Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-17 / 192. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1974. aug. 17., szombat Levéltár. Valami furcsa képzettársítás kapcsolódik ehhez a fogalomhoz. Elmúlt évtizedek, sőt évszázadok üzenete sárguló, sokszor nehezen olvasható okmányokon. Egy város, egy megye történelmi fordulót jelentő eseményeinek krónikája hivatalos jegyzőkönyvekben. Összegészében múltunk sok-sok adaléka, gondosan rendezett elosztásban, iratkötegekben, dobozokban. A Borsod megyei Levéltár 1972-ben jutott végre megfelelő körülmények közé, hogy a nagy megye levéltári anyagát korszerű módon tárolhassa, kezelhesse, kutatók számára hozzáférhetőkké tegye, s ezzel a hivatali célt, az iratok megőrzését messze túlszárnyalva a történelemtudományt és azon keresztül a közművelődést szolgálja. A levéltár igazgatója Román János. Vele beszélgettünk, életéről, munkájáról, a levéltár jeladatairól. — Én népemmel együtt mindig a múltját is szerettem, és ez vitt arra, hogy könyvtároskodjak, múzeummal is foglalkozzam Sárospatakon. Ott találkoztam egy gazdátlanul maradt levéltárral, illetve levéltári anyaggal. Így lettem 1950. szeptember 1-én levéltáros. Ezt megelőzően alkony vtáros voltam, majd a faluszemináriumi szociológiai munkák adattárát kezeltem. így, ilyen előzmények után lettem levéltáros, és munka közben a mindennapos gyakorlatban tanultam meg ennek a szakmának, de azt is mondhatom, hivatásnak minden titkát. Sárospatak országosan is kitűnő hely volt erre. A kollégium és az egyházkerület levéltára, a nagy hírű tanintézet sok évszázados iratanyaga között én aztán kényszerűleg megtanultam á szakmámat. Közben eltelt 25 esztendő. A sárospataki munkálkodás több volt. szorosan értelrhe- zett levéltári munkánál. Muzeológus. helytörténész, népművelő volt egyben Román János. Kerámiatörténettel, a fazekasság történetével is foglalkozott. E szélesebb körű tevékenység Miskolcon természetszerűleg szükebb határok közé szorult. — 1965. április 1-én lettem a Borsod megyei Levéltár igazgatója.' Más körülmények közé kerültem. Ma talál már szükségtelen felemlegetni, hány helyen, szétszórtan volt iratanyag abban az időben, mennyire nehézkes volt hozzájuk férni, az- tán építkezések kezdődtek a megyei tanács székházában. A lényeg az, hogy 1972-ben . viszonylag korszerű körülmények közé kerültünk. -Az akkor elhelyezett anyagot már megfelelően rendszereztük. A teljés rendszerezés természetesen folyamatos munka. A megvei tanács, gazdasági lehetőségeihez képest, igen sokat segített. Például megfelelő állványzat kiépítésében. Az iratanyag egyre nő. Vajon meddig lesznek megfelelők. elégségesek az eddigi körülmények? — A jövőben csak tanácsi anyagot tudunk átvenni, elsősorban a férőhely miatt. Igen nagy gondot jelent számunkra Borsod megye nagyüzemeinek levéltári anyaga. Országos jelentőségű termelő nagyvállalatok vannak a megye területén, s ezek írott anyagának biztosítása, gyűjtése, tárolása jelenleg nem megnyugtatóan megoldott. Roppant mennyiségű értékes iratanyag van a vállalatoknál. A levéltár Igazgatója és munkatársai az iratanyag begyűjtésén, feldolgozásán, a vonatkozó előírásoknak megfelelő, szorosabban vett levéltári munkán túl vajon mit tudnak tenni, hogy a levéltár közvetlenebbül a köz hasznára váljék? Természetesen a levéltár nem lehet tömeglátogatási hely, csak szükebb körben, helytörténeti és egyéb kutatók számára érhetők el az itt őrzött anyagok. Mégis, milyen közművelődési funlcciót láthat el az intézmény? — A közművelődést megelőzően a hivatali érdekkel kell kezdenem munkánkat, hiszen gyakorlatilag még élő anyagok is bekerülnek a levéltárba, amelyeknek őrzése bizonyos előírások között történik. Mivel az anyag egy része élő, bizonyos magánérdek is fűződik hozzá, ezért ezek őrzésének, kezelésének szintén megfelelő előírások szerint kell történniük. Nagyon sokan magánemberként is fölkereshetnénk minket, különféle ügyiratmásolatokat, igazolásokat kérve. A köz- művelődést közvetve szolgálja a tudományos kutatókkal való foglalkozás, az ő igényeik kielégítése. Az új közművelődési párt- határozat is említést tesz a levéltárnak a közművelődésben betöltött és betöltendő szerepéről. — A levéltárak elsősorban mindig közvetett- úton tudják a közművelődést szolgálni, úgy, hogy a kutatók rendelkezésére állnak, és azok kutatási eredményei segítik közvetlenül a népművelést. Másfelől pedig saját belső tudományos feldolgozó munkánkkal, kutatást segítő és egyéb kiadványainkkal támogatjuk elsősorban a helytörténeti kutatást, ezen keresztül a közművelődést. Forrás- kiadványaink pedig közvetlenül népművelő jellegűek.