Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

1973. dec. 2., vasqrnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A sorsforduló jubileumén Huszonöt évvel ezelőtt, kiejöpapiban tizenketten ala­pították men a termelőszö­vetkezetet. Tizenkét ember hitt a jobb élet lehetőségé­ben. A közös gazdaság itt. és Ptáshol is. az első nehéz '■Vek után kiheverte gyer­mekbetegségeit, a „hívők- Pek" és a kétkedőknek is be­bizonyította a termelőszövet­kezetek életrevalóságát. Négy fimber. négy . alapító tag P'ondta el gondolatait, örö­meit. sikereit, az elmúlt hu­szonöt év munkájáról és tör­ténetéről. * Nógrádi Lajos: — Ügv Gondoltuk, jobb lesz a közös­ben, mint egyedül. Pedig eleinte nagyon nehéz volt... íjj. Tóth Sándor: — Végig­dolgoztam az elmúlt huszon­öt evet itt, a szövetkezetben, holtam állat ápoló és takar- •Pánykocsis is. Az első évek Pehezek voltak, de később, 'inakor már jobb volt, a szomszédos községekbe is ®1 jártunk, szövetkezeiét szer­vezni. Akkor már párttag Voltam . .. Id. Illés Istt'án: — Nap­számos voltam. Nincstelen szülők gyermeke vagyok, és bn is nagyon sokat vártam a szövetkezettől. Tudtam, ott Piindig lesz munka, és haj- '°nganom sem kell a nagy- Kazdák előtt. Én is belép­jem. 1965-ig állattenyésztő­ként dolgoztam, ’ de akkor Sajnos hátgerincsérvet kap- tam. es leszázalékoltak. ( Balogh Jánosné: — Ami­kor beléptem a szövetkezet­be. én lettem az MNDSZ ve­hetője. Nagyon szerettem az asszonyokkal és lányokkal dolgozni. A földosztásnál vsak kél és fél hold földet kaptam, és tudtam, csak a •szövetkezetben boldogulha­tok. Nógrádi Lajos: — Nagyon Pehéz gyermekkorom volt. A.z első világháború befeje­zésekor születtem. Tizenhár­mán voltunk testvérek, és bizony nagyon sokszor nem 'üdtunk az utcára sem ki­marni, mert nem volt ru­hánk. Tizenhárom éves ko­rúiban kondásbojtárnak sze­gődtem. Mindig más kenye- fjen éltem, és mondhatom, keserves kenyér volt, Nem szívesen beszélek róla. •S. Tóth Sándor: — Tizen­kilenc éves koromban nő­sültem meg. Semmink sem yplt. 1908-ban születtem He- ■k’bapin. és nyolc gyermeket P’Pveltem fel. Mind a nyolc a szövetkezetben dolgozik. Arnikor mi kezdtük, még Pern volt mit ennünk, de ma e8y-egy tag 22—23 ezer fo- P'Ptot. is hazavisz évente. Id. illés István: Nagyon keserű életem volt. amig el Peni értük, hogy ide jutot­tuk. Napszámból éltünk, e8yik napról a másikra. A Szüleim Miskolcra jártak, az •,ein borpiaci a”, és en abba a világba születtem. A cse- edember gyerekére milyen ,s°rs várhatott? A szövetke­zetben embernek éreztem tagam. pedig eleinte nehe- Zen indult. Én a jószágállo- P'ányhoz kerültem, ott dol­goztam. Amikor megalakul- junk. két mázsa búzát kel­éit kölcsön kérnem, hogy valamií ehessen á család. Az.z,al a .két mázsa búzával kezdtük az új életet. Balogh Jánosné: — Én ] 399-ben' születtem. Fiata- JRbb koromban mosni jár­műi, és bizony sokszor rám JPgyott. a ruha, munka köz- ”en. a férjein korán meg­vált, egy fiam maradt, aki brigádvezető a szövetkezet­ben. Az én sorsfordulóm is a szövetkezettel kezdődött. Már az első évben egy sze­kér élelmet vittünk haza. Volt abban krumpli, búza, árpa. azt sem tudtam, hová tegyem. Utána disznót hiz­laltunk ... Nógrádi Lajos: — Három gyermekem van. 1949-ben házhelyet osztottak a falu­ban. én is kaptam. 50-ben egy házat építettünk rá. Ki­csi ház volt, egy szoba, konyha, de akkor az is na­gyon jó volt. De ma már el akarunk költözni onnan, szeretnénk egy házat venni a községben, a pénzt össze­gyűjtöttük rá. S. Tóth Sándor: — Néhány évvel később már négyen dolgoztunk a családból a szövetkezetben. A legnehe­zebb időszakban is kitartot­tunk. 1951-ben új lakásba költöztünk, a ház, amit meg­vettünk, kétszobás volt, és villany is volt benne. Ma 6000 forintos televízióm, rá7 dióm és háztartási gépeim vannak. Id. Illés István: — Amikor megrokkantam, 530 forint nyugdijat állapítottak meg. Azóta csak a ház körül dol­gozom. De addig, a gyere­keimmel felépítettük a há­zat, televíziót és rádiót is vettünk. Nagyon jó gyere­keim vannak. Már ketten megnősültek, de most is se­gítenek nekem. Balogh Jánosné: — Miután a fiam- megnősült, a testvé­rem hozzám költözött, ő is tsz-nyugdíjas. Nógrádi Lajos: — Azt akartuk, hogy jobb legyen az életünk, és ezért vállal­tuk a szövetkezetét. Nagyon sokat dolgoztunk, ma a fia­taloknak sokkal könnyebb, és mégis csak kevesen jön­nek ide. a szövetkezeibe. Pe­dig a gépek önmagukban, munkáskéz nélkül nem sokat érnek. S. Tóth Sándor: — Csak köszönetét tudok mondani az együtt eltöltött időért. Mun­ka közben megismertük egy­mást, úgy erzem. jó elvtár­sak között dolgoztam. Most már nyugdíjas vagyok, de sokat segítek a pártmunká­ban. Otthon is dolgozom. Az ember nem lehet meg mun­ka nélkül. így érzem meg­elégedettnek és nyűgöd Inak magam. Id. Illés István: — Én sem érzem magam egyedül. Igaz, nehezebben mozgok, de úgy érzem, megbecsülték a mun­kámat, és nagyon örülök, hogy nem feledkeztek meg rólam. Rokkant nyugdíjasként is megkaptam a kiváló szö­vetkezeti dolgozó kitünte­tést. Nagyon halás vagyok ezért. • Balogh Jánosné: — Hu­szonöt év munkája utón én is megkaptam a féhuiló szö­vetkezeti dolgozó kitüntetést. Az éveket megállítani nem lehet, pedig néha ügv erez­tem. a' fiatalok között én is fiatalabb vagyok. * Négy sors a tizenkettőből. A szövetkezet néhány napja ünnepelte fennállásának ju­bileumál. Az ö megváltozott világukét... Hajdú Gábor I A Borsodi Vegyikombinát fizikai és értelmiségi dolgozói között feltűnően sok a fiatal. Igaz. hogy megyénk vegyipara is a. legújabb iparagak közé tartozik. A tanfolyamokon ál- lando lehetőséget biztosítanak a dolgozok szakmai képzett­ségének fejlesztésére, fokozására. Ez múlhatatlanul szüksé- j ges is. mert egyre újabb gépekkel, termékekkel kell meg is­merkedniük. Madarász Károlyné a pvc-anyagot elhelyezi az ultracentri­fugába Kábelipari granulátum szakítóvizsgálata. A műszernél Hideg Andrasnc laboráns Szabados György felvételei A hatékonyabb munka serkentői Újító szocialista brigádok a Bodrogközi Állami Gazdaságban Az idén a Bodrogközi Ál­lami Gazdaságnak mind a 15 brigádja kiérdemelte a szo­cialista címet. Pedig ebben az évben sem voltak köny- nyebbek a munkaverseny fel­tételei. s az időjárással is ugyanúgy meg kellett küzde­ni. mint máskor.1 — Csakhogy mar a legbo­nyolultabb feladatok megol­dására ..beértek" a jól ösz- szeszokott munkaközösségek — summázta az idei telje- sitmenyek magyarázatát Mo­hácsi József termelési igaz­gató a szocialista brigádok évzáró találkozóján. * A gazdaság elsősorban gyümölcstermesztéséről is­mert. Almából. körtéből, szilvából a termés java részét exportálja. A gyü­mölcsösben az idő határozza meg — minden egyéb félte­iéi előtt — a munka ered-. ménvességét. Az idővel váló célszerű gazdálkodás ösztö­kélte a szocialista brigádo­kat — a gyümölcsösökben dolgozókat es a nekik .szük­séges gépek, munkaeszközök előkeszí tői t. rendben tartói t: a ‘ műszaki brigádokat —. hogy minél hatékonyabbá tegyék a munkaszervezést, s a mun­kameneteket az itteni lehető­ségeknek legjobban megfele­lő gépekkel, segítőeszközök­kel gyorsítsák meg. A tökéletesebb teljesítmé­nyekre való törekvés pezsdi- tette meg az újítómozgalmat a szocialista brigádokban. Például ötletes sávos perme- tezögepet szerkesztettek, ez­zel hamarabb végeznek egy- egy permetezéssel. s így a „kritikus" időszakokban eredményesebben védekez­hetnek a gyümölcsfákra toré álattcxmos kártevők ellen. ★ Sok elmés megoldással se­gítettek az újítók a gyü­mölcs« zűrét idején — amikor ugyancsak szőrit az idő, mert jaj, nehogy bent kapja az őszi eső a szedőket, rakodó­kat a kényes áruval a dag- vánjos telepen! — az anyag- mozgatást meggyorsító esz- közox, gepek tökeietesilcse- ben. Épp egyszerűségével lett hatásos például Tamas Ja­nos újítása, az önünto-rend- szerű szedóvüdör. Tartós vá- szonanyag helyettesíti a ve­der aljat, s ez egy mozdulat­tal szétnyitható. A telt edény­ből nem kell egyenként át­rakni a larialyladákba az al­mát. hanem egyszerre • beöm- leszthetö a gyümölcs. Szinten helyi újítás á trak­torhoz kapcsolt alacsony ­emelőszerkezet, amely két tartályládát emel egy moz­dulattal. A sorok közül ez a gép hordja ki a ládákat. A teherautókra aztán magasra­kodó teszi fel a rakományt. Olyan ladaszoritót is szer­kesztettek a gépműhely újí­tói. amely lehetővé teszi ol­daldeszkák nélkül is a rako­mány rögzítését, A hütóház- nál pedig elektromos targon­cák szedik le, ,s hordják be a teli gyümölcsös ládákat. A szocialista brigádok újítóinak derekas részük van abban, hogy a gazdaságnak sikerült komplex módon gépesíteni a gyümölcsrakodást, -szállítást. Ezáltal' a legnehezebb fizikai munkatol mentesültek az emberek, s gyorsabbá, ponto­sabba vált a szállítás. * A legtöbb újítót a központi gépműhely „Jobb gépeken” elnevezésű szocialista bri­gádja neveli. Ez az itteni munka jellegéből következik. Akik itt dolgoznak, a gazda­ság minden üzomágáiiak nel- külözhetetlenek. Az elmúlt évben 17 elfogadott újítással segített ez a szocialista bri­gád javítani az egész gazda­ság termelési eredményeit. Tetemes -az érdemük abban, hogy a szocialista munka­verseny brigádvállalásai hoz­závetőleg egy és negyedmil­lió forintot érnek ebben az esztendőben. B. J. SÍNEK A ROMOK HELYÉN \ A .»»II. nr 1944 nyarán •— \ mikor másodszor bombázták Miskolcon a ren­dező pályaudvart, nyolcvan százalékig megsemmisítet­ték. Felmentem a Szirmai utcai felüljáróra és lenéz­tem. Ézerötszáz vagon i.. A bombatölcsérekben 424-es mozdonyok, lekvár és do­hány, cipők és fahasábok, az egesz egymásba keveredve. S ez. a szinte mozgó massza égett. A körfűtőhaz eltűnt, telitalálatot kapott, a szén­szerelő magasszen-parti bun­kerek során tizenötből kettő maradt meg, az is vágány nélkül. A támadás erejére jellemző, hogy egv ötmázsás öntöttvas vasúti keresztezés a rendezőről a mostani Kun Béla utcai iskoláig repült. Néztem a rombolást, a káoszt, s azt gondoltam, hogy ebből 20 év múlva sem lesz semmi. Egyetlen olyan vá­gány sem maradt, amelyen keresztül lehetett volna vo­nattal menni' — emlékezik Tóth Dezső, vasútépítő nyug­díjas. — Azért hatszázait mind­járt nekiláttunk a helyreál­lításnak. Ott a füstben, a gázban. Ahol egy ép sínpárt találtunk a rendezőben, ah­hoz igazodtunk. Ügy ka­nyargón a pálya, kikerülve a bombatölcséreket. A légi­riadó utáni ötödik órában megindulhatott az átmenő forgalom. A felszabadulás után a vasútépítési hőskorszak kö­vetkezett. A háború mérle­ge: a miskolci rendező pá­lyaudvar vágányhálózatának hetven, a Tiszainak tíz szá­zaléka romokban hevert. A rendező magasépilmenyeinek nyolcvanöt százaléka, a Ti­szai pályaudvar felvételi épületének húsz százaléka károsodást szenvedett. A fő­vonalon nem volt különö­sebb baj. hiszen ha ledobtak egy bombát, azt a szakaszt kicseréltük és futottak a vo­natok. Ezért a németek azt találták ki, hogy Kál-Ká- polna és Kistoronyé között felszántották a pályát. A mozdony egy speciális gépet vontatott, amely a talpfák közepét úgy ketté törte, mint a gyufaszálat. Nemcsak a hidakat, hanem az áteresz­tőket is sorban felrobbantot­ták. Az eger—putnoki vo­nalon ugyanolyan gondosság­gal. ahogy építeni szoktak, felszedték a talpfákat, száz méterenként máglyába rak­ták, tetejere tették a síne­ket. s alágyújtottak. Ahogy elégett alóla a fa. száz mé­terenként alagút formára görbüllek a sínek. Emlékeze­tem szerint összesen több mint 400 kilométernyi vá­gány volt még anvagaban is használhatatlan. Én az eger—putnoki vona­lon felrobbantott hidak pro­vizórikus helyreállítását vé­geztem civilekkel. Pályames­ter voltam. A szovjet csapa­tok segítségével vonalanként megszervezték a helyreállí­tást. Az emberek a falusi la­kosságból loborzódtak. Fize­tést nem kaptunk. Ismeret­len fogalom volt. Mindenki oda állt. ahová állították, es dolgozott. Természetbeni jut­tatás sem volt. Augusztusra valamennyi pályán megindult a forga­lom! Pedig se szerszám, se anyag nem volt, csak amit találtunk. A síneket kézi vá­góval vágtuk, a lyukakat oxigénnel fúrtuk, mert fúrót csak imitt-amott leltünk. Persze, hat helyett két lyuk­kal hevedereztük össze a sí­neket, A végleges helyreál­lítás később történt, amikor már síneket is gyártottak. Ügynevezett Truman-mozdo- nvok jártak. Csörögtek-esat- togtak, vaskazanjuk volt. Csak öt évre tervezték őket. Ócskavasként vette meg a MÁV. A lényeg: megindult a szállítás. Aztán jött az infláció, de dolgoztunk. Kétnaponként kaptunk fizetést, amelyet azonnal el kellett költeni, mert néhány óra múlva már csak egy doboz cipőpasztára futotta belőle. N,em is tudom, hogy éltünk meg a család­dal. amíg be nem jött a fo­rint. Negyvennyolcra mégis úgy néztünk kJ, ahogy re­gen. Ekkor kezdődhettek a vas­útnál az új beruházások. Én 1950-ig magasépítő voltam, aztán 53-ig a pályamester- képző vezetőjeként tanítot­tam. Majd vonalbiztos let­tem 1955-ig. amikor is az építési főnökséghez kerültem főépítésvezetőnek. 1960-tól magasépítményes föépítésve- zetó voltam, egészen 1969. március 1-ig, akkor nyugdíj­ba mentem, műszaki felügye­lői ranggal. Negyvenhárom gáláiból huszonegyet építet­tem. Látja — mutat egy vit­rin felé, ahol piros dobozok halmozódnak — ennyi a ki­tüntetésem. De az igazi, hogy felülök a vonatra és kinézek. Akármerre utazom Hatvan­tól Sátoraljaújhelyig, még a mellékvonalakon is, olyan objektumokat látok, amelye­ket én építettem. Még a tel­jesen új épületek között is •több mint négyszáz! olyan van. amelyet 1960-tól 69-ig csináltunk. S nem egy kö­zülük olyan, hogy 24 millió forintba került. Ez az en igazi kitüntetésem .. . Nyilray Peter / r Fiatsiti! a BYK-ian

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents