Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 3., szerda A negyedik ív-találkozó után Veszprémi jegyzetek Szombaton este befejező­dött Veszprémben a IV. tv­találkozó és vele együtt a nemzetközi bemutatósorozat. Az elmúlt héten szűk szavú tudósításokban igyekeztünk nyomon követni kronológiai sorban a találkozó leglénye­gesebb mozzanatait. Most, a dijak kiadása után érdemes a találkozó néhány jellemző vonására visszatérni. • Mint már szombat este a rádió és televízió hírül adta, a három nagydíjat — Boros Miklós Balatoni szél című szobrát — az Ágyak a hori­zonton című tv-dráma (írta: Vészi Endre, rendezte Mi­hályit Imre), a Ha. itthon ma­radnál című film (író Sza- konyi Károly, rendező Du- mölky János), valamint a Békés András rendezte, Házi háború című zenés produk­ció kapta. Különdíjjal jutal­mazták Örkény István írót az irodalmi anyagáért, Sor­nyi Gyula operatőrt, Sulyok Mária, Kozák András és Mensáros László színművé­szeket, valamint Lehel György karmestert. Bár a zsűri meglehetősen titokban tartotta megállapításait, az eredmény nem meglepő, s ha azok között, akik az egész hetet Veszprémben töltötték, akadtak más művekre tippe­lők is, a három fődíjas film a legtöbb részvevő „magán- listáján” szerepelt. Két mai' témájú film és a tavalyi tv­találkozó óta született új so­rozat, a Zenés Tv-színház egy értékes produkciója jutott a megtisztelő elismeréshez. A színészek, az operatőr és a karmester honorálása is egyetértéssel találkozhat, az pedig külön figyelmet ér­demel, hogy az egyik értékes mű irodalmi anyagáért az írót tüntetik ki. Szükséges ismételten meg­jegyezni, hogy Veszprémben nem a Magyar Televízió sokirányú munkája került mérlegre, hanem a drámai és zenés drámai műsorok, fil­mek, játékok — összesen hu­szonkettő — szerepeltek a szemlén. Mindenfajta elisme­rés, vagy elmarasztalás, meg­állapítás Veszprémben ezek­re vonatkozott, s nem. érvé­nyesíthető másfajta televíziós munkákra. A vendéglátó város jó fel­készülése, kitűnő házigazdái munkálkodása mellett szót érdemel, hogy maga a Tele­vízió is igen sokat tett az előbbre lépésért, a találkozó színvonalának emeléséért. Az alkalmi adóállomás, hogy a környékbeliek otthon is néz­hessék a műsort, a színes adás, a szakmának — kriti­kusoknak, íróknak, tv-alko- tóknak — szervezett külön adások, a kazettás képmag­nók segítségével szinte tet­szés szerinti időben bemuta­tott filmek sora, az előzetes bemutatók rendszere részben a nagyközönségnek, részben a szakmának tette jelentősen értékesebb élménnyé a ta­lálkozót. Kedves színfolt volt a gyermekekkel tartott ankét, amelyen, A palacsintás király című mesefilm alkotói be­szélgettek a legifjabb nézők­kel a filmről, s közben — stílszerűen — palacsintával kínálták őket. Hasznosnak bi­zonyult a közönségtalálkozó, is: nemcsak Sugár Andrást, és Horvát Jánost kérdezget­ték külföldi útjaikról, hanem Szűcs Andort is a várható irodalmi és drámai műsorok­ról, s nemcsak a közönség hallhatott a tervekről, hanem a televíziósok is sokféle igényt ismerhettek meg. A két nagyobb szabású vi­ta közül először a kritikusok és a tv-alkotók polémiája került sorra. Ennek alapjá­ig az MRT Tömegkommuni­kációs Kutatóosztályának elő­zetes felmérése szolgált. A téma a televíziókritika mai helyzete volt. A tanácskozás igen sokoldalúan járta körül választott témáját, a magyar tv-kritika helyzetét, feladata­it, megvizsgálva annak hatá­sát közönségre és az alkotók­ra egyaránt. Vitatéma volt — többek között — a televízió művészeti jellegű és egyéb műsorainak azonos, illetve más-más aspektusból való vizsgálata, mérlegelése. Éles eszmecsere folyt ekörül, hi­szen a közönség helyes ori­entálása a kritikának a te­levízió minden műsorával kapcsolatos feladata, az nem szorítkozhat egyes műfajok­ra. A másik fontos téma volt a kritika post festa jellege, azaz mindenkor utólagos je­lentkezése. Ezzel kapcsolato­san többen hangsúlyozták, hogy szemben a színházi és könyvkritikákkal, többnyire röviddel az adás után jélent- kezik, amikor az adás az em­bereket még foglalkoztatja, s így orientáló tevékenységével intenzíven bele tud avatkozni a nézői élmény alakításába. A non fiction, azaz a nem képzelt, valóságos téma volt a leggyakrabban emlegetett fogalom azon a másik talál­kozáson, illetve vitán, ame­lyen az irodalom és a tele­vízió kapcsolatát vitatták meg írók, kritikusok, tv-al- kotók. Az éles, sokszor szen­vedélyes vita arra kereste a választ, vajon a televízió mű­soraiban milyen helyet fog­laljon el az esztétikumra épülő mű, vajon több képze­let szülte valóságot ábrázoló irodalmi alkotás kell-e, vagy pedig a szociológiai indíttatá­sú, valóságfeltáró egyéb mű­sorok, dokumentumjátékok, riportok, portrék kerüljenek előtérbe, milyen legyen ez utóbbiak irodalomigénye, ho­gyan jelentkezzen egymás mellett e kétfajta alkotás- csoport, s főleg mindezekben milyen szerepet töltsön be az író. Hangot kapott ezen a tanácskozáson, hogy a tele­vízió megsokszorozza az iro­dalmat, kapcsolatot teremt az irodalom és igen széles kö­zönségrétegek között. Már Dobozy Imre is hangsúlyozta bevezetőjében, hogy a Ma­gyar Televízió irodalombarát intézmény, igen sokat tett irodalmi művek tömegkinccsé tételéért, ugyanakkor e mun­kájában is arányeltolódások tapasztalhatók. Ismert írók, film- és tv-rendezők, kriti­kusok sokoldalúan vitatták ezt a témát, Szinetár Miklós, a Televízió főrendezője pe­dig tételesen is bemutatta, mennyire az írót tekinti fon­tosnak a televízió, mit fettek eddig az igatzi hazaszeretet irodalmi alkotások segítségé­vel történő ápolásáért, az egy korábbi időszakban mél­tatlanul mellőzött írók és művek újra-felfedezéséért és állandó szerepeltetéséért. Az irodalmi művek képernyőn jelentkezésének technikai ne­hézségei, hosszú „átfutása” is szóba kerültek. Az írók és a televízió kapcsolatáról folytatott vita az elkövetkező időkben alighanem sok fó­rumon és többféle megkö­zelítésben szóba kerül. Néhány jellemzőnek tar­tott mozzanatot, vonást je­gyeztünk fel a IV. veszprémi találkozóról. Határozottan nagy előrelépés volt, a szűk szakmai körön messze túl ha­tó ünnepien munkás hét. Fényesen igazolta azt a ko­rábbi megállapítást, hogy ez a gazdag eszmecserékre, fel­mérésekre, önmérlegelésre al­kalmat adó ünnepi hét a magyar és nemzetközi televí­ziózás szerves része lett, és egy.re inkább, évről évre job­ban az lesz. Benedek Miklós Villány szomszédságában, a Nagyharsányi hegy tövében lé­vő régi kőbányát ismét szobrászművészek népesítették be. A már hagyományokkal rendelkező művésztáborban több neves, közöttük néhány külföldi — NDK-ból, Romániából, Csehszlovákiából meghívott — szobrász dolgozik. A művé­szek alkotásukat a megyének ajándékozzák. így az elmúlt évek alkotásaiból már több tucat mű díszíti a szabadtéri ki­állítást. Évadzárás a miskolci színházban Kedden délelőtt tartották a Miskolci Nemzeti Színházban az 1973—74-es évadot záró társulati ülést. Részt veitek a társulati ülésen a színház tagjain kívül a Borsod me­gyei, Heves megyei és Mis­kolc városi Pártbizottság, a Heves megyei, a Borsod me­gyei és Miskolc városi Ta­nács képviselői. Csapó János, a színház pártszervezetének titkára nyi­totta meg az ülést, majd Sallós Gábor igazgató tekin­tett vissza a most zárult évadra, amelyet jubileumi évadként kezeltek. Bejelen­tette. kik távoznak el a szín­háztól, kik lesznek az új ta­gok, s a következő évadban milyen műsorral kívánják a színház célkitűzéseit szolgál­ni. (Mindezekről olvasóink már korábban, június 20-i és 21-i lapszámainkban tájé­koztatást kaptak.) A Miskolci városi Pártbizottság nevében Bozsik Sándor, a hevesiek képviseletében pedig Szalay István, Heves megye Taná­csának elnökhelyettese üdvö­zölte a társulatot. Miskolc város Tanácsának képviseletében Tok Miklós elnökhelyettes átadta a vá­ros által alapított dijakat. A Déryné-gyűrűt ez alkalom­mal Máthé Éva színművész kapta, városi nívódíjban pe­dig Csapó János színművész — eddigi, munkásságáért, valamint a Hongkongi paró­ka munkásáért —, Gyöngyös- sy Katalin — elsősorban a Szerelemben nyújtott alakí­tásáért —, valamint Illés Ist­ván, a színház új főrendező­je — a Hongkongi paróka és a Névnap rendezéséért — ré­szesült. Ugyancsak a tanács­elnök-helyettes nyújtotta át. a jubileumi év alkalmából kiírt középiskolai pályázat díjait a nyertes diákoknak. A megyei tanács nívódíját — mint Gulyás István megyei népművelési csoportvezető bejelentette — Paláncz Fe­renc színművész nyerte. Vé­gezetül Sallós Gábor hét művésznek adott át minősé­gi'jutalmat és bejelentette, hogy további tizennyolc mű­vész részesül hasonló elisme­résben és hatvanhárman — művészek és egyéb tagok — más anyagi honorálásban. Ugyancsak átadták három tagnak a 25, illetve 40 éves szolgálati jutalmakat is. Vasutasok pályakezdése Szakmunkásképzés a fő feladatunk Ebben az esztendőben tízen fejezték be az általános isko­lát a Szerencsi Csokoládégyár dolgozói közül. Többségük asszony, mint ahogy a dolgozók többsége is nő. Az elmúlt esztendőben többen tanultak, s ha a két esztendő mérlegét akarnánk megvonni, akkor 40—45 felnőtt fejjel tanulót számlálhatnánk össze. Köztudott, hogy évek óta a vasútnál gondok vannak a szakember-utánpótlással. A szakemberképzés fontos­ságát felismerve a MÁV Miskolci Igazgatósága sok gondot fordít a szakközépis­kolák forgalmi-, kereskedel­mi és vasútgépészen szakán végzett fiatalok munkahelyi elhelyezésére és pályakezdé­sének segítésére. E törekvések jegyében az iskolában végzett fiatalok ■ részére az elmúlt napokban a MÁV igazgatóság vezetői részletesen ismertették a vasúttal, s a vasúti szolgá­lattal kapcsolatos feladatokat, a munka szépségeit és a kö­telességeket. Ennek alapján a frissen érettségizettek va­lamennyien jelentkeztek vas­úti szolgálatra. A fiataloknak a munka­helyi beilleszkedésére, to­vábbá a szakmai ismeretek megszerzésére is segítséget nyújt az igazgatóság. A vas­úthoz jelentkezett fiatalok részére kanzultációs foglal­kozások szervezésével bizto­sítják, hogy a közeljövőben • a megfelelő forgalmi és más szakvizsgákat letehessék. Ennek elősegítésére például a forgalmi szolgálatra je­lentkezők 3 hónapos szolgála­tot teljesítenek majd a ki­jelölt állomásókon és ezalatt elsajátíthatják a szükséges szakismereteket. I Tisztességes eezref^M­szen a csokoládégyárban az | 1500—1600 törzsdolgozó je­I lentős része három műszak- ! ban dolgozik, és csak a kézi­csomagoló asszonyai járnak egy műszakba. De a kam­pány idején, amikor a szezo­nális árukat készítik a kézi­csomagoló is két műszakban dolgozik. így hát a nődolgo­zóknak, akik közül igen so­kan családanyák is, elég ne­héz megoldani, hogy a mű­szakban is helytálljanak, és az iskolába is elmenjenek. Igaz, a gyáron belül szerve­zett osztály kínált kedvez­ményeket: délután 