Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 JöbBs százan már visszaköltöztek 1974. október 26., szombati A szovjet és a magyar tévések pergőtüzében ősszehegeszttk a két vezetékszakaszt Fotó: Szabados György (Folytatás az 1. oldalról) pán néhány ember akadt, aki nem hitt az idejében el­hangzó figyelmeztetésnek, ezek megmentésére kellett később igénybe venni a két­éltű járművet, vagy a heli­koptert. összedőlt 137 ház, melyek túlnyomó része vá­lyogból épült. Megrongáló­dott 153,8 kilométer, taná­csi kezelésben levő út és 37 híd. Az árvíz halálos áldozatot is» követelt: Kazincbarcika térségében egy útőr vesz­tette életét. Özdon és Kazincbarcikán vízkorlátozást rendeltek el, Miskolcon a víz minősége okoz zavarokat. Az árvíz, a belvíz és a kisebb vízfolyások megyénk­ben összesen 98 ezer hektár­nyi területet öntöttek el. Szántóterületből 36 600, le­gelőből 44 600, erdőből 8000 hektárnyi került víz alá, a többi egyéb terület. Még né­hány adat: az őszi vetésből 2100, kukoricából 5000. nap­raforgóból 850, cukorrépából 570, burgonyából 120 hektár­nyi terület van víz alatt. Az áradás az állatállományban eddig nem okozott károkat, az elhullás jelentéktelen. Si­került a veszélyeztetett, il­letve víz alá került terüle­tekről kimenteni 1000 szarvasmarhát, 4000 juhot, 5000 baromfit. Az árvíz sújtotta vidékek áruellátásáról szólva a tájé­koztatón elmondották: a putnoki, a szendrői malom leállása miatt, a megrongá­lódott, járhatatlan utak mi­att az ellátásban bizonyos területeken ideiglenesen ki­sebb zökkenők mutatkoztak. Az alapvető élelmiszercik­keket viszont a sok hátrál­tató tényező, nehézség elle­nére is mindenütt biztosítot­ták. A városi tanácsok, a já­rási hivatalok vezetői utasí­tást kaptak az alapvető élel­A FÖLDRŐL nézve, ho­mokzsáksorokkal magasított színelő gátak tetejéről,' a vízbe merült házsorok szélé­ről, ahol még nem merül meg teljesen a gumicsizma, szörnyű, elszomorító látvány az árvíz. A magasból, a he­likopter madártávlatából még félelmetesebb az árvíz­sújtotta táj. A katonai helikopter — amelyben Komáromi István ezredes, helyőrségparancsnok, Schmied László igazgatóhe­lyettes, főmérnök és az ár­védelmi törzs néhány szak­embere indul rövid, árvízi őrjáratra, a repülőtér kis be­tonnégyszögéről — másod­percek alatt a Sajó völgyé­nek valóságos tengere fölé ér. A kis, kerek ablakokon át minden szem a földre, azaz inkább a vízre, az iszapos, zavaros, a kiöntések szélén szivárványszínű olaj foltok­kal tarkított áradatra sze- geződik. Keressük odalenn a? életet, az embert, a gátakon és a gáttal nem is védett, s most mégis védvonallá vált súlyponti helyeken az árvé­dekezőket. Az ember parányi, s a víz hatalmas idefentről, de mégis gyorsan észrevesszük az áradattal szembeszálló, homokzsákokat töltő, cipelő, fóliát erősítő, a vízbe me­rült épületekből életet és ér­miszerek biztosításának < megszervezésére, a boltok ■ készletének feltöltésére, há- j romhetes tartalék előterem- i tésére. Ahonnan az ár visszahú­zódott és a házak nem ron­gálódtak meg, nem váltak i életveszélyessé, oda már j megkezdődött a lakók visz- ! szaköltözése. Tegnapig ösz- szesen 468 ember költözött vissza otthonába. Néhány he­lyen már megkezdődött, a közeli napokban pedig a le­hetőségek szerint más he­lyeken is folytatódik egysé­ges elvek alapján a károk felmérése. Ahol szükséges, ott pénzben gyorssegélyt biztosítanak és élnek a se­gítségnyújtás egyéb lehetősé­geivel is. Az őszi mezőgazdasági munkák jelenlegi helyzetéről szólva a tájékoztatón elmon­dották, hogy a rendkívüli helyzet ellenére is előbbre tartunk a