Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)
1974-09-07 / 209. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1974. szept: 8., vasárnap A Vörös Hajnal agronómusa A Kiváló szövetkezet címmel már kétszer kitüntetett taktaharkányi Petőfi Tsz idei, újabb rekordterméseinek „titkairól" akartam írni. Nem valami „csodás” földeken, nem irigylésre méltó határrészekben, hanem a genetikus talajtani térkép bizonysága szerint is gyenge, sekély humusztartalmú, nehezen, művelhető kilúgozott „csernozjomon", agyagos vályogtalajokon 575 hektáron átlagosan 48 mázsánál több búzát arattak. Hasonló, vagy még rosszabb földeken a 132 hektárnyi napraforgó most már biztos ígérete a legalább 25 mázsás, a 134 hektár cukorrépáé a 400 mázsás és az 580 hektárnyi kukoricáé pedig a jóval 70 mázsa feletti hektáronkénti átlagtermés. És most mégsem elsősorban ezekről a rekordokról, a gazdag terméshez vezető módszerekről szeretnék írni, hanem egy emberről, a taktaharkányiak föagronómusáról. Hogy' megmaradjon a biológiai egyensúly... Környezetvédelem — sza k mér nö k ök kei Beszélgetés dr Bércei tndre tanszékvezető professzorral Ha most itt lenne mellettem, s elolvasná, amit eddig lekopogtam írógépemen, tudom, fejcsóválva megfogná a kezem s azt mondaná: „Nem erről volt szó. Térjen csak vissza az eredeti témához. Hát ezért szántam én az újságíróra egy napot? Ezért mondtam el határrészről határrészre, szinte tábláról táblára, hogy melyik növényféleségnél mit, miért és hogyan csináltunk?! Gondolatban vitatkozom vele, próbálom meggyőzni... A pártsajtó munkatársaként a húszéves párttaghoz apellálok, hogy értse meg: a kommunista agronómust szeretném „megírni”, azt a mezőgazdászt, akit jelképesen (és a valóságban is) és nemcsak a jól hangzó cím kedvéért, úgy mutathatok be, mint egyikét azoknak, akik a Vörös Hajnal-ból indultak. Tudom, ezzel sem győzném meg. Mert Szatmári Dezső „nehéz ember”. A járásnál jellemezte így valaki. Elmondta róla, hogy „amit az a Szatmári elvtárs a fejébe vesz, azt keresztül is viszi”. Mások aztán apródon- ként hozzátették azt is, hogy hogy ez a „nehéz ember” tulajdonképpen mindig tudta eddig, hogy mit akar. Még sosem vett olyasmit a fejébe, amiből baj, kár származott. Valaki azt is elmondta róla, hogy sosem ért el könnyű sikert, mindig harcolnia kellett az újért, az eredményért. (És vajon kinek sikerül ez harc nélkül?) * A rázós dűlőúton két kézzel markolta a-terepjáró kormányát, az utat figyelte, s közben magyarázott. — Figyelje csak a kukorica tősürűségét. Valamikor azt hittük, hogy csak a silónak valót szabad így vetni, és még ez sem a legfelső határ. Már most ott tartunk, hogy hatóanyagban 530 kiló műtrágya jut minden hektárunkra. Igaz, a műtrágya drága, de a tavalyi 72 mázsa 08 kilós átlagtermésünk mellett 140 forint volt egy mázsa kukorica önköltsége. Hát nem éri meg?! — Mielőtt a CPS-rend- szerhez csatlakoztunk, 1971- ben már 54. 1972-ben pedig 59 mázsa felett volt az átlagtermésünk. Ilyen eredménynél fenyegeti az embert az a veszély, hogy el bizakodik. Ilyenkor mindig azt mondom magamnak: leszáll- ni a fellegekből! Mert ha valami nem sikerül, valami nem megy. akkor elmegyek tanulni, körülnézni oda, ahol jól csinálják, ha pedig valami jól sikerül, akkor oda megyek, ahol még jobban csinálják ... És tavaly aztán 72 mázsa 68 kilóra sikerült növelnünk az átlagtermést. Ma ott tartunk, hogy továbbfejleszteni, újat alkotni, többet termelni csak biológiai úton. lehet. A CPS-bert az a jó, hogy nemcsak a géprendszert biztosítja, hanem a biológiai kutatásban is úttörő munkát végez. Aztán elmondta azt is, hogy a 48 mázsa 3 kilós „átlag” búzából sem a felső határ még. Jövőre zárt rendszerben az is több lehet, s akkor a most kitűnőnek mondható mázsánkénti ugyancsak 140 forintos önköltség „alá” jutnak. * Beszélgetés közben fóag- ronómus elvtársnak