Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
1974. aug. 4., vasárnap ÉSZAK MAGYARORSZAG 7 MAI TÖRTÉ IVETEK Jártában-keltében furcsa és meghökkentő, tanulságos és megszívlelendő esetekbe, történetekbe ütközik a krónikás. Olyanokba, amelyek a közvélemény elé kívánkoznak, esetleg mások okulására is. Kié a ménes? A Volán 3. számú Vállalatának egyik vezető beosztású dolgozója panaszolta el a napokban rosszul végződött kirándulásuk történetét. — Július 28-ón történt. A családdal elhatároztuk, hogy kimegyünk a Bükkbe. Kellemesen sikerült volna a kirándulás, ha ... Az történt ugyanis, hogy visszafelé jövet az egri utat választották. így adódott, hogy az egyik tisztáson megpillantották a Szilvós- váradi Állami Gazdasághoz tartozó ménest. A gyerekek legnagyobb örömére. Ki is szálltak az autóból, és közelebb mentek a gyereke számára mindenképpen újdonságszámba menő látványhoz. Erre a telepvezető minden teketória nélkül minősíthetetlen han- j gon közölte: 1 — Takarodjanak innen! Ez nem ingyen bazár. Csak külföldiek nézhetik, a ménest ... Valóban volt ott két külföldi rendszámú kocsi és j egy Zsiguli. S a telepvezeÍ tő, mint aki jól végezte dolgát, hátat fordított, és I magyarul kezdett beszél- f getni a külföldiekkel. De | még visszaszólt, és ellentmondást nem tűrő hangon kiabált rá a meglepett családra : — Tűnjenek el, de azonnal! Mindehhez nem szükséges különösebb kommentár. Szükséges viszont, hogy a telepvezető feltétlenül számot adjon erről a magatartásról. A ménes ugyanis nem az ő magántulajdona, hanem köztulajdon. Büszkélkedni kellene vele, de nem úgy, ahogy azt a telepvezető tette, aki nem átallotta kijelenteni: — E látványosság csak külföldi uraknak fenntartva ... Jegy van, tej nincs Édesanyák, kismamák tették szóvá: Miskolcon a selyemréti tejboltban minden hónapban annak rend- je-módja szerint, úgy, ahogy elő van írva, a kismamák előre leadják a blokkot a jegyes tejre. Ez érthető és így helyes, hiszen az üzlet ennek alapján adja fel megrendelését, és garantálja, hogy a csecsemők mindennap hozzájussanak ehhez a fontos tápanyaghoz. Csakhogy ebben a tej boltban másként történik minden. A tej jegyeket átveszik, de tejet nem adnak mindennap. A kismamák, vagy éppen az, aki a tej kiváltásáért oda betér, igen gyakran csalódva távozik, mert tej nincs. Vagy legalábbis nem kapható mindennap. Különféle okokra hivatkoznak, magyarázkodnak, de nem intézkednek. Csak ígérgetnek. De az ígéreteket sem tartják be. Volt rá példa, hogy az egyik napon el nem vitt csecsemőtejet (mert a vevőt nem tudták kiszolgálni) másnapra ígérték. S amikor a vásárló az előző napi adagot is kérte, kereken megtagadták. Nem ártana körülnézni illetékes szerveknek ebben a boltban, hiszen csecsemők táplálékáról van sió, ami egyáltalán nem hiánycikk. A kérdés csupán az, hogy a ki nem szolgált és el nem vitt csecsemőtejjel mi történt, vagy történik. Szeretnénk, ha a selyemréti tejbolt ügyében a kismamák, a vásárlók érdekében mielőbb megtörténne az intézkedés, hogy erről lapunk hasábjain is beszámolhassunk. fiz ötieles kaiauznö Gyakori eset, hogy az autóbuszokra ittasan is fel- szállnak. Nem egyszer közbotrányt. okozó módon viselkedve inzultálják az utasokat, megszegve a társadalmi együttélés szabályait. Ilyen esetben a gépkocsivezetők, kalauzok igyekeznek közbelépni és intézkedni. Gyakran sikertelenül. S a legváltozatosabb módon, amiért csak elismerés jár. Még akkor is, ha netán a garatra jól felöntött utas hátrányára történik mindez. Nemrégiben a Kazincbarcika felől Miskolc irányába haladó járatra is felszállt két részeg férfi. Nem lehetett bírni velük. A kalauznő bármit tett (nem a saját hibájából) gyengének bizonyult. Esti járat lévén Sajöbábonyt is útba ejtették. A kalauznő, hogy megkímélje az utasokat — ahogy a busz megállt —, jól érthető hangon közölte: — Miskolc végállomás! — A két férfi erre minden teketória nélkül fogta magát és leszállt. így szabadultak meg a kellemetlen utasoktól. Panaszkodik egy apa Ellesett párbeszéd apa és óvodáskorú gyermeke között. Autóbuszon vagyunk. A gyerek kíváncsian figyel ki az ablakon. S kíváncsian kérdez. Sokat. Édesapja alig győzi a választ. A gyerek megelégedetten nyugtázza azt, amit apjától hall, de akad néhány olyan válasz is, amire majdhogynem azt mondja, nem hiszem. Ha. nem is ilyen egyértelműen, de édesapja tudtára adja ezt, aki mérgesen kifakad: — Te is olyan vagy, mint édesanyád! Ö se hisz el nekem semmit. Feltehetőleg megvan rá az oka... T. F. BENCZE JÓZSEF Lisztet lajlorjázott Ráncos lelki Eisztet lajtor.iázolt valluk parolin ja, a szekérdeszkákon hold-mécsesük tikkadt. Ráncos felhő borítja már férfikedvű arcomat, öröklétig biztató szavaid már nem szólnak Alvó parasztok Sárrózsás a falu. vasárnapon néma, füstös főzőkanál táncol a fazékban. Vasérckohó tüdők fújtatnak a hűsön megpihent álmaik nyílnak ki gondüzőn. Lüktet izmaikban a holnapi dolog, gemberedett izmuk mozdulni is konok. Horkolnak s kalapjuk Nap szemére daga' világkezdetétől álmodniuk szabad. Vastag erek kötik vaskos kezeiket, gyökérként feszíti fáradt szíveiket. Levegőt habzsoló tüdők duruzsolnak, álmodik a lelke a gyötört alvóknak. Asszony a szerelőszalagnál AMIKOR, a nevét meghallotta, körülnézett. A szerelőszalag mellett ülök bátorítóan, biztatóan néztek rá. Es özvegy Vajda Jánosné egyre gyorsuló léptekken ment oda az igazgatóhoz, aki gratulált neki, s átadta a Kiváló Dolgozó jelvényt. Munkatársai még mindig tapsoltak, amikor leült az elcsendesedett szerelőszalag mellett a háromlábú, kerek ülőkéjü székére. Lehajtotta fejét, s amikor kolléganői gratuláltak, elmosolyodott. És jobb kézfejével szétmorzsolta a szeméből alágördülő könnycseppeket... özvegy Vajda Jánosné a zúgó, zakatoló üzemek világától távol született és élt. A törékenynek tűnő, szőke asszony keresi, nehezen találja meg a szavakat. — Tulajdonképpen nem is olyan régen kerültem az üzembe, hiszen csak 1968. június 28-tól dolgozom itt. Tudja... Én otthon éltem. Karosán. Férjem, Vajda János súlyos beteg lett, s amikor meghalt, munka után kellett néznem. Munka után, kenyér után ... Mert az ember nem élhet, csak úgy. Nem kellett messzire mennie. Nem kellett sokat keresgélnie a munkát, az életet, a kenyeret jelentő munkát. Sátoraljaújhelyen, az ELZETT Gyárban szívesen fogadták. S özvegy Vajda Jánosné. aki sohasem dolgozott üzemben, sohasem látott zúgó. zakatoló gépeiket, formálódó fémeket, a sajtoló műhelybe került. Nem törődött semmivel. Csak a munkával. Figyelt, leste a fogásokat. Nem szólt, nem panaszkodott. — Nem volt könnyű .. 