Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)
1974-09-07 / 209. szám
1974. szept. 8., vasárnap ÉSZAK-l*1AGYARORSZAG 3 A korszerű közművelődés jegyében Mint hírül adtuk. 1974. szeptember 5-én ülést tartott a Borsod megyei Pártbizottság és megtárgyalta a közművelődés helyzetét, valamint továbbfejlesztésének feladatait. Az írásos előterjesztéshez Beme László, a megyei pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést, amelyet az alábbiakban részletesen ismertetünk. A politikai konszolidációt követően, 1958- ban a Központi Bizottság elfogadta az MSZMP művelődéspolitikai irányelveit, hosszú távra meghatározva egész szellemi életünk párt- és állami irányitásának elveit. A szocialista építés előrehaladása, a fejlődés új követelményei szükségessé tették, hogy ezt a sokrétű művelődéspolitikai programot részekre bontsuk. Először azokat a tudománypolitikai feladatokat kellett megfogalmazni, amelyeket az épülő szocializmus, a politika tudományos megalapozásának igényei szükségessé ‘tettek. A folyamat újabb állomása volt a közoktatás helyzetének vizsgálata, amelyet az egyre bonyolultabb termelés és a szocialista ember nevelésének sürgető tennivalói tettek szükségessé. Legutóbb pedig a közművelődéssel foglalkozott behatóan a Központi Bizottság, 1974. március 19—20-i ülésén. A közművelődés átfogó elemzését mindenekelőtt a szocialista valóság fejlődése, s az a tény követelte meg, hogy a szocialista építés jelenlegi szakaszában az eddigieknél sürgetőbben, parancsoló szükségszerűséggel vetődik fel a szocialista tudat, életmód, életforma továbbfejlesztésének fontossága. Ha folyamatról beszélünk, akkor az eddigiekhez hozzá kell lenni, hogy a Központi Bizottság — ahogyan ez a márciusi ülésen elhangzott — a közeli jövőben megfogalmazza a művészetpolitikai feladatokat is. Az írásos előterjesztés meggyőzően szemlélteti azt a nagyarányú fejlődést, amely megyénk közművelődésében az elmúlt három évtizedben bekövetkezett. De a fejlődés ellenére is éppen elég gond halmozódott fel ahhoz, hogy megújítsuk a közművelődésről vallott felfogásunkat. Vagyis, már ne csak a mennyiségi mutatókat nézzük, és ne csupán „intézményekben gondolkodjunk", ha a közművelődés kérdése kerül napirendre. Ha közművelődési munkánkat és szemléletünket meg akarjuk újítani, ha a valósághoz akarjuk igazítani — akkor a közművelődés teljesítményét nem elég csupán múltbeli elmaradottságunkhoz viszonyítani, hanem a mostani társadalmi céljainkkal, a kulturális forradalom jelenlegi feladataival Ijell azt szembesítenünk. Mindez új szemléletet kíván mindannyiunktól. A legnagyobb tartalék a szemlélet formálásában van Miért tartjuk alapvetően fontosnak a szemléletformálást? Mindenekelőtt azért, mert a közművelődés hatékonyságának ilyen nagyarányú fejlesztése csak abban az cselben valósítható meg, ha a lakosság széles körében növeljük a művelődés presztízsét, tudatosítjuk, hogy a műveltség növelése nemcsak egyéni, hanem egyre növekvő társadalmi érdek, s hovatovább gazdasági kényszer is. És ez mindenekelőtt szemléleti, nem pedig anyagi kérdés. Tapasztalataink szerint a kiváló tárgyi feltételek önmagukban nem teszik eredményessé a közművelődési munkát. Legalább ennyire fontos a közművelődésben dolgozók ügyszeretete, elhivatottsága és helyes szemlélete. A közművelődésben dolgozók ügyszeretete sem oldja meg azonban a tennivalókat. Fontos, hogy céltudatos, jó kapcsolat alakuljon ki a népművelők és a munkahelyi gazdasági, politikai vezetők között. Fontos, hogy a helyi párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetők szemléletében megfelelő helyet kapjon a közművelődés, ösz- szességében tehát az a dolog lényege, hogy a közművelődés jelentőségével összhangban legyen annak társadalmi elismertetése is. A Központi Bizottság határozatait^ — elsősorban a munkásosztály helyzetéről és a közművelődésről szóló határozatot — követően megyénkben is megélénkült az érdeklődés a művelődés kérdései iránt. Pozitív hatásuk a politikai és gazdasági vezetőknél is érzékelhető. Tükröződik ez megnyilatkozásaikban, a közművelődéssel kapcsolatos intenzívebb érdeklődésükben, néhány esetben pedig mór konkrét intézkedésekben is. Mindez azonban még korántsem jelenti, hogy megyénk dolgozóinak gondolkodásában a fontosságának megfelelő helyet foglalja el a művelődéshez való viszony. A közművelődés fejlesztésének egyik legnagyobb tartalékát ezért látjuk még ma is a szemlélet formálásában. A Központi Bizottság határozata is ennek az újfajta közművelődési szemléletnek a szükségességét fogalmazza meg: „A köz- művelődés akkor felelhet meg feladatának, ha minden szinten tudatosítjuk, hogy a munka megjavítása nem csupán az ország kulturális szintjének emelését jelenti, hanem a szocializmus felépítésének egyik fontos tényezője: ha a közművelődési szemlélet éi' az ennek megfelelő gyakorlat áthatja a tudományos, kulturális, politikai, ideológiai, agitáciös és propagandamunkái.” A határozat előkészítésének időszakában szerteágazó vita folyt arról, miként értelmezzük a közművelődés és a műveltség fogalmát, tartalmát. Ennek során világossá vált, hogy túl kell lépnünk a népművelés korábban használt fogalmán és az ennek megfelelő gyakorlaton. Volt idő, amikor úgy gondolkodtunk, hogy akkor jó a népművelési munka, ha sok amatőr lánc- és színjátszó csoportunk van. Volt olyan időszak, hogy akkor voltunk nyugodtak, ha jól ment az ismeretterjesztés. Az utóbbi években a művelődési intézmények munkája került előtérbe. Mindez természetesen fontos, de csakis együtt, a közművelődés széles folyamatában. A Központi Bizottság határozata korszerűen fogalmazza meg a közművelődés fogalmát és feladatait. Beletartozik ebbe mindaz, ami korábban a népművelés fogalomkörébe tai'tozott; de ugyanakkor mesz- szebbre tekint, amikor kimondja: „A közművelődés nem pusztán a műveltség terjesztése és birtokba vétele, hanem egyszersmind a világnézet, az életforma alakítása is, az egyéniség kibontakoztatásával, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője”. A közművelődésnek ez az értelmezése feltételezi a helyi állami, társadalmi és tömegszervezetek, üzemi és szövetkezeti intézmények fokozottabb részvállalását ebből a munkából. Az írásos előterjesztés készítésénél arra' törekedtünk, hogy ebben a szélesebb értelmezésben vizsgáljuk megyénk közművelődésének helyzetét. A tények tükrében az is nyilvánvalóvá lett, hogy az alapvetően pozitív irányú fejlődés mellett nem kevés az aggodalomra okot adó jelenség, az ellentmondás, a megszüntetésre váró „fehér folt” sem. Vajon elégedettek lehetünk-e a közművelődés tekintélyével, a szemlélettel, a köz- művelődés munkásainak erkölcsi-anyagi helyzetével, megbecsülésével ? Lekiizdöttük-e már azt a felfogást, mely szerint e kulturális munka csak reszortfeladat? Nem fe- szítenek-e gondok a szocialista életformában, köztük a munkások életmódjában is? Üzemeinkben, vállalatainknál megkap-e minden támogatást a továbbtanulni szándékozó munkás? Ezek és az ehhez hasonló kérdések nagyon időszerűek nálunk is. Mindez azt jelzi, hogy ha tovább akarunk lépni — a változó helyzethez és a megnövekedett követelményekhez mérten —, akkor bátran és nyíltan, kritikusan és önkritikusan szembe kell nézni a valósággal, meglevő gondjainkkal. 1 Napjainkban, amikor a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk, egyre növekszik a kultúra, a műveltség szerepe. Változnak a nemzetközi körülmények is. A kapitalizmussal nemcsak gazdasági versenyt vívunk, folyik az életmód versenye is. Eszméinket a magatartásban, az életvitelben is érvényesíteni akarjuk. Kitágult világunkba sok új tényező lépett be: a tudományos-technikai forradalom, a tömegkommunikációs eszközök elterjedtsége, az információáradat, és így tovább. Mindezt aligha, hagyhatjuk figyelmen kívül: igényeink, célkitűzéseink megfogalmazásakor számolnunk kell velük a közművelődésben is. Munkásközpontú közművelődést A közművelődés megyei feladatainak meghatározásakor a munkás-központúságnak az eddigieknél következetesebb érvényesítése kívánkozik az első helyre. Nemcsak azért, mert hatalmon levő, a társadalomnak létszámában is a legnagyobb osztályáról van szó, hanem azért is, mert a munkásosztálynak — világnézetének, életmódjának, erkölcsének, magatartásának — van a legerőteljesebb kisugárzó hatása a társadalom többi osztályára és rétegére. Ha e kisugárzó erőt növelni akarjuk, több segítséget kell adnunk a munkásosztálynak a művelődés területén is. Meghatározó szerepével arányos kell, hogy legyen az iránta megnyilvánuló figyelem, a vele való törődés, a kultúra kincseiben való részesedés terén is. Itt és ebben van nagy szerepe és felelőssége a pártszervezeteknek, a gazdasági és szakszervezeti vezetőknek egyaránt. A munkásművelődés legfontosabb területének a munkahelyet tekintjük. A munkahelyi kollektíva, amellett, hogy munkaközösség, egyben művelődési közösség is. Ez a felismerés azonban megyénkben még nem mondható általánosnak. A munkahelyek egy részénél a dolgozók képzéséről, továbbképzéséről, művelődéséről való gondoskodás még nem vált a munkahelyi vezetés szemléletének és tevékenységének szerves részévé. A vezetők — főleg gazdasági vezetők — szemlélete sokszor egyoldalúan termelésközpontú. Hibásnak, a szocializmus érdekeivel ellentétesnek tartjuk azt a felfogást, amely a termelést kiszakítja az élet nagy összefüggéseiből, s a gazdasági hatékonyságot tekinti az egyetlen értékmérőnek. A vezetők művelődést segítő munkája gyakran szubjektív érdeklődésük függvénye. Egy részük maga is elmaradt, a művelődésben, s akadályozza vagy legalábbis nem segíti beosztottjai továbbtanulását, művelődését. A munkásművcltség továbbfejlesztésének véleményünk szerint egyik kulcskérdése, hogy a munkahelyi kollektívákban minél szélesebb körben kialakuljon a művelődést ösztönző atmoszféra. Ebben meghatározó szerepe van a munkahelyi vezetésnek. Ezért a vezetőkkel szemben támasztott politikai követelményeken belül a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapjon a dolgozók művelődéséért érzett felelősség. Amikor a munkásközpontúságot hangsúlyozzuk a közművelődésben, úgy érzem, helyesen tesszük, ha megfelelően rangsorolunk és differenciálunk. Arra gondolok, hogy az egész munkásosztályon belül számunkra mindenekelőtt a nagyüzemekben dolgozó munkások érdekei az elsődlegesek. A differenciált közművelődési tevékenységet indokolja az is, hogy a munkásosztályt a műveltség szempontjából nem tekinthetjük homogén társadalmi egységnek. A szakmunkások, betanított és segédmunkások életkörülményei hasonlítanak egymáshoz, de különböznek is egymástól. Ezért szükséges, hogy erre tekintettel legyünk a közművelődési munka tartalmában, de a ráhatás eszközeiben, módszereiben is. A két legdinamikusabb és legjobban formálható „rétegre”, az ifjúságra és a szocialista brigádokra kell az erőket összpontosítani. Mindkettőre azért, mert jövőnket jelentik: az egyik csoport életkora miatt, a másik azért, mert egy új emberi-pirsa da Imi közösség lehetőségeit hordja magában. Gyakran hangoztatott vélemény még ma is, hogy az ifjúság nagy részét csupán az igénytelen szórakoztatás érdekli. Egyoldalú és megalapozatlan felfogás ez, amelyet nap mint nap megcáfol az az aktivitás és cselekedni akarás, amely megyénk fiatalsága részéről az elmúlt években megmutatkozott a közösségi művelődés feltételeinek bővítésében, az amatőr művészeti mozgalomban való tevékeny részvételben, hogy csak néhány területet említsek. Ugyanakkor azt. is tapasztaljuk, hogy a közösségi művelődés keretei, formái az igényeket követően gyorsan létrejönnek ugyan, de megfelelően felkészült, politikailag is képzett vezető híján nem hosszú életíúfk. Ezért a klubok, az amatőr mozgalom elvi- politikai vezetésének megszilárdítása az egyik legfontosabb jövőbeli feladatunk. Határozottan fel kell lépnünk az olyan szemlélet és gyakorlat ellen is, amely a fiatalok művelődéséhez, szórakozásához nyújtott segítséget szívességnek fogja fel, vagy csak az ifjúsági mozgalom hatáskörébe tartozó feladatnak tekinti. Az üzemi és szövetkezeti brigádok, mint szocialista közösségek, a közművelődésnek is nélkülözhetetlen bázisai. Vizsgálataink és tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a szocialista brigádok jelenleg sokkal inkább a munkaverseny szervezésének keretéül szolgálnak, s kevésbé váltak még az életmódot, életformát megújító, az emberek célkitűzéseit,' értékrendjét átalakító közösségi létformává. Ahhoz, hogy a mozgalom levetkőzze a helyenkénti formalitásokat, az szükséges, hogy a gazdasági és társadalmi vezetők, a művelődésben is segítsék, irányítsák a brigádokat, és ne elégedjenek meg a közvetlen termelési feladatok teljesítésével. *■ A közművelődés konkrét tartalmi felada- 1 tainak meghatározásánál elsődleges, hogy megteremtsük azt az alapot, amire a köz- művelődés épülhet. Ezért hangsúlyozzuk annyira az általános iskola befejezésének fontosságát. Ezt követően arra kell lehetőséget teremteni, hogy, aki nem tanul tovább az iskolai rendszerű oktatásban, a maga munkaterületén képezze magát tovább szakmailag és politikailag; művelődjön, hogy lépést tudjon tartani az élet, a társadalom fejlődésével. Az legyen a cél, hogy a társadalom tagjai korábbi műveltségi szintjüket folytonosan emeljék, a művelődésben mindenki lépjen egyet előre. Ez nem pusztán művelődési cél. Azért is szükséges, hogy az emberek többet tudjanak a világról, a társadalomról, jobban értsék a gazdasági, társadalmi élet, a kultúra alapkérdéseit, ösz- szefüggéseit: tudatosabban éljenek, vállalják és eltökéltebben valósítsák meg a társadalom adta feladatokat. Ennek két feltétele van: egyrészt fel kell kelteni az érdeklődést; másrészt biztosítani kell a továbbképzés lehetőségét. A kulturális nevelés a pártmunka szerves része A Központi Bizottság határozata valamennyi párt- és állami szerv, mozgalmi fórum feladatát megszabja a közművelődés irányításában és támogatásában, első helyre állítva a pártszervezetek közvéleményt befolyásoló, követelményt támasztó tevékenységét. A közművelődés pártirányítása megyénkben is aránytalanul elmaradt az élet más területeihez viszonyítva. Napjainkban is, a határozat feldolgozása során azt kellett tapasztalnunk, hogy néhány járási pártbizottságunk még mindig a régi mód - szemléli a közművelődést, feladataik meghatározásánál nem tükröződik a közművelődés korszerű szemlélete. A pártszervezetek gyakorlati munkájuk sorún valószínűleg találkozni fognak a-közművelődést, az aktív kultúrálódást lebecsülő nézetekkel. Ez ellen csak akkor tudnak sikerrel fellépni, ha növelik a párttagság tájékozottságát a kulturális és a művelődéspolitika elveiről és időszerű gyakorlati problémáiról. „.4 kulturális nevelő munka a pártmunka szerves része” — fogalmazza meg a Központi Bizottság határozata. Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a pártalapszerveze- tekben sem lehet csupán „reszortfeladat”, hanem a pártszervezet egész' kollektívájának ügye kell, hogy legyen. Szólunk az előterjesztésben a — hagyományos értelemben vett — közművelődési intézményhálózat helyzetéről, megállapítva, hogy „nagyfokú egyenetlenség és zömmel mostoha adottságok jellemzik megyénket”. Tény, hogy megyénkben aránylag sok az olyan település, amely nem rendelkezik a közművelődési funkció ellátásához szükséges, korszerű intézmény-együttessel. Nagyon fontos, hogy a közművelődési intézmények terén meglevő viszonylagos elmaradottságunkat mielőbb felszámoljuk. • Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy — helyes szemlelet, kezdeményezőkészség esetén — ott is lehet pezsgő művelődési életet teremteni, ahol rosszak a tárgyi feltételek. Nem Tehet tehát a közművelődési munka megújításával késlekedni addig, amíg majd a megfelelő tárgyi feltételek rendelkezésre állnak. Egyébként is — anélkül, hogy lebecsülnénk az intézmények fontosságát — latnunk kell, hogy nem mindenfajta művelődési tevékenység kötődik intézményhez. Vannak olyan helyek Borsod megyében, ahol eleven kulturális élet van már hosszú idő óta, pedig nem rendelkeznek a legkedvezőbb tárgyi feltételekkel. Ez is aláhúzza a személyi feltételek fontosságát, még közelebbről: a hivatásos és társadalmi munkás népművelők lelkesedésének, ügyszeretetének jelentőségét. Áldozatos és kellően nem mindig méltányolt munkájuk, közösség iránti felelősségérzetük őszinte elismerést érdemel. A közművelődés fejlesztésében is nagyon fontos’ a meglévő anyagi eszközök koncentrálása. Erőforrásaink nem engedik meg. hogy rövid időn belül minden égető problémánk megoldódjon. Reálisabb célkitűzés tehát, ha azzal gazdálkodunk jobban, ami van, ha jobban tudunk élni a helyi lehetőségekkel. A kulturális nevelés céljaira rendelkezésre álló pénz mennyisége összességében ma is tekintélyes. Az a baj, hogy gyakran szétaprózódik, a művelődés céltudatos és koncentrált támogatása helyett elfolyik más csatornákon. Megyénk városaiban a közös fenntartású intézmények létrehozásával sikerült az anyagi erőket koncentrálni. Kevés azonban az olyan termelőszövetkezet, mint a mezökeresztesi, a borsodszi- ráki, vagy a múcsonyi, amelyek művészeti csoportokat tartanak fenn, képzőművészeti kiállításokat szerveznek és művészeti alkotásokat vásárolnak. Ahol a pártszervezetek, a kommunisták határozottabban képviselik egy-egy város, nagyközség, vagy község ilyen irányú érdekeit; ott semmi - esetre sem marad el az eredmény. Említést érdemel az aprófalvas területek művelődési színvonalának és lehetőségeinek megítélése, az ezzel kapcsolatos téves beidegződés. Meglehetősen széles körben él az a nézet, hogy ezeken a településeken eleve nincs lehetőség a közművelődés fejlesztésére, hiszen nincs belátható közelségben új művelődési objektum létrehozása. Határozottan fel kell lépnünk ez ellen a nézet ellen, amely valójában kényelmességet takar. Felfogásunk szerint — a tárgyi feltételeket tekintve — ma is kevés az olyan hely megyénkben, ahol nincs meg, vagy ne lehetne megteremteni a közművelődés alapellátását. Amikor alapellátásról beszélünk, a tv-re, a rádióra és a sajtóra gondolunk, ezenkívül a könyvtári szolgáltatás valamilyen formájára pl. letéti könyvtár; legalább egyfajta közösségi művelődési lehetőségre, legyen az akár énekkar, klub, vagy színjátszó csoport, amely működhet az iskolában is. Ez természetesen megköveteli, hogy az alapellátás mellett számoljunk a vonzásközpontok adta kulturális lehetőségekkel; a varosok, nagyközségek, centrumközségek kisugárzó hatásával, illetve a mozgóellátás különféle formáival. A megye közművelődését áttekintve ellentmondásos, eredményekben és problémákban egyaránt gazdag képet kapunk. A továbblépéshez az szükséges, hogy a Központi Bizottság határozatának és a megyei feladattervnek a szellemében minden érdekelt megyei és helyi szerv konkrétan megszabja a maga tennivalóit, szem előtt tartva, hogy nem kampányfeladatról, hanem hosszú távú, nagyon rendszeres, céltudatos munkát igénylő politikai feladatról van szó.