Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

1974. szept. 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kereskedni tudni keit/«. Vevők éft, í' -VKiíík Méltatlankodva mondja a magáét egy középkorú férfi: — Maguk csak eladók és nem kereskedők! — fogal­mazza meg véleményét- ami­re az adott okot, hogy hét­főn este hét óra tájban már nem kapott kenyeret a di­ósgyőri városközpont Kuruc utcai kis ÁBC-áruházában. — Menjenek el a Weidlich házban lévő boltba tanulni. Mert ott nemcsak eladni, de kereskedni is tudnak. Meg is indokolja, mire érti ezt: — Ebben az üzletben so­ha nincs hiány semmiben. Ismerik a vevők igényeit, s mindig, mindenből annyit rendelnek, amennyit a for­galom megkövetel... Ezzel elköszönt és még mindig zsörtölődve tovább állt, azaz hogy ment kenyér után. Amit a közelben lévő boltokban nem kaphatott, mert mindenütt elfogyott. Fiatalok, szolgálatkészek A hét első napján adód­nak ilyen helyzetek és fenn­akadások az ellátásban. Eb­ben a boltban ezen a hétfői napon hiányzott még a hen­tesáru, a péksütemény, a citrom és bizonyára más egyéb is. Ennek az áruháznak még nincs múltja, nincsenek ha­gyományai, kialakult vevő­körrel sem rendelkezik. így felmérni is eléggé nehéz és körülményes, miből mennyit rendeljenek. Akik itt dol­goznak, mindannyian fiata­lok. Udvariasak, és szolgá­latkészek. S a szakmájukat is megtanulták, amit tanú­sít az eladótér rendezettsé­ge, a tisztaság, s a minden­kori tettrekészség, a vevők iránti előzékenység. S ha majd kialakul a vevőkör, ha „beáll” a bolt egy meg­szokott és stabil ritmusba, akkor mind kevesebb lesz a panasz, a kifogás és a hi­ánycikk is. A vevőktől is több megértésre, türelemre, s arra van szükség, hogy egyetlen napi tapasztalatok alapján senki ne általáno­sítson. Mi tagadás: ez a könnyebb. Pedig nem az a jellemző a kisáruházra, amit a méltatlankodó vevő mon­dott. Mert ugyanazokat a kifogásokat, szóvá tehette volna az új lakótelep többi boltjában is, vagy akár a belváros egyik-másik üzle­tében. Természetesen akad olyas­mi is a kereskedelemben, amit joggal lehet kifogásol­ni. A múlt héten szombaton kora délelőtt például a Bú­za tér környékén sehol sem volt friss kenyér. Néhány napos, szikkadt áruból is alig, alig volt... S ami igaz, az Ady híd melletti nagy csemegében nemcsak elad­ni tanultak meg, de keres­kedni is. Jókora túlzásokkal. Ami viszont nem válik min­dig a bolt dicsőségére. Megnyirbált biza'om Ezen a napon egy fiatal- asszony állt a pult elé és egy kiló kenyeret kért. Meg­kérdezve természetesen, friss-e az áru... — Igen! — hangzott a vá­lasz. Mérlegre került a kenyér, aztán „nyakig” papírba, majd a vevő kosarába. A vevő kézbe vette a be­csomagolt árut, s meglepőd­ve tapasztalta: kemény ez a kenyér, mint a kő. Vissza is adta, s bosszankodva je­gyezte meg: — Miért nem beszélnek őszintén? Valóban! Miért nem mondják meg őszintén, hogy milyen az áru minősége? Miért akarják rásózni a ve­vőre azt is, amit nem kér...? Vagy azt tartják itt, hogy az a jó kereskedő, aki min­dent el tud adni? Arra nem gondolnak az ilyen helyen, vagy helyeken, hogy ezzel a módszerrel esetleg veszí­tenek egy vevőt, netán töb­bet ?... Az ilyen esetek igen­csak megnyirbálják a bizal­mat, hiszen a vásárló azzal tér be a boltba, hogy nem csapják be, hanem tisztessé­gesen kiszolgálják, minden­féle furfang és helytelenül értelmezett kereskedelmi fo­gás nélkül. Mint ahogy ezt tették a