szólítottam. Mosolygott, s aztán elmondta, miért. Idehaza, ezen a Takta-menti tájon szokatlan, szinte furcsa számára ez a megszólítás. Idegenben, értekezleten, bárhol másutt észre sem veszi. — Korombelinek (ez rám vonatkozott) s idősebbeknek itt csak Dezső vagyok. Itt születtem. — És előny ez vagy hátrány? — kérdeztem. — Így a jó — válaszoltu. —- Mindenki tudja, hogy honnan jöttem, hogy közülük való vagyok, s ez kötelez. És azt is tíudják, hogy nekik, magunknak akarok jót, többet. Így aztán az újért is könnyebb a harcot megvívni. Még velük is, mert tudom, hogy az enyéimet hogyan lehet meggyőzni. * Ennek az epizódnak köszönhetem, hogy a kiváló szakember után az embert, a kommunistát is megismertem. Igaz, keveset, de itt a Rónaháton most már az életéről is beszélt. Életéről és életcéljáról, amit 22 esztendeje, lépésről lépésre igyekszik megvalósítani. 1952. május 1-én, 24 évesen, a katonaidő letöltése után, gazdasági szakiskolával, s az apja 6 holdján szerzett némi gyakorlattal lett a helyi gépállomás körzeti agronómusa. A gépállomás nagyszerűi iskolája volt az akkor csírázó újnak. Két évre rá már a szomszédos határban, a Vörös Hajnal Tsz agronómusa. És a Vörös Hajnalt, az ott szőtt álmokat, az ott tett fogadalmat, hogy ennek az ígéretes újnak a teljes győzelméért mindent meg kell tenni, ma sem felejtette el. Ezért dolgozik és tanul azóta. A kettőt csak egviitt tudja elképzelni. Előbb Aba- újszántón a technikumot, majd Putnokon a felsőfokút végezte el, s nemrég megszerezte az üzemmérnöki diplomát. És most. közelebb az ötvenhez. mint a negyvenhez arról beszél, hogy még több időt kellene szakítania az önképzésre, a szakirodalomra, a mind jobb módszerek megismerésére. * Az övéivel, traktorosokkal, gépkocsivezetővel, a gyakorlatot tőle megtanult, kiváló, fiatal agronómussal is beszélgettem Szatmári Dezsőről. íme, néhány mozaik abból, amit megtudtam róla — Jó vele dolgozni, mert nem ágyból diktálja, hegy éjjel is aratni kell. Még sosem volt úgy. hogy kevesebbet lelt volna talpon, mint mi... — Munkatársaival igyekszik benső, baráti kapcsolatot kialakítani... — Tudja róla, hogy tagia a TOT-nak? Hogy három i kormány kitüntetése van? j Még a Vörös Hajnalban i megkapta a Munka Érdemérmet, és a Szocialista Munkáért Érdemérmet. Itt pedig ' legutóbb a Munka Érdem- { rend ezüst fokozatát. Ugye, \ hogy még csak nem is említette?! I — A fejlődést illetően egészséges türelmetlenséggel van tele, de az egyszerű embereknek mindent a legap- rólékosabban, türelmesen magyaráz meg. * És valamit a munkamód- ! szereiről, amit már tőle hallottam: ( — Tudtam, hogy a kukoricatermesztés útját nehéz lesz elfogadtatni. Ezért a legrosszabb határrészben, az úgynevezett „népnevelő földeken” (az övenes évek ele- , jén ide tagosították be a be nem lépőket) kezdtünk hoz- j zá. Ha ott sikerül, akkor ] győztünk. Három év átlagú- J ban, azon a 230 hektáron 69,5 mázsás átlagtermést sikerült elérnünk. — Ez bizonyára mindenkit meggyőzött? Kissé kesernyésen, de azért mosolygott, s a Nagvakoly 'dűlőben, két szomszédos kukoricatábla mellett adta meg a végleges választ. Az egyik kukorica csodálatos, legalább 80 mázsás átlagtermést ígér, a másik jó, ha harmincat. — Látja, a háztáji egy jókora darabján még ragaszkodtak a hagyományos, kézi műveléshez. Melléje vetettük a CPS-rendszer egyik tábláját. A sok-sok vagon- nyi különbségből sokan ismét tanulnak, okosabbak lesznek. Jövőre már valami más újért kezdheti meg a harcot, a meggyőzést. Pozsonyi Sándor A környezetvédelem — napjainknak ez az egyre > sürgetőbb témája mind gyakrabban szerepel a világsajtóban és a tudományos életben egyaránt. Emlékszem rá, néhány esztendővel ezelőtt szinte csak ösztönösen tiltakoztak a Mád-környéki szőlősgazdák a porfelhőbe burkolódzó őrlőmű levegőszennyezése miatt, Hejőcsa- bán pedig a cementgyár okozott