Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 6 1973. tier.. 2., vasárnap Tóth-Máiké Miklós Szitakötő R uzicska Ármin biológia szakos tanár ódivatú, de masszív kerékpárján hazaindult a rovargyűjtésből. Nála a hivatás és a hobby szerencsésen találkozott, így tulajdonképpen elégedettnek kellett volna lennie, mégsem volt az. Felesége utálta a szenvedélyét. Dühös gúnnyal nézte, hogy egy ötvenhez közeledő férfi valósággal szerelmes a rovarokba. Arról nem is beszélve, mennyi helyet foglal el az a kellemetlen tevékenység a lakásban, és arról sem szólva,. hogy a vasárnapokat sokkal értelmesebben is el lehetne tölteni. A hosszú évek áldatlan csatározásai nagy rombolást vittek végbe a két emberen. A „sohasem értettél meg” jelmondata lett ver szekedéseiknek, és akár egy' magányos napraforgó nyúlt elő a szitkok dudvás burjánzásából. Es sajnos, az is gyakran megtörtént, hogy az indulat hevében líuzicska belemarkolt neje csigákba hurkolt hajába, és ! nekidühödve rázta egy i ideig. Az így megalázott nő : sajátos bosszút eszelt ki. Minden ilyen hajcihő után elégetett néhány doboz preparált rovart. —. Van belőlük elég — sipította diadalmasan, amikor Ruzsicska felelősségre vonta —, de esküszöm, egyszer felgyújtom az egészet ! Ruzicska féltette rovarait, ezért egyre ritkábban markolt az asszony csigákba hurkolt hajába. Fájó szívvel a levegőt markolászta in- . gerülten, amikor már-már elindult a keze, hogy bele- ... ragadjon. Re átért egy-kéf doboznak' így is TápánKettJ és Rúzicská kezdte korno-' lyán törni fejét valami jó ' rejtekhelyen, ahová a gyűjteményt eldughatná. Ilyenkor mindig egy megértő társ, egy kedves, szelíd, simára fésült hajú nő lebegett szeme előtt, aki legalább úgy szeretné őt, mint ő a rovarokat. Természetesen az asszony is megértő társra vágyott, de hát a megértő társak ritkán potyognak az égből, így nem volt más megoldás, mint békéden komp- rorr>isszumban egymás mellett maradni. Cipelték az életet, akár egy sóderrel megrakott hátizsákot. Legjobban a vasárnapokat szerették, mert akkor legalább egy napig nem látták egymást. Persze, csak akkor, ha jó idő volt. A rossz idő Ruzicskát is otthon tartotta. Ezen a májusi vasárnapon jó idő volt és jó fogás is. Ruzsicska. Ármin több, igen szép lepkét, díszbogarat, futrinkát és lemezescsápút gyűjtött, ezért aránylag elviselhető hangulatban karikázott hazafelé. De ahogy egyre közelebb kerültek a kisváros tornyai, úgy .szállt mind jobban alá a kedve. Egyre löttyedteb- bé, mint a megereszkedő luftballon. Hiszen vége a kedves időtöltésnek, otthon csak az asszony, meg az örökké falánk kamaszfia várja, akiről úgy vesz; észre, egyre inkább az anyjához hasonlít, ö ilyen idős korában már torkában dobogó szívvel loholt a lepkék után, örült, ha látott egy hőscincért, ez meg.... csak a beat-zenét hallgatja és aktképeket gyűjt. Hiába kobozza el tőle újra meg újra, kollekciója mindig feltöitődilc. Sóhajtva nyomta a pedált, ódivatú, de masszív kerékpárján Ruzicska, és ' csak akkor vette észre az integető öregasszonyt, amikor már mellé ért. Ott gubbasztott egy kilométer- kövön, akár egy fekete rongyhalom, amiből mint egy légycsapó legyezett elő a keze. Ruzicska fékezett. — Nem vinnél el egy darabon, fiam? — kérte sí- pogva a vénség. — Nagyon elgyöngültem, aztáp messze még a város. Ruzicska meghökkent. Utoljára diákkorában vitt lányt a biciklivázon, most