Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)
1974-09-05 / 207. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T974. szept. 5., csütörtök Fílmjegyzet Hószakadás Hivatottak és vállalkozók ■ - < •> Hanmann Péter, Szabó Imre és Maria Markovicova, a film három íöszcreplője. Csoóri Sándor és Kosa Ferenc írta, Sára Sándor fényképezte és Kása Ferenc rendezte a Hószakadás című új magyar filmet. E szerzői hármas ebben az összetételben már negyedik filmjével jelentkezik, és mint minden filmjük, ez is igen fontos emberi mondandót hordoz, ugyanakkor éles vitáknak lesz forrása. A korábbi filmekhez képest a Hószakadás talán még élesebb vitákat kavar, mint a korábbi alkotások. Elöljáróban feltétlenül el kell mondani, nagyon szép, nagyon lírai film. Csodás részletekben gazdag, a részletszépségek mögött azonban igen töredezetten bontható ki az alapvető mondandó és nehezen követhető a történeti szál. Egy fiatal sorkatona a háború utolsó évében megelégeli a vérontást, otthagyja a háborút. Ráadásul legális körülmények között. Zászlóaljában a német tisztek szórakoztatására harcászati gyakorlatot rendeznek, gyilkos terepfutó versenyt, s annak a győztese kaphat két hét szabadságot, a többi hatszáz katona pedig másnap indulhat a frontra. A katona — név szerint Csorba Márton — mindenáron első akar lenni. Még egyik bajtársának élete árán is. így jön haza az erdőbe a nagyanyjához, s elindul megkeresni a hegyek között bujdosó apját és anyját. E buj- dosás élményekben gazdag, s ezek az élmények amelyek nemcsak ennek a fiatal katonának az élményei, hanem a háborút átélt, felnőtt korosztály nagy részének, a mindenáron túlélni akarás vágyát tükrözik, ugyanakkor a háború elitéltetését roppant sajátos aspektusból láttatják. E filmben ugyanis, amelynek az egyik szála valósággal népmeséi ihletésű — a nagymama és a felnőtt unoka útja a hegyekben,’ találkozásai egy jószívűnek látszó tiszthelyettessel meg egy partizánlánnyal, dialógusaik is mintha népmeséből kerültek volna át háború közbén játszódó filmdrámába —, a másik szálon viszont ott látjuk az elnyomó hatalom képviselőjét, a tábori csendőröknek a hegyek közé kihelyezett bázisát, egy furcsa főhadnagy parancsnokiéba alatt. E főhadnagy filozófus lélek. Sajátos filozófiája van az ölésre hivatott tábori csendőr és a kivégzendő személy kapcsolatáról, nem szereti a'háborút, ugyanakkor bár nem szívesen, de hidegvérrel gyilkoltak Filozófiai vitákat folytat szökött munkaszolgálatossal, s általában valami soha nem volt humánum keveredik benne a szadizmussal. Jobbkeze, a törzsőrmester szintén nem akar gyilkolni, de szentül hisz benne, hogy minden meggyilkolt szökevény után egy hold földet kap, tehát mindenképpen szaporítja áldozatainak számát. És ezek az emberek beszélnek a békére vágyásról és ítélik el a háborúi Ez a mondandó bizony erősen vitatható, mert ha — föltéve, de meg nem engedve — adódott is ilyen extrém eset, az nem emelhető általánossá. Ugyanakkor a pozitív hős más élete árán kap szabadságot, a partizán elárulására is hajlamos, s csak a legutolsó filmkockákon jut el addig a felismerésig, hogy a háborútól menekülni akarás passzív állapotából esetleg aktív szembeszegülő- vé váljék. A már említett népmeséi vonulaton és nagyon szép szövegen kívül a film legfőbb erénye a csodás fényképezés. Sára Sándor szinte felülmúlta önmagát. Pedig ez nagy szó. A cselekménybonyolítás meglehetősen visz- szafogott, lassú, balladisztikus. A szereplők közül legelsőként Maria Markovicova szinte eszköztelenül megjelenített, az örök anyát, az élet folyamatosságát megtestesítő nagyanyóját kell megemlítenünk. Mellette Hau- mann Péter és Szabó Imre „emelendő” ki. Aranyláz (Elöljáróban egy rövid személyes emlékezés: több mint 47 évvel ezelőtt láttam először Chaplin Aranyláz című filmjét. Életem első filmélménye volt. Azóta vártam az újratalálkozást. Most eljött... Mától mindenki láthatja a premiermozikban.) 1925-ben készítette Chaplin az Aranyláz című filmjét, a nagy alaszkai aranyláz idején játszódó történetet. Ez a film ma már nem szorul kritikai méltatásra, csaknem fél évszázad után is friss, eleven, értékei vitathatatlanok. 1958- ban a világ tizenkét legjobb filmje közé került. A hajdani némafilmhez Chaplin komponált muzsikát és ő mondja a kísérőszöveget is. A mindig póruljáró kisember története a fagyos hómezőkön, a ma nézőjének is roppant élvezetes, fordulatai, gagjei szórakoztatók, kacagásra ingerlők, ugyanakkor filmtörténeti szempontból is értékesek. érdekesek. Méltán tartják ezt a filmet Chaplin egyik legjelentősebb alkotásának. Az Aranylázzal egy műsorban mutatják be a premiermozik az 1918-ban készült Kutyaélet című Chaplin-fil- met, amelyet bizonyára szívesen fogad idősebb és fiatal néző egyaránt. (Nem kell csaknem fél évszázad múltán sem elfogultnak lennem: az Aranyláz és a másik Chaplin-film számomra ma is nagy érték.) Benedek Miklós Szokatlan plakát vonta magára a figyelmemet a tak- taharkányi vasútállomás melletti halászcsárda falán. Szokatlan azért volt, mert nem futballmérkőzést és nem ünnepi bált hirde*ett, hanem műsoros estet. Szokatlan dolog? Sajnos, Tak- taharkányban igen. A helyi kultúrotthon ugyanis hosz- szú idő óta nem biztosított ilyen jellegű rendezvényt a lakosságnak. Most tehát lépett egyet — bizsereg föl a remény az érdeklődő emberben. Ám amikor közelebbről veszi szemügyre a plakátot, fricskát kap a bizakodás. Műsoros est ugyan lesz, fővárosi művészekkel, de rendezője nem a kultúrotthon. A kiírás szerint: „A 2. sz. büfé (Kovács J.).” A vendéglátó egység vezetői jól számítottak. Kerthelyiségük adott, az emberek pedig a tv-nézést, az otthonülést is megunják egyszer. S kevertek ehhez a számításhoz egy adag bátorságot is: „Belépődíj 3.0 Ft.” Az eredmény? Kél hónap alatt két műsoros est, mintegy 400 érdeklődő belépőjeggyel, további 150—200 anélkül, a kerthelyiséget körülvevő téglafalak megmászásával. A második műsoros estből is megállapítható: a rendezvények közművelődési értéke igen csekély. Ugyanakkor érezhető volt, a levegőben volt az ottlévők igénye is az együttlétre. A legfontosabb tanulság azonban — véleményem szerint — abban áll: ott, ahol a köz művelődését megtervezni, szervezni és segíteni hivatottak „kihagynak”, ott mindig akad helyettesítésükre hívatlan vállalkozó. A kérdés csak az: átengedhetjük-e a művelődés ügyét — akárcsak egy részterületen is — a „vállalkozóknak”? ... T. Nagy József A fiatalok helyzetéről tárgyaltak A Magyar Villamos Művek Tröszt Szakszervezeti Bizottsága szeptember 4-én, szerdán délelőtt Leninváros- ban, a Tiszai Erőmű Vállalatnál tartotta ülését. Ezen részt vett: Hidasi Hajós, a Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete szervezési és káderosztályának vezetője, Somogyi Miklós, a Magyar Villamos Művek Tröszt Szakszervezeti Bizottságának titkára, Tóth József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, dr. Kovács Miklós, a Leninvárosi Pártbizottság első titkára, Wirtz László, a Tiszai Erőmű Vállalat üzemi pártbizottságának titkára és Gombos György üzemi szb-titkár. Az ülésen egyebek között tájékoztató hangzott el róla, mit tesznek a Tiszai Erőmű Vállalatnál az ifjúságpolitikai határozat, valamint az ifjúsági törvény végrehajtásáért. Ligetkúti István megnyitója után Zagyvái "Béla, a Tiszai Erőmű Vállalat igazgatója, a napirend előadója számot adott a végzett munkáról, s ismertette az igazgatói utasítás ezzel kapcsolatos tennivalóit. Beszámolt róla, hogyan illeszkednek be a fiatalok a vállalat életébe, milyen munkát végeznek, megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy a fiatalok mindjobban megtalálják számításukat a vállalatnál. Mint az előadó elmondotta, a Tiszai Erőmű dolgozóinak csaknem fele 30 éven aluli fiatal. Számuk ma már meghaladja az ötszázat. Ez a körülmény is indokolja a róluk való fokozottabb gondoskodást, a termelésben elfoglalt helyük is egyértelmű. A vállalatnál abban is kifejezésre jut a fiatalok munkájának elismerése, hogy az erőmű gazdasági és politikai vezetése állandóan figyelemmel kíséri anyagi helyzetüket, és mindent elkövet, hogy a lehetőségekhez mérten növekedjék jövedelmük. A fiatalok nagy számban vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban és munkaversenyben is. A szóbeli kiegészítőt vita követte. A felszólalók egyebek között hangsúlyozták: a szakszervezetnek az érdek- védelmi tevékenységen kívül fontos nevelési feladatot is be kell töltenie, természetesen a gazdasági vezetéssel és a társadalmi szervekkel egyetemben, hiszen a jövő munkásosztályának formálásáról van szó. A fiatalokat és mindenekelőtt a munkásfiatalokat segíteni kell, hogy beilleszkedjenek a vállalat életébe, végzett munkájuk alapján megtalálják számításukat. FELVÉTELRE KERESÜNK konfekció szakmához: gyártáselőhészítőte, anyag- és áruforgalmi előadót Továbbá számviteli vezetőt és értekkönyvelőt. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés megállapodás szerint. Szikszói üzemünkben 15 éven felüli nőket, egyhónapos betanításra — órabérben foglalkoztatunk. Cím: Nőiszabó Szövetkezet. Miskolc, Széchenyi u. 29. E zekben a napokban — talán nem túlzás — a legtöbb beszédtémát és a legtöbb izgalmat az óvodai felvételek váltják ki. Nem véletlen, hiszen augusztus utolsó napjaiban — pontosabban 26-tól 29- ig — kellett benyújtani a felvételi kérelmeket az óvodákhoz és ezekben a napokban folyamatosan jelennek meg a bejárati ajtókon azok a listák, amelyek közlik az érintettekkel: kit vettek fel és hová. Annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben a Miskolc városi Tanács hallatlanul nagy erőfeszítése eredményeképpen sikerült a jogos igényeket valamilyen módon megoldani, azaz elhelyezni a gyerekeket, a most óvodás korú gyermekek szülei nyilvánvalóan és érthetően feszült várakozással tekintenek a döntések elé. Mert hiszen bizonyos, hogy ebben az esztendőben is lesznek olyanok, akiknek csak a lakásóvodákban jut hely és olyanok is, akik, nem közvetlen a lakás közelében levő óvodában helyezhetik el gyermekeiket. Mert igaz ugyan, hogy most is beléptek új óvodák, sőt ebben az esztendőben még számolhatunk újabbak belépésével is, a helyek száma — különösen egyes városrészekben — kevesebb, mint az igény. És ami még nehezíti a helyzetet, az az, hogy az óvónők is édesanyák, elmennek szülési szabadságra és gyermekgondozási szabadságra, s így igen gyakran csak képesítés nélküli óvónőkkel tudják megoldani a gyermekekkel való föglalkozást. Az elmúlt tanévben például a képesítés nélküli óvónők száma meghaladta a hetvenet. Igaz, az év végére levelező tagozaton több, mint tízen megszerezték az óvónői oklevelet és az első évfolyamot is igen sokan, 20—25-en elvégezték, mégis néhány esztendeig számolni kell még a képesítés nélküliek alkalmazásával, hiszen az óvónőképző szakközépiskolában is csak két év múlva végez az első osztály. Akkor talán rendeződik a személyi ellátottság helyzete és az óvoda még inkább megfelel azzal a vele szembeni elvárásnak, amely az iskolára előkészítést jelölte meg fő feladatául. Már csak azért is igen fontos követelmény ez, mert oktatáspolitikánk egészében is mind nagyobb szerepet kap — a távlatokba nézve — az óvoda, mint az iskolát közvetlenül előkészítő gyermekintézmény. Ezért is tűzte ki a városi tanács fő feladatul célként azt, hogy az elkövetkező években törekedni kell arra, hogy a lehetőségekhez képest minden 5 éves gyermek legalább egy esztendeig óvodába járjon. Mert igaz, hogy az iskolai előkészítő foglalkozások igen sokat segítenek a gyermekek előkészítésében és felkészítésében, de érthető módon nem pótolják az óvodai nevelést. A mostani körülmények között azonban ezek a feladatok nem valósulhatnak meg maradéktalanul, hiszen az óvodai helyek még mindig korlátozottan állnak rendelkezésre. A lakásóvodák, ha nem is jelentenek tökéletes megoldást, átmeneti megoldásként igen sokat segítenek. Nemcsak azzal, hogy a gyermek felügyeletének problémáját mégiscsak megoldják, hanem azzal is, hogy a felügyeleten túl azért az óvodai nevelési program követelményeinek is megfelelnek. Ezt lenne jó, ha megértenék a szülők, azok, akiknek gyermekét ide vették, vagy ide veszik fel. Mert a város hallatlan erőfeszítései ellenére sem tudja másként megoldani a jogos igényű felvételeket. (cs. a.) Elveszett az ónodi Építőipari Szövetkezet 3551 Ónod. MNB 270—31441 feliratú, háromszögletű bélyegzője. Használata 1974. szeptember 2-től érvénytelen. A Miskolci Közlekedési Vállalat felvételre keres: autószerelőket, 2 fő akkumulátorkezelőt, hálózati villanyszerelőt, járműlakatost, valamint „D”-vizsgával rendelkező és „D”-vizsga nélküli gépkocsivezetőket, 2 éves tchcrtcngciyen töltött gyakorlati idővel. Bővebb felvilágosítást a vállalat munkaügyi osztálya ad. Miskolc, I., Szondi Gy. u. 1. sz., 7—16 óráig. Miskolci Közlekedési Vállalat Az óvoda: előkészítés az iskolára
