat A közművelődés közügy írta: Juhász György, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára A z MSZMP Központi Bizottsága 1974 márciusában átfogó határozatot hozott a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Azóta országosan is, városunkban is több vita, tanácskozás témája volt társadalmi életünk e fontos területe. A vélemények summája: szükségszerű és időszerű volt a közművelődési téma napirendre tűzése olyan meghatározó fórumon, mint a Központi Bizottság. Maxim Gorkij — nem véletlenül hangsúlyozzuk most — már fél évszázaddal azelőtt találóan felvetette napjaink előtérbe kerülő gondját, amikor azt fogalmazta meg, hogy el fog jönni a szocializmus építése során az az idő, amikor nem az lesz a probléma, hogy miből, hanem az, hogyan éljünk. Pártunk irányításával a hatalom a munkásosztályé, a dolgozó népé lett. Pártunk teljesítette a „munkát, kenyeret!” programot — a szó szűkebb és tágabb értelmében egyaránt —, s ezzel párhuzamosan nagy eredményeket értünk el kulturális területen is. Most egy bonyolultabb, a korábbinál egyáltalán nem könnyebb program magasabb szintű folytatása került előtérbe. Ezt a programot szolgálja a köz- művelődés szélesítése, fejlesztése, a szocialista, kulturált, színes és sokoldalú egyéniség, a gazdagabb, tartalmasabb, értelmesebb élet kialakítása, formálása érdekében. Ez a program minden értelmes, haladó gondolkodású ember számára csak lelkesítő lehet. Akkor is, ha á megvalósítás ezer és ezer gondjával találkozunk. Ugyanolyan forradalmi ihletésű ez a program, mint korábban a hatalomért folyó harc volt. Sőt a szó szoros értelmében ez is a hatalomért folyó harc — az emberi fejekben, a gondolkodásban, az erkölcsben, az esztétikában, a magatartás szféráiban. Annyival könnyebb persze, hogy a politikai és a gazdasági hatalom birtokában folytatjuk a harcot. De annyival nehezebb is, hogy egymás közt, egymással és egymásért kell megvívnunk; szervezéssel, neveléssel, ftieg- győzéssel és sok-sok intellektuális erőfeszítéssel. A Központi Bizottság határozata és az azóta napvilágot látott intézkedések jól tükrözik az ózdi tapasztalatokat. A korábbinál egyértelműbben fogalmazzák meg a feltételek biztosításával kapcsolatos teendőket. Erősítik — az irányítás sokszektorú- ságát is figyelembe véve — az állami irányítás és felelősség érvényesülését. Hangsúlyozzák: a közművelődési, a kurturális munka a pártmunka szerves része, felhívják a figyelrhet a nagyobb politikai felelősségre a munkásosztály közművelődésének gondját is középpontba állítják. N egyvenezer lakosú városunkban, ahol a foglalkoztatottak túlnyomó többsége ipari, nagyüzemi munkás (elsősorban kohász és bányász), eddig is törekedtünk — széles társadalmi összefogással — a közművelődési munka szervezettségének, tartalmának és hatékonyságának fokozására, az objektív és szubjektív feltételek biztosítására. Pártbizottságunk mindig felelősséget érzett ezért a tevékenységért, és kezdeményező szerepet vállalt a kulturális, közművelődési tevékenység problémáinak feltárásában es azok megoldásában. Már 1964—65-ben felfigyeltünk arra, hogy a városban rendelkezésre álló közművelődési intézményhálózat irányítása széteső, szétszórt, az anyagi, szellemi erők szétforgácsoltak, felhasználásuk ésszerűtlen. Szembe kellett néznünk azzal is, hogy a fenntartásra és működtetésre fordított összegek nem feleltek meg a követelményeknek, és előbb-utóbb egy-két intézmény működtetési lehetősége kétségessé válik! Ekkor alakítottuk ki azt az állásfoglalást, hogy egyesíteni kell a több szektorú kulturális intézményhálózat anyagi és szellemi erőit. A gyakorlati lebonyolítás nem volt könnyű, Ellenállást, presztízskérdéseket, értetlenkedést kellett leküzdeni. Végül is — az össztársadalmi érdekeket érvényesítve— sikerült megvalósítanunk az un. „ózdi modell”-t, vagyis a közművelődési intézmények anyagi, szellemi, személyi feltételeinek javítását azóta jól segítő, közös fenntartású és egységes irányítású intézNévadójának, az utolsó magyar polihisztorként emlegetett Herman Ottó halálának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékülést tartottak tegnap, október 25-én délelőtt Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előadótermében. A múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvény- sorozatának kétségkívül egyik igen rangos eseménye volt a tegnapi emlékülés, amelyre elsősorban fiatalok jöttek el. így népes hallgatóság előtt nyithatta meg az emlékülést Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese, a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjának elnöke. Négy előadás és egy, immáron csak magnószalagról hallgatható visszaemlékezés idézte meg Herman Ottó sokrétű, nem egy esetben tudományt alapozó munkásságát. A régész tudósról dr. Kemenczei Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa beszélt, tételesen bizonyítva, hogy döntő szerepet kutatások hazai elindításában. Dr. Allodiatoris Irma, a Magyar Természettudományi Múzeum osztályvezetője a természettudós Herman Ottóról tartott előadást. Dr. Szabadfalvi József, a múzeum igazgatója pedig a nagy tudós néprajzi munkásságát ismertette, különös tekintettel Herman Ottó két nagy munkájára, amelyeket - a halászatról, ille.tve a pásztorkodásról írt. A politikus Herman Ottóról Veres László muzeológus rajzolt igen érdekes, s talán kevésbé ismert képet. Az emlékülésen megnóíelvételről visszaját- szották a mór elhunyt természettudós, a garadnai Vásárhelyi István visszaemlékezését, amelyben a Herman Ottóval való találkozásairól vallott. Az emlékülés anyagát — amint azt Tok Miklós zárszavában elmondotta — a múzeumi kiadványokban megjelentetik, és különlenyomatok is készülnek, hogy a szélesebb közönség is megisményhálózatot. A gyakorlatban mindez persze nem problémamentes. de túl kell lépni a presztízs- és a bürokratikus szemléleten, hiszen ez a működtetési forma megfelel a szervezett dolgozók érdekeinek is és az összlakosság érdekeinek is. 99 99 Forgatják a Hamupipőkét Városunknak megnövekedett a kulturális, közművelődési szerepe a vonzáskörzetek tekintetében is. Özd- nak mintegy százezer lakosú vonzáskörzete van. Igen sok a környékről bejáró munkás is. A kisugárzó szerep növekedése kulturális területen is egyértelműen fontos és fokozott figyelmet érdemlő. E területeken is vannak eredmények, de tartalmi és szervezeti vonatkozásban egyaránt további erőfeszítésekre van szükség. Természetesen az ezzel kapcsolatos irányítási, szervezeti és anyagi problémák nem is mindig kell, hogy új és új anyagi befektetéssel járjanak. Például egy városi tanács művelődésügyi osztályának és egy járási hivatal művelődésügyi osztályának szinte minimális az érintkezési felülete, vagy éppen nincs. Egy-egy nagyüzemi szb-nek, vagy városi közművelődési intézménynek és a községeknek még talán jobb a kapcsolatuk, műsorokat, előadásokat stb. visznek ki. Bár ez a fajta tevékenység az 1958-as művelődéspolitikai irányelvek utáni időszakban a mainál jóval intenzívebb volt. V agy például a városon belüli egyesítések eredményei mellett további szétforgácsolás tapasztalható az állami, tanácsi, anyagi és szellemi erők tekintetében is. Az ózdi járás művelődési központja például nem Óz- don, hanem Putnokon működik igen gyenge feltételekkel. Működtetése — mint járási művelődési központnak — több szempontból is formális, ésszerűtlen. Mindehhez'hozzá kell még tenni: az, hogy egy város, vagy egy városi művelődési intézményhálózat valóban vonzáskörzeti központtá váljék, ahhoz nem elég csak rendezvényeket tartani, szervező, mozgósító munkára van szükség. (Folytatjuk) Befejezték a Hamupipőke című, színes, osztrák—magyar —kanadai koprodukcióban készült zenés balcttfilm forgatását. A film főszerepét Bili Scliavermann játssza. Segítői még Lakatos Gabriella, Csarnói Katalin és Metzger Márta Öt koncert Leninvárosban Leninvárosban a Derkovits Gyula Művelődési Központban öt koncertből álló bérleti hangverseny-sorozatot tartanak az őszi-téli évadban, az Országos Filharmónia rendezésében. A sorozatot a Budapesti MÁV Szimfonikusok X. 28-i koncertje nyitja, amelyet Borbély Gyula vezényel, s a műsort Beethoven- művekből állították össze. A G-dúr zongoraversenyben Zempléni Kornél zongoraművész működik közre. A továbbiakban Fischer Annie zenekari zongoraestje a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, Baranyai László Lisztművekből összeállított zongoraestje, a Miskolci Szimfonikus Zenekar Csajkovszkij- estje és Andrei Ágoston romániai hegedűművész estje szerepel a programban. A VOLÁN 3. sz. Vállalat miskolci személyforgalmi üzeme kellő számú jelentkező esetén kalauzi tanfolyamot indít 1974. november hó l-el FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: — betöltött 18 éves életkor, — legalább 8 általános iskolai végzettség, — az utóbbi két évben kettőnél több munkahely nem lehet, — büntetlen előélet. Jelentkezhetnek nyugdíjasok is! A tanfolyam idejére (kb. 2 hét) a ksz szerinti besorolást biztosítunk. JELENTKEZÉS HELYE: Miskolc, József Attila u. 70. sz., fszt. 13. szoba. (Bejárat a Tüzér utca felől!) A közművelődési párthatározat gyakorlati végrehajtása során, részben az ezt' elemző tanácskozásokon, részben a mindennapos gyakorlati munkában 1 mind gyakrabban bukkan fel a gazdasági vezetők magatartása, példamutatása, a közművelődés ügye iránt tanúsított érdeklődés. A gazdasági vezetők, akiknek a közművelődéssel törődni éppoly fontos feladatuk, mint a termelés irányítása, nem ritkán vallanak hibás nézeteket, -amely szerint csak az anyagi javak megteremtése a feladat, s minden kérdést csak az anyagi oldaláról próbálnak megközelíteni. Hogy ez az anyagi javak megteremtése feladatának kizárólagossága mennyire hibás nézet, arra többek között Nemeslaki Tivadar, a SZOT főtitkárhelyettese is rávilágított szeptember végén, az országos közművelődési aktívaértekezleten elhangzott, korreferátum értékű felszólalásában. De nem haszontalan újra, meg újra feljegyezni, hogy ez a nézet él, és nem egy vezető részéről a mindennapos gyakorlatban is tapasztalható. lődési célokra történő fel- használására könnyítéseket rendelt el. Egy-egy gazdasági vezető még csak különösebb elismerést, vagy köszönetét sem kívánhat magának, mert úgy gazdálkodik a rábízott javakkal, hogy abból törvényes keretek között juttat a közművelődés számára is. Ugyanakkor viszont a közművelődésre fordítható pénzösszegek más célokra való felhasználása . — „például a sokszor gyanús tanulmányutak, reprézehtatív ösz- szejövetelek, stb. — a köz- gondolkodásban dezbrgani- zál, a közművelődés rangját csökkenti. Azok a gazdasági vezetők, akik a közművelődés ügyét reszortfeladatként kezelik és nem akarják tudomásul venni azokat az összefüggéseket, amelyek a dolgozók művelődése és a termelés között fennállónak és hosszú távon is hatnak, nem ritkán látványos gesztusokkal, olykor annak nagy reklámot csapva „tesznek valamit” a művelődésért. Aczél György, az előbb említett pártaktíván határozottan kijeléntette, hogy nem látványos gesztusokra van szükség, nem egyszerűen pénzösszegek kiutalására. Jóllehet, már az ötesztendős múlt feledtető homályába veszett, mégis kísért más formában az a magatartás, ami hajdan az iskolate- levlzió-akciónál jelentkezett. Nevezetesen, hogy egyes iskolák televízióval történt megajándékozása esetén a tartalmi cél messze háttérbe szorult, az ajándékozó szerv vezetőjének személye mögé, és nagyon sokszor ízléstelen, túlhajtott reklámmal történtek meg ezek a televízióátadások. S ezek sokkal inkább propagálták az ajándékozót, mint segítették volna a megajándékozott iskolát. Ennek egy nem is olyan távoli változata a mostani gyakorlat, amikor gazdasági vezetők — beleértve a termelőszövetkezeti elnököket is, — melldöngetve jelentik ki, hogy adtam a könyvtárnak ennyit, meg annyit, kiutaltam a művelődési ház támogatására ezt, meg azt, hasonló módon egyes szám első személyben, ritkábban többes szám első személyben, látványos és közhírré tett cselekvéssel letudottnak vélik a közművelődés támogatását. Egy másfajta hozzáállás a művelődéshez — s ez még pénzbe sem kerül — az egyes rendezvényeken való csinnadrattás megjelenés. Milyen legyen hát akkor a támogatás, a vezetői példamutatás? Mint. mondtuk, mindennapos, természetes feladat a törvényeseiéivé tőségeken belüli támogatás, külön elismerés, látványos külsőség nélkül, a gazdasági vezető részéről pedig ne kötelességszerű, hanem több őszinte emberi érdeklődés mutatkozzék. Maga is járjon elöl a jó példával, s ez ne abban mutatkozzék meg pusztán, hogy kiemelkedően fontosnak tartott események- ken ünnepélyesen . megjelenik, hanem az érdeklődési körének megfelelő művelődési ágazatok valamelyikében, vagy néhányában éljen benne, mint más ember. Pél-; dául legyen tagja valamelyik szakkörnek, Vagy klubnak, amelynek összejövetelein sötét ruha és egyéb ünnepélyes külsőség nélkül rendszeresen részt vesz, ha zenebarát, járjon el a koncertekre, vagy a filmklub foglalkozásaira,1 hogy munkatársai úgy érezzék: vezetőjük emberi érdeklődéssel közelít egyes elfoglaltságokhoz, közművelődési megnyilvánulásokhoz nem pedig hivatalból, mintegy protokollárisán van jelen. Az ilyen példa általába» jobb, hatékonyabb, mint a hivataloskodó részvétel. Ehhez persze az kell, hogy ez íj gazdasági vezető először ön[ magát győzze meg a közmű' veiődésben való önkéntes részvétel szükségességérői Szokták példaként emlegető a nemrég elhunyt Csanád Györgyöt, a volt közlekedés és postaügyi minisztert, ak köztudottan nagy színház- é zenebarát volt, s gyakrat . járt színházba és koncertekrí Sokan mentek el munka tár sai közül ezekre az alkal makra, eleinte csak azérl hogy a miniszter előtt bizffl Nem ilyen SuJS példamutatás szükséges a gazdasági vezetők részéről. Kevesebb látványosság, kevesebb reklám, több tartalom, őszinte, emberi érdeklődés. A gazdasági vezetőnek a közművelődés támogatása mindennapi feladata. Mint vezető, a rábízott gazdasági egység teljes életéért, így benne művelődési életéért is felel. Az anyagi ellátás is — a gazdasági lehetőségekhez mérten — nem szívességügy, hanem a mindennapi munka velejárója. Éppen a Pénzügyminisztérium államtitkára az említett aktívaértekezleten elmondott felszólalásában arról adott tájékoztatást, hogy a kormány a vállalatig eszközök közmüvenyítsák érdeklődésüket. Az, tán ezek közül sokan rákapj tak a művészetek jó ízeire s ma is ott ülnek a széksoi rokban. De Csanádi sem hí; valóiból járt ezekre a he! lyekre. Egyszerű emberi őszinte érdeklődése, a művé szetek szeretete volt egyi! fő jellemző vonása, s ez hú tolt környezetére is. mindé». Folyamatos, törvények lehetőségei közöí végzett anyagi támogatássá és tartalmas, *emberi érdek lödéssel kell hát a gazdasás vezetőknek a közművelődés hez közelíteni. így jobbs! segítenek, mint a .látványé gesztusokkal. A közműveié désről mostanában folytató! sokféle tanácskozásnak egyik tanulsága. Benedek Miklós 1 Herman Ottó- emlékülés a múzeumban Nem látványos gesztusok kellenek
