Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

ÉSZM-MAGYARQRSZÁG 6

1973. dec. 9., vasárnap

Hajlók, zsákosok

Mplfifis iáiéval

A szikszói II. Rákóczi Ferenc Vadásztársaság házi szabályzata szerint hálózásnál minden vadász társasági tag köteles olt lenni, és köteles két hajlót hozni magával. Ha a vadász a halózásnál nincs jelen, 100 forintot, a hiányzó hajtok után pedig 5ü—50 forintot köteles a társaság pénztárába fizetni. A hálóval történő élőnyúl fogáshoz ugyanis sok emberre, hajlókra és zsákosokra, vagyis fogoókra van szükség.

Nagy munkát jelent magának az 1250 méter hosszú, 120 centiméter magas, úgynevezett önélesft-3 hálónak a felállítása, telepítése is. Ha ez megvan, a hajtők megfelelő körívben megkezdik a mezei nyulak felriasztását és terelését a háló felé. A zsákosok, azaz a fogók pedig húsz-harminc méterrel a háló előtt lefekszenek a földre és úgy várják a nyúl a kát.

A szikszói vadásztársaság most két napon keresztül ,,vadászott” Aszaló és Haimaj között hálóval vadnvűlra. a szerződés szerint ugyanis 150 élő nyittat kell szállítaniuk a MAVAD soproni telepére. Ha teljesítik szerződésüket, egy nyúl után 380 forint illeti a vadásztársaságot.

A hideg idő nem kedvezett túlságosan a hálózáshoz. S bár a hajtők és a fogók mindent megtettek, hogy szerződésüket teljesítsék, a két nap alatt mégis csak alig több mint száz nyulat tudtak befogni.

Különösen a zsákosok, a fogók munkája nehéz. Hiszen, amikor elfut mellettük a nyúl, fölugranak a földről, rákiáltanak az amúgy is ijedt nyúlra, amely nem tud máshová menekülni, mint a háló zsákjába, s ilyenkor a fogóknak gyorsan kell cselekedniük, kiemelni a há’óból a vadnyulat, berakni az oda készített ládákba, mert már ott is van a másik.

Mint Tóth Sándor, a vadásztársaság elnöke elmondotta, a közeljövőben még egy hálós vadászatot rendeznek, hogy teljesítsék a MAVAD-dal kötött szerződésüket.

„Gombozzák” a nyulat

KALÁSZ LÁSZLÓ

JÁTSZANAK

az illatok »

bújócskáznak színeket permegnek a csillagok égbe tükröző vizet

színjeik ha játszanak: bújócskáznak illatot vízben mind ha látszanak: égben ,égő csillagok.

Miként csak

vad hegyek orma >ámul alá rád: domb kicsi1 fenség hazám! bölcsként érj naggyá s látja világ nem fáidat kell itt növeszteni messzi egekbe de lángjaidat az el sosem égőt

tűz-szerelem-rózsát s hév értelem- s becsület-bimbót hadd rinogasson e dombhát

Néhány héttel ezelőtt, november 4-i számában közölte lapunk — más című, da a mostanival rokon tárgyú és jellegű írásomat, melyben a közéleti zsargon ,nyomása” ellen igyekeztem szavamat fölemelni. A nyilvánosság elé szánt beszédünket, írásainkat elözönlő fontoskodás, hivataloskodás, bonyolultság ellen ; a körülményeskedés divatja, a megszokott és elkopott. megüresedett (olykor helytelen, vagy nem a helyükön való), lapos fordulatok ellen ... Cikkem végén azt ígértem, hogy a közeljövőben, egy más alkalommal talán még szót ejtek mai társalgási köznyelvünk és közéleti nyelvünk egyéb modorosságairól, szépséghibáiról is. Ez az előzménye annak, hogy most ismét közzé teszem néhány nyelvművelő megjegyzésemet, megfigyelésemet és tűnődésemet

Mind ritkábban olvasom vagy hallom, magunkról szólva, hogy: „nálunk”,

„hazánkban”. „országunk- ben”, ellenben szinte kizárólagosan csak ezt, a nem idevalósiak szájába inkább illő, szenvetlenül tárgyilagos helymeghatározást:

„MagyarországonRemélhetőleg nem az elkülönülő szemlélet műve ez, hanem a megszokásé, mely megfontolás nélkül ragadja meg a kényelmes általános formulát...

Nem beleülök meg a _ szemben névutó egyoldalú túlburjánzásával. Az még csak hagyján, mert csupán a változatosság sérelmével jár, hogy. jóformán teljesen kiszorítja az ellen”-t és az „ellentétben’’-1. Ám hiba, ha a kedvező viszonyt kifejező, kiránt” helyére la-',, lákszik. Hiszen: nem VélK- ' ' tünk türelmesek, megértők valakivel vagy valamivel szemben, hanem csakis iránta. Amikor népünk, társadalmunk. államunk követelményeket, igényeket támászt munkahelyek, tisztségviselők iránt, akkor irántuk (tehát: érdekükben is) igényes, nem pedig ellenük, azaz: velük szemben. Holott így halljuk, olvassuk: „...olyan követel -— ISa pló jegyzetek —

ményekkel lépünk fel az igazgatókkal szemben. .”!

Abba, hogy a szabályokat; törvényeket, normákat ma már „betartjuk” és nem „megtartjuk”: úgy látszik, bele kell nyugodnom. Ma már legjobb íróink, publicistáink többsége is így, használja a kifejezést. hibásan ... Az Értelmező Szótár is a „helyieléri”, „kerülendő” szókapcsolat /elével, a *-gal leltározza, hogy ígéretet, adott szót, utasítást, szabályt, határidőt „betart” és nem megtart; a közvélemény tudata azonban — kivált a ni- vatalos nyelvhasználatban — mintha már a hibásat érzené helyénvalóbbnak. Az ígéret, az adott szó, az utasítás, a szabály, a határidő akkor szigorúbb, érvényesülése akkor töretlen kor- társaink többségének elhomályosult nyelvi tudatában, ha „be” is tartjuk, nem csupán megtartjuk!.,.

Kárt, bajt okozunk, örömet szerzünk, jóérzést keltünk — az én kortársaim szemlélete és tudata szerint. Ez a különbségtétel is hovatovább kiveszőben.

A rendelkezik igének olyan használata, mely azt jelenti: „van valamije”, nem hiba éppen, de egyoldalú kizárólagossága: sze- gényíti is nyelvünket, továbbá: valamiféle hivali- loskodó, a „birtokon belü- liség” fölényét fölöslegesen éreztető szemléletről is tanúskodik — szocialista jellegű társadalmunkban. Különösen a nyilatkozatokban bántó, ha sohasem halljuk, hogy . estuayi vagy annyi t. ipáiYtóji'k* legelőnk, erőgépünk, dolgozónk van, hanem ennyivel vagy annyival (s még inkább: ennyi vagy annyi fölött!) „rendelkezünk”! ... (Nem biztos, hogy az a jó vezető, aki csak a „rendelkezés” szellemében és szemléletében gondolkodik!... Minap a tv-híradóban iskola- igazgató válaszolt úgy arra a riporteri kérdésre:

„Mennyi a tanulólétszám ?”, hogy: „ennyi, meg ennyi tanulóval rendelkezünk”. Azt, hogy egy számjeggyel feleljen csupán, nyilván nem érezte eléggé fontosnak. ünnepélyesnek, hivatalosnak — szószaporitó- nak. Viszont nyilván őt is bántaná, ha valamelyik diákja nem azt mondaná neki. hogy „már százköte- tes kis saját könyvtáram van” hanem: „százkötetes könyvtárral rendelkezem”... Félő, hogy az ige ebben a használatban egyoldalúsod- va, megkopik, és elveszti erejét akkorra, amidőn eredeti jelentésére van szükségünk, tehát amidőn csakugyan rendelkezések, utasítások, döntések kiadását, meghozatalát kellene vele megjelölnünk... (S igazában ezt majd a rendelkezések. utasítások, döntések megtartásának, végrehajtásának ereje és irama sínyli meg!. ..)