2 órakor kezdődtek meg a foglalkozá­sok, és ha valakinek ütkö­zött a műszakjával, akkor ; módja nyílt a cserére. És a szakszervezet is segített ahol tudott. Benke Jánosné, a csokoládégyár szakszervezeti bizottságának titkára el­mondta például, hogy megvá­sárolták a füzetet, a könyve­ket tanuló dolgozóik számá­ra. Most azonban már nem I terveznek újabb osztályokat. Legalábbis egyelőre nincs szó arról, hogy a gyáron be­lül kihelyezett általános is­kolai osztály működjön. Szep­temberben ugyanis szakmun­kásképző osztályt indítanak. — A Sátoraljaújhelyi Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Szakközép és Szakmun­kásképző Iskola látja maid el a felügyeletet — mondta Fi­lep Sándorné, a csokoládé- gyár személyzetise. — Hetve­nen kezdik meg dolgozóink közül a tanulást a szakmun­kásképző osztályban. Köztük jó néhányan olyanok, akik az elmúlt két esztendőben szerezték meg az általános iskolai bizonyítványt. — Az, hogy szakmunkások lehetnek, igen ösztönzőleg hatott egyébként a dolgozók­ra — kapcsolódott újra a be­szélgetésbe Benke Jánosné. — Mondhatnám úgy is, hogy doppingolta őket a tanulásra. Hiszen nem mindegy, hogy szakmunkásként, betanított munkásként, vagy segédmun­kásként dolgoznak nálunk. De ez azt jelenti, hogy most nem tudunk általános iskolai osztályt indítani. A munkás­nőink pedig megmondták, hogy szívesebben járnak a benti osztályokba. Persze, az is^^y is szánták még rá magukat a tanulásra. Azt mondják, hogy ez nekik elég. Mármint a hat vagy hét osztály, amit kijártak. Mégis keresni kelle­ne azokat az ösztönző lehető­ségeket, amelyek serkentenék a tanulásra a dolgozókat. Hi­szen Filep Sándorné szerint legalább 300 olyan dolgozó­juk van még. akik nem vé­gezték el az általános iskolát. Most a rekonstrukció alatt álló csokoládégyárban nyil­vánvalóan a szakmunkások biztosítása, képzése a leg­főbb feladat. De távlatokban gondolkodva a jövőben sem szabad eltekinteniük attól, hogy ösztönözzék és segítsék törzsgárdatagjaikat az általá­nos iskola elvégzésében. Deg- alább olyan mértékben, ahogy például középiskolába jelentkeznek a csokoládégyá­riak. A középiskolai tovább­tanulás ugyanis nem ütközik „ellenállásba” a dolgozók kö­rében. Ebben az esztendőben például hatvanötén jártak a szerencsi Bocskai István Gimnázium valamelyik osztá­lyába. (cs. a.) KERESÜNK FELVÉTELRE: — Építőipari szakiparban jártas művezetőt, szobafestő-mázoló üzemünkhöz; — Pénzügyi és számviteli főiskolát, vagy ipari mérlegképes tanfolyamot végzett üzemgazdászt; — Építőipari szakközépiskolai végzettséggel rendelkezni felmérőt, előkészítőt; — Árelemző-kalkulátort, okleveles árszakértői végzettséggel; — Gyors- és gépírót (lehet kezdő és nyugdíjas is). Ügyszintén felveszünk: lakatos, hegesztő, szobafestő, ács, kőműves, szerviz-szakmunkásokat és raktári segéd­munkásokat. Jelentkezéseket az alkalmazotti állományban részletes önéletrajzzal fogadunk el. Fizetés megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: Miskolci Vegyesipari Vállalat, Miskolc, Tüzér u. 1/a. Telefon: 16-825. Az Észak-magyarországi TüZÉP Vállalat 1 PÁLYÁZATOT HIRDET I üzemgazdasági főosztályvezető, ügyvitelszervező (pályázati feltétel: szakirányú főiskolai, vagy | egyetemi végzettség), | értékkönyvelő, eladási ügyintéző (401. sz. Sajó-parti és a 412. sz. diósgyőri tele­pünkre), valamint gyors-gépírói ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. Jelentkezés: az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat személyzeti osztályán, Miskolc, Zsolcai kapu 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents