Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. aug. 4., vasárnap Határozat után — új évad előtt Tunéziai vázlatok (I.) Négy és fél hónapja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megvizsgálta a közművelődés helyzetét és határozatot hozott a fejlesztés feladatairól. A határozat állásfoglalásaival azóta lapunkban több alkalommal foglalkoztunk. Most arról kívánunk feljegyezni néhány gondolatot, mit vár e határozat után a társadalom, mit várnak a népművelők, s azok, akik a közművelődésben valamilyen formában részt vesznek. A közművelődési párthatározat hosszú távú feladatokat jelöl meg, megvalósítása nein egyik napról a másikra várható. A hosszú távú feladatok realizálásához felmérések, előkészítő munkák szükségesek, sőt, sok tekintetben megfelelő anyagi bázis teremtése is. És éppen ez utóbbival kapcsolatban nem lehetnek olyan reményeink, hogy valami gyors, ajándékszerű támogatást kap össznemzeti szinten a köz- művelődés. Hazánk tervgazdálkodása nem engedheti meg a hirtelen beruházásokat, költségelőirányzatokat, éppen ezért csak az új, ötödik. ötéves terv keretében jöhet szóba a közművelődés új költségkihatásainak biztosítása. De akkor már a terv előkészítésénél, a közművelődési feladatok megszabásánál figyelemmel kell lenni a Központi Bizottság márciusi határozatának állásfoglalásaira, és a költségek tervezésénél e határozat realizálásának szükségletei is figyelembe kerülnek. A határozat, mint azt igen sokan ismerik, különböző intézkedéseket irányoz elő, s mert a közművelődési munkában napjainkban — a nyári időszakra tekintettel — bizonyos visszaesés tapasztalható, ami ilyenkor szinte természetes, az új évad őszi kezdetét sokan tudatilag egybekapcsolják\ a központi bizottsági határozat látható realizálásával. A közművelődési munkában szeptemberben nem kezdődik új évad. Nemcsak azért, mert évek óta nem évadra, hanem naptári évre tervezünk, hanem azért sem, mert e munka folyamatos, megszakítás nélküli, még akkor is, ha a kánikulai hetek egyik-másik ágazatában megtorpanást okoznak is. Mégis tapasztalható az idén valamilyen, a korábbi évektől eltérő várakozás. A párthatározat ugyanis közművelődési bizottságok létrehozását is célszerűnek tartja. Állami, miniszteriális szinten viszont még kevés intézkedés történt e tekintetben. A közművelődés távlati fejlesztésének irányelvei is csak a jövő év elején várhatók, s magát a közművelődési törvényt is előreláthatólag a jövő év első felében alkotja meg a törvényhozás. Várhatólag jön a határozat szellemében az új könyvtári törvényerejű rendelet. Mindez azonban rendkívül hosz- szú, alapos, felmérő, előkészítő munka után valósulhat meg. Indokolt-e hát a népművelők, a közművelődés iránt intenzívebben érdeklődők íelfokozottabb várakozása. Nagymértékben igen. A márciusi párthatározatot is megelőzte már az érdeklődés, megszületése óta pedig a sajtó eléggé napirenden tartja, a közművelődési szervek is sokat foglalkoznak vele. Ugyanakkor éppen az említett témakörökben, tehát a közművelődési bizottságok megalakításában, a közművelődés távlati fejlesztése irányelveinek megfogalmazásában, a törvény megalkotásában indokolatlan lenne az elhamarkodottság. A szeptemberben újrakezdődő, vagy folytatódó közművelődési munkának azonban már feltétlenül tükröznie kell e határozat realizálását, mindenféle kormányintézkedés nélkül. A munkát a határozat szellemében kell folytatni, és az 1975. évi köz- művelődési munka megtervezésénél minden intézménynek. 1 közösségnek, községnek és városnak, amely közművelődéssel foglalkozik, s arra tervet készít a határozat beható tanulmányozásával és az ebben foglalt célkitűzések figyelembe vételével kell előkészíteni munkáját. Nem kell ahhoz megyei közművelődési bizottságot létrehozni, vagy törvényre A harmadik írótábor A Hazafias Népfront 'Borsod megyei Bizottsága és a Napjaink szerkesztősége harmadik alkalommal invitálta meg a folyóirathoz kötődő és a megyéhez kapcsolódó írókat tokaji táborába. A hívó szóra — akárcsak az elmúlt két esztendőben — ezúttal is sokan jönnek el, hogy közös dolgaikról beszélgessenek, még jobban megismerkedjenek e táj embereivel, mindennapjaikkal, örömeikkel és gondjaikkal. Ez a mostani találkozás is igen tartalmasnak, gazdagnak ígérkezik, hiszen a programban most is rangos helyet kapnak az