Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
1974. október 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nem sokat változott kerékpárüzemben Szerdán a MÉM-ben dr. Soós Gábor államtitkár elnökletével ülést tartott a mezőgazdasági munkák szervezésére létrehozott országos operatív bizottság, amely megállapította: az elmúlt 7— 8 napban lényegében nem sokat változott a korábbi helyzet, az esőzések rendszeresek voltak, emiatt a mező- gazdasági termelők megközelítően sem tudták elvégezni azt a munkát, amire szükség lenne. Mindent egybevetve azonban a körülményekhez képest előbbre jutottak a betakarítással, megfelelően kihasználták azt a két, két és fél napot, ami rendelkezésükre állt az eső-szünetekben. Gondot okozott, hogy a talaj nedvességtartalma csaknem telítődött, vízfoltok, belvizek alakultak ki, s a talaj túlságosan „beázott” ahhoz, hogy munkára küldhessék a gazdaságok rendelkezésére álló nagy teljesítményű betakarító gépeket. Sokfelé kézi munkaerőt alkalmaztak; nagyon jól jött az a segítség, amit a katonák, diákok és ipari munkások adtak a gazdaságoknak. A DIGÉP kcrékpárüzcmében Tóth József esztergán munkálja meg a vasúti kerékpárok tengelyét. Totó: Szabados György Jegyzetek a mezcgazdsságból Egy tanácskozás margójára M egyénk 150 mezőgazda- sági szakembere, termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezetője vett részt a napokban azon a műtrágyázási tanácskozáson, amelyen országos szaktekintélyek szóltak a műtrágyázás „miért-jéről” és „hogyanjáról”; az egyik legilletékesebb, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatója mondta ki: Borsod megye, amely — különböző okok miatt — országosan az utolsó helyen áll a műtrágya-felhasználásban, fokozottabb mértékben fog segítséget kapni e súlyos elmaradás behozásához. A tanácskozás résztvevői lelkes örömmel üdvözölték ezt az ígéretet, ami azt jelenti, hogy megszűnik az úgynevezett báziselméleten alapuló elosztási szint. Mert országosan kevés a műtrágya, azaz a rohamosan növekvő igényeknél sajnos még kevesebb áll rendelkezésre. És megyénk, amely a régebbi években, sok mostoha adottságú gazdasága miatt annak idején aránylag nagyon kevés műtrágyát vásárolt, azóta is sínyli a „bá- ziselmóletet”. Mert hiszen, ha a legtöbb műtrágyát felhasználó Fejér megye és mi is, mondjuk évi 10—10 százalékkal jutottunk több műtrágyához, ez az ő esetükben most évi 27,2 kiló, Borsodban viszont csak évi 10,4 kiló hatóanyagtöbbletet jelent. Ilyen körülmények között sosem tudtunk volna előbbre lépni erről a termésátlagaink növekedését fenyegető, a műtrágyázásban „elfoglalt” utolsó helyünkről. Országos hírű tudósok, kutatók mondták ki a tanácskozáson, hogy milyen veszéllyel járna, ha ezen a téren lemaradásunk továbbra is növekedne. Mert a műtrágyázás ma már nem a talajerő fenntartásának, hanem a termékenység növelésének, a többlermclésnek egyik legfontosabb kérdése. A mező- gazdasági termelés mai szintjén, napjaink módszereinél a talaj termékenység növelése csak műtrágyával, elegendő mennyiségű műtrágyával oldható meg. Az adottságok, s a szemlélet megváltozásával a lehetőség és a szándék is megvan ehhez megyénk szinte minden mezőgazdasági üzemében, s reméljük, hogy a lemaradás behozásához valóban lesz elegendő műtrágya is! Meines keni a jobbal R z Észak-borsodi Tsz Területi Szövetséghez tartozó gazdaságokban, az ózdi és az edelényi járás területén, a sajópüspöki Sajó- völgye Tsz-ben érték el kalászosokból az idén a legmagasabb termésátlagokat. Búzából hektáronként 45,1 mázsás, tavaszi árpából 40,8 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az őket követő másik két legmagasabb termésátlagokat » elérő gazdaságban a búza 39,3 és 38,3, a tavaszi árpa 35,1 és 30,3 mázsás átlagtermést fizetett. A különbség tehát tetemes. Akadnak, akik legyintve, azzal „magyarázzák” ezt az eredményt, hogy „könnyű nekik, kis területen termesztik a két kalászosféleséget”. Ribárszki Pál, a Sajóvöl- gye Tsz elnöke csendesen mosolyogva egy kis füzetet vesz elő, s annak, aki kíváncsi rá, részletesen, számokkal alátámasztva elmagyarázza, hogyan sikerült ilyen magas termésátlagokat elérniük. A legnagyobb „titkuk” a fajtaváltás volt, amit helyi fajtakísérletek, több évi türelmes „keresgélés” előzött meg. 1973-ban árpából például még csak 23,2 mázsás átlagtermést sikerült elérniük. De „megtalálták” a helyi adottságoknak legjobban megfelelő „Elginát” és egy másik NDK-beli, valamint két csehszlovákiai tavasziárpa-fnjtát, amelyek az idén 40,8 mázsás termésátlagot eredményeztek. És volt már a 60 hektárnyi árpából olyan táblájuk is, ahol 55 mázsa felett fizetett az új fajta. Búzánál is az elpző évek kísérletei, s az idei fajtaváltás, a legjobb vetőmag megtalálása hozta a sikert. És remélik, hogy jövőre túlszárnyalják az idei 45,1 mázsás „északi rekordot”, hiszen idei fajtakísérleteikben a Kavkáz búza 60 mázsa felett fizetett hektáronként, s a Rannája is megközelítette az 50 mázsát. Igazat adok az elnöknek: a 160 hektárnyi búza- és 60 hektárnyi árpa-vetésterület esetén is érdemes keresni a jobbat, s megtalálni a legjobbat. (P. s.) Jól sikerült fajtakísérletek A termésátlagok növelésében egyre nagyobb szerepe van a megfelelő fajtakiválasztásnak. Hiszen egy-egy adott területen nem minden fajta fizet egyformán. Mint Molnár Géza, az Észak-borsodi TESZÖV fejlesztési munkatársa elmondta, az elmúlt években, különösen a sajópüspöki termelőszövetkezetben foglalkoztak sokat a megfelelő fajtakiválasztással. A sajópüspöki szövetkezet a vetésforgók érdekében a burgonya után tavaszi árpát alkalmazott. A magyar fajták éveken át csak mintegy 30,9 mázsás átlaggal fizettek, s ezért külföldi árpafajtákkal folytatták tovább a kísérleteket. A fajtakísérletek alapján különösen az NDK-ból származó TRUMF, ELGINA fajták fizettek jól. Az előbbi 42, az utóbbi 55,1 mázsás átlagot adott. De igen jó termést hozott a csehszlovákiai Favorit is. A fajtakísérletek alapján kiválasztott egyedek- ből vetett árpatáblákon a szövetkezet ez évben igen jó termésátlagokat takarított be, s ezzel a megyében első helyre került, mintegy ötmázsás átlaggal előzte meg a második helyezett putnoki szövetkezetét. Kevesebb papír, kevesebb pecsét — Igazolást kérek ahhoz, hogy a feleségem kapja meg a családi pótlékot. — Ezt ön kéri ? És miért itt, a kerületi tanács hivatalában? — Azért kérem, mert úgyis az asszony kezeli a pénzt, legyen nála együtt mindjárt. Különben egy vállalatnál dolgozunk, s olt mondták, hogy akkor fizetik az asz- szonynak, ha igazolást viszünk a tanácstól. — Most mit igazoljak én önnek? — kérdi a hivatali osztályvezető. — Azt igazoljam, hogy ön részeges, megbízhatatlan, elissza a ... — Isten ments! Az nem igaz. — Ez az, látja. Nincs mire igazolást adnom. Különösen egyszerű ez a dolog, ha egy vállalatnál dolgoznak. Odamennek az illetékeshez, maga lemond a családi pótlékról, az asszony meg felveszi. Nem kell ehhez semmilyen tanúiéi igazolás. * Nem is kell, sem az ilyen esethez, sem sok máshoz, amivel még mindig a tanácshoz küldözgetik a vállalatok, s más szervek is az embereket. Pedig jelentősen egyszerűsítették az ügyintézést, országosan csökkentették a hivatalosan kérhető igazolások számát. Most már az a helyes gyakorlat, hogy nem kell külön igazolás ahhoz, amit a személyi igazolvány hiteltérdemlően bizonyít. A Miskolci városi Tanács III. kerületi Hivatalában beszédesen igazolják a számok az örvendetes változást. Míg 1973 első felében 2150 tanácsi igazolást adtak ki, az év második felében ez a szám 523-ra csökkent. Ez év első felében is csupán 643 igazolást kértek a kerületben. Ezek szerint több mint ezer esetben feleslegesen járkáltak az emberek, felesleges munkát okoztak egymásnak, mert amint a későbbiek igazolták, akadálytalanul mentek a dolgok bizonyos tanácsi igazolások nélkül is. Érdekes, hogy egyes emberek megszerették, megszokták, hogy csak — a sokszor sablonosán kiállított — papírnak higgyenek. Magukat akarják fedezni? Vagy valamilyen hatalmi mániát élnek ki akkor, amikor ridegen A rendkívüli időjárás miatt kialakult helyzet újból próbára teszi társadalmunk áldozat- vállalását. Az esőzés, az ár- és belvízzel elborított termőföldek, a kint levő gyümölcs, szőlő, cukorrépa gyors és minél kisebb veszteséggel való betakarítása már nemcsak a mezőgazdasági dolgozók gondja. Mint annyiszor az elemi csapások idején, ismét megmozdult, segítő kezét nyújtotta cs nyújtja napjainkban is a társadalom. Ipari üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói keresik fel a régi ismerősöket, a patronált tsz-eket, vagy állítanak be ismeretlenül is egy-egy helyre, ahol a legjobban szorít a gond és dacolva esővel, sárral, kellemetlen őszi idővel: ássák a répát, szedik az almát, a szőlőt. Pihenő napjukat áldozva fel, erejüket nem kímélve. Talán soha ennyien és ilyen izgalommal nem hallgatták még reggelente a rádió időjárás-jelentését, aggódva a földekért, az ár szorongatta gátakért, mindannyiunk, az ország kenyerének féltése miatt is — az emberek miatt is, akik a gátakon, a földeken hősi küzdelemben helytállnak. Alig, hogy elhangzott a segélykérő szó, tízezrek mozdultak meg: diákok, egyetemisták, katonák, felnőttek. Nem kell telefonálgatni, szervezni — jönnek, ajánlkoznak az emberek maguktól is. Miközben ezt a jegyzetet írjuk, cseng a szerkesztőségben a telefon: a selyemréti Pikoló és az Ady hídi Fórum cukrászda vezetői érdeklődnek, hol, kinél kell jelentkezni: mennek, szívesen vállalnak bármilyen munkát, amivel most segíthetnek. Valaki talán ösztönözte őket erre? Nem! — tiltakoznak — magunktól határoztunk így, érezzük, hogy segítenünk kell és megyünk is, mondják meg, hová: ássuk a répát, szedjük a krumplit, törjük a kukoricát, amit kell. Most nincs „szimpatikus” és „nemszeretem” munka. A segítséget megajánlok nem válogatnak, a? át- [ ázott ruhák miatt nem zú- ' golódnak. Ha kell, ásót, i kapát ragadnak, elvezetik j a belvizet, szedik a sárból [ a krumplit; írógéphez, töl- • tötollhoz, felszolgáló tálcá- i hoz finomult kezek kér- ! gesednek meg. Nem baj, j majd ha elmúlik a veszély, J majd ha biztonságban tud- i juk a termést, elmegyünk i a manikűröshöz is... A munka e mostani sza- j kaszában mindennap új és ■ új hőstettek