Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

üSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. szept. 10., kedd Bulgária ünnepel Vasárnap délelőtt a szófiai Universiaclc-csarnokban — s Bulgária felszabadulásának : harmincadik évfordulója al- 5 kalmából — ünnepi nagy­gyűlést rendeztek. A nagy­gyűlés első szónoka Todor Zsivkov volt, a EKP KB el­ső titkára, az Államtanács elnöke. Ezután Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke (képünkön) mondott beszédet. Impozáns katonai dísszem- lével, a szófiai dolgozók tíz­ezreinek színpompás felvonu­lásával köszöntötte a bolgár főváros szeptember 9-ét, a Bolgár Népköztársaság leg­nagyobb ünnepét. Gáspár Sándor, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának főtitkára, a bolgár szocialis­ta forradalom győzelme har­mincadik évfordulójával kap­csolatos központi ünnepsé­gekre érkezett magyar párt­és állami küldöttség veze­tője vasárnap este megko­szorúzta Georgi Dimitrov mauzóleumát. Hemzefkizi kongresszus Hétfőn, a Magyar Tudo­mányos Akadémián megkez­dődött a Nemzetközi Bünte­tőjogi Társaság egy hétig tartó XI. kongresszusa. Idő­szerű, sok állam büntetőjog­tudományát és törvényhozá­sát foglalkoztató négy fő téma szerepel a napirenden: a büntetőjog eszközeinek és módszereinek fejlődése; <T kábítószerekkel való vissza­élés üldözése és megelőzése; a bűncselekmények sértett­jeinek kártalanítása; vala­mint a légikalózkodás meg­akadályozása. • • A SAJTÓTITKÁR LEMONDOTT Rendezvénysorozat a negyedszázados együttműködésről A magyar—szovjet tudo­mányos-műszaki együttmű­ködési megállapodás aláírá­sának 25. évfordulója alkal­mából a két ország akadé­mikusai, egyetemi tanárai, iparági vezető szakemberei Budapesten és vidéken egy hónapon át tartó tudomá­nyos műszaki rendezvényso­rozaton számolnak be a ne­gyedszázados együttműködés eredményeiről és perspektí­váiról. A rendezvénysorozat megnyitó ünnepségét hétfőn tartották a Technika Háza kongresszusi termében. Az ünnepségen megjelent dr. Ajtai Miklós, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság és az MTSZ elnöke. Megnyitó beszédében mél­tatta a két ország közötti sokoldalú szocialista kapcso­latokat, a műszaki és tudo­mányos együttműködésben elért eredményeket, amelyek jelentősen hozzájárultak ha­zánk gyors fejlődéséhez. Az ünnepi megnyitó után a jubileumi rendezvénysoro­zat első ünnepi előadását G. B. Alekszenko professzor, a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsá­gának elnökhelyettese tartot­ta, a szovjetunióbeli tudo­mány és technika fejleszté­sének legfontosabb irányai­ról. Tiszlíjíts küzpílés az SZVT-ben Tegnap, szeptember 9-én, hétfőn délután újjáválasz­tották a MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társasága Borsod megyei szervezetének vezetőségét. A tisztújító közgyűlésen Lu­kács László, az Ongai Csa­vargyár igazgatója, az SZVT megyei alelnöke tar­tót előadást időszerű gazda­ságpolitikai kérdésekről, majd dr. Balogh András, az SZMT titkára, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei titkára számolt be az eddig végzett munkáról. Mint elmondotta, a tudományos egyesület te­vékenysége során elősegí­tette a különféle területeken dolgozó szakemberek együtt­működését, továbbképzésü­ket, s a nemzetközi kapcso­latok fejlesztését is. A ren­dezvények foglalkoztak töb­bek között a korszerű üzem- és munkaszervezés kérdései­vel. a gazdasági szabályozók hatásaival, a beruházásokkal kapcsolatos problémákkal, valamint a politikai, gazda­sági és társadalmi szervek együttműködésének kérdé­seivel. A beszámolót követő vi­tában felszólalt Frank Tibor, az SZVT központi főtitkár- helyettese is. Hangsúlyozta, hogy a jövőben szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni az egyesület és a borsodi nagy- vállalatok között. Ezután ke­rült sor a megyei vezető- szervek megválasztására. A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság megyei elnökéül ismét dr. Susánsz- ky Jánost, titkárául dr. Ba­logh Andrást választotta meg a közgyűlés. Sir is írói A zt már jó ideje sejteni lehetett, hogy Hailé Szelasszié etióp császár trónja ingatag. Azt azonban aligha gondolták, hogy a „részletekben végrehajtott forradalom” — így nevezik a nyu­gati sajtóban az Etiópiában február óta tartó folyamatot, amelynek élén a hadsereg ifjú tisztjei állnak — végül is Sába királynője és Salamon ki­rály dinasztiájának 255. tagja ellen fordul. Márpedig a legfrissebb Addisz Abeba-i jelentések er­re utalnak. A fegyveres erők koordinációs bizottsága rá­dió- és televízióközleményében nyíltan azzal vádolta az uralkodót, hogy jogtalan anyagi haszonra tett szert a fél évszázada tulajdonában levő Szent György sörgyár be­vételéből. Más a banánhéjon csúszik el, az agg — 82 éves — csá­szár a sör hasznát fölözte le, s ez lett a veszte. Gyárát az elmúlt héten államosítottak. A főrangú tulajdonost pedig még azzal gyanúsítják, hogy a bevételt az általa létesített alapítvány céljaira fordította. Hogy aztán ab­ból kik részesültek? Ez már igazán a háromezer éves or­szág hagyománya, hogy természetesen — a császár bará­tai, kedvencei és fel-, valamint lemenő ági rokonságának tagjai. „Országos szégyen” — olvashatjuk a hadsereg koordi­nációs bizottságának nyilatkozatában, amely egyébként most először „királynak” és nem császárnak titulálta a mind ez idáig istenként tisztelt uralkodót. Bejelentették azt is, hogy Hailé Szelasszié ellen „a hadsereg rövidesen akciót kezdeményez”. Ügy tűnik, a részletekben végrehajtott akció utolsó fel­vonásához érkezett. Százhetven magas rangú személyiség vár sorsára az etióp 4. hadosztály egyik laktanyájában — a főváros közelében — sebtiben berendezett börtönben. Többen közülük a császár rokonai, sokan volt bizalmasai, tanácsadói, miniszterelnök is akad köztük kettő, tábornok legalább tucatnyi. Valamennyien abban bíztak, hogy Hailé Szelasszié a tekintélyével, előbb-utóbb lecsillapítja a gaz­dasági bajok, a politikai elmaradottság miatt háborgó századosokat, őrnagyokat. Nem így történt. Losonczi Pál az Országházban fogadta a dán parlamenti de­legációt, amelyet Karl SUytte, a parlament elnöke vezet. • Gerald T. Horst, Ford amerikai elnök sajtótitkára lemondott • tisztségéről, tilta­kozásul az ellen, hogy Ford teljes büntetlenséget bizto­sított a lemondott Nixon el­nöknek, a hivatalában elkö­vetett vétségekért. Az üdültetésről A hazai kedvezményes szakszervezeti üdültetés 25. évfordulója alkalmából a SZOT rózsadombi üdülőjé­ben hétfőn nemzetközi ta­nácskozás kezdődött, ame­lyen 11 ország szakszerveze­teinek szociálturisztikai kép­viselői vesznek részt. Ki­lenc szocialista ország szak- szervezetein kívül olasz és osztrák szakszervezetek is képviseltetik magukat, mi­vel e szervek is kialakítottak csereüdültetést a SZOT-tal. Kedvezményes vásár a MEH-telephelyeken Ősszel mindig nagy az építési kedv, sokan csinosít­ják már elkészült lakó- és víkendházaikat. Az ilyenkor szokásos munkák között a legtöbben első helyre sorol­ják az épületek, telkek, por­ták szép körülkerítését. Ezek számára jól jön az Eszak- magyarországi MÉH Nyers­anyaghasznosító Vállalat őszi, kedvezményes kerítés­mező- és kapuvására. A vál­lalat szeptember 10 és no­vember 30 között a „Kunsá­gi” és a „Lepke” típusú ke­rítésmezőket, az udvari kis- és nagykapukat árenged­ménnyel hozza forgalomba. A kifogástalan minőségű ke­rítésmezők és kapuk a me­gye minden MÉH-telephe- lyén megvásárolhatók. * S egy másik kedvező hír a kislakás, telek- és víkend-» háztulajdonosoknak: a vál­lalatnál megkezdték a mu­tatós, könnyen kezelhető, nem rozsdásodó alumínium kerítésfonatok gyártását és árusítását. Ezeket a 2—3,5 mm vastagságú alumínium drótfonatokat ugyancsak ár­engedménnyel lehet besze­rezni a miskolci József Atti­la u. 15. szám alatti Olcsó áruk boltjában, majd a jö­vő héttől kezdve a megye minden MÉH-telephelyén. A különböző lyukbőségű fona­tok ára négyzetméterenként 29,90-től 33,10 forintig ter­jed. Kívánságra a vállalat megadott méretre is hajlan­dó gyártani festést sem igénylő alumíniüm dróháló- kat. Bővebb felvilágosítást a vállalat áruforgalmi osztálya ad (Miskolc-Sajópart). (X.) Chile közel van ! A Chile síó • nyelvéből került a földrajzi atlaszokba, e kifejezés any- nyit jelentett: ahol a világ véget ér. A hosszú, keskeny ország valóban két óceán vizébe veszik a zord, tűzföldi tájaknál... A földrajzi adottságok és a távolságok nem változtak, mégis kevés országot érzünk olyan közelinek, mint a messzi Chilét. Nagy lelkese­déssel és reménykedéssel kí­sértük végig az Unidad Po­pular, az egységbe tömörült népi erők választási győzel­mét, Allende elnökségének ígéretes korszakát. A nem­zeti méltóság napján álla­mosított rézbányák; a fel­osztott egymillió hektáros latifundiumok; az ingyenes iskolatejhez jutott gyerme­kek; a kultúra felvirágzása; az ésszerű lépések a nem­zetközi diplomáciában — egy ígéretes út első -állomásai voltak. Ugyanakkor tanúi lehettünk a haladó rendszer élet-halál harcának, hiszen a jobboldal összeesküvéseket szőtt, a t . s körök tulajdo­nosi sztrájkokat szerveztek, meg kellett küzdeni az örök­lött infláció és gazdasági romlás temérdek terhével. Amikor az 1973 tavaszán megtartott választásokon ku­darcba fulladt az úgyneve­zett „hideg puccs”, tehát egy alkotmányosnak tűnő hata­lomátvétel, a reakció a vég­ső eszközhöz nyúlt. Végre­hajtotta a „forró puccsot”, fasiszta rémuralmat honosí­tott meg a dél-amerikai or­szágban. Mintha csak tegnap tör­tént volna, pedig most szep­tember 11-én már egy esz­tendeje annak, hogy Allende elnök, fején sisakkal, kezé­ben géppisztollyal elindult utolsó útjára a lángoló Mo- neda-palotában. Chilében azóta elszabadult a pokol. Az ellenforradalmi fordulat nyomán száműzetés, börtön és halál fenyegeti az igaz hazafiakat, nyomorral és munkanélküliséggel küsz­ködnek a dolgozó osztályok, a könyvmáglyák füstje hall­gatásra kényszeríti a kultú­ra mestereit, megsemmisí­tették a haladó kormányzás haladó esztendejének vív­mányait. A helyszínen járt nagy te­kintélyű nemzetközi bizott­ságok hitelt érdemlő beszá­molói szerint legalább ti­zenötezer ember esett a ♦er­ror áldozatául, máig sincs pontos adat, hányán vesztet­ték életüket a hírhedt santi­agói stadion kínzókamrának berendezett öltözőiben, s hány parasztvezető holttes­tét hordozták a véres tarajú folyók. Tízezrek senyvednek börtönökben és koncentráci­ós táborokban; csak az el­múlt hetekben — az évfor­duló közeledtére — újabb letartóztatási hullám söpört végig az országon. Egymást érik a vészbíróságok ítéletei. Megtörténtek az előkészüle­tek a „nagy ügyre”, y „har­minchármak perére”, ennek során akarják elítélni Luis Corvalánt, a kommunista párt főtitkárát, Clodomiro Almeydát, a szocialisták egyik vezetőjét, a népi egy­ség kormányok tizenhat volt miniszterét. Akik elkerüllek az elnyomás közvetlen gé­pezetét, a mindennapos lét- fenntartás gondjaiban emész­tődnek. Napirenden vannak az elbocsátások, a munka- nélküliek serege négyszeres­re növekedett. Az infláció minden gátat átszakított, egy év alatt több mint tucatszor értékelték le az escudót. A New York Times tudósítója joggal idézett egy keserű santiagói véleményt: „A gaz­dagok még gazdagabbak, a szegények még szegényeb­bek lettek ...” A- haladó Chile a békés erőfeszítések bástyája volt Latin—Amerikában, bátran szembefordult a földrészt ki­zsákmányoló multinaconális cápákkal. A fasiszta rezsim a hasonszőrűek barátságát ' keresi, Paraguay-jal és Bra­zíliával akar „antimarxista tengelyt” alakítani, keresi az Egyesült Államok bizonyos köreinek barátságát, ame­lyek a puccs idején sem fu­karkodtak „jóindulatukkal”. (Jóllehet, Washington hiva­talosan „semlegességet” ta­núsított, egyre több bizonyí­ték szól a CIA és a Penta­gon részvételéről az állam­csíny előkészítésében.) Vigasztalan képet nyújt a chilei tények és adatok fel­sorakoztatása. De a Népi Egység erői a legnehezebb körülmények között is újjá­szerveződnek, a szigorú ille­galitásban új harcosok, fő­ként fiatalok lépnek a junta ellen küzdők soraiba. A szo­morú évforduló előtt biztató jelentés érkezett: megjelent az „Antifasiszta Egység”, a kommunisták lapjának első száma. A küzdelem lehetőségei adottak, annál inkább, mert sok olyan politikai személyi­ség, aki az Allende-rendszer ellenzéke volt, ma csalódott egykori reményeiben. Az er­jedés különösen nagy fokú a kereszténydemokraták so­raiban. Széles antifasiszta szövetség lehetőségére utal az is, hogy Chile négy leg­fontosabb egyházának veze­tője közös petíciót intézett a juntához, s ebben amnesz­tiát, törvényességet követelt, sürgette a még mindig ér­vényben levő „belső hadiál­lapot” megszüntetését. A <• Ili lói haladó erők t\ Hl ti cl harcához külö­nösen fontos hozzájárulás a nemzetközi szolidaritás. Pá­rizsban Európa demokrati­kus közvéleménye szállt sík­ra a chilei terrorral szem­ben, Helsinkiben és Kop­penhágában a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság tanácskozott, nem szűnő tiltakozás folyama hömpölyög Santiago felé. Még számos nyugati kor­mány is kénytelen volt fi­gyelembe venni ezt a han­gulatot, s lazította kapcsola­tait a chilei új rezsimmel. Szeptember tizenegyedike, amely korunkban az antifa­siszta összefogás új jelképe lett, tovább éleszti és erősiti ezt a nagy hatású szolidari­tást: a világ nem felejtette és nem felejti el Chilét. Lehet, hogy a santiagói hatalmasok közölt vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy a világ most „végetér- jen” Chilénél. A szolidaritás ereje azonban hamar kiáb­rándíthatja őket; Chile kö­zel van; igaz ügye mindany- nyiunk ügye. Chile velünk van és velünk marad. (r.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents