Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

1974. slept. 7., szombat ESZAKMAGYARORSZAG 5 • • Ötszáz család Ivóvizet kapott A régi Tiszaszederkényben — mai nevén Leninváros- óváros — évek óta problé­mát jelentett a lakosság ivó- vízellátása. A KÖJÁL által végzett vizsgálatok egyértel­műen bebizonyították, hogy a községben levő ásott ku­tak vize emberi fogyasztásra alkalmatlan. Éppen ezért a Leninvárosi Tanács még 1969-ben elhatározta, hogv vezetékes ivóvízzel látja el a lakosságot. A tanács döntése értelmé­ben a IV. ötéves tervidő­szakban kívánták megéoít- tetni az alapvezetéket. Erre a célra mindössze másfél millió forint állt rendelke­zésre, ami ilyen nagyvolu- menű munkához kevésnek bizonyult. A Borsod megyei Vízmű felajánlotta, hogv mintegy 2 millió forinttal segíti a terv valóra váltását. Közben megkezdődött a Tiszai Erőmű I. ütemének beruházása, amely nagymér­vű talaj vízszint-süllyedést idézett elő. Emiatt kiapadtak a kutak, s zavar keletkezett a vízellátásban. Volt olyan időszak, amikor különböző szállítóeszközökkel kellett a lakosság vízigényét kielégí­teni. A vezeték építése akkor gyorsult meg, amikor ez év tavaszán a debreceni KE- VIÉP elvállalta az ivóvíz- hálózat. építését. Igv június végére elkészült az egész szerelvény, és nyomban megkezdődhetett a vezeték- hálózat üzembe helyezése.. Ez azl jelentette, hogv 1974 második felében mintegy 4 millió forint költségráfordí­tással megépítették a 6470 méter hosszú óvárosi veze­téket. amely biztosítja az itt élő 500 család megfelelő ivó­vízellátását. Ebben nagv ér­deme van az Erőmű Beru­házási Vállalatnak is. nmelv egyrészt anyagi eszközökkel, valamint a kivitelezésben való aktív közreműködéssel segítette az ivóvízhálózat gyors üzembe helyezését. 1,. L Népesedéspolitika számokban A népesedéspolitikai határozat megjelenése óta jelentősen emel­kedett Leninvárosban a terhes nők száma. Ezt állapította meg legutóbbi ülésén a tanács vég­rehajtó bizottsága is, amely a város népesedésének alakulását vitatta meg. A statisztikai adatok szerint ez év első hét hónapjá­ban 194 terhes asszony jelentke­zett a kötelező tanácsadáson, az emelkedés a múlt esztendő ha­sonló időszakához képest mint­egy 47 százalék. A terhes nők számának növekedése mellett örvendetes az is. hogy csökkent a városban a gyermek nélküli, illetve az egygyermekes családok száma. Sajnálatos viszont, bogy még mindig igen magas a koraszülé- sek száma. Az elmúlt évben született csecsemők közül 25, vagyis az újszülöttek 12 száza­léka volt koraszülött, és vala­mennyi haláleset is közülük ke­rült ki. Mindez arra figyelmez­tet, hogy tovább kell fokozni az egészségügyi felvilágosítást a terhes nők körében. A fülkés... így hívják a 100 éves, tlc megfiatalodott mis­kolci Vontatási Főnökség villamocmozdony javítószinjében azokat, akik a mozdonyvezető fülkéjében levő műszereket, berendezéseket javítják. Magyar Imre. a KISS' szocialista brigád tagja az egyik V—13 sorozatú mozdony fokozatkap­csolóját ellenőrzi. Fotó: Laczó József Veszélyben a cukrászüzem Néhány évvel ezelőtt veszélyes gázrobbanás történt az ózdi cuk- részüzomben. A véletlen folytán csupán anyagi károkat okozó rob­banást a gázüzemi! sütőrészleg rossz szellőzése és rná«; balesetveszé­lyes hiányosságok okozták. A jelek szerint a vendérrlátóinari vállalat nem tanult a „nyomatékos” figyelmeztetésből. Nyár elején az SZMT munkavédelmi felügyelője ellenőrzést tartott a cukrászüzemben, s megállapította, hogy az üzem berendezései most sem felelnek meg a balesetvédelmi előírásoknak. A sütőüzemben az úgynevezett víz- szellőzés hiányzik, így a robbanás bármikor megismétlődhet. S az csupán másodlagos szempont, hogy a bosszú, szellőződen helj’iség- ben a dolgozók szinte „megfőnek” a tűzhelyek mellett. Az üzem folyosóján az anyagtárolás is veszélyes, szabálytalan. Az SZMT — jogkörénél fogva — augusztus 31-1 batáridőt állapí­tott meg a hiányosságok pótlására. Az ember azt hinné, hogy a dol­gozók élete, testi épsége mindennél fontosabb. Ügy látszik, nem így van. Tulajdonképpen az. a baj, hogy nem történt semmi. A batáridő letelt, s a vendéglátóipari vállalat mindeddig n?m intézkedett. Az SZMT megfellebbezhetetlen határozata: szeptember 15-i hatállyal be­zárjak a veszélyes üzemet. Egyetlen esetben tekintenek el a cuk­rászüzeni bezárásától: ha a kifogásolt hiányosságok pótlása szeptem­ber 50-ig megtörténik. Az eredetileg meghatározott batáridő utolsó napján szétnéztünk az ózdi cukrászüzemben. Tapasztalataink szerint nemcsak a mun­kásvédelemnek, hanem a KÖJAL-nak az ellenőrzése is időszerű len­ne. A cukrászüzem sokkal inkább hasonlít ogv rosszul karbantartott asztalosműhelyhez, mint egy élelmiszeripari egységhez. Legyek, dara­zsak lakmároznak a kirakott süteményeken, a falak szinte feketék a piszoktól, a mosogatóban és más helyiségben leperegtek a csempék. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk az ózdi cukrászüzemct. (t. i.) • • Önmagunk képmásai Az eset, ami arra készte­tett, hogy bizonyos követ­keztetéseket vonjak le be­lőle, a következőképpen tör­tént szeptember 2-án, reg­gel fél nyolc tájban, az egyik miskolci tejivóban. Reggeliztem. Állva, sietősen. Nem szokásom odafigyelni mások diskurzusára, de most akarva-akaratlan fülelnem kellett. A mögöttem levő asztalnál négy tizenéves ült, s reggeli fogyasztása közben olyan hangnemben, olyan hangosan és olyan témákról tárgyalt, hogy arra kellett gondolnom: nem is kakaót, tán pálinkát isznak. Még a legenyhébb kifejezésük sem tűri . a nyomdafestéket... Nekünk, akik ott voltunk, tűrnünk kellett. Mert mit tehettünk? No igen, a megbotránko­zásnak, a jóérzésnek szót kell csiholnia. Csakhogy ... Egy matrózruhás — nyil­ván tanévnyitóra igyekvő — kislány telepedett a díszes társaság melletti asztalhoz. A négy ifjú titánnak egy­szeriben ő lett a célpontja: szinte kötelezve érezték ma­gukat, hogy ha eddig gusz­tustalanok voltak, ettől a pillanattól kezdve a lehető legordenárébbak legyenek. Vezérük — van-e banda ve­zér nélkül? — arcan vörös- löttek a pattanások, s egyre- jnásra dobálta a fejét hát­ra, csak úgy röpködött hón­aljig érő szőke, vagy szőkí­tett lobonca, annyira tetszett neki a lány zavara. Nem bírtam tovább. Hoz­zájuk léptem és — a jó ér­zés, a megbotránkozás ne­vében — elviselhetőbb ma­gatartásra intettem őket. Es most következett a „csak­hogy ...” Ordítva, tombolva hozták tudomásomra, hegy semmi közöm hozzájuk. Le­írhatatlan. durva szavakkal illettek, sőt: ha nem tűnök el azonnal — vicsorogták —, megmutatják, hogy nem félnek tőlem. És én? En kérem, meg­szeppentem. Meg, mert hiá­ba néztem körbe, vajon akad-e férfiember, aki se­gítségemre sietne? Nem akadt. Pedig volt ott nem is egy. Csak úgy tett, mintha nem látna, nem hallana semmit. Mit tehettem? Vi­tatkoztam volna velük? Vár­tam volna ki, amíg nekem ugranak? Keltem volna ve­lük bkokra? Képtelenség!... Megszégyenülten, reggelim felét otthagyva eliszkoltam. Megfutamodtam. Nem a fé­lelemtől — az esetleges bot­ránytól. Remegtem a tehe­tetlen dühtől, s még csak a tudat sem Vigasztalt: jót cse­lekedtem. Nem. Nevetség tárgya lettem ... Négy, ön­magáról megfeledkezett, a