kezdje újra egy csoroszlyá- val?! — Könnyű vagyok, akár egy pille — unszolta az öregasszony, és nehézkesen feltápászkodott a kilométerkőről. — Odaülök én a csomagtartóra is, csak engedd meg, hogy hátulról belédkapaszkodjam. Ruzicska beletörődött és hagyta az öregasszonyt felkuporodni a csomagtartóra. Viszolyogva érezte, ahogy a csontos karmok megcsípték hátul a kabátját. — Csak valaki meg ne lásson — gondolta, amikor újra elindította a kerékpárt —, mi a fenét hisznek majd rólam, ha látják itt ezt a banyát? Ilyen is csak velem történhet meg. Nem tudott ez egy autót lestoppolni ? Némán tekerte a kerékpárt, egyre rosszabb hangulatban. Hátul a matuzsálem, otthon az asszony, ez a nap is jól végződik! Feltűnt az első városszéli ház. Ruzicska hátrafordult. —■ Bevigyem a városba is? . —. Nem fontos, lelkecs- kém, itt is jó lesz. Innen már gyalog is bemegyek. Ruzicska leállította a kerékpárt. Az öregasszony lecsúszott a csomagtartóról. — Köszönöm, fiam. Aztán mivel tartozom? . — Szívességből tettem. Nem képzeli talán, hogy ezért még pénzt is elfogadnék?! — No, én se pénzre gondoltam —• ingatta susinka fejét a nyanya —, hanem valami- olyanra, amit a pénznél is jobban szeretnél. — Akkor sok mindent felsorolhatnék — nevetett keserűen Ruzsicska —, mert kívánságoknak bővi- ben vagyok! — Akkor hát rajta — suttogta az öregasszony —, és meglátod, teljesül. — Még bolond is — méltatlankodott magában Ruzicska, és megvakarta homlokát. Aztán, ahogy nézte a ráncok közé dugott sze- mölcsnyi szemeket, elgondolkozott azon, hogyha ez a vénség csakugyan boszorkány, mit lenne érdemes kívánni?! Hírt, nevet, dicsőséget?! Ugyan, még meg sem tudná osztani senkivel az örömét. Pénzt? Világéletében igénytelen ember volt, sose akart többet, mint amennyit munkájáért kapott. Utazás? Talán az lenne a legjobb! Elmenni, minél rhesszebb kerülni a csigákba hurkolt hajú nőtől, és nem térni vissza soha többet. Nem repülőn, autón, vagy biciklin menni, hanem mint a lepkék, vagy a szitakötők! Szállni, lebegni a levegőben és boldognak lenni legalább egy nyáron át! — üreganyám — sóhajtotta kétségbeesetten —, én úgy szeretnék szitakötő lenni! Meg tud engem érteni? — Szitakötő? — csodálkozott a vénasszony. — Aztán miért éppen szitakötő ? — Mert egy szitakötő boldog, öreganyám. Színes és játékos az élete. Libeg a vizek felett, de ha kell, villámgyorsan repül, cikázik a levegőben, mint egy légi akrobata. Megteheti, hiszen négy szárnya van! Négy fémes csillogású, hártyavékony szárnya! Hol van az embernek négy szárnya, hogy elrepüljön, ha úgy érzi, muszáj?! Az öregasszony sajnálkozva nézte Ruzicskát, majd csöndesen mormogta, mintha egy imádságot kezdene el: — Ahogy akarod, édes fiam ... ahogy akarod ... És a tanár egyszerre könnyű lett. Az ódivatú, de masszív kerékpár kidűlt alóla, és pillanatok alatt minden óriássá tágult. Ruzicska Ármin átváltozott szitakötővé. — Fatörzsvadász acsa lettem — állapította meg a rovarász szakértelmével, ahogy végignézett saját magán, és örült, hogy a szitakötők egyik legnagyobb fajtájává változott. Villámgyorsan röppent a fák, a házak fölé, röptében elkapott egy legyet, aztán sokáig lebegett játékos önfeledten, majd úgy döntött, hogy mielőtt végleg elszáll a városból, megnéz; az otthoniakat. —• Vájó»- °gy szitakötő szemével „u olyan elviselhetetlen minden? Vagy talán másnak fogom látni? Ruzicskáné éppen