gondot. Akkoriban az volt a „kifogás”, hogy a szó- lőskerteket és a környező házakat teljesen belepi a mikronnyi nagyságú porréteg, nem lehet az ablakokat kinyitni, és így tovább. Ma már nem ilyen leegyszerűsített formában esik szó mindezekről — éppen a környezetvédelemnek szinte a biológiai egyensúlyt megtartó aspektusából. Tudományos intézetek, kiváló szakemberek. nemzetközi szimpo- zionok foglalkoznak a környezetvédelemmel, mely a fokozódó motorizáció, az ipar fejlődése és a mezőgazdaság kemizálása következtében nem perspektivikus feladat, távlati terv, hanem napjaink egyik legnagyobb gondja. Így hát érthető, hogy hazánkban is állami rangra emelkedett a környezetvédelem, s ennek egyik bázisa éppen Miskolcon lesz, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Környezetvédelmi szakmérnök-képzés kezdődik a bányászatban, a kohászatban es a tüzeléstechnikában. Erről az új oktatási formáról beszélgettem dr. Berecz Endre tanszékvezető egyetemi tanárral, a környezetvédelmi szakmérnökképzés tan- íolyamfelelősével. — Milyen konkrét inté.z- kedések történtek az oktatás előkészítésére, illetve megkezdésére? t — A Művelődésügyi Minisztérium és a Mérnöktovábbképző Tanács állásfoglalásának megfelelően talán éppen Borsod jellege mialt a kohászat, a bányászat és a tüzeléstechnika környezet- védelmi kérdéseinek oktatását a Nehézipari Műszaki Egyetem feladatkörébe utalta. Az előkészítő munka során már megtörtént a jelenlegi helyzet felmérése és kialakítottuk a környezetvédelmi Oktatás koncepcióit. Igv a rendes mérnökképzésben a tantervben önálló és kötelező tárgyként környezetvédelem ugyan nem szerepel, de az egyes tárgyakban igen, és fakultatív tárgyként több előadás is elhangzik. — Mi a tanfolyam célja — vetettem közbe? — A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében megfelelő szakemberek képzése a bán;/ászát, kohászat és tüzeléstechnika területén a környezet — tellát a víz, a levegő, a talaj és a bioszféra — védelmi feladatok ellátására. Az oktatott alaptárgyak ennek megfelelően fizikai-kémia, környezetvédelmi alapismeretek, mérési módszerek, környezetvédelmi módszerek és berendezések. Szakosítottuk a környezetvédelmi oktatást a kohászatra, a bányászatra és a tüzeléstechnikára. Lesznek laboratóriumi gyakorlatok, melyek ma gukba foglalják a víz-, a levegő-, a korrózió- és a technológiai gyakorlatokat. A tanfolyam időtartama 4 félév, mely tartalmaz 500 óra előadást és 100 óra laboratóriumi és számítási gyakorlatot. — Vannak-e konkrét elképzelések a környezetvédelmi ismeretek oktatásával kapcsolatban? ■— A megbízás után azonnal munkához láttunk és elkészítettük terveinket. Így például a környezetvédelmi alapismereteknél szó lesz a víz és levegő tisztaságáról, a légkör és a bioszféra fizikájának, kémiájának és biológiájának alapjairól, a légkör szennyezésfajtáiról és 1 megjelenési formáiról, a vlz- ' szennyezésről és a környezetszennyezés egyéb faktorairól, ökológiai alapfogalmakról, a környezetvédelem és községészségügy kapcsolatáról, a légkörszennyezés és általában a környezet- szennyezés emberre, állat- és növényvilágra, valamint a talajra és a létesítményekre, és az élelmiszerekre gyakorolt hatásáról, a szennyező anyagok toxikológiájáról, a hulladékok elhelyezéséről, a bioszféra radioaktív1 szenv- nyezödéséről, a környezet zajforrásairól, zajártalmakról és a bioszféra komplex hatásáról. Foglalkozunk majd a világ és hazánk környezet- és levegószennve- zettségének helyzetével, a környezet, a levegő és a víz tisztasága védelmének műszaki feladataival, közgazdasági és jogi kérdéseivel, a környezetvédelem szervezetével, szabványaival és féként a védelem mérnöki, megoldásaival. Mérési módszereink pedig kiterjednek légnemű, folyékony és szilárd halmazállapotú szeny- nyező anyagok mintavételi, analitikai és automatikus ellenőrzésére, fizikai, műszeres, kémiai és biológiai móé - szerek elméleti alapjaira. Az imént említetteket egyébként megfelelő szakosítással oktatjuk majd, figyelembe véve a kohászat, a bányászat és a tüzeléstechnika igényeit. — Ezek után csupán egy kérdés: milyen tervek vaunak a környezetvédelmi oktatás megkezdésével kapcsolatban a közeljövőt illetően? — Legközelebbi feladatunk az 1975 februárjában megkezdődő szakmérnöki tanfolyam kereteinek végső kialakítása. Ennek megfelelően készítettük el a Környezetvédelem a bányászatban, kohászatban és a tüzeléstechnikában című szakmérnöki tanfolyam tanterve:, melyet a kohómérnöki kar oktatási bizottsága, tanácsa megvitatott és jóváhagyóit. Nemrég levélben fordultunk több borsodi vállalathoz es intézményhez a kezdődő szakmérnökképzéssel kan- csolatban. A téma népgazdasági. ugyanakkor vállalati szintű fontossága miatt kértük. hogy a tanfolyam megkezdését ismertessék érdekelt dolgozóikkal és a jelentkezők részére biztosítsák az oktatásban való részvételt — válaszolta dr. Berecz EndYc egyetemi tanár. A környezetvédelemnek, ennek a Borsodban egyre több embert foglalkoztat . és sajnálatos módon egyre több gondot okozó témának tehát szakavatott gazdája lesz Észak-Magv arorszá gon. Nem könnyű, de mindenképpen szép munkájuk elé érdeklődő várakozással tekintünk. Szabadtéri elosztó A Borsodi Hőerőmű 120 kilovoltos szabadtéri elosztó bázisa. Nagyfeszültségű távvezetékeken jut el innét a 120 ezer voltra transzformál' :om az el őszi■' állomásokon keresztül a fogyasztókhoz. Fotó: Gallyas Béla Paulovits Ágoston ! Szeretjük a galambot A galambnak eltöri az egyik lába. Ügyannyira, hogy el is vesztette, fél lábon pedig nem tudott megállni a tetőn, a dúcon, az udvaron és egyáltalán sehol sem, így mindig csapkodott. felbukott'szegény. Mindenki nagyon sajnálta. A ga- Inmb ugyanis nagyon szép madár, a békesség, a páros elet és sok egyéb, hasznos dolog eleven jelképe. Noé apánk bárkájából is galamb röppent ki. hogy visszatérjen a jó hírrel, a pusztulás végéről, a békés építőmunka kezdetének lehetőségéről tájékoztatva a meggyérült emberiséget. Sok szép dal b született n gnmalrhól. A I.a paloma például továbbra is a legszebbek közé tartozik, ezen kívül pedig vannak magas katonai kitüntetésben részesült galambok is — például a franciáknál — az első világháborúban végzett futárszolgálatukért, valamint az ugyanekkor tanúsított, hősi magatartásukért. A galambok érdemelnek teljes listáját amúgy sem lehetne felsorolni. Tény, hogy nagyon kedvesek, szépek, igényesek, mert például csak kétszobás lakásban hajlandók élni, mások pedig sportszerűen élnek, nemzetközi versenyeken vesznek részt, kitünően tájékozódnak, stb. stb. Sajnálta hát mindenki a fent említett galambot, amely csúzli, légpuska, vagy más ok következtében elvesztette a lábát. Mit lehetne csinálni? MüIAbnt: Es mivel az ember nagyon szereti a galambot, addig Ügyeskedett, míg a műláb elkészült. Ügyes, szép formájú műláb. nagyságban, súlyban megfelelő. A galamb megfogása nem okozott gondot, hiszen mint említettük volt -mindig bukdácsolt szegény. Az aprócska mülábat sikerült felcsatolni, megerősíteni! Enyhe biztatás: no. menj csak! Es a galamb elindult! Egy kicsit bicegett ugyan, hiszen nem szokta meg az új alkalmatosságot, de meg tudott állni, sőt lépegetni is tudott. Azt az örömet!... Hát igen. Ebben a meghajszolt, kemény életben mégiscsak megmarad az ember annak. ami. Illetve aki. ügye, csak rá tud szánni egv kis időt. fáradságot, találékonyságot egy ilyen oktalan állatnak is a megsegítésére. Mert ugye, elmehetett volna közben ide is. oda is, végezhette volna ezt, vagy amazt, mégis a madár megsegítésére jutott idő. Szép dolog ez, kérem! Sőt, szégyen Ide. szégyen oda, kicsit megható is. Másnap pedig az ember levágta és lóízúen megette a galambot. Mert az ember szereti a galambot. . 1 (Pt)