pubertás korát alig túlha­ladott gyerek úgy elbánt ve­lem, hogy még most is pi­rulok ... Azt mondtam, négy ön­magáról megfeledkezett gye­rek? Rosszul mondtam! Négy rosszul nevelt gverek! — ez az igazság! A kérdés viszont: ki nevelte őket ilyennek? A szülők? A kör­nyezetük? Az iskolájuk? Nem tudhatom, hiszen nem ismerem őket.. így hát az okozati összefüggéseket ne­héz megtalálni. Azaz még­se! Hiszen a leírt eset nem epvedi. Sajnos. Tizenévese­ink között nem csupán négy durva beszédű, tiszteletlen, arrogáns, kötözködő, inzul- tálásokra hailamos gverek van Jóval több. S ez a ténv a gén éráéióféltés intelmével fígvelm°ztet: ne csuoán tu­domásul vegvük a tényt, ha­nem az okot feltárva kutas­suk és találjuk meg az el­lenszert. Manapság sokat beszélünk — és még többet kell be­szélnünk1 — a közművelő­désről. A törekvés hatása, eredménye a közműveltsée- hen mérhető le. Hajlamosak vaavunk rá. hogv a közmű­velődés feltételeit elsősorban társvi eszközökhöz kötjük: színház, könw, művelődési házak, klubok, filmszínház és így tovább. Ezek szüksé­gességét senki sem vitatja. Vajmi keveset beszélünk vi­szont arról, hogy a közvet­len „szellemi kelléktárban”, az emberi fejekben — a fe­lelősségtudat, a jóérzés, a feltétlen jóra nevelési szán­dék, a tennitudás és -akarás formájában — minden eset­ben megtaláltatik-e az a fajta feltétel, ami a közmű­veltséget istápolja és egyben tükrözi. S ha erről az oldalról kö­zelítjük az okozat okát, ak­kor kínos kérdések bukkan­nak elénk. Például: kitől ta­nulta a durvaságot a gye­rek? Kitől tanulta a trágár kifejezéseket? Ki plántálta belé az agresszivitást, a tisz­teletlenséget, az arroganciát? A színház? A könyv? A mű­velődési ház? A klub? Ugye. meghökkentő kérdések! S már csak egy marad hátra: ilyennek születtek? Ez pe­dig még kérdésnek is hazug­ság!! Egy biztos: nagyon idő­szerű, hogy fokozott igyeke­zettel törekedjünk a köz­műveltségi szint növelésére. Ebből az igyekezetből azon­ban „ne lógjon ki” — nem mondok se újat, se magam- kitalálta okosat — az ifjú­ság egyértelműbb és egyön­tetűbb művelése. Az ifjúság mindenre érzékeny. A jóra is, a rosszra is; a szépre is, a csúnyára is. Az őket ért hatások nem tűnnek el ben­nük nyomtalanul: hatnak a tudatukra, ennélfogva egész magatartásukra. Az ízlés, a jellem, a lelkialkat formáló­dása, a tudatiság — benne az erkölcs — fejlődése, az őket ért hatások függvénye Ha a hatások ellentmondá­sosak — a rosszul nevelt fiatalokban önnön szavaink és tetteink ellentmondásait fedezzük fel. Azt kell fel­fedeznünk! A társadalom szempontjá­ból ideális fiatal ismérvei köztudottak. Az ilyen fiatal őszinte, szerény, tisztelettu­dó, jellemes, szorgos, és így tovább. S ilyen fiatal se négy van! Sokkal több, sze­rencsére. Az összevetés vi­szont ismét csak azt igazolja, hogy a felnőttek közművelt­ségi szintje differenciált, s ahogy a különbözőségek — szinte mérhetően — szembe- tűnőek, ugyanez a helyzet a felnövekvők esetében is. Az ember a fejében el tud­ja választani a jót a rossztól, megvan erre a képessége. Ott, a tejivóban voltaképpen ez történt. De semmi több. Belül háborgás, kifelé kö­zöny : semmibe se akarok be­lekeveredni. Ez eddig rendjén is van. Már csak azért is, mert az „ellentmondások” megszün­tetése nem ad ho« esetek helyrerakásán múlik. Nem azon, hogy egy tejivó vendé­gei, egy villamos utasai, egy szűk utca járókelői, egy lép­csőház lakói felháborodnak-e valamin. A gyökerek mé­lyebbre nyúlna^ — de csak­is bennünk erednek! A szülőben, az iskolában, a kisebb-nagyobb közössé­gekben. S a visszásságok zö­me érzékelteti műveltségünk minőségét. Ez pedig nem csupán azt árulja el. hogy milyen az olvasottságunk, a s/.inházisrneretünk, hogy hány nyelven beszélünk. A társadalom mércéje sokkal igényesebben mér. Azt is megméri, alkalmasak va­gyunk-e rá hogv olyan nem­zedéket neveljünk fel, ame­lyik a miénknél bonyolul­tabb feladatok megoldására is képes lesz. Vajon alkalma­sak vagyunk-e erre? Kell, hogy azok legyünk'De ami­kor ezt kimondjuk, akkor érezzük is a felelősségét, s en­nek megfelelően teljesítsük a kötelességünket! Legfőbb kötelességeink egyike az if­júság tudatos nevelése. S hogy ezt egyöntetűbben és mindannyian jól tegyük, bi­zony, istápolni kell a köz­műveltséget — nem tételek­re leszűkíteften —. amelyben fontosságának megfelelően szerenel az ifjúsággal való törődés. A közművelődés — nem hanyagolhatja el cél­jában és eszközeiben sem an­nak a közszellemnek a fej­lesztését. amely — a szocia­lista ember kritériumai sze­rint — csakis és kizárólag jó irányban befolyásolja az ifjúságot. Csala László A szabálysértési törvény alkalmazása Évente országosan 400— 500 ezer a szabálysértési el­járások száma. Megyénk il­letékes hatóságaihoz, szer­veihez ugyancsak évente több mint 26 ezer feljelen­tés érkezik. Már maga a ha­talmas szám is jelzi: egyál­talán nem könnyű a sza­bálysértési ügyintézők mun­kája. Az öt évvel ezelőtt ér­vénybe lépett törvény célja éppen az, hogv egységes rendszerbe foglalja a társa­dalomra kisebb fokban ve­szélyes cselekmények körét. Megyénkben a jogszabály egységes és törvényes értel­mezését, alkalmazását az ügyészi szervek a szabály­sértési hatóságoknál tartott több. mint 500 vizsgálattal és mintegy SÍW intézkedéssel segítették elő. Miskolcon, a Megye’ Főügyészségen a kö­zelmúltban ugyancsak e té­makörrel kapcsolatosan ér­tekezletet tartottak, elemez­ték az ügyészi taoasztalato- kat. Az értekezleten elhang­zottak. valamint az ügvészi vizsgálat tapasztalatai alán­ján elmondható, hogy az el­járások. a felelősségre voná­sok mindinkább megfelelnek a törvényesség követelmé­nyeinek. Jelenleg is előfor­dulnak azonban az állam­polgárok jogos érdekeit, vagy az állam büntetőjogi igényét is sértő intézkedések, határozatok, amelyek miatt az ügyészi szerveknek fel kell lépniük. „Népszerűtlen feladat" Kétségtelen, hogy sok, há- lásabb feladat van. mint a bírságolás. Ráadásul nehezíti ezt a munkát, hogy az egy­értelműségre való törekvés ellenére sem mindig könnyű elválasztani a szabálysértést a bűncselekménytől. Eseten­ként a jogászoknál is gondot okoz a sok minősítő körül­mény megértése, a helyes tényállás megállapítása. El­képzelhető, hogy milyen sok gonddal jár ez a munka pél­dául a helyi tanácsoknál, ahol esetleg még nem is ala­kult ki a megfelelő képzett­ségű szakgárda. Márpedig az új szabálysértési törvény a helyi tanácsok ez irányú tevékenységét kiszélesítette, lehetővé tette — na gvon he­lyesen — a leggyakoribb sza­bálysértések helyben történő elintézését. A törvény végrehajtása azonban nem zökkenömen- . tes. Gyakori például a fel- 5 jelentések késedelmes elbí­rálása. Hiba, hogy például a tulajdon ellent szabálysérté­seknél nem tisztázzák az el­követő előéletét, vagyis a priuszát. A meghozott hatá­rozatok indoklása nem min­dig meggyőző. Gyakran fi­gyelmen kívül hagyják a fiatalkorúnkra vonatkozó rendelkezéseket. A pénzbír­ság mértéke nem igazodik a cselekmény súlyéhoz, az el­követő személyi körülmé­nyeihez. A büntetés pedig gyakran liberális. Nincs arányban a szabálysértési cselekmény társadalmi veszélyességével. Az enyhe bírságnak pedig nincs meg az egyébként rend­kívül fontos, megelőző hatá­sa. Túlságosan sok a „fi- gv címezi et és''-sei elintézett ügy, olyan esetekben is, amikor kellő szigornak len­ne helye. Még akkor is, ha ez „népszerűtlen” feladat. A pénzünkről van sző A pénzbírságok kiszabásá­nál ugyancsak érezhető az enyheség, a liberalizmus. És érezhető az elnagyoltság is, bizonyos jelenségek figyel­men kívül hagyása. a meg­felelő következtetések mellő­zése. Miről van szó? Egy-egy szabálysértés bi­zonyos időszakban, adott te­rületen gyakrabban fordul élőt niint általában. Tehát ismétlődik, elszaporodik. Az ilyen ismételtségnek a társa­dalomra való fokozottabb ve­szélyességet feltétlenül eszre kell venni és eszerint meg­ítélni. Szabálysértési hatósá­gaink azonban nem mindig figyelnek fel erre az ismét­lődésre. következésképpen nem is járnak el a kellő szigorral. A szabálysértési törvény a pénzbírság kiszabására kellő differenciáltságot biztosít. ötezer forintig terjedhető pénzbírság is kiszabható. Az ügyek 60—80 százalékát azonban tárgyalás nélkül bí­rálják el. súlyos pénzbírsá­got egyáltalán nem, vagy csak alig alkalmaznak. Sza­bálysértési hatóságaink a pénzbírság felső határát ily módon gyakorlatilag már 500 forintra szállították le. Ezzel arányban természete­sen „leszállították” a meg­előző hatást is. SiíKos felelőssé«! J O Mindezeknél azonban jó­val súlyosabb dolgokról is szólnunk kell. A Borsod megyei Főügyészségen meg­tartott értekezlet kiemelten foglalkozott a munkavédelmi szabálysértésekkel. A téma­kört illetően az ügyészeket, valamint a szabálysértési ügyekkel foglalkozó összes hatóságot fokozottabb fele­lősségre vonásra szólítottak fel. Az enyhe bírságpolitika ugyanis esetenként súlyos következményekhez vezet­het. Illusztrálásként hadd áll­jon itt néhány adat! Me­gyénkben 1972-ben 7859 üze­mi baleset történt. Ebből 29 halálos végű volt! Ugyan­ebben az évben munkavé­delmi felügyelőink alig tíz­nél több esetben bírságol­tak. Nem hihető, hogy az üzemi balesetek kizárólag a dolgozó figyelmetlenségéből, hanyag munkájából . követ­keznek be. Nyilvánvaló, hogy ezeknél munkásvédel­mi. vagy egyéb mulasztás is erősen közreműködik. A bírságolások alacsony szá­mából azonban ez nem tű­nik ki. Az üzemi balesetek magas, a bírságolások ala­csony számából nem lenne ugyan helyénvaló messze­menő következtetést levon­ni, annyit azonban minden­képpen le kell. hogv szigor­ral. a felügyelők erélyes fel­lépésével igenis lehetséges a baleseti források csökkenté­se. A számok figyelmeztet­nek bennünket Emberi sor­sok, életek vannak mögöt­tük. És arra a súlyos fele­lősségre is figyelmeztetne’', amelv a munkavédelmi fel­ügyelőkre hárul. Ellenőrzés, irányítás Az öt éve funkcionáló sza­bálysértési tömény végre­hajtásának vizsgálata számos tapasztalattal szolgált. Ezek a tapasztalatok sok ered­ményt és sok gondot, tenni­valót jeleznek. Szükséges egyebek között a szabálysér­tési előadók stabilizálása, folvamatos továbbképzése. A jogi képzettségű előadóknál az ügvintézés színvonalának növelése érdekéhen a speciá­lis szakismeretek fokozása. Szükséges a szabálvsérté«i ügyintézés tönvénvo-ségének rendszeres, elmélvült vizs­gálata. a törvénysértések okainak elemzése, orvosló­ra —mint történt ez az i'iőbbi ügyészi vizsgálat, ese­tében is. És amint történt a fent említett értekezleten is. amelyen a megyei szabály­sértési hatóságok egyes ve­zetői is részt vettek, megvi­tatva. elemezve a főügyész­helyettesi tájékoztatót, mely­nek néhány kérdéscsoport­ját a fentiekben ismertettük. Priska Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents