Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. dec. H., kedd A képernyő előtt MEGNYÍLT A nemzetközi Öt műsor az elmúlt hétről I A nemzetiségi estek sorában csütörtökön a soknemzetisé­gű szovjet nép országának legnagyobb szövetségi állama életéről kaptunk sokszínű képet, az Orosz Szovjet Szocialis­ta Köztársaság Televíziója és a Magyar Televízió közös mű­sorában. Az öt és fél órányi összeállításban montázsfilmet láttunk az orosz földről, kisfilmet a távolabbi és magyar utazók előtt kevéssé ismert tájak ősi mesterségeiről, balett­műsort a leningrádi Kirov Színházból. Külön kiemelést ér­demel az összeállításból három szám: közülük kettő magyar közreműködéssel készült. A Rekordok és margaréták című portréfilm, az APN és ! a Magyar Televízió közös munkája Marina Popovics repülő- ; nőt mutatta be emberközelben, közvetlenül. Az ismert szín- j padi művek részleteit visszahallani és újra látni a lenin­grádi színpadokról pedig — a Világhírű színpadok című összeállításban — igazán érdekes és értékes művészi él­mény volt. A nálunk jól ismert művek részleteit talán szinkronizálás nélkül, feliratozva is élveztük volna, orosz nyelven az ottani előadások sajátosságai markánsabban ér­vényesülnének. Talán nem elfogultság, ha legjobban Ör­kény István Tóték című játékának részletei tetszettek. Tovsztonogov nyilatkozatai tanulságosak voltak, a bemuta- , tott részleteknél azonban valami módon jelezni kellett vol- í na, hogy azok egy-egy darabon belül nem folyamatosak; nem minden néző ismerhette hgzai színpadról a három da- ! rabot. Végül meg kell emlékeznünk a Csehov műveinek részleteiből montírozott és dramatizált Mesélő körhintáról, i amelynek külön érdekessége volt a sajátos keret, a Regény a nagybőgővel részleteibe való betördelés. Egészében az orosz est sok értékkel gazdagította nemzeti estjeink szép sorát. , * Ágyak a horizonton volt a címe Vészi Endre — végre az j 1. sz. csatornán is sugárzott — tv-játákának. Mihályfi Imre rendező Vészi művében az igaz, egyszerű emberek világát ragadta meg, igen jól, és fogalmazta át annak Vészi alkotta hiteles atmoszféráját tv-játékba, amelyben ezeknek az em­bereknek a mindennapjai olyan töltést kapnak, hogy a málló vakolaté, öreg bérházakban élők kis tettei, reményei, lát­szólag apró magánügyei is társadalmi érvényűek lesznek. Patkós Irma és Horváth Sándor játéka különösen emlékeze­tes. * A Magyar Televízió hosszú idő óta kísérletezik a kabaré­val, a sajátos tv-humor kialakításával, változó eredmények­kel, elkerülhetetlen fiaskókkal, kevés sikerrel, de konok el­szántsággal. A Televízió Kabarészínháza havonta jelentkező műsorai is a kísérletező útkeresésről győznek meg inkább, mintsem valami újjal, valami csak a televízióban lehetséges szórakoztatással szolgálnának. Az elmúlt szombat estén Az én kabarém... címmel a régen látott Kellér Dezső estjét élvezhettük. Egy pillanatra sem állíthatjuk, hogy a* évtized­nél régibb múltból felidézett, nagyszerű kabarészámok je­lenthetik a televízióhumor útját, de nem tagadhatjuk, hogy szívesen néztük meg újra az ismerős jeleneteket, tréfákat, a felejthetetlen Salamon Bélát, Kellér szellemes és az idő múlásával is élvezhető konferanszát, a régi tréfákból ki­olvasható, sajátos korképet. Kellemes másfél óra volt, talán a mai keret volt a kevésbé sikeres benne. A sajátos tv- humor keresése közben és mellett jó lenne Kellért gyak­rabban látni a képernyőn. * A köztéri szobrokról mindig vitáznak. Az új lakótelepek plasztikái hónapokig, vagy évekig vitatémák, néhány köz­téri műalkotás országos polémiát kavart. (Miskolcon is sok port vert fel nem egy szobor!) Igazán hasznos volt az a vi­taműsor, amelyet művészettörténészek, illetve kritikusok szerdán folytattak e témáról. Kór, hogy éjszaka, viszonylag kevés néző előtt került képernyőre. Jobb lenne hasonló vi­tát, illetve vitákat szervezni konkrétan egy-egy városhoz, lakótelephez vagy műhöz kapcsolódva, s az értő műítészek nélkülözhetetlen és hasznos véleménye mellett olykor azok véleményét is meghallgatni, akik egy-egy műalkotás fel­állításában döntenek, és azokét is, akik számára azokat fel­állítják. A most látott és hallott beszélgetés ennek jó beveze­tője lehetne. * Grigorij Csuhraj harmadik filmje, a Tiszta égbolt vitat­hatatlanul messze kiemelkedik a hét műsorából. Az 1961- ben készült film szinte korszakot nyitó mű, legnagyobb mű­vészi vívmánya a kor atmoszférájának drámai hangulatú képsorokkal történő .érzékeltetése. A pályaudvaron átfutó katonavonat, az arra váró asszonyok arca, majd a süvöltés- be váltó csalódottság felejthetetlen és iskolát teremtő kép­sor. (De sokan is utánozták azóta!) Az azóta elhunyt Jev- genyij Urbanszkij alakítását is szívesen néztük újra. Benedek Miklós , Vállalatok, intézmények Gyakorlattal rendelkező és magánszemélyek szíves figyelmébe! GYORS- ÉS Most javíttassák GÉPfílÓNÖT meghibásodott motorkerékpárjaikat! azonnal felvesz a A Miskolci FÉMVILL Viliam ősi pari Szövetkezetnél KERESKEDELMI Miskolc, Arany J. u. 32. sz. alatt. VÁLLALAT, Futó- és Miskolc, Vágóhíd u. generál javításokat 6. gyorsan, olcsón ér szakszerűen Fizetés megegyezés végeznek szerint. és díjtalanul adnak tanácsot Jelentkezés reggel 7-től a szerviz dolgozói. du. 4-ig. A VII. ORSZÁGOS GRAFIKAI BIENNÁLE (Folytatás az 1. oldalról) lása. a helyi kulturális szer­vek és az itt letelepült mű­vészek jeles igyekezete elle­nére is. Az eddigi biennálék nemcsak a kétkedőket győz­ték meg, de az is bebizo­nyosodott, hogy megyénk, vá­rosunk jelentős szerepet ját­szott mai grafikánk hazai és nemzetközileg elismert szín­vonalának alakulásában. Szólt arról, hogy a ma­gyar grafika legjobbjai a miskolci biennálén kaptak először önálló fórumot mun­káik bemutatására, s a gra­fikának köszönhetjük azt is, hogy évente sok ezer lakás falára felkerülhet a ..művé­szi szó” — bárki által hoz­záférhetően. S a magyar gra­fika egyik fontos jellemzője, hogy fogékonyan reagál éle­tünk változásaira, szoros kapcsolatot tart fenn az élettel, eszméink alakulásá­val. — A magyar grafikusok színe-java részt vett már az itt rendezett kiállításokon, többen innen indultak el az országos és a nemzetközi el­ismeréshez. Ha a kiállítók száma és a kiállított képek minősége az eltelt idő folya­mán ingadozott is, összessé­gében mégis azt mondhatjuk, hogy a színvonal javult, a beküldött képek érdekeseb­bek és talán érthetőségük is növekedett. Befejezésül hangsúlyozta dr, Ladányi József, hogy a művészeknek és a grafikai biennáléknak is nagy szere­pük van a művészeti köz­ízlés fejlesztésében, a művé­szetet értő s értékelő közön­ség nevelésében. A megye és Miskolc továbbra is sokat kíván tenni azért, hogy a grafikai biennálék rangja és színvonala továbbra emel­kedjen. A megnyitó után került sor a VII. országos grafikai biennálé díjainak átadására. Az idei biennáléra 67 mű­vész csaknem 280 lapját fo­gadták el. Borsod megye Ta­nácsának nagydíját és a Ma­gyar Képzőművészek Szö­vetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének pla­kettjét Lenkey Zoltán gra- \ fikusművész kapta. Miskolc megyei város Tanácsának dí­ját és a területi szervezet plakettjét Kass János és Tóth Imre grafikusművészeknek ítélte oda a zsűri. Czinke Ferenc kapta meg a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának díját és a terü­leti szervezet plakettjét. Ko­vács Imre nyerte el a KISZ Központi Bizottságának dí­ját és a területi szervezet plakettjét. Kazincbarcika vá­ros Tanácsának díját Sze- methy Imre kapta, s vele a területi szervezet plakettjét is. Rékassy Csaba nyerte el a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját és a területi szervezet pia- j kettjét. Az első alkalommal j odaítélt, a Borsod megyei Tanács és a Magyar Képző­művészek Szövetsége Grafi­kai Szakosztálya által alapí­tott Kondor Béla emlékér­met Pásztor Gábor grafikus- művésznek ítélték oda. A VII. országos grafikai biennálét, — amelyet Kass János rendezett példamuta­tóan és rendkívül színvona­lasan — december 31-ig te­kinthetik meg az érdeklő­dők. A biennálén — a ha­gyományokhoz híven — ön­álló anyaggal mutatkozik be a VI. országos grafikai bi­ennálé nagydíjasa, Würtz Ádám. A mai magyar grafi­ka e nagyszabású seregszem­léjét méltán ajánljuk a nagyközönség figyelmébe. Cs. A. — Sz. Gy. munkásmozgalom története A munkaközösség által írt könyv rövid, tömör fejeze­tekre tagolt, rendszeres át­tekintést ad (hosszabb ideje először) a nemzetközi mun­kásmozgalom bő első évszá­zadáról, a kezdetektől a 2. világháború próbatételéig. A spontán küzdelmektől a tu­dományos szocializmus meg­születéséig és nemzetközi gyakorlati alkalmazásáig ter­jedő utat bemutatva nagy figyelmet szentel az eszmék fejlődésének, a kommunista filozófia és ideológia kibon­takozásának, legjelentősebb elméleti műveinek; ismerte­ti az egyes irányzatokat, azok társadalmi gyökereit, és változó sikerrel folytatott harcát: a szervezetek (moz­galmak, pártok, pártszövet­ségek) történetét. A korai munkásfelkelésektől a Pá­rizsi Kornmün munkáshatal­mán keresztül a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom győzelméig, s a szovjet állam megszilárdulásáig kö­veti nyomon a forradalmi taktika fejlődését. Az inter- nacionálék tapasztalatainak elemzése a proletár szo­lidaritás történetéről ad képet. A szerzők sohasem mulasztják el, hogy utalja­nak az egyes történelmi— politikai események hátteré­re, így egyben történelmi összefoglalást is adnak. A szép kiállítású, illusztrált mű pártiskolai tankönyv, de fő­iskolai hallgatók, pedagógu­sok, tájékozódó olvasók ké­zikönyvként is használhat­ják, a Munkásmozgalom­történeti lexikonnal együtt. Kronológia és névmutató egészíti ki. (Kossuth Kiadó). A mester és tanítványai Négy évvel ezelőtt mutat­koztak be először a lenin- városi közönségnek a Derko- vits Gyula Művelődési Köz­pont képzőművész körének tagjai. Most újból láthatjuk gesebb amatőr képzőművészt a kelet-európai új hullám egyik jeles képviselőjének tekinti. Pálfalusi ezúttal egy nonfiguratív festménnyel je­lentkezett, amelyet kísérlet­nek szánt. alkotásaikat azon a kiállítá­son, amelyet a művelődési intézmény támogatásával rendeztek november máso­dik felében. A képzőművészetet kedve­lők tábora nagy érdeklődés­sel várta ezt a tárlatot, amely Pataki János festő­művésznek, a képzőművész kör vezetőjének szavaival él­ve többszörösen felülmúlja az előző kiállítást. Ez telje­sen érthető, hiszen négy év alatt sokat fejlődött ez a kis társaság. A mostani, group- pe-kiállítás nevet viselő tár­lat rangját, színvonalát sok egyében kívül az is növeli, hogy maga Pataki János is beállt az amatőrök közé. Nemcsak kiállított, hanem egyik kezdeményezője, fő szervezője volt huszonhá­rom tanítványa szereplésé­nek. Pataki János; aki már hosszú évek óta egyengeti a kör tagjainak művészi pá­lyáját, nagy szeretettel be­szél tanítványairól. Pálfalusi Attilát, az egyik legtehetsé­A kiállítás egyik legszebb grafikájának Sóvári Oszkár Nagyapám című portréját tartja. De megragadóak Il­lés Lászlónak, az óvárosi képzőművész kör fiatal mun­kásának líraian szép rajzai, Kapczár Judit egyéni szín- világú munkája, Csoport Csaba Gyermekkor című ké­pe, Dénes Judit Lengyelor­szágban festett, s igen ér­dekes színeket felvonultató kis festménye. Említésre méltóak Kocsis Árpád és Körössi Klára rajzai, vala­mint két leninvárosi rajz­tanár, Lantosné G mbits Gi­zella és Tóth János alkotá­sai. A kiállítás nagy sikerét bizonyítja, hogy a megnyi­tás óta eltelt egy hét alatt sok száz érdeklődő tekintet­te meg. Hogy a befejezés is méltó legyen: a Derkovits Gyula Művelődési Központ értékes díjakkal jutalmazza a legjobbnak tartott képző- művészeti alkotásokat. Figyelem! Figyelem! Gomolyatúró árleszállítás Régi ár Űj ár Gomolyatúró 1/10-cs 4.40 Ft/db 3.40 Ft/db Gomolyatúró tömb 38.00 Ft/kg 28.00 Ft/kg Borsod megyei Tejipari Vállalat Jubilál az ózdi táncegyüttes A kiváló címmel kétszere­sen kitüntetett ózdi népi táncegyüttes 1947-ben ala­kult meg Adorján Lajos ve­zetésével. A tánccsoport te­vékenysége az első években rendkívül mozgalmas volt. Nap mint nap teherautóra ültek a táncosok, szerepel­tek termelőszövetkezetek alakuló ünnepségein, mun­kaversenyek eredményhirde­tésein és az ózdi járás köz­ségeinek egyéb rendezvé­nyein. 1952-ben a népi tánc­csoport Rotter Oszkár sze­mélyében szakképzett koreo­gráfust kapott, s ezt köve­tően nemcsak magyar, ha­nem orosz, ukrán és örmény táncokat is tanultak. Az ózdi táncosok 'az 50-es évek közepétől mind gyak­rabban átlépték a járás, majd az ország határait, többször szerepeltek Cseh­szlovákiában, Lengyelország­ban, majd két évvel ezelőtt 10 napos turnén vettek részt a Szovjetunióban. A sike­rüket bizonyítja, hogy a szovjet televízió két alka­lommal is önálló műsort su­gárzott róluk. Hasonló sikert könyvelhettek el az idén a franciaországi tOrnéjuk al­kalmával is. Megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából jubi­leumi előadást tartott a na­pokban az ózdi népi tánc- együttes a Liszt Ferenc Mű­velődési Központban. Az ünnepi alkalomból Kiss Ká­roly, az Özdi Népművelési Intézmények igazgatója kö­szöntötte a tánccsoport tag­jait. A VOLÁN 3. sz. Vállalat autóbuszvezetői tanfolyamot indít 1973. december 3-án, Miskolcon Felvételi követelmények: — 8 általános iskolai végzettség — betöltött 21 éves életkor, — legalább kétéves teher­gépjárművezetői gyakorlat. A tanfolyam elvégzése után — a végzett hallga­tók — a miskolci személyforgalmi üzemnél autó- buszvezetői munkakörbe kerülnek. A tanfolyam időtartamára 1800 Ft havi keresetet biztosítunk. A felvételi követelményeknek megíe- relő, honvédségtől leszerelt fiatalok jelentkezésnő* előnyben részesülnek. jelentkezni lehet: munkanapokon (szombat kivételével) a VOLÁN 3. sz. Vállalat irodaházában, Miskolc, József A. utca 70. (bejárat a Szondi utcai személykapunál) földszint 13. sz. iroda.

Next

/
Thumbnails
Contents