Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-23 / 170. szám
1974. július 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az első hetek tapasztalatai Munkaidő-csökkentés után ». , a kereskedelemben Július elsején a Miskolci Élelmiszer rsiskereskedeimi Vállalatnál is bevezették a ni unkáidő-csÖKkentést. Mátyás Lajos vállalati igazgatótól az első hetek tapasztalatairól érdeklődtünk. — Elegendő volt-e a kereskedelmi dolgozók létszáma az új rendhez? — Nem, 72 új dolgozót kellett felvennünk. Ezeknek fele új ember a vállalatnál, másik fele a mi kereskedelmi tanulóinkból került ki. Ezen túlmenően lényeges munkaszervezési feladatokat kellett megoldanunk. Meg kell azonban mondanom, hogy vannak dolgok, amiken változtatni kellene, de ez túlnő a mi hatáskörünkön. — Mire gondol? — Például a jelenlegi nyitva tartási rendszerre. Ezt régen dolgozták ki, amikor még sehol sem volt szabad szombat. Abban az időben szombaton volt a legnagyobb forgalom boltjainkban, s ezért úgynevezett nyújtott nyitva tartást vezettek be. Ma is ez van érvényben, holott a forgalom péntekre tevődött át. Meg lehet nézni, különösen a nagyüzemek közelében levő boltjainkat, hogy szombatonként alig van forgalmúk. Ha a nyújtott nyitva tartást megszüntetnénk, munkaerőnk szabadulna fel. Hasonló gondunk a vasárnapi nyitva tartás. — Ezt annak idején örömmel üdvözöltük. Le kellene mondanunk most róla? — Azt nem mondom, de nem ártana módosítani, mint ahogyan Komárom megyében tették. — Ott hogyan módosították? — A gyakorlat azt mutatja, hogy a vasárnap nyitva tartó boltjainkban főleg a tej és a kenyér a keresett cikk, más áruból alig forgalmazunk, ugyanakkor a négy órát nyitva tartó boltokban dolgozóknak teljes szabadnapot kell adni. Komáromban azt csinálták, hogy vasárnap a tej- és a kenyérboltok nyitnak ki csak. A tejboltokban nálunk is lehetne kenyeret árulni, s jobban érvényt kellene szerezni annak a rendelkezésnek is, amely kimondja, hogy vendéglátó- ipari egységek is árusítsanak tejet. Ez valahogy Miskolcon nem megy. — Ügy tudjuk, vannak a vállalatuknál olyan dolgozók is, akik nem vehetik igénybe a csökkentett munkaidőt. Erre nem találtak megoldást? — Sajnos, belső szervezéssel ez megoldhatatlan. Az egy-két személyes boltjainkban dolgozóknak nem tudunk szabadnapot biztosítani. Vannak olyan bolt Iáink, ahol a munkaidő-csökkentés fizetésemelkedést nyújt, de szabadnapot nem. Ezen a problémánkon csak a nyitva tartási idő módosítása segítene, ez azonban nem rajtunk múlik. — A kereskedelemben a csökkentett munkaidő, mint ismeretes, nem kifejezetten szabad szombatot jelent. Hogyan csökken tehát' a munkahét? — Nem panaszként mondom, de valóban nem vagyunk könnyű helyzetben. Vállalatunk 426 egységében nem azonos a munkaidőcsökkenés. Van ahol szabad napot adunk, ez gyakorlatilag a hét bármely napjára eshet. Igyekszünk, hogy lehetőleg a vasárnaphoz közelebb eső nap legyen. Más boltjainkban a hat nap alatt szabadnap nélkül csökken a munkaidő, s nem egy helyen és csak túlórával oldható meg. Mivel dolgozóink 80 százaléka nő. legtöbbjük családanya, gyakran előfordul, hogy helyettesítések miatt más egységekbe kell irányítani a dolgozót. Mivel különböző boltíainkban más és más formában tudjuk csak biztosítani a munkaidőcsökkenést. ez még fog vitákat kiváltani a jövőben. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy másként jár a szabadság annak, aki szabadnapot kap és annak, akinek jelenleg is 48 órát kell egy héten dolgoznia. Adamovics Kicsik az erkélyek Gyümölcsös a vízmosások helyén Tizedszer permetezik az almafákat A fancsali öregek, akik emlékeznek a Cserehát felé kapaszkodó határrész dűlőinek régi arculatára, ők a megmondhatói, hogy a Nagyerdőnek nevezett dűlő volt az egyik legmihasznább terület. Igaz, a legidősebbek talán még arra is emlékeznek, hogy a századforduló táján még szép erdő borította ezt a meredek határrészt, s az erdőirtás után néhány esztendeig még kövéren termett ez a föld, de a természet erői, a víz, a szél, az erózió pusztítása hamarosan tönkretette az egész területet. A y átfíljiL majd száneruoh, tók s rétek helyén utóbb már csak a falu leggyatrább, vízmosás szaggatta legelői voltak találhatók. Még néhány esztendő kellett volna ahhoz, hogy az erózió olyan krátereket szaggasson a Nagyerdő-dűlőbe, amelyek még silány legelőnek is alkalmatlanná tették volna az egész területet. Es ebben az utolsó percben látott munkához az ember, kezdte meg valóságos természetátalakító terveinek megvalósítását az akkor még if jú fancsali Egyetértés Termelő- szövetkezet. Saját erővel és az állam jelentős támogatásával kezdték meg kialakítani az erózió elleni küzdelem egyik modelljét. Az egyes részein 17 százaléknál is meredekebb lejtésű Nagyerdő-dűlőbe nagyüzemi ültetvényt, részben mikróteraszos gyümölcsöst álmodtak a természetátalakító terveket készítő szakemberek. Sokan állították azt, hogy ezek a tervek megvalósíthatatlanok, de a fancsaliak bíztak az erejükben, az újat akaró szakemberekben. — Gyorsan szalad az idő, már 12 esztendeje annak, hogy a vízmosások helyén kialakított teraszokon elültettük az első facsemetéket — jegyzi meg Szalipszki András tsz-elnök, akivel azért idéztük vissza a Nagyerdő-dűlő történetét, mert most egy újabb, nagy terv megvalósítására készül az Egyetértés Tsz. Az akkori „álom”, ma már valóság. A megye egyik leggondosabban művelt, évről évre gazdagon termő gyümölcsöse terül el a vízmosások helyén. Területe nem is olyan nagy, de ez a 64 hektár adta már az elmúlt esztendőben is a gazdaság bruttó termelésének mintegy felét. Pétervári Sándor, a tsz főkertésze két / számadatot mond, amik mindennél jobban bizonyítják, hogy a Nagyerdő-dűlő 64 hektárja kincset érő ültetvény. 1973- ban a tervezett 3 millióval szemben 6 millió forint volt a gyümölcsös bevétele, s ebből mintegy 3 millió forint volt a tiszta haszon. Sokan járnak elnultna* tapasztalatokat gyűjteni ebbe a gyümölcsösbe. Évek óta kiérdemli a „bemutató mintákért” elnevezést ez a terület. A teraszokról az elmúlt hetekben 164 mázsa cseresznyét vittek a piacokra, konzervgyárakba átlagosan 12 forintos áron. A 100 mázsányi gyönyörű meggyért 14—15 forintos felvásárlási árat adott a nagykereskedelem, s a most beérett 200 mázsányi kajszibarack, amely Angliába „utazik”, kilónként ugyancsak 14—15 forintot jelent a tsz-nek. És mindez a 64 hektárnyi ültetvénynek igen kis darabkáján terem meg, hiszen a terület zöme almáskert, amelynek termésígérete 10— 13 ezer mázsa, azaz 100—130 vagon, zömmel exportképes gyümölcs. Persze, ahhoz, hogy jó, exportképes legyen a termés, sok hozzáértésre, gondos figyelemre, szorgalomra van szükség. És nem felesleges, hanem nagyon is szükséges valami itt az üzemi, növény- védelmi előrejelző állomás. Az idén, amikor a számunkra kedvezőtlen, de a növényi betegségek és kártevők számára oly kedvező volt az időjárás, különösen nagy hasznát vették ennek az előrejelzésnek. (P. s.) Miskolcon— litván szemmel mmmmm A modern Vilnius egy részle te Vilnius és Miskolc között sok a hasonlatosság. Már ami a litván főváros lakásépítési problémáit illeti. A hatszázötven éves város is, éppúgy mint a több mint hétszázéves Miskolc, állandóan újul, terjeszkedik: patinás, romantikus házsorai, utcái köré tömegesen épülnek az újak. A régi és az új Vilnius építészeti összhangjának megteremtésén százak és ezrek, építészek, művészek fáradoznak. Romualdas Sakalauskas a tömeges, úgynevezett nagypaneles házgyári építkezések kezdetekor a vilniusi házgyár főmérnöke volt, ma a Litván Szövetségi Köztársaság építési minisztere. A hasonlatosságot Vilnius és Miskolc között, ittjórtakor ő is felfedezte. Például az Avason épülő lakótelepben, a belváros szűk utcáiban, patinás házaiban, a régi és az új találkozásában. De nemcsak ebben! A két város között a gondokban is van hasonlatosság: például ott is, itt is elég sok baj van a liftekkel, tetejébe nehezen beszerezhetők, akadályozzák az épületek átadását. A nagy szériának, a tömegesnek mindenben velejárója az egyhangúság. Márpedig a mai lakásépítési ütem mindenütt az egész világon a nagy szériát helyezi előnybe, enélkül a jelentkező igényeket nem tudnánk kielégíteni. Litvániában 1959-ben kezdte meg működését az első házgyár. Néhány éves tapasztalat gyűlt már össze, amikor első ízben ott jártak a magyar szakemberek, közöttük Vincze Géza is, a Mosolygósak a gyümölcsízed ő lányok, s mosolygós a vízmosásos helyén termett fancsali óríásniegpy Is Fotó: Sz. Gy. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója, akiket Romualdas Sakalauskas, a gyár akkori főmérnöke a példa követésére buzdított Nincs is a magyar házgyáraknak olyan irányítója, vezetője, aki őt, Litvánia mai építési miniszterét ne ismerné, s aki most Bondor József építési és városfejlesztési miniszterünk meghívására Magyar- országon tartózkodva azt tanulmányozta, mit valósítottak meg tapasztalataikból a magyar tanítványok? Az eavhanoúsáq lárasztó — Ogy látom, sokat — mondotta, amikor miskolci benyomásairól beszélgettünk. — Sőt! mi is tanultunk: a magyar házgyári lakások belső elrendezése, felszereltsége, beépített bútorzata szebb, jobb, mint a miénk. Viszont Miskolcon is, s az ország más városaiban is, az új lakótelepeken, főképp azokon, amelyek a tömeges, nagypaneles eljárással épültek, tapasztalható az egyhangúság. Az egyhangúság pedig fáraszt... — ön szerint hogyan lehetne ezt oldani? — Elsősorban a homlokzati díszítőelemek variálásával, például a színekkel is. De nem utolsósorban a paneles technológia, illetőleg a méretek változtatásával. A miskolci házgyár fiatalítása most folyik, ahogy erről értesültem. Ennek befejezése után itt is megjelennek majd a változatosabb stílusú épületek. melyek természetesen belső terükben is tágasabbak lesznek. Jártam az Avason is. A mi lasdinai lakótelepünk hasonlít hozzá. Építési szemszögből nézve mondom, hogy ilyen terepen nagyon nehéz építeni. Mi például a házakat tizenhat féle típusból válogattuk össze, azokat 5—9 és 12 szintesre építettük és ahol csak lehetett, megtartottuk az erdőt, a fát!... Higgyék el, nincs szebb és jobb díszítőelem, mint a természetes környezet és az építész, a tervező ne az ennek mindenáron való megváltoztatására, hanem a hozzá igazodásra törekedjen. Mi például nagy, kiugró erkélyeket építünk, minél többet az ilyen környezetben. A miskolci erkélyek kicsik, a homlokzatok egyhangúak. Nem igaz, hogy házgyári elemekből nem lehet változatos - épületeket emelni és az sem igaz, hogy ez emelné a költségeket. Az idén a litván építészek a lasdinai lakótelep megalkotásáért Lenin-díjat kaplak. Nagy szó ez! Építészeti munkáért az egész Szovjetunió területén most adták ki először ezt a magas kitüntetést. Törekedni a változatosságra — Mi a véleménye új lakótelepeinkről? — Modernek, szépek. De éppen az iméntiekből kiindulva most már a változatosságra kell törekedni. S természetesen a belvárosban is. A mi Vilniusunk is különböző építészeti stílusokban, korokban épült. Durva hiba lenne, ha egy gótikus utcasort nagypaneles elemekkel építenénk be. Ezt csak az új lakótelepeken alkalmazzuk, s mint mondtam, a lehető legváltozatosabban. A régi városrészekben a hagyom:': nyos módszerekkel építünk. A műemlékjelleget megőrizzük, karbantartjuk és ahhoz igazodunk. Vilnius legére’ rkesebb, legrégibb központjában ígv épült fel egy modern kiállítási csarnok, amit sokan megcsodálnak. Azt hiszem, ésszerű megválogatással Miskolc patinás részeit is nagyszerűen összhangba lehet hozni az újjal, és erre szép példákat is láttam. Ezért, is éreztem magam önöknél úgy —- mint otthon... Onodvá-ri Miklós
