Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 1973. d9C. 9., Vörös szegfű a vázában A kis szoba falán megfakult képek, az asztalon egy csomag. Kézírásos jegyzetek, amelyekben életéről, a múltjáról beszél K. Nagy Lajos, aki két világháborút élt meg, s ma nyugdíjasként él falujában. Tiszalúcon. Óvatosan bontja ki a nylontasakba zárt papírlapokat és egy kis könyvecskét: első párttagsági igazolványát. — Mondták sokan. írjam meg önéletrajzomat, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Így aztán 1966-ban tollat fogtam és írni kezdtem. „ Miről Is írt K. Nagy Lajos? * Az első világháború idején. 1914-ben kezdődött... Akkor 21 éves volt. és mint másokat, őt is behívták katonának. — A tizedik honvéd gyalogezredhez vonultunk be Miskolcra — emlékezik — Karácsony első napján. Nemsokára a frontra vittek, ahol hadifogságba kerültem. Hazatérve Tiszalúcon telepedtem le, itt alapítottam családot is. Aztán jött a második világháború ... * A felszabadulás Tiszalúcon érte 1944. november 18- án. Már az első napon munkára jelentkezett. Fáradhatatlanul dolgozott, hogy az új feladatok sűrűjében újjászervezzék az életet ebben a faluban is. Mi tagadás, sok gonddalbajjal, nem egyszer értetlenséggel, az ebből fakadó ellenállással kellett megküzdeniük. De ahogy múltak az évek rendeződtek a sorok is. Jól emlékszik ró, hogyan szerveződött meg Tiszalúcon is a termelőszövetkezet, amely 1949-ben elnökévé választotta K. Nagy Lajost. Egy évvel később, a tanácsválasztósok idején a falu bizalmából a tanács élére került: elnök lett. Szinte éjt nappá téve dolgozott, hiszen nem született ő sem hivatalnoknak, sem íródeáknak, nem tanulta a közigazgatás tudnivalóit, éppen ezért sok buktatón, akadályon és nehézségeken kellett — munkatársaival együtt — átverekedni magát — A sikereknek örültek, a kudarcokból tanultak, de hitüket nem törhette meg semmi. Az évek gyorsan elrepültek felette, ma már a megérdemelt nyugdíj, a pihenés napjait tölti. De mert olyan ember, akinek a tétlenség szinte büntetés, mindig talál elfoglaltságot magának. Világéletében emberek között élt — nélkülük ma sem tud meglenni. Közéjük megy. közéjük kívánkozik. A tiszalúci művelődési ház státuszában hosszú ideig gondnoki teendőket látott el, de ma már csak a ház körül tesz-vesz. Segít a feleségének, azonkívül fát vág. begyújt, semmilyen teendőt sem „szalaszt” el, ami a ház körül akad. Szívesen olvas újságot, figyelemmel kíséri a nagyvilág eseményeit, ezekről otthon és baráti körben vitatkozik, véleményt alkot és másokat is erre ösztönöz. Nemrégiben töltötte be a 80. esztendőt. A falu lakói, íiatalcik és kortársak egyaránt nagy-nagy szeretettel köszöntötték. K. Nagy Lajos bácsit, akinek asztalán mindig megtalálható a vázában a vörös szegfű, amelyet születésnapjain élet- társa tesz a vázába :.. A. I. EK-nk az élet mindkét magyar játékfilmgyártó stúdióban. A Hunnia Játékfilm Stúdió Vállalatnál Maár Gyula lélektani, társadalmi drámát forgat Végül címmel. Ez egyébként az első rendezése. Folynak a felvételei Kosa Ferenc új filmjének, a Hószakadásnak, amelynek cselekménye 1944 őszén játszódik, valahol a Kárpátokban. Magyar József ismét játékfilmet forgat, a címe: Illatos út a semmibe. Az utómunkáknál tart Szálkái Sándor első Játékfilmje, amelynek cimc: Ki van a tojásban? A Hunnia kész filmjei közűi bemutatásra vár Szász Péter munkája, az Egy kis hely a nap alatt, Zsurzs Éva rendezése, A törökfejcs kopja, Mihályfi Imre első mozifilmje, a Pókháló, valamint Makk Károly Macskajátéka és Szörényi Rezső első filmje, az Idegen arcok. 1974-ben többek között lAittor Mara elsőfilmes rendező készíti A műtét című filmet és Fazekas Lajos is újra játékfilmet rendez. Ámokfutás címmel. A Budapest Játékfilmstúdióban Bacsó Péter mai, gyári környezetben játszódó zenés filmet készít, saját meghatározása szerint prolct-musicalt. Szikrázó lányok címmel. Gyön- gyössy Imre a sátoraljaújhelyi mártírok emlékének tiszteleg A szarvassá vált fiúk című munkájával. Révész György Szerb Antal regényét, a Pendragon-lcgendát fogalmazza át filmre. Rózsa János Balázs Béla regényének motívumai alapján alkotja az Álmodozó ifjúságot. Az 1974-es tervek között szerepel a Budapest Filmstúdióban Déry Tibor regényének, A befejezetlen mondatnak megfilmesítése, Fábri Zoltán rendezésében. A stúdió kész filmjei közül bemutatásra vár Szűcs János első filmje, A szerelem határai, Hintsch György munkája, a Hét tonna dollár, valamint Kézdi Kovács Zsolt új filmje, A locsolókocsi. NŐI FEJ füzeknek lobogó, fényes játékai — Tanuld meg fiaim; hogy' a tűztől nem kell félni... Olyan az. mint az asszony. Tudni kell vele bánni. Nem mindegy, miként rakod a gyújtóst, mikor és milyen szenet teszel rá — mondogatta egykoron öregnpám. És arról is mesélt, hogy olvasni lehet a lobogó, fényes lángokból, hiszen mindegyiknek más és más a színe, nagysága melegsége. Ilyenkor, a hóval borított decemberi napokon már kora reggel ringató, álmodozásra késztető meleg fogadott, amikor beléptem a kis szobácskába, ahol öreg- anyám reggelivel várt. Kiszikkadt házi kolbász, füstölt szalonna és teleskávé volt az asztalon, öregapám a maga készítette, báránybőrrel letakart sámlin, a csikótűzhely mellett ült. ujjai között az elmaradhatatlan füstölgő cigarettával. Bár odnkinn még sötét volt, nem gyújtottunk lámpát, csak figyeltük a fehérre meszelt falon vibráló, vörös és narancssárga fényben játszó ábrákat.^ a szinte misztikusnak tűnő figurákat, amelyeket a platni karikái között kiszökő lobogó, fényes lángok rajzoltak. — Hozzá ne nyűlj! — csattant öregapám hangja olyankor, amikor nagyanyám az öreg csikótűzhelyhez' akart nyúlni. A tűzrakás, a tüzelés az ő tudománya volt. Szertartásos mozdulatoknak tűnt, ahogyan a piszkavassal elrendezte a sistergő, szikrázó kékes-sárga fényben játszó parazsat, s olyan lendülettel dobta be a szenet a kislapáttal az ajtón, mintha legalábbis valamelyik kazánt etetné. Nagyon értette, a tűzrakást ... Disznóöléskor az üsttől kezdve valamennyi tűzhelyen ő fűtött, még a füstöléshez sem engedett mást nyúlni. Később, amikor már fogytán volt ereje, akkor sem lehetett lebeszélni a hajnali felkelésről, vagy rávenni a napközi pihenésre. Maga vágta fel a gyújtóst, a hasábfát, s válogatta a szenet, maga rakta, etette a tüzet a maga készítette üstházban, csikótűzhelyen. Mert. mindent, s mindenkor maga csinált. Nem bízott másban csak saját munkájában, tudásában ... A lobogó, sistergő kazánok forró gőzt sivitő, fújtató világa jelentette neki az életet... — Sok pofont kaptam, mire megtanultam a mesterséget — szokta volt mondogatni. — Anyám, apám korán elhalt, és testvéreimmel annyifelé kerültünk, ahányan voltunk. Mostohához. Tizenkét éves koromban vettek fel a kohászatba. Először mindenes voltam, később lakatosinas. Amikor felszabadultam, gőadarura kerültem fűtőnek ... Kegyetlenül sok szenet bedobáltam a tűz- térbe. s mindert fillérekért. Nem volt apelláta... aki szólni mert, mehetett. Környékünkön laktak hajdani inastársai és szak- társai is. Kit ekkor, kit akkor ragadott el a halál, vagy emésztettek el a szűnni nem akaró, lobogó lángok. Sokat és sok mindenről beszélgettek, de bárhol is kezd ték a témát, perceken belül a kazánok világába tértek... A gőzdaru után mozdony következett. Kicsiny gyári mozdony, amely* a kohókból hordta a sistergő, mindent elpusztító, fortyogó salakot a Sásasba. később a halnára. Mint a tenyerét, úgy ismerte a gyárat, s úgy ismerte a kazánokat, a mozdonyokat. Féltő szeretettel, gondoskodással nevelte. tanította a fiatalokat, akik a tüzelés, a tűzrakás tudományát igyekeztek elsajátítani. A nyugdíjazás tehetetlenségre kárhoztatta. Nem találta helyét, napokig haragos. ingerlékeny volt. — Még csak ötvenéves vagyok ... Bírok én dolgozni — zsörtölődött. * Visszatért az ő világába. A félelmet, tiszteletet parancsoló, forró kazánok világába. Kazánfűtő lett: I. Havi ötszázért. • A nagy eperfa és a szö- lőlugas árnyéka helyett a kazánház sarkában álló egyszerű, gyalult deszkából készült, megfeketedett kecskelábú asztal mellett pihent, miközben szemei a [nanométerek ugráló mutatóit figyelték. S ha valamelyik szobában csöpögni kezdett a radiátor, már szaladták érte. Ö pedig vállára kanyarította a szerszámosládát, komótosan felballagott, s kijavította a hibát... Ott. a rücskös falu, egykor kékesen tej fehér mészszel, hulló szőrű pemzlivel meszelt szálkás, durva va- kolatú vasbeton- és téglafalak között, a recézett vaslépcsők aljában értettem meg öregapámat.! Azt, hogy mit jelent számára a füstös, kormos, örökké izzó világ. Almairól, if jóságáról, vágyairól beszélt, s szeme a lobogó, fényes lángokat figyelte. mintha azokból olvasná ki mondandóját, mintha azok rejtenék, óvnák életét, sorsát. Eggyé vált a tűzzel, amely munkát, kenyeret adott neki és családjának, első nagy szerelme volt. amely élete végéig elkísérte, s őrzi ma is... Felföldi György Emberek, sorsok A munkakerülő Kimustrált katonaköpeny feszül rajta. Lábán hetek óla a kefétől kímélt cipő. Sarka félretaposva. Egyiknek a széle is kifestett. Zokniján tengernyi lyuk. Álián borostás, vöröses szakáll. Akkora, hogy fonni lehelne. Hideg van. keze. orra vörös a csípős széltől. Ha napsütéses az idő, hanyagul lóbálja munkára nagyon is alkalmas végtagjait. Naphosszat a büfékben tan'";z,ik. Nekidől a pultnak, vagy ablakpárkánynak, s pohár sör mellett, tétlenül fogyasztja az időt is. Ha több pénze akad, a pénztárhoz megy: — Ké-ké-kérek egy fél- deoi<t. Még nem részeg. Talán beszédhibás. Ha van a fejeben, ömlik belőle a sző. Barátok is akadnak. Az egyik jobban öltözött es magabiztosabb. A másik hozzá hasonló. Jellegzetes figura. Enni nagyon tud. Olcsó étel vándorol a gyomrába, nap mint nap. De tápláló. Babfőzelék, krumplifőzelék. káposzta, ami többnyire az árjegyzék alján áll. Hogy rendszeresen kosztol-e, nem tudom. De pufók arcú, jól megtermett. A rendszeres munka talán embert faragna belőle. Az iltas Dupla fekete párolog előtte. A tálcán ott egy stampedli rum is. Reszkető kézzel nyúl utána. Gondolkodik: hová öntse? Szájába. vagy a feketébe? A feketébe öntötte. Törzsvendég az egyik vendéglőben. Mindig elemében van, csak a zenekar közelében érzi jól magák Dirigál is, mint egy karmester. A nagy hévtől szemüvege is az orra hegyére csúszik, aztán, amikor betelt, a székre huppan, s rendel: — Egy fröccsöt! Nekem! — bök a mellére. Ha ül és felnéz valakire, ráncba szalad a homloka. Erősen kopaszodik. De a homlokrészen megmaradt haja azért a szemébe lóg. S amikor már nagyon reszket kezében a kiskanál, asztaltársa keveri meg a feketét. Dalol, mégpedig hogyan ?! Mulatni, azt tud. Örahosszat áll. sétál és imbolyog az asztalok között — sohasem találja helyét. Ugyan milyen bánatot öl az italba?!... A presszólovag Jóképű, fess fiatalember. Választékosán öltözködik. Mindig olyan, mintha skatulyáiból lépett volna elő. Mindenkinek előre köszön. Udvarias, túlzottan is az. Sima modorú. Minden este megszokott helyén ül. Szinte kibérelte. Keresztbe rakott lábbal, kényelmesen veti neki hátát a szék tám- lájána.k Bodor füstöt ereget. Illatos cigarettát szív. A felszolgáló rendelés nélkül viszi az italt. Már tudja a vendég szájaízét. Nagyvonalúan fizet. Mindig százassal. Az aprót visszahagyja az asztalon borravalónak még akkor is. ha egy tízesből mondjuk csak 20 fillér hiányzik. A papírpénzt hanyagul zseb- negyűri, kényelmesen feláll, megfésülködik. s kilép az utcára. Aztán hosszú ideig nem jelentkezett. Senki nem látta a fess fiatalembert. Amikor újra megjelent, sokkal szerényebb, csendesebb egyszerűbb volt. Arca is megnyúlt, sápadt szint kapott. Nem ivott már, csak sört, s az aprópénzt is eltette. Sikkasztásért kapott egy évet. A börtön lekoptatta róla a nagyvilági mázt. A huligán Mindenkit ismer, mindenki ismeri őt. Különösen a könnyüvérű nők társaságában otthonos. Ez a világ és környezet kielégíti. Az adott pillanatoknak él. Féktelen a modora és a beszéde. Alkalmasint szemtelen, pökhendi. Fitymálva beszél. Nagy szavakat pu- fogtat. Egy-két idegen szó is lapul a tarsolyában. Mindig időben és megfelelő helyen időzíti őket. Műveltnek akar látszani, pedig koponyája üres, kong. mint az üres hordó. Egy dologban járatos: a széptevésben. Ebben aztán mester. Nincsenek gátlásai. Merészen kezdeményez, mindig támad. Ha aztán néha elcsattan egy pofon a képén, csodálkozik. PomúdéiLlatot áraszt, olyat, hogy mindenki beleszédül. csak ő nem. Negédes mosoly bujkál szája szegleteben. Ennek kíséretében hajtja végre akcióit Egyszer tolakodó- an lépett oda felkérni egy kislányt, annak ellenére, hogy ki volt írva: „Tánc közben lekérés nincs”. A lány partnere udvariasan szólt: — Ne haragudjon, nem adom... A selyemfiú szeme villant egyet. Leforrázva ódalgott el. Ki az előcsarnokba. ahol később belekötött „vetélytársába”. A rendőrség vitte el. A tolvaj Nem betegség nála a lopás. Nem. Számítás A könnyű haszon, a könnyen szerzett pénz csábítja Specialista a szakmában. Hol egy fogó, hol egy vidia, máskor rádiócső. minden tapad a kezéhez, ami mozdítható. Még a villanymotor is izgatja, pedig nem könnyű dolog. Apránként viszi ki a gyárból, és otthon összerakja. Aztán eladja. Tetemes pénz üti markát. A könnyen szerzett pénz könnyen is megy, észre sem veszi, és már el is költötte a barátokkal. Űjabb zsákmány után néz. Art nem szereti, ha üres a zsebe. Mert hát kell a tekintély, a nagyvonalúság a haverok előtt. Családja erről mit sem tud. Otthon adja a jó családapát. Fizetését is hazaviszi, jól keres. Régen csinálja, amit csinál. Eddig még minden beszerző vállalkozása sikerült. Munkatársai egy pillanatig sem gondoltak rá, mi tapad a kezéhez. Csak bosszankodtak, mert mindig hiányzott valami, ami kell a kéz alá a munkában. Aztán egyszer mégis rajta vesztett. A gyerek, meg az asszony hiába várták haza. Nem ment. Letartóztatták. Hat hónapot kapott. Négy fal között ül. Van ideje gondolkodni tettein. Ugyan, érdemes volt-e? Tóth Ferenc \ Hazai filmstúdiókban
