Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 23., kedd A képernyő előtt Fiúk Capuából, meg itthonról Azíelnaúlt műsorhét legmegrázóbb adásának A capnai fiúk üzenete című dokumentum-riportfilmet tartom. A Kígyós Sándor rendezte, Radványi Dezső szerkesztette film, gondo­lom, nemcsak engem kavart fel, nemcsak én töprengek raj­ta már napok óta, hanem százezreket. Beszédtéma lett ez a film, munkahelyen, utcán, mindenfelé szóba kerül. ‘Az utazni szerető emberek vágyainak városától, Nápolytól negyven k ilométerre van az a Capua nevű település, amely annyira beleíródott sok-sok meggondolatlan magyar fiatal­nak az élőiébe, ahonnan ezek a hazájukat hagyott fiatalok szétszóródrsak a nagyvilágba, hogy aztán többségükben re­ményvesztett, hontalan, megkeseredett emberekként tengőd­jenek. Van. — nem is kevés —, akikre csak egy fakereszt emlékeztet az olasz temetőben, van, akit a íarkastörvények uralta táborban egy más nemzet hontalanja szűrt le, s van, aki belehal a pornóújságok csempészésének körülményeibe, nem bírja a többszöri hosszú utazást a nemzetközi vonat mosdója feleitti szűk csatornában kucorogva. Fennhéjázó bu­taság — öreg apróhirdetésben bízva Amerikába induló és ott először csizmát venni akaró, hazáját nyilvánosan megta­gadó fiatal fiú —, a kinti életről keserűen nyilatkozás, de a hazatérésre mégsem gondolás, az Amerika-imádattal büsz- kéikedés, a sok; munkával megszerzett kis svédországi lakás­ban tett, őszintének tűnő megnyilatkozás, meg egy sor egyéb megnyilvánulás a Capuát megjárt magyar fiúk üzenete, amelyből nem nehéz kiolvasni az igazságot, nem nehéz ész­revenni, közülük melyik az őszintébb, melyik a gyerekes ha- zudozó, a feltűnést kereső, önmaga butaságával, helyen­kénti aljasságával kérkedő. Az olcsó prostitúció, saját házas­társ kiárusítása és a hazaárulás, az idegen kémszervek szol­gálatába lépés ai természetes velejárója annak az útnak, amelyen a Capiaíít jártak többsége halad. És velük szemben állnak, akik hazajöttek. Hazajöttek, pedig jó körülmények között tanulhatlak, hazajöttek, pedig tudták, hogy a hazaáru­lásért börtön jár. Döbbenetes mozaik rakódott össze a het- venperces film kockáiból. Akik hazatértek, újra otthonra, hazára leltek, mégha olyan is akad, aki csíkos rabruhában volt kénytelen nyilatkozni. De azok, akik nem fordultak vissza, akik egy apróhirdetés gyújtotta reménnyel kelnek át az óceánon, akik dán pornó- boltok alkalmazottai, sétáló prostituáltak lesznek, alighanem végleg elvesztek számunkra, s elvesztek szüleik számára is, akik talán most, a. képernyőn látták utólszor gyermeküket. A film kitűnő szerkesztéssel, nagyszerű vágásokkal, minden agyonhangsúlyozás nélkül, pusztán a megdöbbentő tények jó csoportosításával matatta be, hová vezet a fiatalos meggon­dolatlanság, a megalapozatlan külföld-imádat, mivel kell szembenéznie annak, aki úgy hagyja el hazáját, mint a sok capuai fiú. Drámák feszültek a film epizódjaiban, indulatok feszültek bennünk a képernyők előtt, szerettünk volna bele­vágni a szavába némelyik fiatalnak: állj meg, próbálj vissza­fordulni! S valljuk be, volt, akit szerettünk volna talán ke­ményebb eszközökkel is észretéríteni. De a filmet csak mi láttuk, a capuai fiúk szerte a nagyvilágban nem. ők maguk érzik mindazt, ami minket megdöbbentett, csak bevallani nem merik. •* Nem kevésbé döbbentett meg két itthoni témájú adás. Azok is fiúkról szóltak. Az egyik a Kék fény volt, amelyben olyan fiatalokat ismerhetnünk meg, sajnálatosan fiatalokat, akik itthon próbálják azt' az életstílust megteremteni, ami­lyent a capuaiak kényszerből — igaz, önmaguk választotta kényszerből! — élnek. Felelőtlenség, a társadalmi együttélés íratlan és írott szabályainak, törvényeinknek semmibevétele, bűnözés. Ez is szembenállás szocialista társadalmunk rendjé­vel. De ezekkel szemben már érvényesül társadalmunk tör­vénye. Még akkor is, ha közülük talán nem egy a Kék fény­ben való szereplést is ixilamiféle furcsán értelmezett rang­nak tartja. Lopás, élet elleni bűncselekmény, prostitúció, egyéb akadt az itthoni fiúk listáján is. Mindössze két estével a capuai üzenet után érzékenyebben kellett reagálnunk ezek­re a hazai parazitákra is. Csakúgy mint A Hét adásában bemutatott ifjú bűnözők cinizmusára. * És egy harmadik adás, amely ugyancsak megdöbbentő volt: Petrovics Imre tizennégy éves fiú Hipolipusztáról. A szombat délután látott riportot nehéz volt nem ökölbeszorí­tott kézzel nézni. A nyílt tekintetű, szépre, jóra, tudásra és korszerű életre vágyó gyerek ma, 1974-ben úgy él a távoli tanyán az apja őrizetére bízott birkák között, mint száz­százötven évvel ezelőtt élhettek az akkori, hasonló sorsú Imrék. Kusza, rendezetlen, családi körülmények, a végtelen­ségig elmaradott apa, s egy olyan gyermek, akiről szinte meg lehetne mintázni a hátrányos helyzetű fiatal szobrát. Talán ez az adás több szerv figyelmét is felhívta Imrére, s — akár az apja akarata ellenére is — segítenek rajta, kira­gadják környezetéből, nem jut majd sem a Kék fénybe, sem a capuaiak sorsára, de itthon sem vész el a birkák között. ★ A Kellér- és a Greta Garbo-műsorokra — mivel még foly­tatódnak —, a későbbiekben reagálunk. Benedek Miklós RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALUNK a lakosság és közületek részére PARKETTÁZÁST, ÜVEGEZÉST. Cím; MISKOLCI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET 3501 Miskolc, Szeles u. 8. sz. Tel.: 16-602. Dér István tárlatán A művész az Apám galambokkal című képe előtt (Fotó: Laczó) Vasárnap délután — a Zi- lahy György Művészetbará­tok Köre 117í tárlataként — nyílt meg a tokaji Helytör­téneti Múzeumban Dér Ist- ván szegedi festőművész ki­állítása. A megnyitáskor Bánszki Pál művészettörté­nész méltatta a kiállító mű­vész munkásságát. Dér István harminchét éves. Szegeden végzett főis­kolát, s I960 óta szerepel rendszeresen kiállító mű­vészként tárlatokon. A vá­sárhelyi őszi tárlat, a szege­di művészek kiállításai ott­hon és a fővárosban, továb­bá Ogyesszában, Berlinben, Szabadkán, önálló kiállító­ként Hódmezővásárhely, Sze­ged, Gyula, Mindszent, Bor- dány és most Tokaj eddigi útjának mérföldkövei. A to­kaji nyári művésztelepet ti­zenhárom éve látogatja rend­szeresen, s mint ilyen a szo­kásos, táborzáró tárlatokon többször szerepelt, de a Zi- lahy György Művészetbará­tok Köre szervezésében most először mutatkozik be Tokaj­nak, illetve a Tokajt és a kiállításokat látogató nem kis számú érdeklődőnek. Hét tustollrajzát és nyolc nagyméretű festményét lát­hatják most a tárlatlátoga­tók. Rajzainál első pillantásra megfog o szűkszavúság. Ta­lán csak egy műve jelent némileg kivételt, Az emlé­kezés máglyája című, ame­lyen az összetett, összetorló­dott emléktöredékek úgy ra­kódnak egymásra, mintha egy óriási, hasábokból ra­kott máglya tetején ágak hajtanának ki, s a sok-sok asszociációra alkalmat adó motívumokkal zsúfolt főté­ma mögött, a háttérben egy elhagyott apró tanya körvo­nalai láthatók. A többi raj­zán azonban — ellentétben ezzel — a papír fehér színe jut nagyobb szerephez. Ez lelhető fel az Ikon bűvöle­tében című rajzán, vagy az Egy ló halálára címűn, ame­lyen egy izmos férfikarral és egy fejrészlettel jelzett ember hátterében egy kimúlt ló néhány vonással érzékel­tetett teteme jeleníti meg a munkában társnak számító állat és az ember összekap­csolódását, a ló elvesztése felett érzett emberi fájdal­mat. A fehér papírháttér szerepe különösen érzékelhe­tő A fészek című rajzán, ahol a nagy fehér mezőt alig szántja egy-két vonal, de a magányos, markáns vonásokkal jelzett fészekben a tojások optimizmust, re­ményt sugároznak. Az Orgo- namuzsika orgonasípokat asszociáló felhői alatti em­beralakok. A lebontott ház álma emlékképei, vagy a Törött tükör korábbi kelle­mesebb életepizódokat fel­idéző vonásai hasonló mó­don, nagyon kevés vonallal, a nagy fehér felületek cs az éles fekete vonalak kont­rasztjával érzékeltetik a mondandót. Festményei közül egy — a tömbszerű fogalmazást, robusztus formákat felmuta­tó ökrök — 1967-ből való, a többi a közelebbi évekből, sőt, 1974-ből. A művek szer­kesztése a rajzokéhoz ha­sonló. A fehér hátteret lá- gyabb pasztellszínek váltják fel, csaknem mindegyiken a vízpart, a Tisza feletti fény­törés érződik, s ezek előte­rében áll például a lóalak a Hajnalban című képen, háttérben a napkoronggal, vagy a reszkető napraforgók az Őszutó címűn, ezt a han­gulatot tükrözi a Ketten, vagy a Szélben. A Tisza-part bűvölete vonul végig min­den művén, például a kiáb­rándultságot tükröző Ga­lambját sirató fiút —, vagy a rajzainak szerkezetéhez legközelebb álló, Anya, gyer­mekkel című kompozíciót is ez a vizparti háttérbe kom­ponálás jellemzi legerőtelje­sebben, s ez érződik az Apám galambokkal című ké­pen is. Érdekes, értékes műveket felsorakoztató tárlat. Érde­mes megnézni. Augusztus 20-ig látogatható. (bcnedek) r Óvodás a gyermekem OJ öt hazai, három külföldi és két koprodukciós rövid­filmet mutatnak be augusz­tusban a mozik kísérőmű­sorként. A hazai filmek között lát­hatják majd, Dárdai György munkáját, Óvodás a gyer­mekem címmel, amelyben az óvodás korú gyermekek neveléséhez ad néhány ta­nácsot. Raúevszki Teodor rendező azt a vitát örökítet­te meg, amelyben a csong­rádiak arról tanácskoztak, milyen a Tisza-parton fel­állítandó kubikos emlékmű. E film címe: Hol végződik a múlt? A Május 1. Ruha­gyár Egyiptomba telepített üzemrészét mutatja be Kis József rendező Gyár Egyip­tomban című művében. Két érdekes kisfilmmel jelentke­zett a Propagandafilm Stú­dió: a Lélegző Budapest példáján mutatja be, mit je­lentenek a zöld területek a város levegőjének védelme érdekében a por-, a füst­gáz- és zajártalommal szem­ben, a másik a Hűtőlánc, az áruk frissen tartásának módját tárja a néző elé. A külföldiek között két román filmet találunk: a Tüzes háromszög Románia legnagyobb vaskohászati kombinátját mutatja be, Szerelmi történet —, ame­lyet a filmbarátok körének hálózatában vetítenek — a rajzfilmek kedvelőinele ígér csemegét. Az NDK-t az iro­nikus hangvételű Tóbiás Brenzer és vendége képvi­seli. Magyar—bolgár közös pro­dukcióban készül}: két film: a Kő és kenyér, amely Ro- dopéba visz el, és a Molnár a Cserna-Rékán című nép­szerű tudományos mű. A DECEMBER 4. DRÖTMÜVEK felvételre keres 18, életévüket betöltött férfi es női munkavállalókat betanított gépmunkásnak drőthúzó, kötél- és kábelgyártó munkakörbe, hórommííszakos, teljesítménybéres munkaterületre. Szakmai továbbképzés az NDK-ban Borsodból a korábbi évek­ben is sok fiatal utazott szakmai továbbképzésre a» NDK-ba. Most is lehetőség nyílik kiutazásra azoknak, akik augusztus 20-ig jelent­keznek. A felhívás értelmé­ben szakképzett fiatalok je­lentkezhetnek esztergályos, lakatos, villanyszerelő, vegy­ipari, elektroműszerész szak­mákba. Szakképzetlen fiata­lok részére különféle mun­katerületeken van lehetőség a szakképzettség megszerzé­sére. Leányok pamutfonóipari munkakörökben képezhetik magukat szakmunkássá. Érettségizett leányok részére Neuhausban van lehetősége elektromos szerelő szakmun­kásképesítés megszerzésére. A fiatalok számára kedve­ző az NDK-beli és a borso­di üzemek közötti együttmű­ködés keretében történő munkavállalás. Jelentkezni lehet a járási hivatalok, városi tanácsok munkaügyi szerveinél. Azok a fiatalok, akik az NDK vegyipari üzemeiben szeretnének szakmai ismere­teket szerezni, jelentkezhet­nek ÉM. Vegyiművek, Sajó- bábony, Tiszai Vegyikombi­nát, Leninváros, Borsodi Ve­gyikombinát, Kazincbarcika munkaügyi, személyzeti osz­tályain. A kiutazó fiatalok részére biztosítják a foglal­koztatást, valamint a szak­mai- és német nyelvismereti előképzést. Eberbachba jelentkező le­ányok szakmai-, nyelvisme­reti előképzését a Miskolci Pamutfonó biztosítja, jelent­kezni lehet a vállalat mun­kaügyi osztályán. (Miskolc, József A. u. 74.). A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat az alábbi munkakörökben alkalmaz dolgozókat: sátoraljaújhelyi üzemünkben FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jó kereseti lehetőség, 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Miskolc, Vágóhíd u. 16. sz. alatt, valamint a sátoraljaújhelyi üzemvezetőnél. Jelentkezés: a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18,

Next

/
Thumbnails
Contents