Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

1974. ciug. 4., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Csak egy szóra... Annak ellenére, hogy „nyakig járunk” a kániku­lában, az emberek általában sietnek, hiszen a napi köte­lességek, az ügyes-bajos dol­gok, s minden, amit aznapra ki-ki megszabott magának — sürget. Ebben a sietségben, rohanásban igyekeztünk meg- megállni embereket azzal, hogy ha csak egy szóra is álljanak meg és mondják el: mi volt a legemlékezetesebb élményük, érte-e őket valami bosszúság, egyszóval hogy te­lik a napi... Minden órában csapolnak A Lenin Kohászati Mű­vekben, a kohónál Jánosik Gyula műszakvezető nem tit­kolja: a 30 fokos meteoro­lógiai hőmérséklet mellé a a kohónál legalább még 10—15 fok csatlakozik. Ilyenkor még fokozottabb figyelemre, helytállásra van szükség, hiszen ez olyan munkahely, ahol a legkisebb hiba is veszélyekkel járhat. — Vigyázunk magunkra — mondja — és a műszakra is. A csapolásoknál nincs el­tolódás. Percnyi pontossággal történik minden. Óránként „veszünk le” egy-egy ada­got minden kohónál. Ez a menetrend, ez az előírás. S a vállalás is, amelyet a XI. kongresszus tiszteletére és Miskolc felszabadulásának 30. évfordulójára tettünk. Itt, a kohónál is azqn van­nak az emberek, hogy fenn­akadás ne legyen, hiszen ha elhúzódnának a csapolások, ha nem úgy menne a mun­ka, ahogy itt már hagyo­mány, gondot okozna a vál­lalások teljesítése is. — Egyébként van bőven védőétel, tej, tea és sajt. Hi­ánytalanul megkapunk min­dent — mondja a műszák- vezető. — Így kell, hogy le­gyen, mert ez is egyik felté­tele a jól végzett munkának. Szóvá (eszik a «épkocsivezetök Csak egy szóra kértük Dezsőházi Lászlót, a VOLÁN 3. számú Vállalat Búza téri állomásának forgalmi irányí­tóját. Amit mondott, meg­nyugtató: különösebb gond- juk-bajuk nincs. A járatok az előírt időben, pontosan indulnak és nem is zsúfol­tak. Azért jó ezt hallani, mert — s ezen nincs mit ta­gadni — gyakran történik rendzavarás, vita, szóváltás az autóbuszállomáson és a már úton levő kocsikon is. A Miskolci Közlekedési Vállalat gépkocsivezetői vi­szont szóvá tettek néhány olyan problémát, amire ér­demes odafigyelni. Minde­nekelőtt arról beszéltek, hogy kivétel nélkül minden­nap, főként csúcsidőben hi­hetetlenül nagy a zsúfoltság Miskolc főútvonalain. Jól tudják, hogy ezeknek az utaknak az áteresztőképes­sége . nem kielégítő, de bosz- szúsan tapasztalják azt is, hogy — okkal vagy ok nél­kül — az üzletek és boltok előtt ilyenkor rakodnak az árut szállító teherautók, és mintha a személykocsiknak is ebben az időben lenne csak kedvük futkározni. Emiatt az autóbuszjáratok hol csak lépésben, vagy éppen hosszú várakozásokkal tarkítva haladnak tovább. Pedig minden járat menet­időhöz van kötve. S ha ezt nem tartják, pillanatok alatt zsúfoltság kerekedik az autó­buszokon, ami óhatatlanul gyakori vitához^-s nem egy­szer incidenshez is vezet. Egyébként, mint elmondják, sok mindent tudnának java­solni a közlekedés zavarta­lansága, biztonsága érde­kében. Kérik és sürgetik: ha van rá piód, a gépkocsiveze­tők részvételével rendezzenek ankétot, ahol mindezt és még sok egyebet szóvá ten­nének. Késik a szállítmány A vas- és acélgyártás tech­nológiájának elengedhetetlen terméke, az úgynevezett fris­sítő anyaga a dolomit. E fon. tos terméket a Bükkben levő szomorúvölgyi bányából kap­ja a Lenin Kohászati Művek, mégpedig úgy, hogy a termék égetése Hejőcsaban történik. A gyár h nészetesen más le­hetőségek. más források után is néz. — Tárgyalásokba kezdtünk Rudabányával — mondja az anyagellátási főosztály he­lyettes vezetője. — Kértünk is száz tonnát, a szállítás azonban késik. Alsótelekesen bányászott dolomitról van szó. amit mielőbb szeretnénk megvizsgálni: megfelel-e a minőségnek, a követelmé­nyeknek. Reméljük, hogy igen. Védnökség O és társadalmi munka Csak egy szóra ér rá Bás- ti János, a kazincbarcikai vá­rosi KISZ-bizottság titkára, aki két dologról; két fontos eseményről adott tájékozta­tást. Az egyik, hogy a KISZ- fiatalok védnökséget vállal­tak a PVC-III (olefin) épít­kezései felett, amit a VEGY- TERV-vel kötött együttműkö­dési szerződésben is rögzí­tettek. Elsősorban társadalmi munkát ajánlottak fel, amely­nek Kazincbarcikán is nagy hagyományai vannak már a KISZ-fiatalok körében. A másik eseményszámba menő kezdeményezés, hogy a fiatalok kéthetes turnusok­ban. egész nyáron át építőtá­borban vesznek részt a Ka­zincbarcikai városi Tanács balatonszepezdi üdülőjében, ahol eredményesen, szorgal­masan dolgoznak. * A hétköznapok sodrásában — mint e röpke nyilatkoza-' tok is tanúsítják — figyelem­re méltó eseményeknek, tet­teknek lehetünk tanúi, ame­lyeket nem zavar, nem is kés­leltethet a legnagyobb káni­kula sem. A kötelességtu­dás a még jobb munkára va­ló törekvés és a helytállás ugyanis ma már nemcsak kö­vetelmény, hanem igénv is. X. F. Még fejletlen a cukorrépa A végre nyáriasra fordult nvárnak, a melegnek, a több napfénynek á cukorrépát termelő gazdaságokban és a cukorgyárakban is j örülnek. A Szerencsi Cukorgyár la- b " atóriumábnn végzett vizs- "álatok szerint eddig ugyan­is még nem fejlődtek kellő­en a cukorrépák. A Szerencsi Cukorgyár körzetében, több mint húsz gazdaságban összegyűjtött rénaminták vizsgálata eddig elég szomorú eredményt adott. A július 10-én vég­zett mérések és vizsgálatok szerint a cukorrépák gyö­kér-átlagsúlya még csak 7,5 deka. cukortartalma pedig 6,6 százalékos volt. A július 24-én végzett második vizsgálat eredménye 15 dekás gyökérátlagsúly és 8,5 százalékos cukortartal­mat mutatott ki az előző évi 33 dekás súly és 10,8 százalékos cukortartalommal szemben. A jóra fordut időjárástól a szép levélzetű, egyébként biztató cukorrépatermés gyors fejlődését és „édese- dését” várják a szakembe­rek. Törökbálint, Tata, Bndakcszi Építőtábor 74 Országjáráson, borsodi iiatalok között Törökbálint... Festői kör­nyezet, millió őszibarackfa, bágyasztó kánikula. A KISZ KB Bagi Ilona nevét viselő önkéntes építőtábora 800 lány otthona. Közöttük 300 miskolci, a város középisko­láiból ... Németh Klára borsodszi- ráki kislány, ősztől a Keres­kedelmi Szakmunkásképző Iskola harmadikos növendé­ke. — Először vagyok építőtá­borban, nagyon jól érzem magam, a lányokkal is meg­vagyunk — mondja egyszusz- ra. — És a munka?... — Kibírható. Ma délelőttö­sök voltunk, barackot szed­tünk. Tóth Margit miskolci, a Közgazdasági Szakközépis­kola diákja. Két évvel ez­előtt már járt itt, Törökbá­linton. — Most még a hangulat is jobb. Akkor nem volt ilyen szép épület, ebédlő. — Levél a szülőknek? — Csak egy képeslap.. Jól érzem magam, minden­kit üdvözlök. A munka nem nehéz, a barack sok ... — Hány kilót esztek meg naponta? — Az első három nap, jól­laktunk. Most már három, négy szem is elég — vála­szolja Kiéri Katalin, a Ke­reskedelmi Szakmunkáskép­ző tanulója. — Utána iszunk néhány korty tejet, és megvan a kel­lemes hatás ... Mármint a nyugodt, kellemes alvás! — mondják a lányok kórusban, és mellé nagyokat nevetnek. Vidámak, egészégesek. Es a színek!... Van, aki már négerbarna, mások éppen a sárgásbarna és a pecsenye­piros közötti, átmeneti álla­potban vannak. — Szórakozás? — Könyvtár, újságok, klubdélután, tábortűz. Láb­szépségverseny is volt, ma pedig fodrászverseny lesz. Neves pesti beat-zenekarok jönnek hozzánk — mondja Sima Erika. Nguyen Van Hai, Nguyen Manh Hoang, Nguyen Manh Tien és Vu Anh Quan, vi­etnami diákok, a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem harmad- és ötödéves hallgatói. — Nagyon szép itt min­den. Először vagyunk építő­táborban. Miskolcról húszán jöttünk — mondja Nguyen Van Hai, majd még hozzá­teszi: a munka sem nehéz, sok a szabad idő és a szóra­kozás. Tata... Az öregtó part­ján sátrak millió színben. Négerbarna fürdőzők. Ság- vári Endre önkéntes építő­tábor. Fiúk, akik Borsod is­koláiból töltenek itt két he­tet. A Komárom megyei Épí­tőipari Vállalat munkahelye­in dolgoznak. A Leninvárosi Gimnázi­umból 15-en jöttek, két bri­gádban dolgoznak. Tóth Sán­dor ősztől negyedikes, elő­ször vesz részt építőtábor­ban. — Mit csináltok? — Az egyik brigád Bajon, lakásépítkezésen van, a má­sik itt, Tatán egy 100 sze­mélyes szálloda munkáinál. Mit csinálunk ... ? Mindent, amit egy építkezésen lehet. — És a munkaidő? — Reggel hatkor kezdünk, és kettőig dolgozunk. Pénte­ken csak délig, mert szabad szombat is van — mondja Balogh László, az ózdi Jó­zsef Attila Gimnázium má­sodikosa. — Mi a brigádotok neve? — Heten, mint a gono­szok ... __ 777 — No, igen, ugyanis he­ten jöttünk a gimiből... — A kaja? — Elég, jó, bőséges ... Aki kevesli, az ássa el magát. Tóth Tibor leégett. Szó szerint, ugyanis őrségben volt. A sátortábor bejáratá­nál. Fegyelem, rend van mindenütt. Beteg? — Bukta Győző, mezőkö­vesdi fiú egy kis napszúrást kapott. Vajda Miklós gyo­morrontást. — Ki lehet bírni — mond­ja Kecskeméti Ottó, aki mis­kolci és Kazincbarcikán, a Vegyipari Szakközépiskolá­ban tanul. Ö már csak tudja, ez a ne­gyedik nyár, amelyet építő­táborban tölt... Jól fiséi a búsa.,. Haíárszemlén a bogácsi Uj Elet Termelőszövetkezetben Uj elektromos távvezeték Elkészült az ózdi iparkör­zet szempontjából fontos Borsod—Center 120 kilovoltos távvezeték. A mintegy 29 millió forintos költséggel épü­lő 39,5 kilométer hosszúságú távvezetéken át — amelynek egy szakaszát most adták át — táplálják majd elektromos árammal az Ózdon létesülő rúd-drót hengerművet. A most elkészült új távve­zetékhez a továbbiakban egy 120/20 kilovoltos transzformá­torállomás és egy épülő Cen­ter—Özd—Borsodnádasd 120 kilovoltos vezetékhálózat is csatlakozik majd. Az ózdi ipartelep új elektromos táv­vezetékrendszerének kivitele­zési munkái folyamatban vannak, s annak elkészülte után az egységes rendszer évekre megoldja az iparvidék elektromos energia gondjait. Az új távvezeték üzemel­tetését előreláthatóan szep­tember végén kezdi meg az ÉMÁSZ kazincbarcikai üzem- igazgatósága. A bogácsi Űj Élet Tsz-bcn 120 hektáron termesztenek hibridkukoricát vetőmagnyc- rés céljából. Jelenleg 150 dolgozó a legfontosabb nö­vényápolási munkát, az anyasorok címcrczését végzi. A GAZ-kocsiban pokoli a forróság. Az embernek gyak­ran kell a homlokot töröl- getnie, de a verejtékcsep- pek csak-csak előjönnek. — Szívesen izzadunk! — mondja nevetve Molnár Ist­ván, a bogácsi Üj Élet Tsz főagronómusa. Ezzel a rég­óta várt kánikulára céloz. Nagyon kellett már a jó idő, hisz az aratás nem vár­hat. Az út mellett, ahol a GAZ-kocsi elhalad, már be­fejezték az aratást. Két traktor éppen a szalma le­húzásával foglalkozik. — Ha befejezik, azonnal megkezdjük a tarlóhántást. A másik oldalon 120 hek­táron hibridkukorica díszük. Vetőmngnverés céljából ter­mesztik. Néhány napja az itt dolgozók az anyásorokat cí­merezik. A kocsi ablakából csak a fejkendők tarka so­ra látszik, mely színes sza­lagként húzódik végig a ha­talmas táblán. — Ma 150-en dolgoznak itt. Nagyon fontos munka, és ami a legfontosabb ... lelkiismeretes munkát kíván. De nincs okunk panaszra, asszonyaink jól dolgoznak — dicséri őket a főagronómus. A Pazsagtanya környéke még sárgállik a lábon álló kalászosoktól. A patak mel­lett 6 dárab SZK—4 kom­bájn kora reggeltől lanka­datlanul dolgozik. Közelebb megyünk. Jólesik kiszállni a GAZ „gőzfürdőjéből”. Mel­lettünk a gépek zúgása el­nyeli az emberek hangját, Budakeszi, Hámán Kató építőtábor. Hajdú Júlia, to­kaji pedagógus örömmel fo­gadja a „hazai” látogatókat. A „mi újság Borsodban?” kérdések után szétnézünk a környéken. A környéken, amelyre igazán nem lehet panasz. Csak borsodi lányok van­nak, összesen 150-en. A leg­többen Ózdról jöttek, negy­venen. A lányok kapálnak, szőlőt kötöznek. Tenyerükön sza­porodnak a vízhólyagok. Kiss Ev{i, az ózdi Közgaz­dasági .Szakközépiskolából pirosra sülien, izzadva emel­geti a kapát. A kapát, amely minduntalan kiugrik a ka­vicsos, köves földből. — Három napig a barac­kosban dolgoztunk. Ott jobb volt. Az árnyék miatt... — Nem szokatlan a kapa? — Háát... otthon a kert­ben már kapáltam. — Három nap után elsők vagyunk a brigádversenyben — mondja az örökké mo­solygó Magyar Ildikó, s foly­tatja a kapálást. Sebő Piroska és Adám Má­ria a Mezőcsáti Gimnázium tanulói. Piroska harmadikos, Mária másodikba megy. — Nagyon jól érzem ma- bam... A kapa egy kicsit feltörte a kezem, de nem baj. Tavaly már voltam tá­borban Izsákon. Ott is szőlő­munkát csináltunk... — vá­laszolja Piroska. Máriának más a vélemé­nye: — nagyon nehéz me­legben dolgozni, de délután már sokkal jobb ... Hát igen. A délután. A lá­nyok reggel fél ötkor kel­nek. Reggeli, eligazítás, és irány a véget nem érő szőlő­tábla, vagy a barackos. Ki­lenckor pihenő tízóraival. Is­mét munka délig. Ebéd, für­dés, mosás, levélírás. — Most készülünk a fod­rászversenyre, holnap Bia- torbágyra kirándulunk, a hét végén pedig megnézzük az Országházat is — sorolja Ju­hász Mária, sátoraljaújhelyi kislány. Építőtábor ’74 ... Lányok, fiúk. Borsodiak. Így telnek a napjaik. Felföldi György az állandóan kavargó por beborítja a kombájnosok barnára cserzett bőrét. Ba­lázs Tibor, Soós József és a többi kombájnos már fel sem veszi. Több éve csinál­ják, a főagronómus szerint eddig mindig becsülettel helytálltak. Kissé távolabb, a tábla szélén nyugodtan beszélget­hetünk az idei betakarítás­ról. — Milyen az idei aratás? — Nem könnyű, az esős időjárás nagyon lelassította a munkát. Gondot okoz a búza magas nedvességtartal­ma is. A szövetkezetnek nincs saját szárítóüzeme. A mezőkövesdi tárház is —, ahová mi a gabonát szállít­juk — csak 10 vagonos szá­rítóval rendelkezik. Ez az egész járásnak kevés, ezért akadozik az átvétel. /— És a terméseredmé­nyek ? — Arra nem lehet panasz. Bogácsi viszonvlaíban ilyen magas termésátlagok még nem voltak. Például a búza átlagtermése 30 mázsa hek­táronként. — Mikorra végeznek a be­takarítással? — 600 hekiár kalászosunk volt az idén. Ha a jó idő tartós marad. 5—6 nap múl­va végzünk — fejezi be a tájékoztatót Molnár István. Mellettünk vontatók dü­börögnek az új tanya irá­nyába: tisztítóhoz szállítják az idei termést... Hajdú Imre Fotó: Kozák Fcter

Next

/
Thumbnails
Contents