Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)
1974-09-05 / 207. szám
1974. siept. 5., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Nem szeretik az „egyenlösdít” IS ezer tonna síissép van a tornaszentsndrási mészkőbányának Normák ■ ■ ■ ■ ■/ ./ - I k Vasútifíocsi-híány 3l zza a te rt leié s l A norma az a mennyiség, ami szükséges valaminek az elkészítéséhez. Ha egy csavart akarok gyártani, anyagra és munkaidőre van szükség. A csavar gyártásához tehát anyagnormát és munkaidőnormát kell előírni. E NÉHÁNY gondolat lehet a mottója annak a témának, amelyet az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén vitatott meg. A vaskos jelentés, mely a szöveges részen kívül nagyon szemléltető ábrákat, diagramokat, statisztikai adatokon alapuló kimutatásokat is tartalmazott, tulajdonképpen azt szemléltette, hogy a DIGÉP- ben milyen erőfeszítéseket, intézkedéseket tettek és tesznek a normakarbantartás fejlesztésére, a rosszul értelmezett „egyenlősdi” megszüntetésére. Volt időszak, amikor valamiféle álszeméremből nem szívesen beszéltünk a normákról, különösen nem azok karbantartásáról. Való igazság, hogy előfordultak műszakilag és tervezésileg nem kellően megalapozott normarendezések. Néha már kampányfeladattá lett e tevékenység, politikai károkat is okozva. Napjainkban azonban — s ezt jól szemléltette a DIGÉP példája — mindenfajta normakarbantartást körültekintő, megalapozott munka előz meg. Valóban úgy történik, ahogy a Munka Törvénykönyve is előírja: teljesítmény-követelményként olyan normaórát kell alkalmazni, amely az adott munkakör ellátására szakmailag és élettanilag alkalmas és a szükséges begyakorlottsággal rendelkező, átlagos képességű dolgozó, illetve csoport, a munka során az előírásoknak megfelelően biztosított műszála, szervezési, egészségügyi és biztonsági feltételek mellett tartósan teljesíthet. Ezért is ügyelnek rá a DIGÉP-ben, hogy a bérezés alapját szolgáló gyártási normaidő megváltoztatását minden esetben alapos előkészítő munka kísérje. Tudjuk, hogy a teljesítménybérben dolgozó munkás nagyon érzékenyen reagál minden változtatásra; éppen ezért az emberi tényezők figyelembe<- vétele, az egyéni és a közösségi érdek összehangolása elengedhetetlen. Ezzel. lehet feloldani azt a látszólagos ellentmondást, ami a norma- karbantartás során keletkezhet az egyéni és a közösségi érdek között. Ott, ahol mindenfajta normaváltoztatás együtt jár a műszaki, a technológiai és a szervezési feltételek javításával, a termelékenyebb berendezések beszerzésével, a meglevők céltudatosabb kihasználásával, nincs különösebb idegenkedés, vagy ellenállás. De ahol változás csak a fizikai és a szellemi igénybevétel fokozásán alapul, ott nem szívesen veszik a normakarbantartást. IMMÁR jó gyakorlattá vált a DIGÉP-ben — különösen a termelő egységekben — a szocialista brigádok közreműködése a normakarbantartásoknál. Csupán az idén 270 ezer normaóra-megtakarításra tettek konkrét vállalásokat ezek a kollektívák. Jelentős az újítómozgalom szerepe is, hiszen ezen keresztül évente mintegy 100 ezer óra megtakarítást érnek el. Mindez nagyban hozzájárul a vállalati hatékonyság fokozásához és a nyereség növeléséhez. De hozzájárul ahhoz is, hogy a gyárban a normakarbantartás olyan jól bevált gyakorlat, amely nem vált ki rossz hangulatot, nem okoz feszültségeket. Hogy ez így van, abban része van a műszaki, technikai, szervezési feladatok megoldásán kívül a gyár párt- és szakszervezeti aktivistáinak is. A Diósgyőri Gépgyárban a három vállalat összevonása óta a gazdasági és politikai vezetők nagy figyelmet fordítanak a műszaki fejlesztésre, a munka- és üzemszervezésre, valamint az évenkénti normakarbantartásra. Ebben a fáradozásban a vezetésnek jó partnere a gyár nagy kollektívája. Ezt a megértő, segítőkész összefogást fémjelzi az az évi 350 ezer normaóramegtakarítás, amelyet hosz- szú távon is biztosít a DIGÉP. S ezt bizonyítja az is, hogy a vállalatnál csaknem tíz esztendeje a termelésnövekedést szinte 100 százalékosan a munka termelékenységével biztosítják. Jó érzés leírni — s ez a vb elé terjesztett anyagból és a téma kapcsán kibontakozott, hozzáértő vitából nagyon egyértelműen kitűnt —, a gyár dolgozói a gondosan előkészített normakarbantartást megértőén fogadják velük egyetértésben és konkrét közreműködésükkel valósultak meg az imént említett megtakarítások. Ezért hát a jól bevált módszerek mellett a jövőben is kitartanak, növelve a műszaki normák képzését, fokozva a teljesítményekkel összefüggő anyagi ösztönzést, valamint a munka- és üzemszervezést. A holnap elképzelései között helyet kaptak olyan tennivalók is, mint a nagy termelékenységű gépek maximális kihasználása, a sorozatgyártmányok tökéletes felszerszá- mozása, az anyagmozgatás korszerűsítése és kisgépesíté- se, az újítómozgalom szélesítése, a korszerű technika és technológia alkalmazása. A MUNKAIDŐALAPPAL való jó gazdálkodás kétségtelenül a hatékonyság növelésének egyik legfontosabb tényezője. Mindez azt jelenti, hogy a termelékenység növelésében soha nem lehet szem elől téveszteni a termelési ráfordítások csökkentését, a célszerű, megalapozott munkanormák karbantartását. Paulovits Ágoston Az idén január 1-től az Ózdi Kohászati Üzemek kezeléséből a Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat Borsodi Ércelőkészítő Művéhez csatolták a torna- szentandrási mészkőbányát. Az üzem alapvető feladata, hogy a BÉM, illetve azÓKÜ mészköigényeit kell kielégítenie, ezáltal nem változott. A termelési feladatok azonban megnövekedtek. Mint Szilágyi Ferenc üzemvezető elmondta, a terv szerint az idén 530 ezer tonna mészkövet kell kibányászniuk. A több mint kétszáz főt foglalkoztató bánya háromműszakos termeléssel' meg is tudna 'elelni ennek a feladatnak, sok esetben azonban nem kapnak elegendő számú üres vasúti kocsit, s mivel az üzemnek nincs tárolókapacitása, ezért ilyenkor a termelőmunkát le kell állítani. Augusztus 31-ig a tervhez viszonyítva a bányának 16 ezer tonna adóssága van, ami a közel 300 óra teljes üzemszünetből adódik. Ismerve a megnövekedett áruszállítási feladatokat és azt a tényt, hogy az őszi csúcsforgalom tulajdonképpen még csak most kezdődött el a vasúti szállításban, kevés remény van arra, hogy a bánya pótolja termelési elmaradását, a hiányos vasútikocsi-ellátás miatt. Pedig erre a mészkőmennyiségre szükség van, hiszen az Ózdi Kohászati Üzemeknek például szinte semmi tartaléka nincs ebből a fontos adalékanyagból. A termelési terv teljesítéséhez minden feltétel adva van. Az üzemben kilenc szocialista brigád működik kiváló eredménnyel, amit az is jelez, hogy az idén közel 100 ezer forintot fordítanak jutalmazásukra. Az utóbbi időben új gépek, berendezések üzembeállításával nagy mértékben mentesítették a dolgozókat a nehéz fizikai munkától. A fúrást géppel, a jö- vesztést pedig robbantással végzik, emellett délelőttönff Ä'Műi,tó. 3518 latsai A házi kertekből — közfogyasztásra A zöldségfélék, idénygyümölcsök termesztésében hosz- szú távon nélkülözhetetlen a házikertek gazdaságos hasznosítása. Az állam jelentősége szerint értékeli azoknak a háztáji kertészkedőknek a munkáját, akik a családi ellátáson felül az árutermelésből is tetemes részt vállalnak, ezért méltányos anyagi támogatást is ad a kisker- tészeteknek. Megyénkben még inkább előtérbe kerülnek ezek a feladatok, hiszen a kiterjedt ipari körzetek, a városok lakosságának zöldséges gyümölcsfélékkel való ellátásában bizony még sok javítanivaló van. Az összehangoló, irányt mutató munka a szövetkezetek megyei szövetségének, a MESZÖV-nek elsőrendű kötelessége. Ez ügyben lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Tóth Bálinttal, a MÉSZÖV elnökhelyettesével. — Mit tettek eddig az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a házikertek célszerűbb hasznosítása érdekében? — Megyénkben jelenleg az általános fogyasztási szövetkezetek keretében 37 kertészeti jellegű szakcsoport működik, 3518 taggal. Ez mindenképpen figyelemre méltó, hiszen az ország ilyen jellegű szakcsoportjainak az ötödé megyénkben található. Különösen figyelemre érdemes a kertészeti szakcsoportokhoz tartozó házikertekben a primőr zöldségfélék termesztése. A biztosított Intézményes támogatással ez év tavaszán már 40 ezer négyzetméteren tértek rá a fólia alatti, hajtatásos zöldségtermesztésre. Az anyagi ösztönzés hatására jövőre ez a terület 60 ezer négyzetméterre növekszik. — A zöldségellátásban valóban figyelemre méltó a kertészeti szakcsoportok közreműködése. Megtorpanás tapasztalható azonban a szakcsoportok szőlő- és gyümölcs- termelő tevékenységében. Mi ennek az oka? — Eddig mi magunk is elsősorban a zöldségtermesztés fejlesztését szorgalmaztuk és némiképp elhanyagoltuk a másik két kertészeti ágazattal való intenzívebb foglalkozást. Megyei szövetségünk most arra törekszik, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztésében érdekelt valamennyi szervezettel együttműködve segítsen ebben a vonatkozásban is a szakcsoportok tagjainak. Kezdeti eredményekről már szólhatunk. Sikerült felkelteni az érdeklődést a gyümölcsfacsemeték, szőlőoltványok szövetkezeti forgalmazására. Ez év tavaszán még csak két fogyasztási szövetkezetünk foglalkozott ezzel a tevékenységgel, most, ősszel, illetve a jövő év tavaszán újabb 14 szövetkezet kapcsolódik be a szaporítóanyag-értékesítésbe. — Az eredményes gyümölcs- és szőlőtermesztéshez elengedhetetlen, hogy a házuk táján kertészkedők is megismerjék a legújabb szakmai tudnivalókat. Mit tesznek a fogyasztási szövetkezetek a szakismeretek terjesztésében? — Igyekszünk arra ösztönözni megyénk általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteit, hogy olyan kertészeti szakembereket alkalmazzanak, akik rendszeres szaktanácsadásban részesítik a szakcsoportok tagjait, a hozzájuk tanácsért forduló háztáji kertészkedőket. Igen célravezetőnek és közhasznú■ -tart • . nak tartjuk a tematikus szakmai tapasztalatcseréket, ezért ilyenek szervezését szorgalmazzuk, megrendezésükben anyagilag is közreműködünk. Módszertani tanulságait tekintve is sikeresnek minősíthetjük a néhány napja Tolcsván megtartott * ilyen jellegű szakmai tanácskozást és bemutatót, amelynek rendezésében az oroszlánrészt az AGROKER és a MÉSZÖV vállalta. — Az általános szövetkezeteknek az eddig elmondottakon túl fontos feladatuk a felvásárlótevékcnyscg. Miként szervezik meg a háztáji kertekben termesztett zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlását, s hogyan ösztönözhet a felvásárló-, értékesítő- tevékenység is a háztáji kertészkedés fejlesztésére? — A felvásárlási üzemágak személyi, technikai feltételeinek javítását elsőrendű feladatunknak tekintjük. Fontos népgazdasági érdek, hogy a családi ellátást meghaladó termékmennyiséget teljes egészében felvásárolják, s a piaci, üzleti forgalomban hasznosítsák az általános fogyasztási szövetkezetek. Ezért mindenütt, ahol a helyi adottságok alkalmasak a házikertek fejlesztésére, ott a körzeti szövetkezeti felvásárlótevékenység kiterjesztésére. működési feltételeinek javítására is törekszünk. A házikertekben termelt zöldség- és gyümölcsfélék jelentősen bővíthetik szövetkezeti szakboltjaink áruválasztékát, javíthatják a lakosság ellátását. B. J. A lerobbantott követ rakodógépek és nagy teherbírású tehergépkocsik segítségével szállítják az előtörő berendezéshez. A billenős tehergépkocsikból az előtörőbe kerül a kő. A hegy lábánál a felaprított és osztályozott kő vasúti kocsikba kerül. Laczó József felv. ként kisebb aprító robbantásokat is végrehajtanak. Három nagy teljesítményű rakodógép és négy 12 tonnás tehergépkocsi könnyíti meg a szállítást. Június 1-től működik az előtörő és meddőleválasztó berendezés, ami azt jelenti, hogy a korábbi legnehezebb fizikai munkafolyamat —, amikor nagykalapáccsal törték szét a követ — teljesen megszűnt. Az előtörőből, a fejtés színhelyéről, vagyis az Estromos hegy tetejéről egy 5 méter átmérőjű, 125 méter mély, függőaknán kerül le a kő, ahonnan egy 300 méter hosszú szintes szállítóvágaton Diesel-mozdony vontatással, csillében szállítják a hegy lábánál levő törő-, osztályozó- és őrlőberendezéshez. Nemrégen kezdte meg munkáját és próbaüzemét végzi két nagy teljesítményű őrlőberendezés annak érdekében, hogy naponta mintegy 1000 tonna őrleményt tudjanak szállítani a BÉM-nek. A tervek szerint jövőre még nagyobb feladatokat kell megoldani, 600 ezer tonna mészkövet kell termelniök. Ezért tovább folytatják az üzemben a műszaki fejlesztést. Az elképzelések szerint üzembe állítanak egy nagy teljesítményű önjáró fúrógépet. A hegy lábánál új, szintes szállitóvágatot építenek meg, ahol a mozdonyszállítás helyett a gumiszalagos szállítást vezetik be. Az intenzív műszaki fejlesztés ellenére sem tudják még mindig megoldani a dolgozók egy igen régi problémáját. A jelenlegi úton ugyanis a KPM nem engedélyezi a munkásszállító autóbusz közlekedését, s emiatt a dolgozók gyalog járnak a meredek hegy tetejére. A legkorszerűbbnek mondható technika mellett az üzemben még mindig készítenek és adnak ki a dolgozóknak olyan fémből készült kapaszkodókat, amelyeket télen a bakancsuk sarkára erősittnek, hogy feljuthassanak a -meredek hegyoldalon. Az, hogy a munkásszállítás még mindig megoldatlan, egyben azt is jelenti, hogy nagyon kevesen veszik igénybe a dolgozók közül a korszerű szociális létesítményeket, az öltözőket, a fürdőket. O. J.
