Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

1973. dec. 9. vasarnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 „Miskolcot, Borsodot is magunkénak tekintjük” Hidegben sem éli a munka 4 kutatólaboratóriumban A BVK laboratóriumában Bodri Éva Dc.sivatográf-fal vizs­gálja a pvc termikus viselkedését. Fotó: Szabados György Isi ueeM a tsrifEázásai) Közlekedési építők. Kezük nyomán aluljárók, felüljá­rók, hidak, közművesített területek, metróállomások s még ki tudja, mi minden épül. Az egész országot át­fogó, hatalmas nagyvállalat. A IV. sz. főépítésvezetőség a megyeszékhelyen, Miskol­con állomásozik, ötszáz em­berük építi Borsodot. Mis­kolcot. Ha kell 35 fokos ká­nikulában, ha kell 25 fokos hidegben. Mint például most, ezekben a napokban. # lCpül a tapolcai út. Ha el­készül, kiegyenesedik az egyetem felé ívelő nagy ka­nyar, gyorsabb, biztonságo­sabb lesz a közlekedés. — Fagyott a föld, így ne­hezebben megy a munka — mondja az építésvezetőség egyik „ügyeletese” Süveges András. — A hideg, meg az eső nekünk a legnagyobb el­lenségünk. Most mintegy negyvenen dolgozunk itt. Azt szeretnénk, ha az út még ebben az esztendőben elké­szülne. Nemcsak rajtunk, ha­nem a mélyépítőkön is mú­lik. — Hová mennek innen? — A terv szerint a Gömöri pályaudvari felüljárót építe­ni. A tervek már megvan­nak, de nem tudjuk, meg­kezdődhet-e a munka. Egyet ígérhetünk:* rajtunk nem múlik majd a felüljáró át­adása sem. #• Lassan benépesül az Avas délkeleti oldala. . Már több szalagház is áll, több pedig most épül. Miskolc legszebb része lesz az avasi új lakó­telep — ha elkészül. Mert az még egy kicsit messze van. Sok még a földmunka, a be­tonozási munka is. A közmű­vesítés gyorsítása döntő kér­dés. A KÉV dolgozói itt is jó munkát végeznek. — Most már két éve va­gyunk itt — mondják a Kas­sai-féle építésvezetőségen. (Az építésvezető éppen a le- ninvárosi Tisza-híd teherpró- bájánál volt, 'azt is a KÉV dolgozói építették.) — Sok ezer köbméternyi földet meg­mozgattunk, sok ezer köb­méternyi betont beépítettünk. Ilyenkor, télen, fűtéssel és gőzöléssel betonozunk. A legnagyobb hidegben sem állhat meg a munka, mert a miskolciaknak kell a lakás. Rajtunk ne múljon, mikor költözhetnek be ezekbe a szép lakásokba. Az Avas I. ütem területén a mi mun­kánk befejezéshez közeledik. Itt maradunk továbbra is. Már megkezdtük az Avas ' II. ütem előkészítését, irtjuk a fákat, bokrokat, szállítjuk a földet., folyik a tereprendezés. # A KÉV vezérigazgatója, Valkó Márton néhány nap­ja Miskolcon járt. A „Mis­kolc díszpolgára” kitüntetés átvételére hívták meg a vá­ros vezetői a december 3-i ünnepi tanácsülésre. A kitün­tetettek tiszteletére rendezett fogadáson mondotta az LKM egykori vezérigazgatója, volt párizsi nagykövetünk: — Mi Miskolcot és Borso­dot is magunkénak tekintjük. Nem egyszerűen munkát je­lent számunkra a vállalat ittléte, hanem a város, a megye építését, gyarapítását is. Nincs a város és a me­gye vezetőinek olyan kérésp, amelynek teljesítése érdeké­ben ne tennénk meg min­dent. A város és a megye egyaránt hatalmas ütemben fejlődik, a népgazdaságban betöltött szerepe a most. fo­lyó beruházások elkészülté­vel tovább nő. Mi büszkék vagyunk rá, hogy ebből a munkából részt kérhetünk. Engem személy szerint most már a „Miskolc díszpolgára” kitüntetés is kötelez, hogy mindent megtegyek a ránk eső (munka zavartalan ellátá­sáért. * Ma még hideg van. Az idő­járásjelzők azonban enyhü­lést jósolnak. Ennek ők, fél­ezren is örülnek, akik a Köz­lekedési Építő Vállalat „szí­neiben” dolgoznak azért, hogy Miskolc és Borsod gyor­sabban épülhessen, szebb le­gyen. A szokatlanul kemény tél sok gondot okoz az ipari be­ruházásokon is. A leninvá- rasi Tiszai Erőmű főként az óriás kémény építőit hát- ráitatta munkájukban. ■ A 250 méter magas kéményt — mint ismeretes — csú- szózsaluzassal készíti a 31. sz. Állami Építőipari Válla­lat egyik brigádja. — Amíg a nagy hideg be nem köszöntött, nem volt különösebb fennakadás a kéménytörzs építésében — .mondta Raft Mátyás, az Erőmű Beruházó Vállalat kirendeltségének vezetője. — Az elmúlt néhány nap alatt azonban gyakorlatilag szü­netelt ez a munka. Az az igazság, hogy bár a kivite­lezők bizonyos téiiesitési feladatokat elvégeztek, a meteorológiai előrejelzést is figyelembe véve senki nem számított ilyen korai zord időre. Ilyen módszerrel vi­szont csak legfeljebb mí­nusz 10 fokig lehet kocká­zat nélkül kéményt építeni. Ezzel szemben napokon át mínusz 20—22 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. Mi­vel rendkívül kényes mun­káról van szó, az építők — nagyon helyesen — nem folytatták a betonozást. A kirendeltségvezető el­mondta, a brigád úgy pró­bál a helyzeten segíteni, hogy sátorral befedi a mun­katerületet. Ha még ez sem elegendő, speciális fűtő- berendezéseket helyeznek üzembe. A kivitelezőik mindezek el­lenére sem maradtak mun­ka nélkül. Az állványozást, zsaluzást és a különböző szerelési jellegű munkákat a hideg ellenére is folytat­ták. Ezenkívül az építők egy része most azokat a bel­ső munkákat végzi, ame­lyekre a meglevő kapacitás- hiány miatt egy ideig nem kerülhetett volna sor. Tallózás jegyzőkönyvekben Cserbenhagyás,alkohol tragédia Az országút nem versenypálya Közhelyszerű igazság: az országút nem versenypálya. Mégis, nagyon sokan megfeledkeznek erről az igaz­ságról. Pedig a rossz időjárás még inkább megkeseríti Q volán mögött ülök életét. Hiába hangzik el regge­lente a rádióban a gépkocsik vezetőit figyelmeztető kérés, sokaknak ez csak pusztába kiáltott szó. Mert a baleseti statisztikák arról tanúskodnak: szinte minden­napivá vált a csak könnyű sérüléssel járó koccanásos összeütközés. De az sem ritka, hogy egy baleset után a család hiába várja haza az apát, a gyereket, vagy a férjet. De hát törvényszerű-e, hogy baleset érjen bennün­ket? A baleseti jegyzőköny­vekben tallózva határozott nemmel kell felelnünk. Pál- házún, a Dózsa György u. 17. szám előtti útszakaszon október 20-án délelőtt, az út (óbb szélén megállt tehenes "-ekerévei Sz. J. vágáshutái Ákos, mert úgy látta, hogy Állománya meglazult. Szólt T. A.-nak. segítsen szorosabb­ra kötni a kukoricagórét, Ami­kor végeztek, T. A. a sze­kér bal oldala felé lépett ki, és elütötte egy, a szekeret kikerülő teherautó. Nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett. A tehergépkocsi vezetője nem szegett meg égvetlen KRESZ-szabályt s,*m: alkoholt nem fogyasz­tóit. járművét 35 kilométer/ó sebességgel vezette, a kike­rülésnél 2 méter oldaltávol- sásot hagyott Tehát egyál­talán nem szükségszerű, hogy a gépkocsivezető balesetet okozzón. T. A.\ ugyan nem. érezte magát felelősnek a történtekért, a baleset mégis az ő figyelmetlenségéből kö­vetkezett be. Ha kilépése előtt mindkét irányban szét­néz. nem került volna kór­házba. Pedig még az • időjá­rás és az útviszonyok is ne­ki kedveztek: derült, csendes idő volt. természetes nappa­li fény. Bitumennel burkolt száraz, sima útszakasz. * Érd óh orvát iban viszont olyan halálos baleset történt, ahol a felelősség megállapí­tása nem könnyű, mivel a gázoló és az áldozat is ittas állapotban volt. Október Ill­án estefelé a Kassai utca 75. számú ház előtti útszaka­szon B. 1. ittasan vezette Pannónia motorkerékpárját és a menetirány szerinti jobb oldalon, az úttesten várakozó W arszawa személygépkocsi hátsó részénél elütötte B. F. erdőhorváti lakost. A motor- kerékpár vezetője elesett az úttesten. Anyagi kár ugyan nem keletkezett, de B. F.-et hiába szállították azonnal a sátoraljaújhelyi kórházba, 4 óra múlva meghalt. Az or­vosi vizsgálat megállapította, hogy a balesetért mindket­ten felelősek. Ha nem fo­gyasztottak volna alkoholt, itt sem történt volna tragé­dia. * Gyakori vétség a gyorshaj­tás is. K. I„ a Miskolci Pos­tai gazgatósóg gépkocsiveze­tője Golop felé haladt az ál­tala vezetett PF 26—46 rend­számú GAZ típusú teher­gépkocsival. Gyorshajtás mi­att egy erősen balra ívelésű úfckanyarban a síkos, havas felületű úttesten megcsú­szott. A jármű elvesztette egyensúlyát, letért az úttest­ről, majd egy '3,5 méter mély vízmosásban, oldalára dőlve állt meg. A baleset követ­keztében K. I három kollé-. gája nyolc napon túl gvógvu- ló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett. Sajnos, nem egyedül ő virtuskod ifc a téli országutakon Pedig az ilven bravúroknak sokszor súlyosabb következményei is vannak, ★ Végül három példa a köz­lekedési morál durva meg­sértéséről November 18-án, a késő délutáni órákban Miskolcon, a K;ss tábornok, illetve a Marx Károly utca 100. számú ház előtt levő, kijelöl t gyalogátkelőhelyen elsőbbségi jog meg nem adá­sa miatt egv akkor még is­meretien tettes elütötte P. T.-nét, aki karján vitte And­rea nevű, 5 éves gyermekét. Mindketten nyolc napon, túl gyógyuló, súlyos, neon élet- veszélyes sérülést szenved­tek. Á gázoló megállás nél­kül eltávozott Miskolc bel­területe felé, cserben hagy­va áldozatait. Ehhez nem kell kommentár..; Ha már magunk és mások életére nem ügyelünk eléggé, ne idézzünk elő szándéko­san tragédiákat. Nem a fe­lelőtlen tetteseken múlott — akik Nyékládházán felnyitot­ták a sorompót —, hogy nem történt szerencsétlenség.-k Kazincbarcikán két fiatal­ember H. M. és P. Gv. mind­ketten segédmunkások, erő­sen ittas állapotban, az éj­szakai órákban az Akácfa út és a Tnrdonai út kereszte­ződésében elhelyezett, 35X45 centiméter nagyságú, beton­ba foglalt „Elsőbbségadáskö­telező!” jelzőtáblát kidöntöt- ték. az úton keresztbe fek­tették. majd eltávoztak. Hogy nem történt tragédia, az.csak a rendőrség gyors intézkedé­sének köszönhető. * De hát. mi motiválja az ilyenfajta cselekvéseket? Az unalom? A részegség? A vir­tus? Akármi, mindenképpen súlyos vétség a közlekedők ellen, mert a közlekedés kör- forgatagában a mai gyalogos holnap utas. vagy vezető lesz és megfordítva. Mindenkit érhet baleset. De ha ezt mindig észben tartjuk, keve­sebb ennek a valószínűsége. (búzafalvi) „Tiszta lap" az Avas Bútorgyárban A világos, nag\T szerelő- csarnokot Szalai István igaz­gat) avatja, adja át. Az eset krónikásán kívül nincs itt idegen. Az átadás is sze­rény, mégis szokatlan derű, ünnepélyes érzés, meghatott­ság látszik az embereken. A máskor magbiztos, jól megtermett művezető, a több nyelven beszélő Albert Mi­hály. zavartan keresi a szót. — Nagyon örülünk, örü­lünk, hogy ilyen korszerű üzemcsarnokban dolgozha­tunk tovább. Ez sokat je­lent a minőség javításában is. Kiss Gyula, a 19 tagú szo­cialista brigád vezetője is ilyen tömören fejezi ki gon­dolatait. érzéseit. Azzal feje­zi be: a brigád társadalmi, munkában mégegyszer lefes­ti az ajtókat, ablakokat, szerszámszekrényeket készít. A szerelde már nyugdíjas tagja, a besegítő Oesenás János is szót kér: ő is részt vállal a befejező munkákból. Hogyne vállalna, hiszen együtt él, érez a sok nehéz hónapot átvészelt kollektívá­val. * A krónikás mintha felsza­baduló sóhajokat hallana. Talán képzelődik? — Volt, aki „fejeket” köve­telt. Más megjósolta: végleg bezárják a gyárat. Való igaz: 1971—72-ben nehéz hónapokat éltek át a miskolci Avas Bútorgyár dol­gozói, vezetői. Valahogy minden baj rájuk szakadt. Ott kezdődött, vagy folytató­dott. vagy éppen kicsúcsoso­dott, hogy a nagykereskede­lem sok szekrénysort nem vett át, a termék a nyaku­kon maradt. Veszteséges lett az üzem. Több mint 300 ezer forinttal. Több vezetőt a bér bizonyos százalékának elvo­násával büntettek. Nem is ez fájt. Jobban fájt az, hogy hosszú ideig meg­kérdőjelezték az üzemet: ér­demes-e velük üzletet kötni. És éppen ekkor mutatkozott meg a kis kollektíva nagy­sága, eggyéforrottsága. A dol­gozók és a vezetők közösen keresték, s a tanács segítsé­gével meg is találták a ki­vezető, az új utat * Az új, nagy szerelőcsar­nok az Avas Bútorgyár új­bóli felemelkedésének, kor­szerűsödésének első jelentős, nagy ténye. Az igazgató el­mondotta a dolgozóknak: jö­vőre és a következő évben tanácsi segítséggel és saját erőből csaknem 3 milliós fejlesztésre kerül sor. Épüle­tet alakítanak) át. gépeket szereznek be, űj öltözőt, für­dőt építenek. Az ifjú főkönyvelő. Tamási Miklósné ezeket mondja: — A tavalyi 37 milliós ér­tékkel szemben ez évben várhatóan 42 és fél millió fo­rint értékű bútort adunk a lakosságnak, az intézmények­nek. Jövőre 45 és fél milliós értéket tervezünk. Az igény roppant nagy. Nagyobb, mint amennyire képesek vagyunk, s így sok milliós megrende­lést nem is tudunk teljesíte­ni. Az idei évi munkánk ereményeképpen a nyereség csaknem a háromszorosa lesz a tervezettnek. És most vég­re, két év után nyereségré­szesedést is fizethetünk ... * Nagy István főmérnök el­mondja, hogy sok jelentős belső átszervezést, korszerű­sítést oldottak meg, új bú­tortípusokat honosítottak meg. így például a már kor­szerűtlen és gazdaságtalan Avast a Borsod szekrénysor­ral váltották fel. Az első so­rozattal az elmúlt év júni­usában készültek el. Most már lassan a két és félezre­dik szekrénysor felé közeled­nek. Üj bútortípus az Ámor, a Kedvenc. A lakosság kere­si a kis, egyedi bútordara­bokat. Csaknem ezer kis asz­talkát készítettek el sok má­son kívül. Sok üzemben korábban áttértek a több csatornás ér­tékesítésre, beszerzésre. Itt csak a megrázkódtatás után vagy alatt kezdték el éti. Harminc különféle kereske­delmi szervvel léptek köz­vetlen kapcsolatba. így ru­galmasabban igazodhatnak a lakosság gyakran változó igényeihez. Átszervezték a szállítást. Korábban vasúton szállí­tották el a szekrénysorokat A többszöri átrakás miatt sok bútor megsérült. Most a tehergépkocsi közvetlenül a kereskedelmi partner raktá­rába viszi az árut. Így nem­csak gyorsabban jut a vevő­höz a termék, hanem negyer déré csökken a szállítási kár. S mi a leglényegesebb? A dolgozók jó „hozzáállása”. Bajban volt az üzem — so­kan, elsősorban a törzstagok, s különösen a szocialista bri­gádok vállalták a pluszt. Többek között meghonosítot­ták a lépcsőzetes munkakez­dést. Több ember dicséretes módon vállalkozott rá, hogy hajnal 4-től délig dolgozik, korábban kezd, s így, mire a műszak kezdődik, mindent előkészítenek. A sok-sok dol­gozó lelkiismeretes munká­ján, a munkafegyelem erő­södésén kívül ez is hozzájá­rult, hogy a napi 12 szek­rénysor helyett tizennyolcat is tudnak készíteni. És az új csarnok? Kiss Gyula brigádvezető így véle­kedik. — A régi özem szűk. rosz- szak ott a munkakörülmé­nyek. ősi módon, gurtnival emelgetjük a szekrénysoro­kat. Itt meg kiskocsikkal mozgatjuk majd. Pusztán e felszabaduló erő legalább egy szekrénysort „hoz” naponta. A régi helyen: összeállítjuk a szekrénysort, már szállíta­ni kell. szükség van a hely­re a másiknak. Itt még „pi­henhet” a bútor, és ez kihat a minőség javulására. Már csak napok vannak itt hátra az évi terv teljesíté­séhez. Azt mondják, hogy karácsony előtt, és ha lehet, már december 21-re végeznek vele. Átadják a területet a tmk-nak. Az új évet jól elő­készített gépekkel, korszerű szerelőcsarnokban kezdik majd. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György Kiss Gyula brigádvezető és munkatársai szerelik a szekrény­sorokat .

Next

/
Thumbnails
Contents