vásárcsarnokban lévő kenyérboltban, ahol — nagyon helyesen — nyíltan megmondták: — Kérem, csak csütörtöki kenyerünk van! Tessék egy fél óra múlva visszajönni, lesz friss... Ide máskor is eljön a ve­vő, mert tudja, hogy olyan árut kap, amilyet kért. Kereskedni tudni kell! Tudni kell, de a szocialista kereskedelem törvényei- szo­kásai és hagyományai sze­rint. S nem úgy, ahogy az Ady híd melletti boltban tették, vagy ahogyan „ki» szolgálja” partnereit az egvik nagykereskedelmi vál­lalat. Csen« a telefon E sorok írásakor csengett a telefon. A Betonipnri Mű­vekből jelentkezett Szilvási László (munkahelyi telefon­ja: 35-593) és elmondta: — Ne haragudjon, ha egy szokatlan kérdéssel kezdem, ön — tegyük fel — bemegy egy trafikba, kér egy doboz gyufát, aminek — természe­tesen — az árára is kíván­csi. S ha erre azt felelnék: sajnos, az ára hivatali titok, akkor mit tenne? — Meglepődnék!... Szó­val. .. — Én is meglepődtem. Anyagbeszerző vagyok. Po­liészterre lenne szükségünk. A vállalatnál, ahol érdeklőd­tem, közölték: ilyen áru je­lenleg nincs. Fz eddig rend­ben is van. De ha van — kérdeztem én —. mennyiért kapható? így válaszoltak: — Sainos, az árakról nem adhatunk felvilágosítást. Csak az igazgató engedé­lyével. Telefon az említett válla­lathoz: — Valóban igaz. csak az igazgató adhat az árakról felvilágosítást. A dolgozó nem... Mindezt az. árosztályon kezűitek e sorok íróiával, aki hirtelenjében nem is tudta, mit gondoljon, ho­gyan vélekediék — a pa­naszt tevő anyagbeszerzővel nevetőmben — erről az el­járásról és magatartásról. Kereskedni, eladni és v»nni — lerrven szó bármilven iinvlefről is — titokban tar­tóit árakkal nem lehet. Hogy miiven indítékok alan- ián utasítanak e1 í"v vevő­ket ennél a vállalatnál, ió lenne tudni. Már csak azért is. mert a kereskedelmi gva- korlathan talán még nem is volt ilyesmire példa... Megnyerni a vevőt Egv szó. annvi mint száz: kereskedni valóban tudni kell, a kialakult szokások­nak, hagyománvoknak és a törvényes előírásoknak meg­felelően. A vevők maradék­talan kiszol ffá'ásával. Bár az is igaz, hogy a vásárló igen nvakran — mint a be­vezetőben említett példa is tanúsítja — türelmetlen, túl­zottan szubjektív és mesz- szire szalad a dolgok meg­ítélésében. Tízmilliós megtakarítás a BVK-ban Krasxno k vaj ti a Javultak a munkaverseny irányításának, szervezésének feltételei — állapította meg szerdai ülésén a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, amely a kong­resszusi és a felszabadulási munkaverseny helyzetéről, az eddigi tapasztalatokról és a felajánlások teljesítéséről tárgyalt. A vegyipari dolgozók kong­resszusi és felszabadulási versenyében elsősorban a tő­kés piacról vásárolt alap­anyagok, termékek áremel­kedéséből származó kedve­zőtlen hatások ellensúlyozá­sára, a gazdálkodás javításá­ra és eredményességének nö­velésére tettek felajánláso­kat a vállalatok dolgozói. Többek között a Borsodi Ve­gyikombinát dolgozói az anyag- és energiagazdálko­dás javításával az első fél­évben 10,8 millió forint meg­takarítást értek el, s így az éves felajánlásnak több mint kétharmadát teljesítették. Végigérünk a felvégen. Erzsikeék kapuja előtt ál­lunk. — Gyere, ebédelj velünk! — invitál. Az udvaron az öreg szil­vafák árnyékában asztal ló­cával. Fölnézek a fákra, az érett szilvákra. Erzsiké édes­anyja jön elő a konyhából. Éppen a tésztavágást hagy­ta abba. Kezében hosszú­pengéjű kés. ruhája elé fe­hér kötény