Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-02 / 230. szám
1974. okt. 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Diósgyőri Papírgyár Mi a magyarázata a túlteljesítésnek? Raiázs Béláné öttagú szocialista brigádja szorgalmasan munkálkodik az Nl>K-ba kerülő tortaalátétek készítésében. Fahi a hegyek közölt Mit terveznek Tel ki bányán? Törik a kukoricát Jó termésre számítanak Az utóbbi napok esős időjárása nem kedvez a mezőgazdaságnak. Hátráltatja a kalászosok vetését és a soron kővetkező nagy őszi munkát, a kukorica betakarítását is. A mezőcsáti járásban a kukorica tömeges betakarítása —, amit korábban október első napjaiban terveztek — a csapadék közbejöttével kissé eltolódott. A járási hivatal élelmiszergazdasági osztályán kapott információ szerint eddig még egyetlen termelőszövetkezetben sem láttak hozzá ehhez a munkához. A közös gazdaságok az utóbbi napokban főként a talajművelést és az őszi kalászosok vetését szorgalmazták. Érthető az igye- j kezetük, hiszen október második felére szeretnének végezni vele. Egyedül a Hejő- menti Állami Gazdaság földjén kezdték meg a CPS- rendszerben termesztett kukorica betakarítását. A mezőcsáti járás tizennégy termelőszövetkezetében az előzetes felmérések alapján jó termésre van kilátás. Járási szinten az ez évi hozam magasabb lesz, mint az elmúlt esztendőben volt. Ez azt jelenti, hogy az átlagtermés meghaladja majd a hektáronkénti 40 mázsát. Elsősorban azok a közös gazdaságok számíthatnak kimagasló terméseredményre, amelyek valamelyik zárt termelési rendszer keretében foglalkoznak kukoricatermesztéssel. A mezőcsáti járásban az idén a tiszakeszi, a hejőbá- bai, az ároktői és a tiszabá- bolnai tsz folytatott iparszerű kukoricatermesztést, ösz- szesen 1800 hektáron. Jövőre további előrehaladás várható ezen a téren is, hiszen újabb hat gazdaság határozta el, hogy áttér a zártrendszerű termelési módra. AZ ŰJ TANÁCSTÖRVÉNY megjelenése óta gyakorta hangzik el: a helyi tanácsok feladata megnövekedett, több a tennivaló, nagyobb a felelősség. Nem kesergésként hangzanak el az ilyen, vagy ehhez hasonló megállapítások, csupán a tények rögzítéseként. A helyi tanácsok munkája éppen az ügyfelek érdekében vált sokrétűbbé, arányosan az önállóság növekedésével. A törvény helyénvalóságát az eltelt idő, a gyakorlati élet igazolta. Számos tapasztalat gyűlt már össze, a tapasztalatokat megfelelő fórumokon összegezték, értékelték és mindezekből kellő következtetéseket vontak le a további, még jobb munka érdekében. Minden bizonnyal sok hasznos, tanulságos taoasztalat, észrevétel hangzik majd el a most, október 3-án kezdődő országgyűlésen is, amikor a tanácstörvény végrehajtását elemzik, vitatják a tanácsi munka további javítása érdekében. Azaz: a mi érdekünkben, akik a tanácsokra ügyfelekként járunk, ki tudja hányféle ügyes-bajos dolgunk elintézése végett. Es —■ értheA Bükk hegyvonulatához tapadó üzemben ugyanazok a gépek vannak most is, amelyek tavaly is dolgoztak. Nincs jelentős változás a létszámban sem. Hiszen aki ide jön, többnyire egy életre jegyzi el magát a Papíripari Vállalat 18-as számú egységével. A kevésbé szembetűnő, de fontos változásokról ezt mondja Béliéi István, a Diósgyőri Papírgyár igazgatója: — Ez év első felében a tervezett 18 millió helyett, 24 millió forint eredményt értünk el. Mindén arra mutat, — ezt tanúsítják a harmadik negyedévi eredmények is —, hogy ez évben várhatóan 8—9 millió forintos túlteljesítést érünk el. Mi a magyarázata? A kongresszusi és a felszabadulási verseny kihatásaként egy kicsit mindent jobban csinálunk. A dolgozók, s a vezetők elsősorban a termelékenység további javítására, a hatékonyság növelésére törekszenek. A szocialista brigádok például egyszázalékos túlteljesítést vállaltak. Ez összességében 27 tonnával több papírt jelentett volna! Jelentett volna, hiszen már az év első felében 123 tonna többletpapírt jegyezhettek fel. S a többletmennyiség tovább gyarapodott a harmadik negyedévben. Jelentős eredményeket értek el a költségek csökkentésében A közvetlen költségekben — elsősorban a rostanyagok megtakarításában — 1,8 millió forintot, s a közvetett költségekben — tőén — mindahányunk számára az a lényeg, hogy minél gyorsabban, minél pontosabban intézzék el, hozzák rendbe azt az ügyet, amely miatt bekopogtunk valamelyik ajtón. Talán nem is mindig akkor, amikor kellene, talán nem is mindig helyénvaló dolgokkal, kérésekkel. Különösen vonatkozik ez a — hadd mondjuk most mégis így — községi tanácsokra, a kisebb községek tanácsaira, ahol bizony jobban érzik a feladatok sokrétűségét, a tennivalók megnövekedését, mint mondjuk a nagyközségekben, vagy városokban. A kisebb helységekben ugyanis még nem mindenütt alakult, ki a megfelelő szakapparátus. Gond ez egyébként nagyközségeknél, sőt egyes városoknál is. A feladat, a tennivaló viszont mindenütt bőséges. Ebből eredően igen sok múlik a községi tanácsok vezetőinek munkáján. Az igazsághoz tartozik, hogy sok helyen éppen a lakosság rak fölösleges terhvt rájuk. Az egyik falu tanácselnökét például — a lakásán — azzal kereste fel egy ember, hogy adjon neki pecséelsősorban a megelőző karbantartással — 3,2 millió forintot takarítottak meg. A kérdés mindig önmagából adódik: Az eredmény növekedése mennyire érezhető a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésében. Ebben is van fejlődés, hiszen átlagosan 5, s a munkások esetében 8 százalékkal fejlesztették a béreket. Az igazgató elmondja, hogy az év utolsó negyedében újabb 1,5 százalékos bérfejlesztésre kerül sor, kizárólag a munkások, ezen belül is tes írást, mellyel majd igazolni tudja: a késő esti buszjárat kimaradt, ezért nem tudott elmenni oda, ahová pedig el kellett volna 'mennie. Egy vb-titkártól — egy asz- szonytól — kérte kora reggel a teherkocsi pilótája, hogy rakja Te a kocsiról a csem-- pét, mert azt ide hozta a faluba, a tejbegyűjtőnek. Egyik tanácselnöktől pedig azt kérte a falu egyik lakója, hogy azonnal békítse őt ki a feleségével, mert különben nagy baj lesz, nem tud hol aludni. Nincs talán egyetlen olyan községi tanács sem, amelynek vezetőit ne kérték volna már a legfurább „ügyek” elintézésére, rendbe hozatalára. Nem is mindig a hivatalban, hiszen mindenki tudja, hol lakik az elnök, és úgy gondolják: este, otthon inkább ráér. S ha „nem érne rá”, abból nagy sértődöttség lenne. Milyen könnyű megírni egy panaszlevelet ide, vagy oda: „Nem intézték el a tanácson az ügyemet! Majd én megmutatom!” Arra nem is gondol, aki írja, hogy az ilyen apró, nem is fontos ügyek mennyi időt vesznek el, hány idegrendszert ronelsősorban a nődolgozók körében. A kiszerelő teremben például módosítják a munkát, s bizonyos pénzösszeggel — mozgóbérként — a munka sikeresebb elvégzésére ösztönöznek. Ugyancsak ösztönözni akarják a feldolgozást végzők munkáját. Megnőtt az igény a cukrásztálca, a tortaalátét iránt, s a munka fontosságát anyagiakban is igyekeznek kifejezni. Tortaalátét-papír gyártásában a hazai igényre egy műszak is elég, de jelentősen megnőtt a külföldi igény. gálnak, hány nyugtató tablettát kívánnak, különösen azokban a községekben, amelyekben gyakorlatilag két ember, a tanácselnök és a vb-titkár a mindenes, nekik kell mindent elintézni, elvégezni. Márpedig a „minden” ma már a mégoly kis faluban is nagyon sok. A TANACSVEZETÖK általában nem írnak panaszlevelet sehová, végzik munkájukat, igyekeznek minél jobban eleget tenni a „felsőbb” és az „alsóbb” követelményeknek egyaránt. Időnként elfáradnak, időnként ingerülten szólnak, mint ahogyan ez megtörténik minden más munkahelyen. A tanácsokon talán annyiból nehezebb, hogy ott — ha lehet így fogalmazni — még időnként sem szabad. Az új tanácstörvény végrehajtásában sok múlik ezeken az embc- ken, a községi tanácsvezetőkön, a tanács más dolgozóin. Ha az országgyűlésen a törvény végrehajtásáról dicséret, elismerés hangzik el: ez az ő munkájukra vonatkozik, róluk van szó. Ha a helyi tanácsok előtt álló újabb feladatokról, tennivalókról esik szó ugyancsak az ő munkájuk szerepel elsősorban a napirenden. (Pt) Az asztalon térkép, a szívekben nagy-nagy akarat. Egy falu, Telki bánya távolabbi jöv.ője érdekében mind jobban erősödő, tapasztalatokkal szüntelenül gazdagodó elhatározás ... Tiszteletre méltó cél, amelynek megvalósítása érdekében — saját erejükből is — sokat tesznek és vállalnak e község lakói. Ez a hegyek közé zárt, de a nagyvilágtól mégsem elzárt falu az elmúlt három évtized alatt nemcsak külsőségeiben változott meg előnyösen, hanem az emberek egymáshoz való viszonyát, társadalmi és egyéni igényeit. közeli és távolabbi terveit illetően is. Az a bizonyos térkép a legfrissebb és egyben e kis település vágyait és terveit is leginkább kifejező és jellemző példája és okmánya egy olyan törekvésnek, ahol az első és leglényegesebb érdek: a közösségé... Ami nem mellékes A vonalak és pontok, az értő tekintet számára sokat mondó jelzések a lepedőnyi papíron egy, a falu felett építendő víztározó terveit rögzítik. S a célt: ennek megvalósításával megoldani a község vízellátási gondjait. Ez az elsődleges, de ami még mindehhez kapcsolódik, az sem mellékes. E tavacska idegenforgalmi szempontból is lehetőség. Telkibánya környezete, e vadregényes táj már ma is vonzó, olyan szeglete megyénknek, amit a turisták és természetjárók kedvelnek, s a messziről érkező vendégek — évről évre — újra és újra „felfedeznek”. Az építkezésre fordítandó összeg — 10 millió forint — hamar megtérül. Jól tudják ezt Telkibánya vezetői is, akik szívvel-lélekkel munkálkodnak azon, hogy e régen dédelgetett terv valóra váljék. Természetesen a tanács egymaga nem tudna megbirkózni a kivitelezés gondjaival. De bátran nekivághat a munkának, hiszen — az állami támogatáson túl — olyan partnerek segítik, akik anyagi áldozatok vállalásától sem riadnak vissza. A tanács által biztosított egymillió mellé ,Tetett az asztalra” a termelőszövetkezet is kettőt és a Bélus- völgyi Vízügyi Társulás is annyit, amennyi erejéből telt. S ami a lényeg: ennek a kezdeményezésnek a haszna nemcsak a falu és környéke, de — áttételesen — az egész népgazdaság javára szolgál. Emlékek A víztároló 20 négyzetkilométernyi hidrogeológiai területéről 1 millió 100 ezer köbméter víz befogadására lesz képes. Az utánpótlást a Csenkő-patak adja, amelynek a vízhozama elegendő ahhoz, hogy a tó tó legyen akkor is, ha netán elapadnának az „ég csatornái ...” Egyszóval e szép terv valóra váltásával nemcsak tovább gazdagodik Telkibánya és környéke, de ez a létesítmény idegenforgalmi szempontból is új színt jelent majd megyénk térképén. Üj színek, másfajta törekvések is jelzik: ez a vidék régen, három évtizede kilépett elzártságából. A nyitást a felszabadulás jelentette. Az a pillanat, amikor a szovjet katonák átlépték a község határát, egy hétfőre virradó hajnalon, 1944. december 18- án. Kuti Endre, a tanács végrehajtó bizottságának titkára mondja el: — A falu határa, az égés« környék tankcsapdákkal, lövészárkokkal volt tele. Ennek nyomai még ma is láthatók. A németek amilyen tartós berendezkedésre készülték, olyan gyorsan szedték az irhájukat. A szovjet hadsereg katonái egészen más irányból, a Cser-hegyen át, az Ösva völgye felöl érkeztek, nem onnan, ahonnan a fasiszták várták őket. Szinte percnyi pontossággal rakja össze az emlékeket. Hiszen ő egyike azoknak — Minárcsik Jánosné családjával egyetemben —, akik az elsők között találkoztak a szovjet hadsereg katonáival. A község lakói nagy tisztelettel és szeretettel fogadták a felszabadítókat, akikre ma is ugyanilyen érzésekkel gondolnak a telkibányaiak. A menekülő németek minden hidat, minden átereszt felrobbantottak, amelyeknek helyrehozatalában azonnal segédkeztek a község lakói is. Akkor talán még senki nem gondolt arra, hogy az itt elvégzett első csákány-, vagy kapavágás egyben a rossz emlékű múlthoz vezető szálak kettészakítását is jelentette. Három évtized — történelmi távlatban — nem nagy idő. De harminc esztendő egy falu életében olyan időszak, amelynek minden napja egv-egy epizódja is a falu krónikájának. E krónikához tartozik mindaz a változás, ami a gondokkal és kudarcokkal is tarkított harminc esztendő eredményeinek az összegezéséhez, s a további tervek kijelöléséhez ad jogot és biztonságot. Lesz-c megoldás? A biztonság anyagilag is megalapozott, s a jövedelmek arányait tekintve is figyelemre méltó. E hegyes- völgyes vidéken, a község termelőszövetkezete is évről évre többet tud nyújtani a tagjainak. Aki viszont nem a mezőgazdaságban találja meg élethivatását, az Hollóházára, vagy Miskolcra, mások pedig az erdészethez járnak munkába. Mint ahogy a megye más vidékein, itt is gond a nők munkába való helyezése. Mintegy 150 olyan asz- szonyról, lányról van szó, aki szeretne munkaviszonyt teremteni. — A legnagyobb kérdés: hol, hogyan? — mondja a titkár... Kiderül: ha akadna egy vállalat, vagy szövetkezet, amely hajlandó lenne kihelyezett üzemet, vagy munkahelyet létesíteni a faluban, ezt nagy örömmel vennék Telkibányán. Mert itt nemcsak az igény és kívánság van meg ehhez, hanem a feltételek is. — Van egy 400 négyzet- méter alapterületű épületcsoportunk, ami kiválóan alkalmas lenne ilyen célokra. Ezt szívesen a rendelkezésre bocsátanunk — mondják a falu vezetői. — Igaz. hogy október elsejétől lehetőség nyílik egy műszakra való bejárásra Hollóházára — mondja el az elnök is —. de ez csak részleges megoldás a nők foglalkoztatását tekintve. Az igazi az lenne, ha helyben sikerülne megoldást találni ... A megoldást keresni dicséretes igyekezet. Találkozik a társadalmi igényekkel és követelményekkel, amihez megadni minden támogatást helyénvaló dolog. Mert a telkibányaiak tervei megalapozottak. s olyan törekvésekből fakadnak, amelyeket figyelmen kívül hagyni — enyhén szólva — mulasztás lenne... T. F. A VÉGEKEN
