Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

1974. október 19., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Kifenc hónap mértege

a vállalásokat

Nagyszerű munkasikerek születtek az eltelt háromnegyed év során a MEZŐGÉP Vállalat mezőkövesdi gyáregységében. Erről tanúskodnak az üzem munkájáról készült jelentések, kimutatások is, amelyeket a napokban tettek közzé a gyáregységben. Bíró József gyáregységvezető messzemenően elégedett az első kilenc hónap eredményével, amelyről a következőket mondta:

10 millió forintos vállalás

— Amikor az 1974-es esztendő elkezdődött, a vállalat- vezetés 70 millió forintban határozta meg az üzem évi tervét. Időközben gyáregységünk dolgozói is teljes erővel bekapcsolódtak a kongresszusi munkaversenybe. A szocialista brigádok vállalásai alapján lehetőség nyílt arra, hogy tízmillió forinttal megemeljük az eredeti termelési előirányzatot. Mint az később kiderült, helyesen jártunk el, hiszen az első kilenc hónapban, az eredeti tervhez képest, időarányosan mintegy tízmillió forinttal többet termeltünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségünknek eddig eleget tettünk. S minden remény megvan rá, hogy a hátralevő időben — vagyis a negyedik negyedévben — a még hiányzó mintegy 17 millió forint is meglesz. Sőt, elképzelésünk szerint a kongresszusi vállalást is túl lehet szárnyalni.

— A kollektíva munkája jól lemérhető az eredmény- terv alakulásában is — jegyeztük meg.

— Nem ájlunk rosszul — folytatta a gyáregységvezető. — Eredetileg 16 millió 800 ezer forintot irányoztunk elő erre az évre. Ezt később, a kongresszusi vállalásunknak megfelelően 18 millió 200 ezer forintra módosítottuk. Most arról számolhatok be, hogy a gyáregység első háromnegyedévi eredménye meghaladja a 16 és fél millió forintot. Mindezt úgy értük el, hogy közben nem emelkedett a létszám. Eddigi termelési, gazdasági sikereink a munkások és a műszakiak áldozatos munkájának, a hatékonyság, a munkatermelékenység állandó növekedésének köszönhetők. Ugyanakkor, közrejátszott ebben a gazdasági és a politikai munka egysége is. mely a vezetés minden szintjén egyre inkább érezteti kedvező hatását.

Nőtt a dolgozók munkakedve

Reiter László, a gyáregység szb-titkára a dolgozók helytállását dicséri.

— Tizenhárom szocialista címért versenyző brigád dolgozik üzemeinkben. Tagjainak száma eléri a háromszázat. Többségük fizikai munkás. Elsősorban az ő érdemük, hogy a kongresszusi munkaverseny eddig várakozáson felüli eredményeket hozott.

— Dolgozóinkra igen jó hatással voltak azok a helyi intézkedések, amelyeket az utóbbi egy év alatt megvalósítottunk. Ezek közé lehet sorolni a teljesítménybérezés bevezetését, amellyel érdekeltté tettük a munkásokat a termelés fokozásában. Ugyancsak jelentős előrelépés történt a munkakörülmények javításában is. így például, a régi festőműhelyt, amely ellen jogos kifogás merült fel, megszüntették és helyén korszerű üzemcsarnokot létesítettünk. Az utóbbi egy év alatt a gyáregységvezetés mintegy egymillió forintot költött az elavult munkahelyek, üzemrészek korszerűsítésére, felújításokra, s egyéb szociális célokra.

— Javult dolgozóink keresete is — újságolta az szb- titkár. — Ebben az évben már két alkalommal került sor bérfejlesztésre. Például, a másodiknál 306 dolgozó — közöttük 256 munkás bérét

rendeztük. A munkások átlagosan 6,3 százalékos béremelésben részesültek.

Keresettek az üzem termekei

— A korábbi években az egyik legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt kialakult termelési profilja a gyáregységnek. — Ma már merőben más a helyzet — tájékoztatott Papp István főmérnök. — Az utóbbi egy- ífiásfél évben sikerült több ol'ran termék gyártására berendezkedni, amelyet szívesen vásárolnak a megrendelők. Többek között ide sorolható a mezőgazdasági üze. meknek szállított műtrágyaőrlő berendezés és a 25 köbméteres üzemanyagtartaly sorozatgyártása, továbbá a gépkocsi- és erőgép-hengerfejek felújítása. A gyáregység profiljába tartozik továbbá a különböző termény- szárító berendezések helyszíni szerelése is. Ilyen munka folyik jelenleg a megye több mezőgazdasági üzemében, így Tiszalúcon és Tiszakarádon is.

— A műtrágyaőrlő gyártását mindössze egy éve kezdtük meg — magyarázta a főmérnök. — E rövid idő alatt olyan műszaki színvonalat értünk el, hogy az MO 60- as típusú berendezés —amit Borsodban csak mi gyártunk — az őszi budapesti vásáron ezüstérmet kapott.

— A műszaki fejlesztés egyik jelentős eredményének könyvelhetjük el, hogy a közelmúltban elkészítettük a mezőgazdasági épületekben alkalmazható úgynevezett felsőpályás betároló berendezés (szállítószalag) prototípusát, amellyel most folynak az üzemi kísérletek. Még jóformán meg sem kezdtük a sorozatgyártását, a mezőgazdasági üzemek már felfigyeltek új termékünkre, amelyből jelentős megrendelésre számítunk a következő esztendőben.

L. L.

— Ináncsi Gábor vagyok. 26 éve vagyok szállítómunkás. Itt születtem, cseperedtem fel és lettem férfivá. Amióta csak az eszemet tudom, 14 éves korommal kezdődően a szállításban dolgoztam. Valaha nagy magánszállító cégek voltak Miskolcon. Nem mondom jól fizettek, de hát hiába kerestük meg a pénzünket, nem hozta meg a kívánt eredményt. Előfordult, hogy három-négy napig volt munka, aztán napokig vagy hetekig semmi.

— A háború után, hogy megalakult a BELSPED, oda mentem át. A 15. éve dolgozóim itt a Volán ó as számú Vállalatánál, itt a Gömöri- ben a vállalat vagonkirendeltségén. Két éve vagyok brigádvezető, s a feladatunkhoz, az erőkifejtéshez méltóan a Toldi nevet vettük fel. Azt nézi, hogy nem vagyok izomkolosszus? Nem az dönti el. Voltak már itt két méteres emberek, de hát hamar kidőltek a hámból. Ha végignéz a szállítókon többnyire magamfajta, középmagas, s nem elhízott emberekkel találkozik. Ennek a szakmának is megvannak a maga titkai, az emelésnek is megvannak a jó módszerei, fogásai.

— Szeretem ezt a munkát. Hivatásnak tekintem. Ennek b megvan a maga szépsége.

Mindenekelőtt változatos. A Toldi-brigád elsősorban a bútorok , szállításával foglalkozik. Most szekrénysorokat viszünk, aztán heverőket szállítunk, s mindig arra gondolok, hogy ennek a szállításnak öröm lesz a vége. Öröm annak, aki megkapja, megvásárolja az áhított bútort.

— A szállítómunkásokról általában azt tartják, hogy vedelik az italt. Én hét éve nem iszom, és ezt kívánom a brigád tagjaitól is. Veszélyes szakma a miénk, hiszen, ha a nagy háromajtós szekrénysornál az egyik ember megcsúszik, abból nemcsak kár, hanem baleset is lehet.

— Sok jó, régi szállító- munkás dolgozik itt a Gö- mörin. A brigádban, jó másfél évtizede velem együtt dolgozik Varga József. Hosz- szú-hosszú évek óta együtt munkálkodunk Lukács János brigádvezetővel. Hosszú-hosz- szú évek óta ismerjük egymást Szűcs Józseffel. Szűcs József ötödmagával tegnap 1100 mázsa cementet rakott ki a vagonból, fel a gépkocsira, s a gépkocsiról be a raktárba. Amikor végeztek — mert a bútorból sok érkezett — egy vagon ilyen áru elszállításában is segédkeztek.

— Bes éljek magamról? Nincs sok mondanivalóm. Itt születtem ebben a városban.

Miskolcon. Hihetetlen meny- nyiségű árut emeltem, szállítottam, cipeltem. Három gyermekem van. Egy lányom már férjhez ment, s otthon van még egy fiú és egy lány. A fiam a Vízügynél kotrógépen dolgozik» ő már géppel emel, géppel szállít.

— Elsorvad a mi szakmánk. Bár szépen lehet keresni — 2800—3200 forint, — a fiatalok nem nagyon jönnek. Kevesen vagyunk. Évről évre több vagon áru érkezik ide, s több vasúti kocsit kell megrakni, mi viszont fogyunk. Legalább 70 ember kellene, s mi alig vagyunk ötvenen. Tavaly naponta 8 vagon árut szállítottunk, az idén hat és fél vagon a napi átlag. Tudja miért? Tavaly tizenketten voltunk, s most már csak nyolcán vagyunk a brigádban. És hát előfordul, hogy valaki megbetegszik, kell a szabadság is, így a többire ilyenkor még több feladat hárul.

— Ne haragudjanak, sietnem kell. Gumicsizmát viszünk, s igyekeznünk kell. mert 16 óráig fogad a Cipőnagykereskedelmi Vállalat. Utána megint bútor jön, s azt a BIK bútorboltjaiba szállítjuk. Mi sokszor dolgozunk vasárnap, sokszor dolgozunk éjszaka. Jövünk, vállaljuk a munkát, az éjszakáA Miskolci Üveggyárban

A Miskolci Üveggyár 1974 augusztusában ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az elmúlt években nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre a gyárban, ennek eredményeként ma már a hagyományos táblaüvegen kívül „u” profilú üveget és színes üvegmozaikokat is készítenek. Képünkön: darabolják az „u” profilú üvegtáblákat.

TaBácskezás a szsresmaitepresram áiíalsoészségügyi kérdéseire!

1 éves a IcrsGÉM Lugzp

Alapításának 110. évfordulóját ünnepli a Borsodná- dasdi Lemezgyár. A jubileumi eseményről ma, október 19-én, délelőtt 10 órai kezdettel a Petőfi Sándor Művelődési Házban ünnepségen emlékeznek meg a lemezgyár dolgozói. Más ünnepi esemény is lesz ezen a napon Borsodnádasdon. A helytörténeti gyűjtemény rendezésében déli 12 órakor kiállítás nyílik az ózvidéki fafaragók munkáiból. A kiállításon Bárczi Zoltán. Gál János és Lázár Géza alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.

zást, mert tudjuk, hogy a bútor, a ruha, a cipő kell az embereknek. Kicsit rosszul esik, hogy sokszor hiábavaló a jóakaratunk. Egyik-másik vállalatnál pénteken, vagy szombaton délben lehúzzák a rolót, nincs senki, aki átvenné az árut, s utána hétfőn dolgozhatunk inaszakad- táig.

— Most az őszi forgalomban, az esős, sáros időben nehéz a feladatunk, eléggé megterhelő a munka. De hát voltunk mi már nem egyszer nehéz helyzetben, mindig kivágtuk magunkat, s úgy hiszem, hogy az eredmény, — mert lelkiismerettel, szorgalommal dolgozunk — most sem marad eh (Feljegyezte:

Csorba Barnabás) (Fényképezte:

Szabados György)

Fontos állategészségügyi kérdésről tartottak tanácskozást tegnap a Megyei Állategészségügyi Állomáson. A tanácskozás résztvevői, a megyében tevékenykedő állatorvosok előtt dr. Fehér József, az állomás igazgatója, megyei főállatorvos ismertette a tanácskozás célját. Többek között elmondta: a Föld számos országában gond, probléma az emberek állati fehérjékkel való ellátása. Mivel az emberi szervezet számára a leghasznosabb fehérjét — tejével és húsával, — a szarvasmarha szolgáltatja, ezért hazánkban is kormányprogram foglalkozik az állattenyésztés, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével. A Megyei Állategészségügyi Állomás együk fő feladata, hogy figyelemmel kísérje a szarvasmarha- program alakulását, s annak végrehajtása során az állat- egészségügyre háruló feladatokat maradéktalanul lássa el.

Dr. Nagy Attila megyei szakállatorvos- elmondotta, hogy megyénk a szarvasmarhalétszám tekintetében az országban jelenleg másodikharmadik helyen áll. Az iparszerű állattartás térhódítása nemcsak az állattenyésztésnek, de az állat- egészségügynek is nagy gondokat jelent. Igaz, e gondok javarészét mór megoldottuk, a megelőző időszakban oly nagy számú megbetegedést okozó gümökóros és brucellózis megbetegedések már csak elvétve fordulnak elő.

Ezt követően Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa ismertette a szarvasmarha-programmal kapcsolatos közeli és távlati elképzeléseket. Elmondta; a megyében 147 termelőszövetkezetből 73, a jövőben csak' húshozamú szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik majd. Tizenhat termelőszövetkezet tejhasznú, 58 termelőszövetkezet pedig tejes húshasznú szarvasmarhatenyésztésre rendezkedik be. Hosszabb távú tervek szerint 1985-ig a mezőgazdasági üzemek 54 százaléka állítja át a szarvasmarha-tartási módszereket csak húshasznosítású rendszerre.

A tanácskozáson a különböző gazdaságokban és szövetkezetekben dolgozó, valamint a körzeti állatorvosok elmondták, hogy a szabad- tartós és a különböző takarmányozási módszerek következtében újabb betegségek terjedhetnek el. illetőleg az említett módszerek kihathatnak az állatállomány szaporulatára, és annak egészségügyi helyzetére.

Megállapították, hogy a tanácskozáson további munkájukhoz igen hasznos gondolatok hangzottak el. amelyeket munkájuk során hasznosíthatnak majd.

A tanácskozáson elhangzott véleményekből világosan látható, hogy a szarvasmarha-program megvalósítása csak megfelelő állategészségügyi alapokon képzelhető el. Csak megfelelő táplálással és a higiéniai rendszabályok betartásával lehet egészséges állatállományt felnevelni. Az állatorvosoknak, a szakembereknek arra kell ügyelniük, hogy megfelelő intézkedésekkel szorítsák vissza a különböző állatbetegségeket, s egyúttal biztosítsák az állatok biológiai igényét. Ez a feladat mind az állatorvosoktól, mind az állattartó gazdaságoktól nagy munkát és odaadást követel.

A Toldi-brigád vezetője