Nvakra-főre használj u k, „divatossá” tettük a „megfogalmaz” szót. Egykor még a fogalmazás kínját, izzadságát. kisdiákos tantárgy- jellegét éreztette a szó. Mostani divatos használata épp ellenkező árnyalatot hozott magával. A „fentebb stíl” választékosságát vélik elérhetőnek általa. Mert ma már mindenki „megfogalmaz”. Nem „az a vélerné-4 nye”, nem „azt tudná mondani, válaszolni”, vagy nem „úgy határozhatná meg”, hanem: „úgy tudná megfogalmazni” ! Meg olyan képtelenségeket is hallunk-ol- vasunk, hogy\a festő, a színész [.megfogalmaz”. ; Valamit á képen, vagy a1 színpadon, holott ők éppennem nyelvi formába öntik azt, amit közölni, kifejezni, ábrázolni akarnak ...

Szeplői a hivatalos, a közéleti nyelvnek a rövidítések, — ha tudniillik nem csupán írásban használjuk őket. hanem élőszóban is. Nem olyan közkeletű, érthető rövidítésekre gondolok, mint: MÁV, OTP, SZTK. hanem ilyesmikre: „kábé” (a kb„ de így kimondva a „körülbelül” helyett). „lcájiá” (a kataszt- rális hold” vagy egyszerűén a „hold” helyett), „per nap” (a „naponként” vagy „naponta” helyett), sőt: „per ma” (a „jelenleg”, „most”, „ez idő szerint helyett) ... Nem csupán a jó- hangzásnak van ez ártalmára, hanem megint csak valamiféle hivataloskodást, fontoskodást fejez ki, a „beavatottak” nyelvi (és szemléletbeli ?) elkülönülését a „kívülállóktól”! (Annak idején csak baráti társaságban, kedélyeskedve, bizonyos öniróniával mondhattunk csupán „kápé”-t a „készpénz” vagy egyszerűen a pénz helyett. A „nines semmi kápám” — „egy vasam sincs”: csupán ilyen nyelvi-társadalmi helyzetben hangozhatott el ... Mai nyelvünk most említett rövidítés-szeplői még arra sem jók, hogy megkurtítsák az unalmasamért tartalmatlan, semmi újat vagy átgondoltat nem mondó, terjengős, fecsegő, úgynevezett „hozzászólásokat”...)

Egyébként a rövidítések túlzott halmozása néha mulatságos félreértéseket kelt. derűs képzetkapcsolásokra adhat alkalmat. Az „ÁB” esetében gondolhatunk az Állami Biztosítóra, az abortusz-bizottságra, de valamilyen állandó bizotságra is... A „DH” láttán vagy hallatán is nemegyszer habozom: a Déli Hírlapra, vagy a „Dolgozz Hibátlanul!” — mozgalomra gondoljak-e?

— Holott már Kosztolányi megírta (idestova egy fél évszázaddal ezelőtti: „Az olvasót (és — tegyük hozzá — a hallgatót) égy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.” Olyan követelmény ez, melyet ma sem (sőt: igazán ma nem!) lehet figyelmen kívül hagynunk. Azaz, hogy éri js „korszerűen”, „modernül” fejezzem ki magam: Ezt a követelményt „per ma” is „tartsuk be”!...

Gyárfás Imre

j

i

A kerekek pörögnek, a jeges úton súrlódva sivító hangot adnak, a motor hangja is egyre magasabbra emelkedik, de a jókora teherautó nem mozdul előbbre, pedig már csak néhány métert kellene megtennie, hogy elérje a hirtelen emelkedő part tetejét. A pilóta leveszi lábát a gázpedálról, a motor hangja csillapul, a kerekek süvöltése is, majd a nehéz kocsi lassan hátrál, visszaereszkedik az emelkedő aljába. A vezetőfülke ajtaja nyitva, a sofőr hátra tekintget, figyeli kocsikísérőjét, aki lentről irányít.

Rövid, de nehéz emelkedő ez itt Tapolcán, a fűszerbolt mellett, jobbra, a Zója -utca irányába. Szinte derékszögben kell ráfordulni, ráadásul macskaköves is. A kocsi visszaereszkedik, egészen a szemközti járda széléig, közben pilótája úgy helyezi el, hogy a közeledő busznak is helyet ■ biztosítson. Kisebb csoportosulás várja: mi lesz.

— Ha jól nekifut,- felmegy — mondja egy pufajkás, svájci sapkás férfi.

— Ez uram, nem megy fel! — jelenti ki határozottan egy aranyozott szemüvegkeretű idősebb ember, akit többen is megnéznek fülvédője miatt.

— Miért ne menne? — így a pufajkás.

— Ez a motor? Ezen a parton? — mutat botjával a fülvédős előbb a mellette párolgó kocsi motorházára, majd az ugyancsak csúszós, jeges emelkedőre.

— Miért, milyen motor ez, bácsikéin?

— Milyen? Hát honnan tudnám? Nem volt nekem dolgom soha semmilyen motorral!

— Ja! Az más! — mondja nagy komolyan a pufajkás, és ráhunyorít a mellette álldogáló fiatalemberre.

A pilóta becsapja a vezetőfülke ajtaját, indít, a teherautó nekilendül. Valamicskével túljutott már az előbbi résznél, amikor a kerekek újra pörögni, sivítani kezdenek. A kocsi remeg, aprókat csúszkál oldalra, a pilóta még nem akarja feladni, vissza- kényszeríti az egyenesbe, gázfröccsökét ad, a kerekek sivítanak, pörögnek, de nincs mibe megkapaszkodniuk. A motor lehalkul, májd ^ kocsi visszaereszkedik.

A pufajkás dühös. Cigarettára gyújt, a kocsikísérőhöz megy.

— Mit visznek szakikám? Nem lehetne innen már inkább kézi erővel

. felvinni?

— Nem — int a kísérő. — Nyolcvan kilós zsákokba van becsomagolva. Fel kell mennie a kocsinak.

A pufajkás bólint, cigarettával kínálja a kísérőt. A teherautó hátrál. Most nem ott áll meg, ahol az előbb, hanem valamivel messzebb. A szabályok szerint innen az emelkedőre kis ívben kell ráfordulni, de a teherautó most a menetirány szerinti bal oldalon áll. A pilóta még vár. Tekintetével a távolságot méregeti. Nyilván kellő sebességet akar adni a kocsinak, lendülettel feljutni a partra, mivel az

egyébként nagy horderejű egyes itt most nem segít. Megfelelő sebesség, lendület kell hát, de semrtiiképpen sem annyi, hogy az éles kanyarban a hatalmas kocsi kisodródjon, megcsúsz- szon. ^íiszen éppen a kanyarban kezdődik az emelkedő, a macskakövekkel, a jeges hóval. A pilóta nyilván azért hozta a kocsit az út menetirány szerinti bal oldalára, mert innen a kanyar mégsem lesz annyira éles. De hogy veszélyes, az nyilvánvaló! Talán tényleg jobb lenne, ha abbahagyná a kísérletezést.

A pufajkás halkan szidja a telet, : havat, majd ráordít egy arra ténfergő kutyára, hogy menjen innen azonnal mert különben agyonvágja. A gépkocsi vezetője nyugodt arccal ül a volánnál, irányítóját, kísérőjét figyeli aki most tovabbot int egy személy- kocsinak, majd felemelt kézzel jelez- szabad az út. A fülvédős, idős ember odatopog a teherautóhoz és bekiált a félig lehúzott ablakon:

— Hé! Fiatalember! Izé... Vigyáz zon fiam! Óvatosan!

A pilóta csodálkozva ránéz, moso lyogva bólint, indít. Az egyessel ép-, pen csak kimozdítja a kocsit, a kettes sebességbe kapcsol, az út bal oldu Iáról ráfordui' a kanyarra és felgyor sít. A motor bántóan felbőg, a kocsi szinte nekiugrik a partnak. A tetejénél lassulni kezd, mintha valami láthatatlan, hatalmas erő kapaszkodna bele, húzná vissza, az egyik hátsó kerék pördül, de már fog és a kocsi felér. A motor hangja lehalkul, a kocsi a part tetején áll. A pilóta lehúzza az ablakot, elégedett vigyorra! int kísérőjének: jöhet, szálljon be.

A pufajkás odainli a körötte ténfergő kutyát, megveregeti a fejét, mintegy jelezve, nem haragszik ő annyira mégse, majd fütyö részve tovább indul.

Priska Tibor