vacsorához térített,, amikor a nyitott ablakon berepült Ruzicska. — Nicsak, mekkora szitakötő! •— kiáltott ifjabb Ruzicska, és utána kapott kezével. Akkor még sikerült Ruzicskának megmenekülnie, de mikor az asz- szony behozta a seprűt és rácsapott, kábultan zuhant a padlóra. — Sose fogtam még semmit apádnak — mondta elégedetten Ruzicskáné —, remélern, ennek örülni fog! P* m 1-^ s egy rovarture j szúrva Ruzicskát, 4 odatette a többi 1 preparált szita- kötő közé. Szépen kifeszítette szárnyait. » Aztán sokáig várták haza a családfőt, de senki sem tudott róla semmi biztosat. Csak a kerékpárját találták meg, nem messze a várostól. — Szegény — sírdögált Ruzicskáné, naponta többször is .megnézve a szitakötőt —, egyszer fogtam neki egy rovart és azt se láthatta! Csomag az asztalon A rtnmíio spárgával lAUflld^ átkötözve, ha-nem is valami mutatós, de mindenesetre csomag, ott nyugszik a bisztró asztalán. Aki hozta — idősebb, sovány férfi — beállt a sorba, hogy blokkot váltson ételre vagy italra. Lévén csípős, ködös, semmire sem jó reggel, nyilván inkább italra. Lévén a sor hosszú, a csomag megunva a várakozást mintha mozdulna egyet. Nem sokat, csak egy kicsit. De még az sem biztos. Csak , éppen annyit, hogy a szomszéd asztalán ülő. ki tudja min töprengő svájcisapkás ember, aki éppen a csomagoló papír cifraságaiba, a spárga különös bogaiba gondolkodik bele, valamelyest összerezzen, ö sem sokat, csak éppen annyit, hogy visszatérjen ebbe a ködös, szürke reggelbe. Előbb szemrehányóan néz az előtte álló, üres, féldecis pohárra, majd mereven, „rajta- kaplak-szerűen” figyeli a csomagot, vajh, mozdul-e tényleg? De az nem mozdul. A svájcisapkás meggondolja magát, a sorakozó embereik felé fordul, és halkan oda szól: — Pista! Elég lesz egy stamp! A csomag viszont újra mozdul, de már sokkal határozottabban, mint az imént. Fel is emelkedik az asztalról, majd visszahuppan. Magint! Csontkeretes szemüvegű férfi fordul a zaj irányába, kezében golyóstoll és halkan számolja a huppanásökat: — Kettő ... három ... négy. A csontkeretes vár még kis ideig, kezében magasra emelve a golyóstoll, de a csomag megnyugszik, mintha sohasem ugrált volna. — Tehát négy — mondja a csontkeretes szemüvegű és visszafordul az asztal fölé, majd lottó-szelvényére rá- ixeli a négyest. A csomag most halk, rur- lódó hangot ad. majd félkörben elmozdul az asztalon. — Mindig kitalálnak valami új játékot karácsonyra — mondja csak úgy magának egy testes nénike, miközben egy kis hazait rak szatyrából az asztalra. — Jóróbabát, síróbabát, űrhajót, ■ géppuskát... Csak győzze az ember megvenni! Nekünk jó volt a kukoricabábu is! A gyerekeknek meg a cérnásgurigából a traktor. Csak egy kis gyertya kellett hozzá, meg egy kis gumi és már ment is! A mai gyerekek már meg sem tudnák csinálni! Mindent készen kapnak! Ugyan mi a nehézség lehet abban a csomagban is, amit felhúztak és még most sem járt le? Micsoda játék az már megint? A enáran mégsincs A apdlgd tisztelgésen összebogózva, mert valahol megbomlik, szétcsúszik és a csomagolópapír alól apró mozdulásokkal — mintha valahonnan finom, kis ülö- getéseket kapna — kibújik egy piros celofános zacsiKo. Nagyszakállú Mikulás, tele puttony rajzolata látszik rajta. A jellegzetes, száraz zörgésű Mikulás-csomag félig kijött a papír alól és megáll. A száraz, zörgős hang megszűnik. — Lejárt a rugója — módja a testes asszonyság és közelebb megy, hogy jobban szemügyre vegye. De a nagyobb csomag, amelyből a celofános zacskó kibújt, ebben a pillanatban nagyot ugrik. — Jaj! — kiált a nénike és dühös-ijedten körülnéz, hogy kit szidhatna le, amikor a csomag gazdája, a sovány férfi visszatér az asztalhoz és rákérdez; — Megveszi tán néném? — Veszi a nyavaja! — Pedig szép hal... — Hol? — Hát a csomagban! A mikulásos zacskó mögött. Még él is! Ni, hogy ezt a csomagot, pedig hogy összekötöztem ! Vainlum szép halat vaioDdn bontogat ki a papírból és az is tény. hogy a hal még él. A szomszéd asztalnál ülő svájcisapkás férfi is elégedetten, megnyugodva nézi, majd odaszól társának: — Pista! Hozhatsz még egyet. De ne stapo-t, hanem felet! * Priska Tibor E. KOVÁCS KÁLMÁN: 4z ősz háborúja Hetek óta kész már a terve, hogy rátámad erdőre, hegyre. Földerítő madárrajok vijjogták, hogy: vigyázzatok! A szelíd nyár kábán merengve mégse gondolt a védelemre. Az ősz megszállta a határt, és a rohamra készen állt. Aztán lecsapott fűre-fára, mint a zsarnok áldozatára. A lángszórós hadművelet okádja a metsző szelet. Kaszaboló!« a lombnak esnek, nincs kegyelem a leveleknek. A vidékre váratlanul cső szőnyegbombája hull. Elkésett és hiába már a déli szél cllentmodása A vérgőzös ősz a vegyi fegyvereit is beveti. Ködgomolyok a hegytetőig fojtogatják a lét erőit. Pázsit selymét dér marja szét, szirmok hevernek szanaszét, s a fák bokáig holt avarban állnak: a Bodrog partján vége van a nyárnak. Erkel és Liszt Erkel Ferenc ismert fényképe látható a Zeneműkiadó Vállalat'két új . kiadványának címoldalán. Az egyik kötet a- nagy muzsikusok életének eredeti dokumentumok és hiteles feljegyzések alapján összeállított krónikáját közreadó Napról napra... sorozatban jelent meg. Németh Amadé írta, címe Erkel Ferenc életének krónikája. A kötet az eddig hiányzó igaz Erkel-portré kiegészítéséhez szolgál adalékokkal, és ismert zenei tevékenysége mellett igen objektiven tárja fel más emberi vonásait, esetleges gyengéit is a halhatatlan komponistának. Németh Amadé krónikája a korabeli dokumentumok tükrében mutatja meg mindezt, nyomatékosan emeli ki Erkel nagy érdemeit, de nem hallgatja el a hibákat sem. S így talán ez a könyv az első objektív, a történeti igazsághoz hű Erkel- életrajz. A másik kötet, Gál Zsuzsa munkája Az én zeneszerzőm sorozatban jelent meg. Ugyancsak Erkel életművét taglalja rendkívül olvasmányosan, elsősorban a fiatalabb zenekedvelők ismereteipek bővítésére. Az érdekes, olvasmányos,' nagy formátumú kötetet igen bőséges képillusztráció egészíti ki és hozzá mellékelve hanglemez is található, természetesen Erkel-muzsikával. A harmadik kötet Liszt Ferencről szól. Gál György Sándor munkája — Liszt Ferenc életének regénye — több mint 700 oldalon keresztül mutatja be a nagy zeneszerző életét. Gál György Sándor rendkívül olvasmányosan tudja közel hozni a zene iránt különösebben nem érdeklődő olvasóhoz is a muzsikát, a zenei életet, a zenei élet nagyjait. E regény lapjain Liszt Faustként jelenik meg előttünk, aki az élet legmélyebb titkait kutatja, ugyanakkor, hódító is, aki előtt nemcsak az asszonyszívek nyílnak meg, hanem a barátok, tanítványok, követők, hódolók szelleme is. A regény története túlhalad Liszt életén. Bemutatja, hogy halála után Liszt Ferenc miként hatott a XX. századi új magyar zenére, miként sarjadt ki az ő magvetése. (Imi)