- Csak megemlítem itt a fel- szabadulás évfordulóival kapcsolatos kiadványainkat, vagy a most készülő, Miskolc városi munkásmozgalmi forrás- kiadványunkat. Ez három kötetben fog megjelenni, Miskolc város Tanácsának segítségével. Az 1867—1919-ig terjedő időszaköt felölelő kötetet szeretnénk a felszabadulás évfordulója jegyében megjelentetni. A levéltári anyag magánjellegű funkciói az idő múltával természetszerűleg megszűnnek, smeg-' marad a kizárólagos tudományos és közművelődési jelleg. Rendelkezésre áll a tudományos kutatásnak, ezzel szolgálja közvetve a közművelődést. Közvetlen közművelődési tevékenységünk általában előadásokban jelentkezik. De továbbképzésbe is bekapcsolódtunk. Segítjük szakelőadásokkal az iratanyaggal dolgozók jobb felkészítését. Tömegeket a levéltárba behozni nagyon nehéz, a levéltári anyag jellege ezt kizárttá teszi, a kiállításokra is csak rövid időre lehet okmányokat kölcsönözni. A különböző másolatok viszont kevesebb érdeklődést vonzanak. Román János ma délelőtt a közművelődésben legjobb eredményeket felmutatókkal együtt veszi át a Szocialista Kultúráért elnevezésű kitüntetést. — A népművelési munka általánosabb sémáitól a levéltári - munka mindenkor elüt. De mi abban a tudatban élünk és dolgozunk itt, a levéltárban, hogy közművelődési haszonnal végezzük munkánkat, és mindaz az iratanyag, amely ide kerül, a hivatali és magánérdeken túl a közművelődésért van. És ezt szolgálja minden tevékenységünk. Benedek Miklós Miskolci ajándék Újpalotának Újpalota értékes képzőművészeti ajándékot kapott testvérvárosától, Miskolctól. A négy méter magas, érdekes formájú térplasztikát Varga Miklós miskolci szobrászművész készítette, és az ózdi kohászok öntötték formába. A fémszobrot a modern városrész központjában állították fel. Képünkön: Újpalota alapkövét —, amely mellett a térplasztikát felállították — az új városrész helyszínrajzát ábrázoló fémlappal burkolták be. Díszítőművészeti kiállítás Az encsi járás díszítőművészeti szakköreinek munkáiból nyílik kiállítás augusztus 19-én, délelőtt 10 órakor az encsi művelődési központban. A járás 17 községében működik díszítőművészeti szakkör —, s az ügyes kezű asszonyok igen sok munkájukat beküldték a járási szintű kiállításra. Az ünnepélyes megnyitó előtt a szakkörvezetők részére előadást is tartanak. Abaúj népművészetéről Fügéd: Márta muzeológus beszél a szakkörvezetőknek. A kiállítást, amelyet augusztus 29-ig tekithetnek meg az érdeklődők — Szabó Sándor, a művelődési központ főelőadója nyitja meg. r Uj könyvtárhelyiségben Miskolcon, a MÁV Vontatási Főnökségen egy évvel ezelőtt kis könyvtárat hoztak létre. Az itt dolgozó 1800 vasutas 900 kötet könyv között válogathatott olvasnivalót magának otthonra, s arra az időre, amelyet várakozással tölt el, az indulásig. Ahogy múlt az idő, úgy jöttek egyre többen olvasnivalóért, s lassacskán szűknek bizonyult a könyvtárhelyiség. Közben ugyanis az állomány is jelentősen szaporodott — s ma már kétezerötszáz kötet között válogathat a háromszáz beiratkozott olvasó. A SZOT céltámogatásával idén mód nyílt rá, hogy esz- tétikusabb, hangulatosabb könyvtárat alakíthassanak ki. Húszezer forintért új berendezéseket vásárollak — s a könyvtár új otthonát egy nagyobb teremben jelölték lei. Abban az épületben, ahol az utazószemélyzet klubszobája is van. A megifjo- dott, megszépült könyvtárat tegnap, augusztus 16-án, délután adta át Mráz Ferenc, az SZMT elnöke a MÁV Vontatási Főnökség dolgozóinak. NÉPMŰVELŐK Szocialista államunk alkotmányban rögzítette, hogy mindenkinek joga van a tanulásra, a művelődésre. Alkotmányos jogunk tehát, hogy az ismeretek gazdag tárházából annyit szerezzünk meg magunknak, amennyire képességeinkből, erőnkből, igényeinkből futja. És a művelődéshez, ax tanuláshoz való jog azt is jelenti, hogy nemcsak az iskolapadban, intézményes keretek között sajátíthatjuk el mindazt, • ami a felhalmozódott emberi kultúrában számunkra érdekes és értékes, hanem azt is, hogy önművelődéssel és a közművelődésben való részvételünkkel tovább gya- rapíthatjuk az amúgy megszerzett ismereteket. Huszonöt éves művelődésiott- hon-hálózatunk. Ez pedig azt jelenti: ez idő alatt nyílt igazában lehetőség arra, hogy a társadalom minden tagja, éljen — széles körűen és megalapozottan — ezzel az alkotmányos jogával. A közművelődés rendkívül széles skálán öleli fel környező világunkat. A népművelők, akik tanult szakmájuknál fogva hivatásként tevékenykednek az emberek művelődési szintjének, műveltségének emelésén, csak egyesek rzok közül, akik segítik a társadalom kulturáltságának javítását. Valójában a közművelődés munkásainak rétege ennél sokkal szélesebb. A könyvtárosok, a pedagógusoik, a különböző szervezetek, intézmények, az állami apparátus funkcionáriusai is sokat tesznek, sokat fáradoznak e szép feladat elvégzésén, megvalósításán. Ezért is van az, hogy amikor — immáron hagyományosan — az alkotmánynapi ünnepségek sorában kitüntetik a közművelődésért legtöbbet tevőket, nemcsak hivatásos népművelőket köszöntének. Köszöntik mindazokat, akik erejükhöz, tehetségükhöz mérten, az adott körülmények között a legtöbbet tették a kisebb és nagyobb közösségek művelődési feltételeinek javításáért, a műveltség emeléséért, s akik a maguk területén, a köz javát szolgálva, kulturális értékeinket, kultúránkat leginkább közvetítették a szélesebb néprétegeknek. Közművelődésért munkálkodni — nem tartozik a leglátványosabb feladatok közé. Mert igaz ugyan, hogy itt is akadnak megható, emlékezetes pillanatok — mint például amikor felépül egy művelődési intézmény, megnyitnak egy kiállítást, vagy óriási érdeklődés mellett megtartanak egy irodalmi estet, író—olvasó találkozót. Ám a munka, a közművelődé^ hétköznapjai — pedig ezek jelentik a közművelődés lényegét — mentesek az ilyep látványos pillanatoktól. Esetleg „csak annyit” jelentenek, hogy valakit sikerült meggyőzni róla, iratkozzon be a könyvtárba, necsak Rejtő Jenőt vegyen a kezébe, hanem Móriczot is, vagy mondjuk annyit, hogy valakit meggyőznek a tanulás hasznáról. Pedig ezek mögött, a hétköznapi tények mögött milyen óriási energiák feszülnek, és sokszor évek kitartó munkája kell hozzá. Éveké, amelyekben a hétköznap összemosódik a vasárnappal, hiszen a közművelődés nem tarthat pihenőnapot. Ezt a szorgos hangyamunkát, amely társadalmunk fejlődésének csakúgy pillére, mint az ipar vagy a mező- gazdaság fejlesztése, ilyenkor köszönjük meg. Jelképesen: a legjobbak kitüntetésével. Borsod legjobb közművelődési munkásait, a köz művelődéséért legtöbbet tevőket ma, augusztus 17-én, délelőtt 10 órakor a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban tüntetik ki. A Szocialista Kultúráért kitüntetéseket, miniszteri dicséreteket és kiváló dolgozó kitüntetéseket adnak át részükre. (cs. a.) Orvostörténeti kongresszus Augusztus 25. és 31. között rendezik meg Budapesten a XXIV. nemzetközi orvostörténeti kongresszust. Mintegy 500 orvostörténész tanácskozik fővárosunkban a világ minden részéből. Indiából éppúgy érkeznek a kongresszusra, mint Japánból vagy a skandináv országokból és Dél-Amerikából is. A kongresszusnak a Kereskedelmi Kamara Kossuth Lajos téri új székháza ad otthont, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság közgyűlését pedig a Magyar Tudományos Akadémia épületében tartják meg. A, szakemberek négy szekcióban több mint 300 előadást hallanak. A részvevők a különböző programok keretében megismerkednek Budapest nevezetességeivel is. KERESKEDELMI VÁLLALAT * gondnokságvezetői munkakörben munkavállalót keres. FELTÉTEL: mérlegképes oklevél és anyaggazdálkodási gyakorlat. JELENTKEZÉST: a Magyar Hirdető, Széchenyi u. 83., „Szeptember 1” jeligére kérjük leadni. _________________________ ) A levéltár meg az igazgatója