munkában, mint az ország más területein. Át­lagunk jobb, mint az orszá­gos átlag. A betakarítást 80 ezer diák, 300 magyar és 500 szovjet katona segíti. Az LKM és az Edelényl Bányák szabadságra engedi azokat a dolgozókat, akik a földeken tudnak segíteni. Budapestről, a XV. kerület üzemeiből munkások és ipari tanulók jöttek a Hegyaljára a szü­reti munkák meggyorsításá­ra. Száznál több budapesti érkezett és nyolc tehergép­kocsit is hoztak. Az ár elleni védekezés és az őszi munkák elvégzése azonban továbbra is hatal­mas erőfeszítéseket, helytál­lást követel. A pihenés, a megnyugvás ideje még nem érkezett el, továbbra is szükség van az együttes munkára, hogy ezen a hi­hetetlenül kemény őszön eredménnyel tudjuk védeni, biztosítani értékeinket mind a gátakon, mind a földeken. fékeket mentő sok parányi hőst, katonákat, vízügyi dol­gozókat, a falvakból önként, vagy hívásra jött árvédeke­zőket. A látvány félelmetes és elszomorító. A kiürített Csor­ba-telep sok kis házaspár a vízbe rogyott. Miskolc kele­ti iparnegyedében, a vízben álló raktárakból százak men­tik ki az értékeket. A pa­mutfonó udvarán valami gé­peket, berendezéseket cipel­nek a vízből, amelyen meg­pillantjuk helikopterünk el­suhanó árnyékképét is. Katowicéi grafikusak kiállítása A testvérvárosi kapcsola­tok elmélyülésének kétség­telenül egyik jelentős művé­szeti megnyilatkozása a mis­kolci József Attila Klub­könyvtárban tegnap, október 25-én este megnyílt kiállítás, amelyen huszonöt alkotómű­vész lakaival ismerkedhet meg a város tárlatlátogató közönsége. A lengyel grafi­kusok ma e képzőművészeti ág élvonalába tartoznak a vi­lágon, s Katowice jelentős szerepet tölt be a testvéri szocialista ország képzőmű­vészeti életében. Ez a tény önmagában is jelzi, hogy a József Attila Klubkönyvtár­ban bemutatásra kerülő 63 lap jelentős művészeti él­ményt kínál az érdeklődők­nek még akkor is, ha egy- egy alkotót szám szerint ke­vés, általában csak két mun­kája reprezentál. A kiállító művészek döntő többségükben a mai lengyel valóságot igyekszenek meg­ragadni munkájukban. En­nek olyan megnyilvánulásai vannak, mint — a teljes fel­sorolás igénye nélkül — Roman Stapak Füstfelhők és Városi füstfelhők című lapjai, Tornász Jura Táj I. és Táj II. című munkái vagy éppen Kazimierz Kandefer Műszerek és az Irányító központ című alkotásai. De — a lengyel törté­nelmi múltat is idézik az alkotások. Különösen tetszett Ferdynand Szypula, nyilván a Kopernikusz-évforduló je­gyében született két munká­ja, a Kopernikuszi ballada és Az égitestekről. Drámai, balladaian tömör Tadeusz Czober Elmúltak és a Meg­egyezés I. című két lapja is. Szép, részleteiben is líraian lágy Ryszard Osadczy Fészek a kert ciklusból című lapja valamint Jan Nowak két grafikája az Ablak III. és az Ablak V. A lengyel testvérváros mű­vészeinek bemutatkozását Barbara Wiechno, a Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese nyitotta meg. A kiállítást Ja- nina Biala — az egyik kiállító művésznő — rendezte. Az érdeklődők december 31-ig tekinthetik meg. (cs. a.) Felsőzsolcán is vízbe me­rült házak, Alsózsolca szélén, a sajóládi út mentén a sze­gényes cigánytelep vízbe roggyant házacskái és az áradat, a folyó tengere egy­re szélesebb, hatalmasabb. Itt már összeér a Sajó és a Hernád ártengere. Régi, már elfeledett holtágakon, egykori medreken olyan te­rületekre is rátört az áradat, amelyet már száz, vagy még több esztendeje1 rrem borí­tott a Sajó árhulláma. Visszafelé haladva a Her­nád csak sejtett nyomvona­Eseményekrö! röviden GYŐRI IMRE SZOLNOK MEGYÉBEN Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön és pénte­ken látogatást tett Szolnok megyében. A látogatás utolsó csütörtöki eseményeként a Központi Bizottság titkára rész vett a város kommu­nistáinak nagyaktíva-érte- kezletén. Tájékoztatót tartott hazánk időszerű politikai és gazdasági helyzetéről, majd válaszolt az írásban feltett kérdésekre. KOMSZOMOL-PLÉNUM © Pénteken Moszkvában megkezdődött a Komszomol Központi Bizottságának plé­numa. A kibővített ülést Jevgenyij Tjmzselnyikov, a Komszomol Központi Bizott­ságának első titkára nyitot­ta meg. A plénumon határo­zatot hoztak a tagkönyvek cseréjéről. BT-VITA © A Biztonsági Tanács csü­törtöki ülésén folytatódott a vita a világszervezet és a Dél-afrikai Köztársaság kap­csolatairól. i MEGHALT FURCEVA • Pénteken, 64 éves korá­ban szívroham következté­ben elhunyt Jekatyerina Fur- ceva, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió művelődésügyi mi­nisztere. Ián ugyanaz a látvány. A mélyebben fekvő tanyák, fa­luszéli házsorok mindenütt vízben állnak. Fehérre me­szelt focikapuk még kilát­szó felső kapufélfája jelzi, hogy hol van a labdarúgó- pálya, gémeskutak árulkod­nak csak a legelő helyéről, és sok helyen az utak nyom­vonalát is csak a fasor sej­teti. Parányi, kis szigetre fi­gyelünk fel az áradatban: néhány vadnyúl talált rajta menedéket. Kissé odább ha­talmas sirálycsapatot reb­bent fel „óriás madarunk” zúgása. És már a legnagyobb ve­szély óráit túlélt Öcsanálos, a vízzel még körülvett, de az apadás bekövekeztével már megmenekült kis falu felett járunk. Az árvédelmi törzs szak­emberei értékelik a látotta­kat. A félelmetes, szomorú látvány már jót, vigasztalót is mondott számunkra: a védvonalakon így felülről is szemmel látható a lassú apa­dás. Miskolc térségében már nem a folyótól távolabb eső részek felé tör a víz, hanem vissza, a meder irányába igyekszik lassan a sok millió köbméternyi szennyes ára­dat. ES AMI a legfontosabb: odalenn a védvonalakon a sok „parányi ember”, kiska- tona úgy dolgozik, tiogy a köröző helikopterre is alig vet egy-egy pillantást. (p. s.) (Folytatás az 1. oldalról) ninvárost is, ott volt dr. Ko­vács Miklós, a Leninvárosi Pártbizottság első titkára, Huszár Andor, a TVK igaz­gatója, Csősz Gábor, az pze- mi pártbizottság titkára és többen mások. Röviddel 11 óra előtt ér­kezett a magyar határra a szovjet delegáció, melyet L. A. Kosztandov, a Szovjetunió vegyipari minisztere vezetett. A magyar—szovjet határon rendezett ünnepségen dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszter köszöntötte L. A. Kosztandovot és a küldöttség tagjait: V. Sz. Szmirnovot, az SZKP Központi Bizottsá­ga vegyipari osztályának he­lyettes vezetőjét, J. Ilnyickijt, az SZKP Kárpátontúli te­rületi Bizottságának első tit­kárát, továbbá a kalusi ko­hászati és ‘ vegyikombinát párt-, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetői. Az ünnepi esemény alkal­mából elsőként dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter mondott beszédet. — Szeptember 15-én múlt négy éve annak, hogy aláír­tuk a magyar—szovjet ole­finkémiai egyezményt, most pedig e fontos megállapodás végrehajtásának egy igen je­lentős eseményénél lehetünk jelen — mondotta bevezető­jében a miniszter. — Mindannyiunk előtt Is­meretes — folytatta a továb­biakban —, hogy hosszú tá­vú fejlesztésünk egyik fon­tos láncszeme és egyben kez­dő lépése az országaink kö­zötti műanyag- és szintetikus szálgyártás fejlesztését szol­gáló olefinkémiai együttmű­ködés megvalósítása. Ennek keretében korszerű technoló­giával rendelkező és gazda­ságos méretű petrolkémiai gyárat — olefinüzemet léte­sítünk Lenin Városban. — Az egyezmény értelmé­ben a TVK-ban előállított olefinek felét a Szovjetunió­nak adjuk át és ellentétel­ként a szovjet ipartól külön­féle műanyag és szintetikus szál alapanyagokat vásáro­lunk. Az egyezmény végre­hajtása más vonatkozásban iö jól szolgálja együttműkö­désünk bővítését. Az olefin­mű nyersanyagát, a vegyipa­ri benzint a magyar kőolaj­feldolgozó ipar a Szovjet­unióból, a Barátság-vezeté­ken érkező nyersolajból ál­lítja elő. Az olefinegyezméhy fontos lépés a szocialista or­szágok közötti integrációs tö­rekvések megvalósításában, melynek célkitűzése teljes mértékben megfelel a KGST komplexprogramban lefekte­tett irányelveknek. A meg­valósításhoz szükséges beru­házások nagyságára jellem­ző, hogy a Kalusban és Le- ninvárosban létesülő üzemek építésének együttes összege mintegy félmilliárd rubelre, illetve húszmilliárd forintra tehető. Az integráción belül új típusú kapcsolatok is lét­rejönnek a két ország vegy­ipari kombinátja között. Ezt a kapcsolatot a Kalust és Le- ninvárost összekötő 336 kilo­méter hosszú etilén csőveze­ték is bizonyítja. — A két ország munká­sainak köszönhető, hogy a csővezeték mindkét szakasza elkészült és ezzel megvalósul a két vegyi üzem közötti közvetlen összeköttetés. A két vezeték összehegesztése nem­csak annak a kapcsolatnak a jelképe, amelyet a Tiszai Vegyikombinát technológiai együttműködése jelent, ha­nem jelképe - a népeink kö­zötti együttműködésnek és barátságnak is. Ezt követően L. A. Kosz­tandov, a Szovjetunió vegy­ipari minisztere köszöntötte az ünnepi esemény részve­vőit. — Amikor Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára a magyar párt- és kormányküldöttség élén leg­utóbb a Szovjetunióban járt, Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára mél­tatta a magyar—szovjet ole- íinegyezmény megvalósításét, a KGST-n belüli integráció fontosságát a két ország né­pei számára — mondotta a szovjet vegyipari miniszter. L. A. Kosztandov a továb­biakban arról beszélt, hogy a leninvárosi és a kalusi vegyi üzem, valamint a Le- ninvárost Kalussal összekötő etilénvezeték megépítésével létrejönnek a feltételek a szintetikus alapanyagok gyártásának fokozására. El­mondta, hogy a leninvárosi * olefinműből kapott etilén éfi propilén ellenértékeként a Szovjetunió nagy mennyisé­gű műanyagipari alapanya­gokat szállít majd Magyar- országnak. A jövő évtől kezdve például annyi mű­szál alapanyagot, mindenek­előtt akrinitrilt kapunk a Szovjetuniótól, hogy belőle a magyar ipar 20 millió darab pulóvert tud gyártani. A ma­gyar—szovjet kooperáció eredményeképpen az egy fő­re jutó műszál-felhasználás 6 kilogrammal nő hazánk­ban. A szovjet vegyipari mi­niszter a Szovjetunió kormá­nya nevében elismerését és köszönetét fejezte ki a nagy mű létrehozásán fáradozó munkásoknak, műszakiaknak eddig végzett áldozatos mun­kájukért. Megköszönte azt a segítséget is, amelyet az Uk­rán Kommunista Párt, a Kárpátontúli területi Pártbi­zottság és a Borsod megyei Pártbizottság adott a ma­gyar—szovjet olefinegyez­mény keretében felépülő vegyipari létesítmények meg­valósításához. Dr. Szekér Gyula és L. A. Kosztandov beszéde után a magyar és a szovjet szakem­berek összehegesztették a két vezetékszakaszt. A mai napon a szovjet vegyipari miniszter a Tiszai Vegyikombinátba látogat, ahol dr. Szekér Gyula ne­hézipari miniszter és dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára kí­séretében megtekinti az év végére felépülő olefinművet és baráti eszmecserét folytat vendéglátóival. L. L. Kielégíti IB Beregdarócon Helikopteres árvízi őrjáraton

Next

/
Thumbnails
Contents