ankétok, a vélemény- és eszmecserék. Ebben az esztendőben két témában is rendeznek vitákat. Egyrészt folytatják a tavalyi táborozás alkalmával már megkezdett beszélgetést a munkásművelődés helyzetéről, másrészt sokoldalúan elemzik majd az ifjúságról kialakított nézeteket, s ennek kapcsán a Kincskeresőről is véleményt mondanak. Miként az már lassan hagyományossá is válik, a tokaji írótábor lakói, résztvevői idén is „kimozdulnak” Tokajból. A tábor ünnepélyes megnyitására például ma, vasárnap délután Tiszaladányban kerül sor, s itt tartják meg a Darvas József emlékünnepséget is. De ellátogatnak Hangácsra is, ahol augusztus 5-én, délután lesz a Petőfi emlékkönyvtár avatása. Az írók csütörtökön a rejteki olvasótábor munkájában is részt vesznek, s nemcsak mint látogatók, hanem mint aktív résztvevők. Rejtekről már nem is térnek vissza Tokajba, Miskolcon folytatódik programjuk, majd augusztus 10-én Parasznyán tájegységi irodalmi és művészeti esttel ér véget az idei találkozó. E rövid felsorolásba persze, csak vázlatosan lehetett érinteni a gazdag programot. Az elkövetkező napok eseményei, a tanácskozások, ankétok tanulságai azonban minden bizonnyal tartalmi mélységeiben is igazolják e tábor életre hívásának jogosságát. <cs. a.) várni, hogy például a válla- , lati és szövetkezeti kulturális alapokat a képződő jőve- j delemmel arányosan bővít-, sék, következetesebben jut- ' tassák kifejezésre az anyagi támogatásban a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek összhangját, jobban törekedjenek a közművelődés költségeinek többcsatornás finanszírozására, a kulturális célra fordítandó eszközök összehangoltabb és hatékonyabb felhasználására, a munka színvonalának javítása végett jobb kádermunkára, a szakemberek technikai és adminisztratív munkáktól való mentesítésére. Nem kell ahhoz sem felsőbb intézkedésre várni, hogy a különböző helyi, köz- művelődési intézmények irányításában a társadalmi vezetőségek nagyobb hatáskört kapjanak, és a társadalmi szervezetek vállaljanak fokozottabb felelősséget tagjaik, dolgozóik művelődéséért. A Hazafias Népfront, a KISZ, az Úttörő Szövetség, a j szakszervezetek feladatait részletesen taglalja a közmű- I velődési párthatározat. E j szervezetek nagyrészt már • hozzá is kezdhettek feladataik megoldásához. De például a termelőszövetkezetek, amelyeknél a kulturális munka még nem mindenütt honos, ugyancsak megtehetik] a magukét tagjaik általános és szakmai műveltségének emelése érdekében. Ugyanez állhat az ipari és fogyasztási szövetkezetekre. KAIUOUANI VÁSÁR Kunt Ernő rajza Az oktatás üzemi érdek Azzal kezdtük, hogy hónapok teltek el a Központi Bizottság közművelődési határozatának megjelenése óta, és országos, átfogó állami rendelkezések még nem szabályozzák a határozat valóra váltását. Emiatt tapasztalható bizonyos elvárás, várakozás. Ügy tűnik, azonban, a határozat szellemében máris sokat lehet tenni a központi intézkedések, átfogó rendelkezések megszületése előtt. S ezeket a nagyrészt öntevékeny intézkedéseket joggal várják azok a népművelők és a közművelődés más érdekeltjei, akiknek részéről a már említett, „elvárás” megmutatkozik. Benedek Miklós A Szerencsi Cukorgyár párt- és gazdasági vezetői rendszeresen foglalkoznak a gyár dolgozóinak oktatási kérdésével, és évente legalább egy alkalommal átfogóan elemzik ,és értékelik a cukorgyáron belüli oktató munka valamennyi ágát. Nem újkeletű ez a törődés, a cukorgyárban hosszú évek óta igen tervszerűen és átgondoltan igyekeznek biztosítani munkásaik szakemberré képzését, s így saját forrásból is biztosítani szakember-utánpótlásukat. Mindez már eleve feltételezi, hogy a cukorgyáron belül igen sokirányú az oktatás. A szaktanfolyamok szervezésén kívül külön figyelmet fordítanak rá, hogy dolgozóik közül mind többen végezzék el az általános iskolát, foglalkoznak szakmunkástanuló-képzéssel, és a közép- és felsőfokú oktatásban is szép számmal vesznek részt munkásaik. Ugyanakkor vezetőképző tanfolyamokon és szabadegyemeken is bővítik ismereteiket a cukorgyáriak. Ez a puszta felsorolás is jelzi már a sokirányú tevékenységet, és az is igaz, hogy eredményeik miatt sem kell szégyenkezniük. Bár Stevlik Béla, a Szerencsi Cukorgyár személyzeti vezetője kicsit szabadkozva azt mond-' ta, hogy eredményeik inkább a cukoripari tröszt szintjén számottevőek, mintsem Borsod megyét tekintve, valójában érdemes odafigyelni mindarra, ami itt történik. Hiszen a cukorgyár munkáslétszáma nyilván nem mérhető, mondjuk a kohászatéhoz, de arányaiban, rendezettségében és rendszerességében követendőnek mondható.-#■ A gyár vezetői nem titkolják, hogy a vállalati műszaki-technikai felszereltségének fejlődése kívánta meg, hogy már jó időben biztosítsák szakember-szükségletüket. Szaktanfolyamaikra általában jó alapfelkészültségű dolgozóik jelentkeztek, s egyre több fiatal szakmunkás is vállalta a további tanulást. 1974-ben például 8 tanfolyamot szerveztek, összesen 145 résztvevővel. A tanfolyamok közül 5 már befejeződött, 71-en birkóztak meg sikeresen az ismeretanyaggal. Sikerült megoldaniuk azt is, hogy a szaktanfolyamokon felkészült műszaki vezetőik lássák el az előadói tiszteket. S az eredményességben nyilvánvalóan az is szerepet játszik, hogy a vizsgák eredményétől függően a szaktanfolyamot elvégző dolgozók minden esetben órabérjavítást kaptak. A szaktanfolyamos oktatásnak, az oktatásban való részvételnek viszont feltétele a nyolc általános iskola elvégzése. A Szerencsi Cukorgyárban 1972- től van kihelyezett általános oktatás, s évente 15—21 dolgozó vesz részt a tanulásokban. Tervezik — és ezért már igen erőteljes szervező munkát is végeznek —, hogy a jövő év februárjában újabb általános iskolai osztályokat indítanak, amelyek munkájába elsősorban a fiatalabb dolgozóikat szeretnék bevonni. A gyár egyébként nemcsak saját dolgozóinak tanulását, s az általános iskola elvégzését segíti. A Szerencsi Általános Iskola és a Bocskai István Gimnázium számára öt-J illetve húszezer forintot helyezett el tartós betétként, amelynek kamatát a jól tanuló, az iskolai közösségi munkában jól dolgozó, cukorgyári fizikai dolgozó szülők gyermekei kaphatják meg. * De nemcsak az általános iskolai oktatás, hanem a középiskolai is fontos feladat a gyárban. Az 1973—74-es oktatási évben 55 ipari tanuló gyakorlati oktatását látták el. Hagyományos szakmákban vasas és építőipari jellegű szakmunkástanulók képzését segítik. Sajnos, az utóbbi időben az építőipari szakmákra egyre kisebb a jelentkezés. Ugyanakkor azonban a gimnáziumban, illetve az élelmi- szeripari és gépipari szakközépiskolákban is szép számmal tanulnak cukorgyári dolgozók. A most befejeződött tanévben 28-an jártak a gyári dolgozók közül ilyen jellegű középiskolákba, és az előzetes felmérések szerint a következő tanévben számuk tovább emelkedik. A vállalat káderutánpótlási igényét figyelembe véve, a gyárban arra is törekednek, hogy a felsőfokú oktatásban mind többen vegyenek részt. Ezért szeretnék, ha a jelenlegi 5 résztvevőnél több tanulna az elkövetkező években. Éppen ezért ebben az esztendőben fokozottabb körültekintéssel mérték föl, hogy dolgozóik közül kik alkalmasak és képesek az eredményes tanulásra a felsőfokú tanintézetekben. Mindezek mellett elenyészőnek tűnik, hogy a nagyközségben megszervezett szabadegyetem előadásain évek óta rendszeresen 10—10 dolgozójuk vesz részt. A különböző vezetőképző tanfolyamokon pedig 26 irányító munkakörben dolgozó szakemberük tanul. Az 1974—75- ös évben egyébként a termelést közvetlenül irányító vezetők részére szerveznek továbbképzést, úgy tervezik, hogy két turnusban 51-en bővíthetik ily módon ismereteiket. Mindezekből egyértelműen kitűnik véleményünk szerint, hogy a Szerencsi Cukorgyárban fölismerték annak az igazságát: az oktatás — bármilyen szinten — üzemi érdek. A gyárban működő oktatási ismeretterjesztő tanács munkáját, javaslatait éppen ezért igen komolyan veszik. Az irányítás, a válogatás nemcsak tudatos, hanem következetes is, s a törődés akkor sem szűnik meg. amikor a dolgozó mór megkezdte a tanulást. S a kedv fellendítésében, a tanulás szorgalmazásában minden bizonnyal nem kis szerepet játszik, hogy azokat, akik eredményesen befejezik a tanulást, jutalomban részesítik. És nemcsak a vállalat vezetői érzik feladatuknak tanuló munkásaik segítését. A szakszervezeti bizottság szervezésében igen jelentős patronálási tevékenységet fejtenek ki a technikusok és a mérnökök is, akik társadalmi munkában készítik lel a dolgozóikat a közép-, illetve a felsőfokú vizsgákra. S a segítséget év közben sem tagadják meg a továbbtanulóktól. Csulorás Annamária
