Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
1974. szept. 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 li raszno hr aj da SZÖSZKE IIAJŰ, hétéves kislány közeledik felém. Haján vakítóan ragyog a napfény. Engem nem láthat a bokroktól. Nem is pillant fölfelé. A virágokat nézi. Egyik kezén kesztyű van, a másikban kis fűzfakosarat lóbál, közben énekel: „Nyílt az ablak csendben, szólt a kislány menjen!...” — az utolsó szót megnyomja. Szépen, tisztán, énekel: „Parisban szép a nyár ...” Kesztyűs kezével színészkedő mozdulatot tesz és telitorokból elkiáltja magát: „Ó, ó, ó, tiensááán ...!” Meghajol a képzeletbeli közönség előtt. Kedvem lenne megtapsolni, de várom, hátha nincs vége még a produkciónak. A kislány most éppen mellettem halad el pár lépésre. Lehajol. Letép egv margarétái. A keze megáll egy percre. Háttal áll nekem, de érzi, hogy nincs egyedül. Megfordul. A tekintetünk egy kis, virágos gally alatt találkozik. — Szia! — szólalok meg. — Szia! — mondja ő, teljes természetességgel. — Szépen énekelsz, — mondom — kitől tanultál? A kislány nem válaszol, csak mosolyog. Megvonja a vállát. — Hová mégy? — folytatnám a beszélgetést. Hunyorognom kell, mert a nap pontosan a szemembe süt. — Megyek csalánért a kiskacsáknak ... — Elkísérhetlek? — kérdezem, közben felállók. — Gyere! — mondja a kislány. Lóbálja a kosarat. — Hogy hívnak téged? — Jutkának. — Szép a neved. Hány éves vagy? — Hat. — Most mész iskolába? — Ühüm — bólint a kislány. — Meg tudnád mondani, rajtad kívül hányán mennek még első osztályba? A kislány összeráncolja homlokát. Bólint. — Igen. — No, hányán? — Négyen a felvégből — mutatja az ujján is, hogy hányán. — Te nagyon okos kislány vagy. Jutka bólint. — Én erre megyek. Szia! — mondja és ugrándozva eltűnik a magas fűben. — Szia! — kiáltom utána és ottmaradok még egy percig. Arra gondolok, hogy igazában csak az erdők apró vadjai láthatják olyannak az erdőt, amilyen az a valóságban. Elindulok az Akácos felé, az egyre meredekebben kapaszkodó domboldalon. Ekkor veszem észre, a fák közül világos folt bontakozik ki. Hiszen ez Erzsiké! Nagyot dobban a szívem, amikor közel érünk egymáshoz. Egy perc alatt átvillan agyamon az egész gyerekkor. Megtalálom benne Erzsikét. Rövidnadrágos voltam még, de a többi kislánytól sokkal jobban kedveltem őt. Ezért egyik este töklámpával majdnem halálra ijesztettem szegényt, amikor hazafelé ment a tejcsarnokból. Már ő is felismert engem, de nem hisz a szemének. Több mint tíz éve nem találkoztunk így, szemtől szembe. A városban láttam egvszer-kétszer, de csak futólag. A MEGIDÉZETT régi időktől teljesen megmámo- rosodunk. Egymás szavába vágva beszélünk, soroljuk a közös emlékeket. A babalakodalmat, azt, amikor együtt néztük este a hazafelé ballagó csordát és azon vitatkoztunk, van-e kürt a tehenek torkában? Eszünkbe jut, egy nyáron együtt jártunk az „iskolába”, mármint a faiskolába. A csemetekertben segítettünk dolgozni a felnőtteknek, meg azok a délutánok, amikor együtt fújtuk a szappanbuborékot a tornác szélén ülve. Eszünkbe jut a kaszárnyából átalakított iskola udvarán a felfordított betonbunker. . Minden, minden eszünkbe jut. Varga Rudolf Miskolci képeslap Fotó: Laczó József Őszi betakarítás clótt az edelényi járásban Ha továbbra is meleg marad az idő, néhány nap múlva hozzá lehet kezdeni a napraforgó, utána pedig a kukorica kombájnolásához. Az edelényi járás termelőszövetkezetei 1218 hektáron vetettek napraforgót. A kukorica vetésterülete 2800 hektár volt. A tsz-eknek nagy szükségük van a jó időre, mert alig egy-két gazdaság rendelkezik nagy teljesítményű szállítóberendezéssel. Különösen vigyázni kell a rekordtermést ígérő kukorica betakarításánál. A frissen vágott és lemorzsolt kukoricaszemek nedvességtartalma eléri a 30—40 százalékot. A szérűkben, nagy tömegben tárolva, egészen rövid idő alatt felmelegedhet, és két nap után már a penészedés veszélye is fenyeget. Elengedhetetlen tehát a szárítás azonnali megkezdése, mert csak így érhető el, hogy a termelőszövetkezetek gondoskodni tudjanak állat- állományuk hizlalótakarmány-szükségletének megtermeléséről és szerződéses kötelezettségeik teljesítéséről. Az edelényi járásban 210 hektáron termesztenek — jórészt zárt rendszerben — burgonyát. Az eddigi becslések szerint az előzetes terveknél jobb lesz a termés. Egyetlen hektárról 250—300 mázsa burgonyát szeretnének betakarítani. Sajnos, nem ilyen kedvező a helyzet a cukorrépánál. Ebből a fontos ipari növényből csak a tervezettet tudják megtermelni a járás tsz-ei. Bár a nyár eleji esők sokat segítettek, így sem érik el az előző évek átlagát. Éjszakai ellenőrzésen a Rakacai tónál Az égen már csillagok ragyognak, gyomrunkat a bográcsban főtt „BMV”-leves melegíti, amikor kilenc körül hang nélkül kifut csónakunk a vízre. Éjszakai ellenőrzésre megyünk. A megyei halászati felügyelő, a rakacai intéző bizottság elnöke, egy halőr és két segítője az utitársam. Kopcsik István IB-elnök meséli suttogva: — Kénytelenek vagyunk olykor éjszaka is a sporttársak körmére nézni. Szabálytalan, sportszerűtlen az éjszakai „pecázás”. Nem azért telepítünk utánpótlást minden évben a tóba, hogy így fogják ki. Lágyan, hangtalanul sik- lunk el az első kis öböl előtt. Imre, a halőr ügyes kis szerszámot húz a fenéken, a csónak mellett. Műanyag zsinóron ólomsúly görög az iszapon, s a száron kis kampók meredeznek. Várják a tilosban járók zsinórjait. Csodáljuk a tavi éjszakát, morgolódunk a vitorlásversenv- re készülőkön, kik pajzán nóták óbégatása közben „csurognak” lefelé a gáthoz. Imre int hátra: állj! Megvan. Az evezők alig hallható csobbanással fékezik le a megterhelt csónakot, s fordítják irányba a nád szélén. Kinn a parton észre sem veszik mindezt. Csak akkor riadnak meg, amikor Csikós József halászati felügyelő kilép a csónakból, s rájuk világít: — Jó estét kívánok. Éjszakai ellenőrzés! Kérem a horgászengedélyeket! Elemlámpa fényénél veszik fel az adatokat. A két horgász szégyenlősen vála- szolgat. Készségesen összeszedik a botokat, feltekerik a zsinórt, elpakolnak. Szó nélkül hallgatják a befejező mondatokat: — Önök szabálysértést követtek el. Ezért szabálysértési feljelentést teszek. A határozatot postán kapják meg. Jó éjszakát! S ez így megy majd minden beállónál. Körbe a 17 kilométeres part mentén. Ott kinn „pihenő” emberek iddogálnak, dalolnak. Van, aki közben „elfelejtette”, hogy horga a vízben lóg. Olyan is akad, hogy nincs gazdája a botnak. Ez a csónakba kerül. Holnap a tulaj igazolványa felmutatásával kiválthatja a tógondnoknál. Siklunk tovább. Már éjfél felé jár, amikor hangos társaság mellé érünk. Fenn a parton virágos a kedv. A kis kikötőnél horgászbotokat találunk, teljesen a víz alá fektetve, szépen, sorban 5 darabot. A lámpafényre kis srác kiabál: — Lopják a csónakot. Borízű hangok káromkodása közben szalad a gazda. Mig igazolja magát, a csónakhoz kikötve újabb két zsinórt találunk, hatalmas orsókon. Egy darabig jönnek kifelé, aztán húzzák a csónakot. Be a ló közepére, majd visszakanyarodva. Mintegy kilométernyi zsinóron egyenként 10—10 horog. Az egyiken négy, a másikon 3 márna vergődik. Sorhorog. A leggyilkosabb rablómódszer a horgászok között — mondják. Persze, a csónak gazdája nem vállalja, hogy az övé. Csónakban marad a zsinór, orsó a hallal együtt. Az ittas „sporttárs” igazolványa pedig a felügyelő zsebébe kerül: — Szabálysértését súlyosnak ítélem, viselkedését sértőnek találom, ezért az igazolványát bevonom! — Erre elszabadul a pokol. Válogatott átkok szállnak a csónak felé, miközben igyekszünk minél messzebb kerülni a helytől. Erre a páciens csónakba ugrik, a részegek makacs kitartásával húz utánunk. A túlsó parton lámpák gyúlnak, csendet kérnek a pihenni vágyók. Mire átérünk, öten-hatan várnak ránk. De már itt van barátunk is. Kicsit megcsendesedett, gondolkodik is a part mellett, aztán rákezd: — Drága felügyelő úr! Jöjjön fit a másik oldalra, ! megiszerrtk rá valamit, aztán el van intézve! i A csendes visszautasításra újra íelcsattan. Tagadja, hogy övé a felszerelés. Ordít. A parton állókat úgy kell lefogni, hogy meg ne verjék. Végre visszaindul, de a nagy lendülettől a vízbe esik. Ügyesen visszakapaszkodik a csónakba, veszekedni kezd a parton levőkkel. Elevezünk. Az egyik kanyarból visszanézve, még mindig látjuk a vízparton a lámpákat, a veszekedés is hallatszik. Csendesen megbeszéljük a történteket, aztán folyik tovább az ellenőrzés. Találkozunk messziről jött horgászokkal. s helybeliekkel is. Mindenki csendesen, megadással viseli szabálysértése következményét. i Lassan pirkad. Ébredezik a tópart. Jönnek a nappali horgászok. Ki kocsival, ki motorral, biciklivel vagy éppen gyalog. Világos van, süt a nap. mikor kikerül a csónakból az éjszaka eredménye: 6 horgászbot, 2 orsó a sorhorgokkal, 10 fél kilón felüli nagyságú márna. A halászati felügyelő és a hal őr összeszámolják a feljelentéseket. 18 született. Vásárhelyi István Egy szelet csokoládé A gyermekek érdekében Az ózdi gyámhatósági munkáról A gyermek lopott . . . Nem nagy értéket, mindössze egy szeiet csokoládét az önkiszolgáló boltban. Az eladók nem vették észre, hogy zsebre tette, de a kilencéves fiúcska zavarában a csokival „fizetett” a pénztárnál. Véletlenül tette zsebre, vagy gyermekcsíny? Másképp nem jut hozzá egy kis édességhez? Lehet, hogy a környezete nem megfelelő. Lám, mennyi kérdés egyetlen forintot érő csokoládé kapcsán is. S ezekre a kérdésekre választ kell kapni a gyámhatóság illetékeseinek, mielőtt a kiskorú sorsáról döntenek. A családban kezdődik A gyámügyi munka bonyolult, sokrétű, s nem is a leghálásabb feladat. A legfontosabb részterületei: a veszélyeztetett kiskorúankal kapcsolatos védőintézkedések, a megelőzés és utángondo- zás, az állami gondozásba vétel, a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek ellenőrzése, segélyezési és vagyonkezelési ügyek stb. Tény azonban, hogy a hatóság csak akkor avatkozik a családok életébe, ha a gyerek veszélyeztetett helyzetbe kerül, egészség- ügyi, szellemi, erkölcsi fejlődése a családi környezetben akadályokba ütközik. Ezek az akadályok: a szülők rendezetlen életmódja, erkölcstelen, italozó, munkakerülő élete. Amikor nem tudnak, vagy nem is akarnak a gyermekük megfelelő neveléséről gondoskodni. Különösen magas a gyám- hatósági intézkedések száma Özdon. A város lakosságának több mint 10 százaléka cigány, közülük kerül ki a veszélyeztetett kiskorúak 80 százaléka. Hivatalosan 230 veszélyeztetett gyereket tartanak nyilván a gyárvárosban, ez a szám azonban nem reális. Szerény becslések szerint is meghaladja a fél ezret a veszélyeztetett kiskorúak száma. Valóság- hűbb szám: a múlt évben az Özdi városi Tanács igazgatási osztályán 1380 gyámügyi iratot iktattak, szám szerint ennyi esetben kellett intézkedni, dönteni... Zsarolás a gyerekkel A gyámügyi előadó irodája nem mindig csendes. Vannak visszajáró ügyfelek, „törzsvendégek”, akik rendszeresen segélyért kopogtatnak az igazgatási osztályon. Többnyire csendesen, alázatosan kezdik, de ha nem érnek el eredményt., visszhangzik tőlük a folyosó. A harmincöt év körüli, alacsony, vékonydongájú asszony is ezek közé tartozik. — Hány gyereke van? — Hat. — Miért nem dolgozik? — Talán majd maga vigyáz a gyerekekre? — kérdez vissza felháborodottan. — A gyerekek apja hol dolgozik? — Melyik hol... Kettő börtönben van ... B. M. harmincöt év körüli cigányasszony is az állandó ügyfelek közé tartozik. Két kiskorú gyermeke a kukákban turkál, az anyát felszólították, hogy dolgozzon. Hatszáz forint segélyt kért munkakönyvre. Olyan sok munkakönyvét elnyűtt eddig, hogy ennyibe kerül egy újabb kiváltása. — Miből él? — Gombázom ... — Előfordult nemegyszer, hogy behozták a gyereket, csináljunk vele, amit akarunk, ha segély nincs — mondja Tóth Zoltánná gyámügyi előadó. — De ha a gondozásba vételi eljárást megindítjuk, s megtudják, hogy a gyerekek után fizetni kell, visszalépnek, vagy visszalépnének ... (A múlt évben az ózdi tanács 50 ezer forintot fordított segélyezésre. Egyre inkább az a gyakorlat, hogy kevesebb személynek magasabb összeget adnak, s a pénzzel minden esetben el kell számolni a tanácsnak. Vannak természetesen olyanok is, akik önhibájukon kívül szorulnak az anyagi támogatásra. De nem ez a jellemző!) Bűnvádi eljárás A szomszédok hívták fel a gyámhatóság figyelmét B. I. magatartására, s ezzel tulajdonképpen egy gyerek életét mentették meg. Azt állították, hogy B. Ilona bezárja a gyereket a lakásba, míg ő férfiakkal huzamosabb ideig távol marad. Behívatták az asszonyt, figyelmeztették, ő azonban tagadott. Nem sokkal később újra jöttek a szomszédok. — Megint egyedül ment el. Talán már nem is él a gyerek . .. A hatóság feltörte az ajtót, s a szekrényben talállak rá az alig egyéves gyerekre. Ide zárta az anya, hogy ne hallatszon ki a sírása. A gyereket csak szakszerű orvosi beavatkozással lehetett megmenteni. Az asszony eilen bűnvádi eljárás indult, a gyerekét természetesen állami gondozásba vették. — A veszélyeztetett kiskorúak száma nagyon magas városunkban. Örvendetes azonban, hogy egy régi problémát sikerült megoldani — mondja dr. Kopecsnyik Miklós igazgatási osztályvezető. — A rendszeres ellenőrzések és a körültekintő intézkedés eredményeként a gondozó szülői hálózat ma már megfelelő. Kezdetben országosan jellemző volt, hogy családok magukhoz vettek állami gondozottakat — gyakran többet is —, akiket szinte cselédként foglalkoztattak a ház körül. Az ifjúsági és családjogi törvény hatása is lemérhető. Csökkent a fiatalkorúak házassági kérelme ... Kemény kézzel Államunk törvényekkel védi a fiatalkorúakat, s anyagiakban is mérhetetlenül sokat áldoz arra, hogy a gyermekekből a társadalom szempontjából hasznos emberek váljanak. Az új ifjúsági és családjogi törvény is mindenekelőtt ezt a célt szolgálja. A gyámügyekbe kicsit belemélyedve azonban megerősödik az emberben az érzés, hogy túlságosan humánusan bánunk azokkal, akik önhibájukból veszélyeztetik gyermekük fejlődését. Keményebb kézzel kellene azokkal bánni, akik a legelemibb kötelességüknek «em tesznek eleget, nem gondoskodnak saját gyermekeikről. Bátran leírom. Akik bűnözőt nevelnek gyermekükből, azok maguk is bűnözök, s bűnhődjenek ... * De térjünk vissza a csokoládét elcsenő gyermekhez A fiú elsírta magát, az anya elszólta magát: — Az úgy szokott lenni .. Nálunk nem szokott úgy lenni! Tóth István