1 A sajtoló műhelvben három műszakban dolgoztam. Egy anya mindenre kénes gyerekeiért. Nem akartam, hogy Klárika és Erzsiké hiányt szenvedjen. Mert két lányom van ,. . Azután a gyerekekre való tekintettel áthelyeztek ide, a szereidébe. Mi szereljük, a szalag mellett, a Zsiguli autókhoz a zárakat. Könnyebb lett, jobb lett Körbejáratja csillogó szemét a szerelőszalagok mellett ülőkön. Nézi az arcokat. amelyeket naponta lát. amelyekkel naponta találkozik. Elmosolyodik. — Tudja ... Olyan ez itt. mintha testvérek lennénk. Megértjük egymást. A szeretet sokmindent pótolhat... Család. Szeretet, özvegy Vajda Jánosnét befogadták, megszerették. Pedig még ma sem könnyű a sorsa, az élete. Egy anyának mindig vannak gondjai. Még akkor is, ha egyik gyerekét szárnyra eresztette. — Kati, a nagyobbik lányom Budapestre került... Kitanulta a szakács mesterséget. Férjhez is ment. Jóravaló ember a vöm. Mindenük megvan. A kisebbik, az Erzsiké most 15 éves ... Hogy ő mi lesz...? Ide jött, Üjhelvbe, a Hegy- al.ia Ruházati Szövetkezetbe. Tanuló. Már pici korában is szeretett varrni, ehhez van kedve. Nagylány, kevés gondom van vele. Ha kell, megfőz. Segít a ház körül. Mert én minden reggel négy órakor kelek... Ellátom a jószágokat, leszek-veszek a ház körül, és buszra ülök. jövök az üzembe. Délután három öra, mire hazaérek ... Nincs sok szabad időm. Túlórázni is szoktunk. Jól jön a pénz, hiszen a kenyér, az érdek itt van. özvegy Vajda Jánosné kiváló dolgozó lett. Már a Zs ieuli-zárszerkezetek nullszéria gyártásánál Is ott volt a csendes, halk szavú, szőke hajú. törékeny asszony. Kemény akarata, anyai szereteie átsegítette a légnehezebb időszakokon is. Elérte, megvalósította vágyát. Felnevelte mindkét gyermekét. Ügy, hogy nem szenvedtek hiányt semmiben. Meghatódva vette át a kitüntetést. — Meglepődtem ... Senki nem mondta, hogy engem is kitüntetnek... Milyen szép. Kislányom is biztosan örülni fog. Nem vágyom én már különösebben semmire ... Csak arra, hogy gyerekeim és én is egészséges legyek. Minél többet lássam őket. S jövőre. ha minden jól alakul, szeretnék elmenni üdülni... Mert... tudja... én még nem voltam sehol sem. ELKÖSZÖN. Vége az ünnepségnek, átadták az egy- milliomodik Zsiguli-zár- szerkezetet. Visszaül a szerelőszalag mellé, a helyére. Oda. ahol megtalálta számítását, ahol megtalálta kenyerét, barátait, társait, a nagy családot. Felföldi György JUBILEUM A Felhőfényesítő Vállalat vezérkara gondterhelten ült össze. A soron kívüli ülés napirendi témáját minden részvevő ismerte. Készben az előzetes suttogásokból, részben meg a tanácskozásra invitáló sokszorosított meghívóról. Mégis meglepő volt az a komorság, amely az igazgató bevonulását követte. Az igazgatói szobából a tárgyalóba vezető ajtó párná- zását fekete műbőr borította. A titkárnő fekete harisnyanadrágban és fekete parókában hozta a főnök után a fekete bőrdossziéba rejtett iratokat. Az igazgató széttekintelt az asztal körül megjelenteken. Eljött mindenki, akire csak számított. A legkipró- báltabb főosztályvezetők, osztályvezetők, szakértők és tanácsadók ülték körbe az ovális asztalt. Az asztalion az egyik oldalról a titkárnő. a másikról Szende Bo- gvika, az ismeretlen beosztású, amolyan „Mädchen für Alles”-asszonyka, a vállalat minden magánügyét kézben tartó főmunkatárs adott látványos dekorációt az igazgató mellett. Megfelelő torokköszörülés után az igazgató előterjesztette mindazt, amiről már mindenki tudott. IIosz- szasan ecsetelte a vállalat fájdalmát, mert minden más intézmény és vállalat jubilált valamit mostanában. huszonötéves alapítást, ötvenéves alapítást, ilyen eseménynek a negyedszázados évfordulóját, olyan eseménynek a negyvenéves évfordulóját, csak éppen a Fclhőíényesílő Vállalat nem. Pedig a többi vállalat sem régebbi, legfeljebb jobban számon tartották múltjukat. A fekete' bőrdossziéból elővett egy hosz- szú listát. Egyre komorabb hangon soj-olta, melyik vállalat milyen jubileumi ünnepséget rendezett, kik jártak ott, milyen rangú vendégek, a televízió híradója milyen hosszú riportot készített az ünnnepségröl és így tovább. — És itt vagyunk mi, a Felhőfényesítö Vállalat — folytatta emelt hangon. — Nem tudunk huszonöt évet sem kimutatni, pedig jogelődünk is megvolt, meg a hajdani maszek vállalkozás, sőt, felhőfényesités már a múlt század végén is volt, hogy a felhő a dolgozó népnek is fényesked- jék. Szégyen és gyalázat, hogy mi nem tudunk öszszekaparni magunknak egy kis jubileumot. Ebben kérem munkatársaim segítségét. Tessék hozzászólni, várom a javaslatokat! A résztvevők a noteszokba mélyedtek, mindenkinek fontos rajzolnivalója akadt. — Kezdjük a második felszólalással — kedélyes- kedett valaki kevés sikerrel. Aztán néhány bátortalan javaslat hangzott el, régi maszekok, jogelődök és rokon profilú vállalatok emlegetése, de egyik ötlet sem volt jó, mert valamennyit felhasználta már a maga jubileumához a Ködfúró Vállalat. — Elég piszokság — jegyezte meg csendben valaki. Szende Bogyika, a vállalat „Mädchen für Alles”- üdvöskéje jelentkezett szólásra: — Régóta töprengek a vállalat történetén. Könyvtárakat, régi lapokat bújtam. Sőt, baráti családok könyvespolcait is. így találtam rá egy 1953-as lapban egy cikkre, amely a Felhőgomolyító Vállalat szakszervezeti bizottságának egyik üléséről szólt. Valami üdülöjegyelosztást boncolgatott, meg azt, hogy miként törte a fejét ennek a vállalatnak a szakszervezeti bizottsága az 1954-es ötéves jubileum előkészítésén. Igaz. nem Felhöfé- nyesilő Vállalatról, hanem Felhőgomolyító Vállalatról volt szó, de ez alighanem mindegy. Talán, az sem tesz semmit, hogy ez az újságcikk egy úgynevezett izé... humoreszk volt, s kipellengérezte a vállalatot. A lényeg az, hogy a vállalat létesítésének nyomtatott dokumentuma van. Ha 1953-ban már az 1954- ben esedékes ötéves jubileum előkészítésén töprengtek, a vállalat már 1949- ben létezett. — Megvan az alap a jubileumra! — vidult fel az igazgató. Most már minden gyorsan ment. Kiosztották a megbízásokat, a tanácskozás átalakult jubileumot előkészítő bizottsággá, és a bankettet máris megrendelték. A minap már én is megkaptam a többszínnyomásos, elegáns meghívót a jubileumi sajtófogadásra. * Istenkém, még elgondolni is rossz, mi lett volna, ha 1953-ban egy füstölgő irományom papírra vetése közben nem a Felhőgomo- lyitó Vállalat nevét találom ki!? Benedek Miklós
