Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

1973. dec. 9.

vasarnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

„Miskolcot, Borsodot is magunkénak tekintjük”

Hidegben sem éli a munka

4 kutatólaboratóriumban

A BVK laboratóriumában Bodri Éva Dc.sivatográf-fal vizsgálja a pvc termikus viselkedését.

Fotó: Szabados György

Isi ueeM a tsrifEázásai)

Közlekedési építők. Kezük nyomán aluljárók, felüljárók, hidak, közművesített területek, metróállomások s még ki tudja, mi minden épül. Az egész országot átfogó, hatalmas nagyvállalat. A IV. sz. főépítésvezetőség a megyeszékhelyen, Miskolcon állomásozik, ötszáz emberük építi Borsodot. Miskolcot. Ha kell 35 fokos kánikulában, ha kell 25 fokos hidegben. Mint például most, ezekben a napokban.

#

lCpül a tapolcai út. Ha elkészül, kiegyenesedik az egyetem felé ívelő nagy kanyar, gyorsabb, biztonságosabb lesz a közlekedés.

— Fagyott a föld, így nehezebben megy a munka — mondja az építésvezetőség egyik „ügyeletese” Süveges András. — A hideg, meg az eső nekünk a legnagyobb ellenségünk. Most mintegy negyvenen dolgozunk itt. Azt szeretnénk, ha az út még ebben az esztendőben elkészülne. Nemcsak rajtunk, hanem a mélyépítőkön is múlik.

— Hová mennek innen?

— A terv szerint a Gömöri pályaudvari felüljárót építeni. A tervek már megvannak, de nem tudjuk, megkezdődhet-e a munka. Egyet ígérhetünk:* rajtunk nem múlik majd a felüljáró átadása sem.

#•

Lassan benépesül az Avas délkeleti oldala. . Már több szalagház is áll, több pedig most épül. Miskolc legszebb része lesz az avasi új lakótelep — ha elkészül. Mert az még egy kicsit messze van. Sok még a földmunka, a betonozási munka is. A közművesítés gyorsítása döntő kérdés. A KÉV dolgozói itt is jó munkát végeznek.

— Most már két éve vagyunk itt — mondják a Kassai-féle építésvezetőségen. (Az építésvezető éppen a le- ninvárosi Tisza-híd teherpró- bájánál volt, 'azt is a KÉV dolgozói építették.) — Sok ezer köbméternyi földet megmozgattunk, sok ezer köbméternyi betont beépítettünk. Ilyenkor, télen, fűtéssel és gőzöléssel betonozunk. A legnagyobb hidegben sem állhat meg a munka, mert a miskolciaknak kell a lakás. Rajtunk ne múljon, mikor költözhetnek be ezekbe a szép lakásokba. Az Avas I. ütem területén a mi munkánk befejezéshez közeledik. Itt maradunk továbbra is. Már megkezdtük az Avas ' II. ütem előkészítését, irtjuk a fákat, bokrokat, szállítjuk a földet., folyik a tereprendezés.

#

A KÉV vezérigazgatója, Valkó Márton néhány napja Miskolcon járt. A „Miskolc díszpolgára” kitüntetés átvételére hívták meg a város vezetői a december 3-i ünnepi tanácsülésre. A kitüntetettek tiszteletére rendezett fogadáson mondotta az LKM egykori vezérigazgatója, volt párizsi nagykövetünk:

— Mi Miskolcot és Borsodot is magunkénak tekintjük. Nem egyszerűen munkát jelent számunkra a vállalat ittléte, hanem a város, a megye építését, gyarapítását is. Nincs a város és a megye vezetőinek olyan kérésp, amelynek teljesítése érdekében ne tennénk meg mindent. A város és a megye egyaránt hatalmas ütemben fejlődik, a népgazdaságban betöltött szerepe a most. folyó beruházások elkészültével tovább nő. Mi büszkék vagyunk rá, hogy ebből a munkából részt kérhetünk. Engem személy szerint most már a „Miskolc díszpolgára” kitüntetés is kötelez, hogy mindent megtegyek a ránk eső (munka zavartalan ellátásáért.

*

Ma még hideg van. Az időjárásjelzők azonban enyhülést jósolnak. Ennek ők, félezren is örülnek, akik a Közlekedési Építő Vállalat „színeiben” dolgoznak azért, hogy Miskolc és Borsod gyorsabban épülhessen, szebb legyen.

A szokatlanul kemény tél sok gondot okoz az ipari beruházásokon is. A leninvá- rasi Tiszai Erőmű főként az óriás kémény építőit hát- ráitatta munkájukban. ■ A 250 méter magas kéményt — mint ismeretes — csú- szózsaluzassal készíti a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat egyik brigádja.

— Amíg a nagy hideg be nem köszöntött, nem volt különösebb fennakadás a kéménytörzs építésében — .mondta Raft Mátyás, az Erőmű Beruházó Vállalat kirendeltségének vezetője. — Az elmúlt néhány nap alatt azonban gyakorlatilag szünetelt ez a munka. Az az igazság, hogy bár a kivitelezők bizonyos téiiesitési feladatokat elvégeztek, a meteorológiai előrejelzést is figyelembe véve senki nem számított ilyen korai zord időre. Ilyen módszerrel viszont csak legfeljebb mínusz 10 fokig lehet kockázat nélkül kéményt építeni. Ezzel szemben napokon át mínusz 20—22 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. Mivel rendkívül kényes munkáról van szó, az építők — nagyon helyesen — nem folytatták a betonozást.

A kirendeltségvezető elmondta, a brigád úgy próbál a helyzeten segíteni, hogy sátorral befedi a munkaterületet. Ha még ez sem elegendő, speciális fűtő- berendezéseket helyeznek üzembe.

A kivitelezőik mindezek ellenére sem maradtak munka nélkül. Az állványozást, zsaluzást és a különböző szerelési jellegű munkákat a hideg ellenére is folytatták. Ezenkívül az építők egy része most azokat a belső munkákat végzi, amelyekre a meglevő kapacitás- hiány miatt egy ideig nem kerülhetett volna sor.

Tallózás jegyzőkönyvekben

Cserbenhagyás,alkohol tragédia

Az országút nem versenypálya

Közhelyszerű igazság: az országút nem versenypálya. Mégis, nagyon sokan megfeledkeznek erről az igazságról. Pedig a rossz időjárás még inkább megkeseríti Q volán mögött ülök életét. Hiába hangzik el reggelente a rádióban a gépkocsik vezetőit figyelmeztető kérés, sokaknak ez csak pusztába kiáltott szó. Mert a baleseti statisztikák arról tanúskodnak: szinte mindennapivá vált a csak könnyű sérüléssel járó koccanásos összeütközés. De az sem ritka, hogy egy baleset után a család hiába várja haza az apát, a gyereket, vagy a férjet.

De hát törvényszerű-e, hogy baleset érjen bennünket? A baleseti jegyzőkönyvekben tallózva határozott nemmel kell felelnünk. Pál- házún, a Dózsa György u. 17. szám előtti útszakaszon október 20-án délelőtt, az út (óbb szélén megállt tehenes "-ekerévei Sz. J. vágáshutái Ákos, mert úgy látta, hogy Állománya meglazult. Szólt

T. A.-nak. segítsen szorosabbra kötni a kukoricagórét, Amikor végeztek, T. A. a szekér bal oldala felé lépett ki, és elütötte egy, a szekeret kikerülő teherautó. Nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett. A tehergépkocsi vezetője nem szegett meg égvetlen KRESZ-szabályt s,*m: alkoholt nem fogyasztóit. járművét 35 kilométer/ó sebességgel vezette, a kikerülésnél 2 méter oldaltávol- sásot hagyott Tehát egyáltalán nem szükségszerű, hogy a gépkocsivezető balesetet okozzón. T. A.\ ugyan nem. érezte magát felelősnek a

történtekért, a baleset mégis az ő figyelmetlenségéből következett be. Ha kilépése előtt mindkét irányban szétnéz. nem került volna kórházba. Pedig még az • időjárás és az útviszonyok is neki kedveztek: derült, csendes idő volt. természetes nappali fény. Bitumennel burkolt száraz, sima útszakasz.

*

Érd óh orvát iban viszont

olyan halálos baleset történt, ahol a felelősség megállapítása nem könnyű, mivel a gázoló és az áldozat is ittas állapotban volt. Október Illán estefelé a Kassai utca 75. számú ház előtti útszakaszon B. 1. ittasan vezette Pannónia motorkerékpárját és a menetirány szerinti jobb oldalon, az úttesten várakozó W arszawa személygépkocsi

hátsó részénél elütötte B. F. erdőhorváti lakost. A motor- kerékpár vezetője elesett az úttesten. Anyagi kár ugyan nem keletkezett, de B. F.-et hiába szállították azonnal a sátoraljaújhelyi kórházba, 4

óra múlva meghalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a balesetért mindketten felelősek. Ha nem fogyasztottak volna alkoholt, itt sem történt volna tragédia.

*

Gyakori vétség a gyorshajtás is. K. I„ a Miskolci Postai gazgatósóg gépkocsivezetője Golop felé haladt az általa vezetett PF 26—46 rendszámú GAZ típusú tehergépkocsival. Gyorshajtás miatt egy erősen balra ívelésű úfckanyarban a síkos, havas felületű úttesten megcsúszott. A jármű elvesztette egyensúlyát, letért az úttestről, majd egy '3,5 méter mély vízmosásban, oldalára dőlve állt meg. A baleset következtében K. I három kollé-. gája nyolc napon túl gvógvu- ló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett. Sajnos, nem egyedül ő virtuskod ifc a téli országutakon Pedig az ilven bravúroknak sokszor súlyosabb következményei is vannak,

★

Végül három példa a közlekedési morál durva megsértéséről November 18-án, a késő délutáni órákban Miskolcon, a K;ss tábornok, illetve a Marx Károly utca 100. számú ház előtt levő, kijelöl t gyalogátkelőhelyen elsőbbségi jog meg nem adása miatt egv akkor még ismeretien tettes elütötte P. T.-nét, aki karján vitte Andrea nevű, 5 éves gyermekét.

Mindketten nyolc napon, túl gyógyuló, súlyos, neon élet- veszélyes sérülést szenvedtek. Á gázoló megállás nélkül eltávozott Miskolc belterülete felé, cserben hagyva áldozatait. Ehhez nem kell kommentár..;

Ha már magunk és mások életére nem ügyelünk eléggé, ne idézzünk elő szándékosan tragédiákat. Nem a felelőtlen tetteseken múlott — akik Nyékládházán felnyitották a sorompót —, hogy nem történt szerencsétlenség.-k

Kazincbarcikán két fiatalember H. M. és P. Gv. mindketten segédmunkások, erősen ittas állapotban, az éjszakai órákban az Akácfa út és a Tnrdonai út kereszteződésében elhelyezett, 35X45 centiméter nagyságú, betonba foglalt „Elsőbbségadáskötelező!” jelzőtáblát kidöntöt- ték. az úton keresztbe fektették. majd eltávoztak. Hogy nem történt tragédia, az.csak a rendőrség gyors intézkedésének köszönhető.

*

De hát. mi motiválja az ilyenfajta cselekvéseket? Az unalom? A részegség? A virtus? Akármi, mindenképpen súlyos vétség a közlekedők ellen, mert a közlekedés kör- forgatagában a mai gyalogos holnap utas. vagy vezető lesz és megfordítva. Mindenkit érhet baleset. De ha ezt mindig észben tartjuk, kevesebb ennek a valószínűsége.

(búzafalvi)

„Tiszta lap" az Avas Bútorgyárban

A világos, nag\T szerelő- csarnokot Szalai István igazgat) avatja, adja át. Az eset krónikásán kívül nincs itt idegen. Az átadás is szerény, mégis szokatlan derű, ünnepélyes érzés, meghatottság látszik az embereken. A máskor magbiztos, jól megtermett művezető, a több nyelven beszélő Albert Mihály. zavartan keresi a szót.

— Nagyon örülünk, örülünk, hogy ilyen korszerű üzemcsarnokban dolgozhatunk tovább. Ez sokat jelent a minőség javításában is.

Kiss Gyula, a 19 tagú szocialista brigád vezetője is ilyen tömören fejezi ki gondolatait. érzéseit. Azzal fejezi be: a brigád társadalmi, munkában mégegyszer lefesti az ajtókat, ablakokat, szerszámszekrényeket készít. A szerelde már nyugdíjas tagja, a besegítő Oesenás János is szót kér: ő is részt vállal a befejező munkákból. Hogyne vállalna, hiszen együtt él, érez a sok nehéz hónapot átvészelt kollektívával.

*

A krónikás mintha felszabaduló sóhajokat hallana. Talán képzelődik?

— Volt, aki „fejeket” követelt. Más megjósolta: végleg bezárják a gyárat.

Való igaz: 1971—72-ben nehéz hónapokat éltek át a miskolci Avas Bútorgyár dolgozói, vezetői. Valahogy minden baj rájuk szakadt. Ott kezdődött, vagy folytatódott. vagy éppen kicsúcsosodott, hogy a nagykereskedelem sok szekrénysort nem vett át, a termék a nyakukon maradt. Veszteséges lett az üzem. Több mint 300 ezer forinttal. Több vezetőt a bér bizonyos százalékának elvonásával büntettek.

Nem is ez fájt. Jobban fájt az, hogy hosszú ideig megkérdőjelezték az üzemet: érdemes-e velük üzletet kötni. És éppen ekkor mutatkozott meg a kis kollektíva nagysága, eggyéforrottsága. A dolgozók és a vezetők közösen keresték, s a tanács segítségével meg is találták a kivezető, az új utat

*

Az új, nagy szerelőcsarnok az Avas Bútorgyár újbóli felemelkedésének, korszerűsödésének első jelentős, nagy ténye. Az igazgató elmondotta a dolgozóknak: jövőre és a következő évben tanácsi segítséggel és saját erőből csaknem 3 milliós fejlesztésre kerül sor. Épületet alakítanak) át. gépeket szereznek be, űj öltözőt, fürdőt építenek.

Az ifjú főkönyvelő. Tamási Miklósné ezeket mondja:

— A tavalyi 37 milliós értékkel szemben ez évben várhatóan 42 és fél millió forint értékű bútort adunk a lakosságnak, az intézményeknek. Jövőre 45 és fél milliós értéket tervezünk. Az igény roppant nagy. Nagyobb, mint amennyire képesek vagyunk, s így sok milliós megrendelést nem is tudunk teljesíteni. Az idei évi munkánk

ereményeképpen a nyereség csaknem a háromszorosa lesz a tervezettnek. És most végre, két év után nyereségrészesedést is fizethetünk ...

*

Nagy István főmérnök elmondja, hogy sok jelentős belső átszervezést, korszerűsítést oldottak meg, új bútortípusokat honosítottak meg. így például a már korszerűtlen és gazdaságtalan Avast a Borsod szekrénysorral váltották fel. Az első sorozattal az elmúlt év júniusában készültek el. Most már lassan a két és félezredik szekrénysor felé közelednek. Üj bútortípus az Ámor, a Kedvenc. A lakosság keresi a kis, egyedi bútordarabokat. Csaknem ezer kis asztalkát készítettek el sok máson kívül.

Sok üzemben korábban áttértek a több csatornás értékesítésre, beszerzésre. Itt csak a megrázkódtatás után vagy alatt kezdték el éti. Harminc különféle kereskedelmi szervvel léptek közvetlen kapcsolatba. így rugalmasabban igazodhatnak a lakosság gyakran változó igényeihez.

Átszervezték a szállítást. Korábban vasúton szállították el a szekrénysorokat A többszöri átrakás miatt sok bútor megsérült. Most a tehergépkocsi közvetlenül a kereskedelmi partner raktárába viszi az árut. Így nemcsak gyorsabban jut a vevőhöz a termék, hanem negyer déré csökken a szállítási kár.

S mi a leglényegesebb? A dolgozók jó „hozzáállása”. Bajban volt az üzem — sokan, elsősorban a törzstagok, s különösen a szocialista brigádok vállalták a pluszt. Többek között meghonosították a lépcsőzetes munkakezdést. Több ember dicséretes módon vállalkozott rá, hogy hajnal 4-től délig dolgozik, korábban kezd, s így, mire a műszak kezdődik, mindent előkészítenek. A sok-sok dolgozó lelkiismeretes munkáján, a munkafegyelem erősödésén kívül ez is hozzájárult, hogy a napi 12 szekrénysor helyett tizennyolcat is tudnak készíteni.

És az új csarnok? Kiss Gyula brigádvezető így vélekedik.

— A régi özem szűk. rosz- szak ott a munkakörülmények. ősi módon, gurtnival emelgetjük a szekrénysorokat. Itt meg kiskocsikkal mozgatjuk majd. Pusztán e felszabaduló erő legalább egy szekrénysort „hoz” naponta. A régi helyen: összeállítjuk a szekrénysort, már szállítani kell. szükség van a helyre a másiknak. Itt még „pihenhet” a bútor, és ez kihat a minőség javulására.

Már csak napok vannak itt hátra az évi terv teljesítéséhez. Azt mondják, hogy karácsony előtt, és ha lehet, már december 21-re végeznek vele. Átadják a területet a tmk-nak. Az új évet jól előkészített gépekkel, korszerű szerelőcsarnokban kezdik majd.

Csorba Barnabás Fotó: Szabados György

Kiss Gyula brigádvezető és munkatársai szerelik a szekrénysorokat .