Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. október 24., csütörtök Fiimjegyzet Beszélni is engedd... BeethovenEgy kocka a filmből Máriássy Jvdit korábban több nagy sikerű film forgatókönyvét írta. Most hosz- szabb szünet után került ismét filmre írása. Forgató- könyvéből Luttor Mara rendezte a Jelbeszédet, s ezzel új rendező mutatkozott be. Ugyanis Luttor eddig más munkakörben vett részt a filmek készítésében, ez az első önálló rendezése. A film operatőrje Kende János, aki két hete a Szarvassá vált fiúk fényképezésével kápráztatott el. Az alkotói hármas megismerése nem szükségtelen az új magyar film ismertetésénél, méltatásánál, mert magán viseli a forgatókönyvíró újságíróriporteri világlátását, közéleti gondolkodását, mindenről informálni, véleményt mondani akarását, a kitűnő operatőrnek a zárt terekben történő filmezésben való, a nagy szabadtéri felvételekhez viszonyított másfajta munkásságát, s nem utolsósorban az elsőfilmes rendező epikus aprólékosságát, semmit elhagyni nem akarását. A film központi alakja egy fiatal, tizennyolc éves segédmunkás, aki egy fusimunka közben a kezén megsérül. A vizsgálatok során kitűnik, hogy elváltozások vannak a lábán, kórházba kerül kivizsgálásra. A tanulatlan, mesterkélten nyegle falusi segédmunkás gyerek neliezen érti kényszerű környezetét, nem érti a kórház betegeinek és orvosainak, ápolóinak, „jelbeszédét”, s mikor kitjűnik, hogy amputálni kell a lábát, megszökik, de már otthoni környezetében sem találja fel magát. Egy halálos beteg kislány iránta érzett vonzalma, a kezelő orvosnő iránt támadt kamaszos szerelme, nemkülönben a kórházon belül egy sajátos megközelítésű társadalom-megismerés, a kislány halála, s egy sor egyéb élmény teljesen megváltoztatja a fiút, rányitja szemét sok mindenre, s műlábbal ugyan, de teljesebb emberként tér vissza az élétbe. A vázlatos történeti ismertetésből is kitűnik, hogy a film nem mentes a tantörténeti színektől, tendenciáktól. Rendkívüli részletességgel mutatja be a környezetet, nem ritkán felesleges színfoltokkal is gazdagítja i azt — például a süket veterán jelenetei, vagy az öreget meglátogató üzemi de- putáció epizódja —, túlságosan elapróz mindent. A kórházi élet, az orvos és ápolt kapcsolata, a falusi segédmunkási környezet elmaradottságának érzékeltetése, a I legkülönbözőbb betegtípusok! bemutatása, mind-mind a [ film epikus jellegét erősifik, s kevés betekintést en-1 gednek a primer történet ' mögé, kevés segítséget adnak a magvasabb mondandó érzékeléséhez. Akik a jól lekerekített és lezárt történeteket szeretik, akik a mai élet valóságát didaktikus megjelenítésben szeretik viszontlátni, s utána a csaknem könnyes elégedettség érzésével távozni a mozikból, bizonyára igen nagy tetszéssel fogadják majd a Jelbeszédet. A fiú főszerepét Nyiry András fiatal amatőr játssza, az orvosnő szerepére Jana Brej- chovát hívták meg Prágából, a halálos beteg kislányt Jani Ildikó alakítja. Rajtuk kívül kisebb-nagyobb szerepekben még vagy félszáz színész jelenik meg a vásznon. Benedek Miklós Szép Maszk Bprnard Paul korábbi filmjét, az Idő a magánéletre-! „folytatja” most bemutatásra kerülő új, francia— olasz koprodukcióban készüli alkotásával, a Szép Maszk-kai. Szép Maszk — egy olasz vendégmunkás — és a kisváros szövőgyárában dolgozó francia munkásnő, Pierette szerelmének története mellett azonban a rendezőnek arx-a is volt ereje, hogy képet alkosson a mai franciaországi életről, arról az egységbe tömörülő munkásosztályról. amely megpróbálja megvédeni érdekeit. S ez emberéletet is kj- van. A film elején a felirat előrebocsátja: a történet kitalált, a hasonlóságok véletlenek. Az alapul szolgáLó. azonos című Poger Vaillard regényt a mába „helyezték át” a rendezők. Napjainkba, amikor „jövedelmezőségi szempontok miatt” bezárt gyárakból sok helyen kerültek utcára emberek. A rendezőnek — az itt-ott fellelhető vontatottság ellenére is — sikerült markánsan felrajzolni a társadalmi hátteret a szerelmi történethez. S ebben nagy szerepe van a Pierette-t alakító Dominigue Labourier-nek, illetve a Szép Maszkot megformáló Luigi Dibertinek. Nemcsak a magyar jeladata Egyik pedagógus ismerősöm panaszolta a múltkoriban —, de a legkülönbözőbb beszélgetéseken is szóba kerül mostanában —, hogy tanítványai igencsak szegényes beszédkészséggel rendelkeznek. Az egyik, egyébként igen jól tanuló, tehetséges tanítványának azért kényszerült sokkal rosszabb jegyet adni a feleletére, mint amilyent megérdemelhetett volna, mert szinte tőmondatokban, állítmányismétlésekkel adta elő mondandóját. A járás-kelést kifejező igék közül szinte csak a menni igét használják a gyerekek — panaszolta — pedig az ember mozgásának kifejezését igazán sokszínűén, változatosan lehet megfogalmazni a magyar nyelvben. * Az anyanyelv használatának eiszürkülésére számtalan példát hozhatnak föl. Nyelvészek feladata talán elsősorban, hogy ennek okait kutassák. De az anyanyelv szépségének megőrzése, a nyelvművelés általánossá tétele már nemcsak a hivatásos nyelvművelők feladata. Valamennyiünk szép kötelessége. A családé csakúgy, mint — és itt kell elkezdeni — az óvodáké, az iskoláké. Az a kisgyerek, aki sorra tanul újabb és újabb versikéket, énekeket, szinte észrevétlenül építi be mindennapi szókincsébe az azokban használt kifejezéseket, szavakat is. S az iskolában? Mindenekelőtt, talán arra van a legnagyobb szükség, hogy ne csak a magyar szakos tanárok kötelessége legyen a nyelvi kultúra ápolása, hanem a más szakos pedagógusoké is. Elborzasztó —, de sajnos előfordul —, ha mondjuk egy fizika vagy biológia szakos tanár helyesírási hibákat vét a táblán. Vagy mondjuk egy mérnök-tanár véti el a helyesírási szabályokat a gyerekek előtt. Pedig — ismervén például a középiskolás tanulók gyenge helyesírási készségét —, aki az általános iskolában és a középiskolában nem tanulta meg a magyar helyesírás szabályait, az ugye később, felsőbb szintű tanulmányai során aligha fordít épp erre gondot. Nem véletlen, hogy a kötelező magyar irodalom és nyelv érettségi vizsgán alaposan megszigorították a helyesírási követelményeket. * Mindez — legalábbis véleményünk szerint — kapcsolatban van tanulók, a fiatalok gyenge beszédkészségével. Félreértés ne essék, nem azt mondjuk, hogy nem tudnak beszélni —, hanem azt, hogy szürkén, csúnyán beszélnek. S nemcsak úgy csúnyán, hogy drasztikus, fület sértő kifejezéseket használnak. Ügy is, hogy használt, Egyeztetik a terveket Szerdán a Kulturális Minisztériumban megbeszélést tartottak a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége és a minisztérium vezetői. A Kulturális IVJinisztérium megalakulása is indokolta, hogy a minisztérium és a szak- szervezet új megállapodásban rögzítse a további együttműködés főbb elveit és gyakorlatát. Dr. Orbán László miniszter és Vass Imre főtitkár tájékoztatást adott az MSZMP KB 1974. évi márciusi határozatainak (a munkásosztály helyzete és a közművelődés feladatai) végrehajtása érdekében eddig végzett munkáról és a további tervekről, tennivalókról. A határozatok eredményes megvalósításában a minisztériumnak és a szakszervezetnek számos közös feladata van. Egyeztették a terveket a szocialista brigádok művelődésével kapcsolatos akciókról. A VOLÁN 3. sz. Vállalat miskolci személyforgalmi üzeme kellő számú jelentkező esetén kaiauzi tanfolyamat indít 1974. november hó 1-cl FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: — betöltött 18 éves életkor, — legalább 8 általános iskolai végzettség, — az utóbbi két évben kettőnél több munkahely nem lehet, — büntetlen előélet. .Jelentkezhetnek nyugdíjasok is! A tanfolyam idejére (kb. 3 hét) a ksz szerinti besorolást biztosítunk. JELENTKEZÉS HELYE: Miskolc, József Attila u. 70. sz., fszt. 13. szoba. (Bejárat a Tüzér utca felől!) szakosok aktív szókészletük minimálisra zsugorodott össze, az árnyalatok kifejezésére nincs szavuk. Pedagógus ismerősömmel azt is megpróbáltuk kutatni, miben lehet az ok. S bár kétségtelen, hogy a kiváltó okok sokfélék, minden bizonnyal a tanulók beszédkultúrájának elsekélyesítésében az is közrejátszik, hogy keveset beszélhetnek az órákon. Szinte általánossá vált ugyanis az iskolákban az úgynevezett frontális feleltetési módszer, amikor egy kérdésre szinte egy szóban vagy egyetlen mondatban meg lehet, s meg kell adni a feleletet. Igaz, így szinte az egész osztályt meg lehet mozgatni — a nagy osztálylétszámok miatt szükséges is —, viszont ritkán adódik arra mód, hogy teljes, egész feleletet adhasson a gyerek. S ezt a kerek feleletet nem pótolja az írásbeli munka sem. * szonátaest a színházban Kovács Dénes hegedű-, és Bacher Mihály zongoraművész szonátaestje volt október 21-én a Miskolci Nem- I zeti Színházban. Műsoron három Beethoven-mű szerepelt, az a-moll (op. 23), a Kreutzer A-dúr (op. 47), és a G-dúr (op. 96) szonáta. Vonzó volt a program, s a két művész neve és munkássága sem ismeretlen a miskolci koncertlátogató közönség előtt. Az eső, a rossz idő ellenére is nagyon sokan — kamarakoncerteken szokatlan — jöttek el: telt ház volt. Az a bizonyos várakozással teli csend a Kreutzer- szonáta második tételére lett igazán elmélyült, a szép, a művészi élmény befogadására táruló. Volt mit befogadni. Az elmélyült, összeforrott muzsikálás művészetet szülő perceit raktározhattuk el, s tudhatjuk immár magunkénak. Beethoven nem csupán minden idők egyik legnagyobb zeneköltője volt, hanem korának egyik elismert virtuóz zongoraművésze, de sokat játszott hegedűn is. A Ez kétségtelenül az egyik jelentős ok. De mindenképpen megfontolandó, hogy oktatásügyünkben — az iskolai élet egészében — még nagyobb teret adjunk, s ha szükséges, további szigorításokat is léptessünk életbe — a magyar nyelvnek, az irodalomnak. Az olvasásnak, és a beszéltetésnek ... (Csutora») Csoóri Sándor: Utazás félálomban Tűnődések, vallomások — keserű es kevésbé szorító életérzések; kudarcok és a rátalálás örömet kaptak helyet a kötetben. Csoóri három ciklusra osztotta könyvbe gyűjtött kisprózáit. A Naphiány — lélektükör. De vehetjük hátratekintésnek is, a megélt esztendők éles szemmel készített pillanatfelvételeinek. Élni az idő közepén — hirdeti a második passzus címe. Hózsa Sándorról, a népi műveltség örök értékeiről, Szervátiusz Tibor Dózsa-szobráról, Tompa Lásziő áticnyegítő művészetéről, az ar.yanyelvről vallanak a prózába, néha rímbe szedett sorok. A cselekvő, a diadalmas tehetségű embert Idézik a műveltető élet mozaikjai. Csoóri nyílt indulattal, világos szerkezetű írásokban adja át az olvasónak vitára vagy egyetértésre serkentő, mindenképpen érdekes és élvezetes, változatosan fogalmazott gondolatait. (Magvető Kiadó.) hétfőn este hallott három mű a két hangszer szinte valamennyi lehetőségét, szépségét felvonultatja —, s mindezeket most két kitűnő művész tolmácsolásában hallottuk. Beethoven 1800. április 2- án tartotta első nagyszabású önálló szerzői koncertjét. Ekkor mutatta be az I. szimfóniát is. S még ebben az évben keletkezett a hétfői hangverseny bevezetéseként hallott a-moll szonáta. A mű előadása kisebb pontatlanságoktól ugyan nem volt mentes, de egészében véve egy szép, szenvedélyes keretjátékkal zárt beethoveni gondolat valósult meg benne. A Kreutzer-szonátát — ez volt az est talán zeneileg legpom- pásabban megoldott része — Beethoven Rodolphe Kreut- zernek, a klasszikus francia hegedűművészet egyik legnagyobb képviselőjének ajánlotta. Innen a szonáta mellékneve. R. Kreutzer a párizsi Nagyopera hangversenymestere volt. (1766—1831.) A mű maga 1803-ban íródott. Ez volt a nagy mester kilencedik hegedűszonátája. A tizedik és egyben utolsó műve ebben a műfajban a G- dúr, melyet Pierre Rode, a német származású francia hegedűművész és zeneszerző számára komponált i 812-ben. Ez a G-dúr szonáta volt a hétfő esti emlékezetes koncert befejezése is. Az ünneplő tapsokat a két művész a szonáta egyik íészletének megismétlésével köszönte meg. Varsányi Zsuzsa Ne tévessze cl a helyét, más a papír, más a szemét! A PÉNZT AD a papírhulladékért (cs. a.) J