van kötve. Nem ismer meg. Szokatlan a ru­hám, az arcom, meg bizto­san nőttem is maid’ egv métert amióta utoljára lá­tott. Végül, amikor megérti, hogy ki is vagyok tulajdon­képpen, örömmel mondja „Nem is tudom már, ho­gyan szólítsalak? Nagyma­mához jöttél? Gyere bel­jebb, ülj le!” Átmenve a konyhán, egy pillanat alatt látom, itt mindent kicserél­tek. Eltűnt a régi szegény­szag. A tisztaszobában al­szik a gyerek, Erzsiké kis­fia. Közben a szalmakazlak felöl eloballag Erzsiké nagy­apja. Karcsi bácsi. Neki is elmagyarázzuk, ki vagyok én tulajdonképpen! Közben gyorsan kiszámolom, hogy karcsi bácsi most körülbe­lül 80 éves. Szabad idejében fafaragó az öreg. Kérdezem tőle. dolgozik-e még? Mire ő int a szemével: menjek vele! Amíg a csodálatos fa­faragásokat mutogatja a forgáccsal feldíszített szín­ben, a faluról faggatom. — Tudod fiam nagyot változott itt a világ. Szép és jó is minden, de hiszen ez a dolgok rendje. Nézd meg ezt a tuskót! Tavaly hoztam az erdőről. Jó fa. száraz fa. Azt mondanák rá mégis, buta tuskó, tűzre va­ló, pedig ebben minden for­ma benne van, csak meg kell látni, ki kell faragni. Az emberen múlik, mit tud belőle kihozni. Látod, ez a l’alu túlélte az első háborúi, a másodikat, az égést. Köz­ben a királyok királykodtak mi meg túrtuk a földet. Se­gítettük a hatalmasokat ha­talmon maradni. De mire elmúlt a vész a fejük fölük elmúlt az emlékezet is. A végén olyan kapósak let­tünk, mint nyáron a köce. Látod, diszkóinak, elszök- dösnek innét a fiatalok Miskolcra. Pestre. Azt mond­ják, csak a pornak való az ilyen szélcsendes hely. A sziklák csak viharban, szél­ben szeretnek állni. Vén ember vagyok, mondhatom azt. a vihar szét is morzsol­hatja, porrá is zúzhatja őket. Ha meg pokol kell ne­kik. járják ki itt. helyben. Én is azt mondom, amit a nóta: „Aki dudás akar len­ni. pokolra köll annak men­ni. ..” Tudom én a járást, én is voltam fiatal, ha nem is hiszitek nekem. Ide moct munkáskezek kellenének. Ember kellene ide. Lehet itt do! ffnzni ió pénzért, nem úev. mint Szentirmav Ákos méltósáeos ideiében. Én még mindig arról álmodok néha. hogy felvirágzik ez a vidék. Nézem szótlanul Karcsi bácsi cserzett bőrét, szemé­ben a vörös erezetet. Nem tudok mit mondani. Sze­rencse, hogy már hívnak az ebédhez. Ebéd után elbúcsú­zom mindenkitől. Hívom Karcsi bácsit, igyunk meg a kocsmában egy pohár bort. nyomtassuk le az ebédet. — Minek nekem a bor. mikor az eső utáni levegő is lenyom. Lassan már. a széllel futó diófalevél is fel­emel. Minek már nekem a bor? — dörmögi, és elbal­lag a szín felé. Varga Rudolf Fényesítő automata Nehéz fizikai munkától mentesíti az ELZETT sátoraljaújhe­lyi gyárának dolgozóit ez az ügyes gép. Mohácsi Zsigmond ellenőrzi az automata működését. Fotó: Szabados György NAPI POSTÁNKBÓL Példamutató szülői munkaközösség A Nekézsenyi Általános Iskola szülői munkaközös­ségének tagjai már többször adták tanúbizonyságát an­nak, hogy az iskolát gyerme­keik második otthonának te­kintik. Nem sajnálják a fá­radságot, hogy annak külső és belső képét minél csino- sabbá, esztétikusabbá te­gyék. Színvonalas rendezt'é- nycikkel elérték, hogy te­kintélyes anyagi eszközökkel is rendelkeznek, s ezt az is­kolára és a gyerekekre köl­tik. A nyár folyamán tár­sadalmi munkában részt vet­tek az iskola takarításában, s meglevő pénzükből új füg­gönyöket szereltek fel. A szülők önzetlen segít­ségéért, lelkes támogatásuk­ért tantestületünk nevében ezúton is szeretnénk köszö­netét mondani. Igó István igazgató Nekézsenv A harmincadik cr fordulóra A városunk felszabadulá­sának 30. évfordulója tiszte­letére indult szocialista ver­senymozgalomban állomá­sunk is részt kíván venni. Ezért szocialista brigádjaink — munkaterületeiken belül — pótvállalásokat tettek. Vállalták azt is, hogy a „Tiszta, virágos Miskolcért” mozgalom keretében a szol­gálati helyek közelében le­vő tereket virággal ültetik be, s a rakodóterületeken a kocsik ki- és berakodása közben visszamaradt anya­gokat eltakarítják. A szo­cialista brigád vezetők még szorosabb kapcsolatot tarta­nak a társadalmi és mozgal­mi szervekkel és csatlakoz­nak a városi operatív bi­zottság által meghirdetett „Legtisztább üzem” felhí­váshoz. Igyekeznek majd mindent megtenni, hogy a vállalások teljesítésével el­érjék a megtisztelő címet. Bellán Rózsa Miskolc, Gömöri pu. Köszönet a pal rónál áscrl Őszinte köszönetét szeret­nénk mondani Cserépfalu községi Tanácsa és pártszer- vezete nevében az Eszak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság dolgozóinak, azért a fáradhatatlan és lelkes pat- ronálásért, amellyel — a megyei tanács vb kérésére — segítségünkre siettek. Községi tanácsunk 500 ezer forintért megvásárolta a volt erdészeti központot, és a tel­jes objektumot a közoktatás szolgálatába kívánja állítani. Itt helyezzük el az óvodát, az iskolát, a napközit, és a tanulószobákat. Az átalakí­tási munkák elvégzését —, hogj) szeptemberben itt meg tudjuk kezdeni a tanítást — csak a vízügyi igazgatóság önzetlen segítsége tette le­hetővé. Zádori András iskolaigazgató, párttitkár Mikor lesz jó az irt ? Putnokon, a Szkala Berta­lan utcában levő házhelye­ket az 1960-as évek elején adta el az OTP. Az úttestet 1962-ben bitumennel meg­csinálták. de mivel 1972-ben bevezették a vizet, az árok­ásó gépek annyira tönkre­tették az utat, hogy azon már alig lehet közlekedni. A Sajó szabályozásához és a gát építéséhez szükséges anyagokat éjjel-nappal ezen az útvonalon hordták, s ez is hozzájárult, hogy az út ma már szinte használha­tatlan. Tudjuk, nem kis költségbe kerül egy-egy út­burkolat elkészítése, de ép­pen ezért nem szabad meg­engedni. hogy a már egy­szer elkészített út teljesen tönkremenjen, esetleg két­szeres költséggel tudják csak megjavítani. Jelenleg is nagy tehergépkocsik közlekednek az utcában. Sárral, vízzel fröcskölik tele a házak ele­jét, nem kis gondot okozva a tulajdonosoknak. Az utcá­ban lakó mintegy ötven csa­lád kéri az illetékeseket, se­gítsenek abban, hogy még az őszi idők beállta előtt meg­javítsák az utat. Sok bosz- szúságtól, gondtól mentik meg az utca lakóit. Juhász Imre Putnok Fclejtlieíetlcn nap volt A Miskolci Közlekedési Vállalat szakszervezeti bi­zottsága ez évben is tarto­gatott kellemes meglepetést nyugdíjasainak. Kirándulást szervezett részünkre, amely Zemplén nevezetességeivel ismertetett meg bennünket. Az egész napos kirándulás keretében jártunk a boldog­kőváraljai várban, a kélcedi fürdőben. Telkibányán, ahol az Ezüstfenyő turistaházban megvendégeltek bennünket. De jártunk Hollóházán, Széphalomban, ahol Ka­zinczy Ferenc sírját, a mau­zóleumot láttuk, majd Tokaj nevezetességeit tekintettük meg. Ac emlékezetes, szép napot, a sok élményt nyugdí­jas társaim nevében is na­gyon köszönöm. Marosz József Miskolc, Rózsa út 40. Ember kellene ide (3.1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents