Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

1974. aug. 17., szombat ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 3 Pártmanka vidéki üzemekben Az utóbbi években kedve­ző változásokat tapasztalunk új ipari üzemek létrehozása­kor. Egyre gyakoribb, hogy a fővárosi és más, hagyomá­nyos nagy gyárak vidéken létesítik új' üzemüket, telep­helyüket. Ez a gyakorlat nemcsak azért követendő, mert ezáltal kedvezőbb fei- használása valósulhat meg a nyersanyagnak és munkaerő­nek, hanem azért is, mert a vidékre települt üzemek új bázisok a munkásosztály tag­jainak kialakításában és ne­velésében. Itt válnak mun­kássá sokan, olyanok, akik előzöeg — nem egyszer — tulajdonnal rendelkező me­zőgazdasági dolgozók voltak. A munkásosztály új tagjai­nak érzelmi és tudati neve­lése nem kis feladatot jelent az üzemi pártalapszervezet és a gazdasági vezetők szá­mára. A feladat és felelősség még tovább nő, minthogy a párt Központi Bizottságának 1972. novemberi határozata a pártszervezetek számára elő­írta a párton belüli fizikai munkások arányának további növelését. A határozat eredményes megvalósítása valamennyi alapszervezettől alapos és tervszerű munkát igényel. Gondosan kell kiválasztani azokat, akik majd a pártba kerülnek. A vidékre települt üzemek pártalapszervezetei- nél a határozat megvalósítá­sa során sajátos tényezőkkel is számolni kell. Mint fiatal pártszervezetek, lényegesen kevesebb tapasztalattal ren­delkeznek, és viszonylag kis létszámuk miatt még nem jöttek létre a különböző munkahelyeken tevékenyke­dő pártcsoportok sem. Ezek­nek az aiapszervezeteknek vezetőségei és a párttagok nagy többsége is csak most kezd közelebbről ismerkedni a pártmunkával, a párttaggá való nevelés elvi és gyakor­lati kérdéseivel. Egyik-másik alapszervezet­ben, a pártmunkában való igényesség még kívánnivalót hagy maga után. Márpedig a pártba lépő számára ez sem közömbös. Aki be akar lépni, többnyire megnézi, • hogy az adott szervezetben milyenek az emberi és a. politi­kai viszonyok. A hatás le­het kedvező, de lehet ennek az ellenkezője is. Több ilyen alapszervezetnél már az is jelentős eredménynek szá­mít hogy az üzem telepítése­kor az anyagyártól odakerült néhány kommunista, akiknek többsége ma is az alapszer­vezet gerincét képezi. A párt utánpótlásának biz­tosításában milyen sajátossá­gokkal kell számolniuk ezek­nek a pártszervezeteknek? Mindenekelőtt meg kell is­merniük azokat, akik az üzembe kerülnek, és segíteni kell, hogy minél hamarabb beilleszkedjenek új környe­zetükbe. A pártalapszerveze- tek vegyék figyelembe, hogy ezek az új munkások még nem ismerik az üzemi szer­vezettséget; hogy számukra szokatlan az ott uralkodó munkafegyelem. Különös gondot kell erre fordítani az olyan üzemeknél, ahol a lét­szám jelentős része nőkből tevődik össze. A háztartásbó' üzembe került asszonyok megszokták, hogy „csak” a kis családi, otthoni közösség korlátái között gondolkodja­nak. és ez hosszabb időn ke­resztül kifejezésre is jut az üzemben végzett tevékenysé­gükben. E sajásosságok le­küzdése a pártalapszervezet, a kommunisták feladata. Rajtuk is múlik, hogy egy- egy üzemben milyen hosszú az az átalakulási folyamat, amelynek eredménye végső soron a munkásosztály so­rainak növekedése. Azokon a munkahelyeken, ahol a párt- és gazdaságve­zetés megfelelő módon gon­doskodik a nélkülözhetetlen feltételek 'megteremtéséről, ez az átalakulási folyamat nemcsak eredményes, ha­nem megggyorsítható is lesz. A pártutánpótlás biztosítása érdekében a pártszervezet nem mondhat le olyan fon­tos feladat megvalósításáról, mint az állandó szakmunkás- képzés. Ez annál is inkább indokolt, mivel köztudott, hogy a vidékre települt új gyárak egyik sajátos problé­mája a szakképzettek ala­csony számaránya, az alap­vető általános műveltség hiá­nya. Márpedig a párttagság egészséges utánpótlásának biztosítása ezektől az alap­szervezetektől is megköveteli, hogy olyan munkásokat ne­veljenek, akik elfogadják a párt általános politikáját és készek azért tenni is; más­részt elsajátították a szocia­lista ideológiát, és annak kö­vetkezetes hirdetői. A vidékre települt üzemek nemcsak a megszokott tájat változtatták meg, hanem meg kell változtatniuk a szemlé­letet is. Ebben különösen so­kat lehelnek a megalakult és egyre erősödő üzemi párt- szervezetek. A feladatok na­gyok, de nem megoldhatatla- nok. A párt soron következő kongresszusára való felké­szülés kedvező lehetőségeket teremt rá, hogy ezek a párt­szervezetek is bizonyítsák: megfelelően használták ki adottságaikat, újabb és újabb munkásokkal erősítik a párt- alapszervezeteket. V. M. PoSiuretárehahessfó gép Igr-'rv' Améssic Az ÉMV-ben bútorhoz, csomagolóanyagként és a legkülönbözőbb célokat szolgáló anyag­ként készítenek poliurctánt. Képünkön: poliureíánhabosíló gép látható. Balogh József a Lenin Ko­hászati Művek előmunkása. Huszonegy éve állt a henger­sorhoz, hogy irányítsa, szer­vezze a munkát. Csoportve­zetőként kezdte, később prog- ramos lett, majd 1909-től előmunkós. Jó munkájáért kétszer részesült kiváló dol­gozó kitüntetésben, de gaz­dasági munkáján kívül p.a- bad idejének jó részét kitöl­ti önkéntes tűzoltói megbí­zatása. Szolgálatban gyakran megfordul az épülő nemes­acél-hengermű finomsoránál, de nem mindig ellenőrzési céllal. — Májusban értesítettek, hogy októbertől az új finom­sorra kerülök. Először szo­rongó szívvel gondoltam rá, hogy meg kell válni a régi, megszokott gépektől, de tu­dom, a jobbra, a korsze­rűbbre való törekvés új üzemrészeket hoz létre, és ott is becsülettel helyt kell állni. A hatalmas üvegfalú csar­nokban az NDK-ból érkezett szakemberek szerelik a fi­nomsort. A modern gé­pek kezelése, vezérlése új ismereteket, jól felkészült dolgozókat kíván. Éppen ez­ért hat hétig a Huta Warsa- vva volt 11 diósgyőri kohász — köztük Balogh József — munkahelye. — A mienkhez hasonló gyártmányú és rendeltetésű gépsorok automatikus vezér­lését, termelékenységét nem­csak megcsodáltuk, hanem igyekeztünk is mindazokat az ismereteket és munkafo­gásokat elsajátítani, ame­lyeknek az elkövetkezendő időben hasznát vesszük. Másfél hónap múlva, ok­tóber elején kezdődik a pró­bahengerlés. Az ünnepi perc­től kezdve Balogh Józsiéi az egyik műszak vezetőjeként irányítja majd a munkát, ön­maga számára célként ha­tározta meg, hogy 21 éves tapasztalatát és Lengyelor­szágban szerzett tudását a gyár hírnevéhez méltóan hasznosítsa. Szemes 1. János A nívódíj ösztönző ereje Hatékony versenyformák a miskolci mélyépítőknél Folyamatosan korszerűsítik a szocialista munkaverseny szervezési és értékelési mód­szereit a Miskolci Mélyépítő Vállalatnál. A cél természe­tesen az, hogy a szocialista brigádok, az építésvezetősé­gek mind tartalmasabb és tartalmasabb felajánlásokkal nevezzenek be a versenybe, s versengésük minél haté­konyabban segítse a vállalat feladatainak teljesítését. Igen fontos szerepet kapnak a verseny szervezésében, a dolgozók kezdeményezései­nek hasznosításában a mun­kahelyi vezetők, akiket anya­gilag és erkölcsileg is érde­keltté tettek a versengő kol­lektívák segítésében. A jobb eredmények eléré­se érdekében új elemek egész sorával bővítették a vállalat munkaverseny-sza- bályzalát. A szocialista bri­gádok felajánlásaiban töb­bek között nagy fontosságot kap a munkaidő jó, vala­mint a munkaeszközök átla­gon felüli kihasználása. Áz elvégzett munka jó minő­ségéért a brigádok garancia- levélben vállalhatnak fele­lősséget, amiért pontokat kapnak, s így biztosíthatják jó helyezésüket a verseny­ben. A nagyobb kollektívák, az építésvezetőségek verse­nyében jól ösztönöz a minő­ségi munkára a nemrég ala­pított nívódíj. A nívódíjra minden építésvezetőség kol­lektívája az általa legjobb­nak ítélt munkával pályáz­hat, s az első három helye­zett kapja meg az elismerést. A szocialista munkaver­seny nagy mértékben segí­ti a vállalat eredményes gazdálkodását. Jó példa er­re, hogy az építésvezetősé­gek versenyfeltételei között nagy súllyal szerepel a tech­nológiai fegyelem maradék­talan betartása, valamint a munka szervezési feltételei­nek biztosítása. A termelés- irányítás színvonalának nö­vekedését szolgálja a válla­lat legjobb művezetője és a vállalat legjobb technikusa címért indított verseny. A korszerű és hatékony versenyformák alapján fo­galmazták meg a dolgozók a XI. pártkongresszus és fel- szabadulásunk 30. évforduló­ja tiszteletére tett felajánlá­saikat. A vállalat egyik fon­tos célkitűzése az idei terv túlteljesítése és a minőség állandó javítása. Ennek je­gyében a brigádok elhatá­rozták, hogy kölcsönösen át­adják egymásnak bevált munkamódszereiket. A mun­kahelyi vezetők a versengő kollektívák segítésére vállal­ták, hogy rendszeresen ütemterveket készítenek a zökkenőmentes munka felté­teleinek biztosítására, az anyag- és eszközellátás fo­lyamatossága érdekében. Ugyanakkor a vállalat gaz­dasági vezetői is kötelezett­séget vállaltak a felajánlá­sok teljesítése feltételeinek megteremtésére, valamint a munkakörülmények további javítására. Az eddig elért eredmé­nyek a Miskolci Mélyépítő Vállalatnál nagyban növel­ték a szocialista munkaver­seny népszerűségét. A szo­cialista brigádok száma pél­dául az elmúlt évi 10-ről li­re emelkedett, s a különféle versenyformákban egyre többen vesznek részt. A kongresszusi, illetve jubileu­mi munkaverseny sikerét már az idei első félév gaz- • dasági eredményei is jól mu­tatják: a vállalat kollektívá­ja mintegy 2,5 millió forint­nyi értékkel többet termelt, mint 1973 első felében. Ugyanakkor a költségeket sikerült csökkenteni, így az első félévben elért nyereség mintegy négyszerese a tava­lyi első félévinek. A jó eredmények mögött természetesen ott vannak az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére tett intézke­dések is, hiszen a vállalat vezetői ezekkel biztosították a felajánlások teljesítésének feltételeit. Az is sokat je- •lent, hogy '— nem kis rész­ben a hatékony ösztönzési rendszer eredményeként — a közvetlen munkahelyi ve­zetők is magukénak tekintik a versenyt, részt vesznek szervezésében, a célkitűzések megfogalmazásában és tá­mogatják a dolgozók, a szo­cialista brigádok kezdemé­nyezéseit. Az első félévet szép si­kerrel zárta a Miskolci Mélyépítő Vállalat kollektí­vája. A verseny lendülete azóta sem csökkent, így a mélyépítők az év végére bi­zonyára teljesíteni tudják a kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat. Flanck Tibor Tisztább r és szebb lesz Ózd A gyorsan városiadó Óz- don egyre szerteágazóbb te­vékenységet folytat a varos­gazdálkodási vállalat. A mindössze 220 dolgozót fog­lalkoztató vállalat feladata egyebek között a varos tisztán tartása, nyáron az út és a virágok locsolása, télen a hóeltakarítás, a távfűtés üzemeltetése, ezenkívül a lakások karbantartása, fel­újítása. Nem könnyű és nem is mindig népszerű felada­tok. Nehezíti helyzetüket, hogy a gyárkémények na­ponta több száz tonna érc­port ,»pipálnak” a levegőbe, s ez egyenletesen beborítja Ózd útjait, tereit. A köztisz­tasági eszközök gépesítése ugyanakkor inimális, na­gyobbrészt hagyományos mó­don, seprűvel, lapáttal taka­rítanak. Nincs megfelelő lét­számú építő részlegük sem, vállalkozókkal kénytelenek dolgoztatni, s nincs megfe­lelő telephelyük sem, rész­legeik szétszórtak a varos minden pontján. S még egy jellemző adat: 220 dolgozó­juk közül 150-nek nincs 8. általános iskolai végzettsége, közülük 42-en analfabéták. Ezek ismert nehézségek. A mostoha körülmények elle­nére figyelemreméltó javulás történt a vállalat munkájá­ban az utóbbi években. Ózd tiszta, virágos város lett, s az igazság, hogy rászolgált erre a címre. — Amikor a vállalathoz kerültem, olyan volt ez, mint egy átjáróház — mond­ja Mester Géza a vállalat igazgatója. — Jöttek, mentek az emberek, alig volt törzs- gárdatag, ráadásul a szocia­lista brigádmozgalom is is­meretlen volt. Először is az átjáróház jelleget kellett fel­számolni. Aki egyszer leszá­molt, azt nem vettük vissza másodszor... — Most hol tartanak? — Az egyszerű emberek ma már egymást figyelmez­tetik a hibákra. Tapasztal­ták, hogy érdemes jól dol­gozni, a boríték vastagságán érzik meg a jó munka elis­merését. Volt egy érdekes eset Az egyik köztisztasági alkalmazottunk valósággal rimánkodott húsz forint pré­miumért. Mondtam, ha ren­desen dolgozik, kaphat négy­százat is. És a következő hó­napban már négyszázat ka­pott, s azóta az egyik leg- megbízhatóbo ember lelt be­lőle. Jelenleg 15 szocialista brigádunk van 170 taggal. Lassan kialakul a törzsgárda is, elsősorban az anyagi el­ismerés eredményeként. 1970 óla az egy személyre jutó évi átlagos kereset 18 ezer forintról 28 ezerre nőtt. 10 évi törzsgárdatagság után két heti, 15 év után három heti es 20 év után 1 havi bérnek megfelelő jutalmat adunk a dolgozóinknak. Há­rom éve még vöröskeresztes alapszervezet sem működött vállalatunknál, tavaly vi­szont elnyertük a város leg­jobb vöröskeresztes alapszer­vezete címet. Itt tartunk je­lenleg ... A városgazdálkodási válla­lat dolgozói elsők között csatlakoztak a kongresszusi verseny mozgalom hoz. — Van-e már konkrét eredménye a munkaverseny­nek? — A teljesítmény 2 száza­lékos javítását, növelését tűztük ki célul, s az első félévben a tervet 110,3 szá­zalékra teljesítettük. Értékel­hetően javtilt szolgáltatása­ink minősége, örvendetesen csökkent a panaszok száma. Dolgozz a városodért egy napot jelszóval társadalmi munkaakciót hirdettek Öz- don. Természetes, hogy mi is csatlakoztunk, s pótválla­lásként Dolgozz egy napot az új telephelyért újabb társa­dalmi munkaakciót hirdet­tünk. A telephely építése a legsürgősebb feladatok egyi­ke most. Kis vállalat a mi­énk. az anyagi lehetőségek is korlátozottak, ennek elle­nére 200 ezer forintot befi­zettünk a tanácsi óvodák építésének alapjára. Terven felül megoldottuk a város­központ I A jelű énületének a fűtését is. Nyolcszáz em­ber fűlési gondját oldottuk meg.. . N:nes mód az egyre jobb munkát végző kis vállalat felajánlásait, s az ezt követő munkasikereket felsorolni. A verseny végeredménye: egy­re tisztább és szebb lesz Özd. (1. i.) Hunion LnÉnta

Next

/
Thumbnails
Contents