születnek. A [ gátakról, a földekről kö- i zölt fényképek, híradások ] a helytállást, az emberi i akarat és összefogás diada- 1 lát örökítik meg. A be- , gyűjtött termés, a meg- ■ mentett érték tonnákban ] és milliókban kifejezhető, t De kifejezhetetlen az az [ erkölcsi é ék, amely most, i e kritikus időben a leg- | magasabb csúcsokig emel- i kedik: a társadalom össze- [ fogása, ereje, amikor a kö- i zös gondokon, az ország j gondján kell segíteni. E i példamutató, de nem pél- 1 da nélküli összefogás tu- ! dalában joggal bízunk: úr- ■ rá leszünk a gondokon, ] megfékezzük a folyókat, i begyújtjük a termést, el- [ vetjük a magot, mert a i munka, az élet nem állhat 1 meg. S miközben ezrek és | tízezrek dolgoznak a föl- i deken és a folyók gátjain. ] helytállnak a termelő üze- t mekben maradottak, pótol- 1 va a földeken levők mun- , káját is. Megfeszített erő- 1 vei dolgoznak a közieke- [ dés, a vasút dolgozói és a i bányász, a kohász is azzal j a gondolattal indul mun- , kába, hogy többet adjon | magából, most, mert bizonyos értelemben rendkívü- ■ li időket élünk, jobban oda \ figyeljen arra, amit csinál, t i M indenütt, amerre járunk, amerre nézünk, \ nehéz munka folyik, , értékeket, megtermelt javakat mentenek, a jövő évi kenyérnek valót vetik, s ahová segítség kell, egy helyett ketten ugranak. Helytállunk! Onodvári Miklós közlik: tessék igazolást hozni! Vagyis, mondhat maga, de még a személyigazolványa is amit akar. Papír kell, méghozzá pecséttel! * Az utóbbi időben a lakóbizottsági elnökök mentesültek attól a feladattól, hogy igazolásokat adjanak ki. Ennek igen nagy haszna, hogy mód nyílt a bürokrácia visz- szaszorítására. Mert azt köny- nyen belátja bárki, hogy a lakóbizottság elnöke nem szállhatott szembe a hivatalokkal, mondván, hogy erre vagy arra már nem kell igazolás. Egyszerűbb volt kiadni. A tanácson jöttek rá például legutóbb arra is, hogy egyfajta igazolást feleslegesen követel már régen az SZTK. Utánanéztek a dolognak, s kitűnt, hogy régi nyomtatványokat használtak, amelynek nyomán kényelmes ügyintézők idejétmúlton is követelték az igazolást. Elég hosszú időbe telt. amíg az iskolák is leszoktak a feleslegessé vált tanácsi igazolások megköveteléséről. A TIGAZ azonban a kedvezményes gázpalack beszerzéséhez még mindig ragaszkodik a tanácsi igazoláshoz. Sok vitájuk van a tanácsi hivataloknak a Miskolci Közlekedési Vállalattal is, akik saját dolgozóik hozzátartozóinak juttatott kedvezményes utazási lehetőségekhez kérik a tanácsi igazolást. Évekkel ezelőtt összeült valamennyi minisztérium képviselője, s akkor elhatározták, hogy 51 féle igazolásra lehet szükség, ennek csaknem a fele olyan, amely különleges, nem a mindennap’ gyakorlati életben van rá szükség. Ennek a döntésnek mindenki örült. Hittük volna-c. hogy lesznek olyan hivatalnokok, akik nem szívesen veszik a munka, az ügyintézés egyszerűsítését, s továbbra is igyekeznek fenntartani a nehézkesei, a bonyolultat 7 * Az újra is rá kell szoktatni az embereket. Lehet, hogy ennek csak az az oka, hogy az ügyintézők egy része nem tart lépést az élettel. Ezé. fordul elő. hogy még minői- háborgatják esetenként a lakóbizottsági elnököket azzal, hogy igazolást adjanak, mert kéri a vállalat. Nem tudják, hogy régen nincs ilyes hatásköre a lakóbizot: sági elnököknek, s jó hogy nincs. Jó az ő nyugalmuk jó a bürokrácia hatásosabb visszaszorítása érdekében. A. 1.
