Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
É5ZAK-MAGYARORSZÁG 6 1973. október 14., vasárnap FALUSI TÁJ Kunt Ernő rajza Mai történetek © A zsúfolt autóbuszon, két ülés közé beékelve négyéves forma kislány utazik apukájával. A gyereket egyáltalán nem zavarja a tumultus, fesztelenül és kedvesen beszél, beszél... Édesapja alig győzi válasz- szak de felelnie kell, mert kislánya megköveteli tőle. Egy idő után a gyerek kérdéseire már nemcsak az apuka figyel, hanem az utasok is. Éppen a Győri kapui új szolgáltatóház mellett húz el a kocsi, mire a gyerek: — Ez mi lesz? Mi van odaírva? ... — Desz itt minden — így az apuka. — De mi? Mit tehet a szülő, sorra- rendre elsorolja, hogy gyógyszertár, fodrász, posta, totó-lottó kirendeltség, virágüzlet, s még étterem is. Ott a legtetején — mutat az épületre. A gyerek hallgat egy sort, aztán megkérdezi: — S, hogy mennek fel oda? — képcsőn — hangzik a válasz. S ha valaki sok bort vagy sört iszik, le is gurulhat onnan. A gyereknek fejtörést okoz ez a mondat, de aztán kivágja magát. Felnéz az apjára, s így szól: — Ugye, apuci, te nem iszol sok sört?... © Az DKM-ben, a régi fi- nomhengerdóben, a közép- lemezsoron történt, ahol a hengerek szorításából kikerülő lemezt hosszú nyelű seprővel „simogatták”, merthogy meg kellett tisztítani a revétől. Közben szállt a por, a korom is . .. Itt dolgozott egy testes, a nagy melegtől ugyancsak izzadó fiatalember. Ennek ellenszereként akkora zsebkendőt használt, mint egy asztalterítő, s amelyet a negyedóránként következő' váltásoknál mindig odalett a hengerállványra száradni. Ezt a lehetőséget használták ki a többiek. Észrevétlenül jócskán „megsózták” korommal e „lepedőt”. Az egyik váltásnál barátunk alig tette le a seprűt, fogta a zsebkendőt, és törölni kezdte arcát. S mint aki megtette a meleg ellen amit lehet, kényelmesen leült pihenni. A többiek pedig először mosolyogva, aztán nagy nevetéssel fogták körül. Az embergyürűben ülve azt mondja: — Mondjátok már, min derültök? Hadd nevessek én is ... Erre az egyik tanulógyerek honnan, honnan nem, elővarázsolt egy tükröt, és elébe tartotta. Mint akit darázs csípett meg, úgy ugrott fel az ülőkéről, s csak a foga villogott fehéren kormos ábrázatából... T. F. a/# téídeci A város házai “£! szanak a hunyorgó, pislákoló csillagok alatt. Hűvös, őszt lehelő szél suhan végig a Tiszai pályaudvar előtti téren. A villamosok vaksi szemeikkel, üres kocsijaikkal sírva, csikorogva kanyarodnak ki a hurokvágányról, a lomha testű csuklós autóbuszok légfékjei nagyot sóhajtva állítják meg a kocsikat. Hajnali fél négy. A ’ pályaudvari aluljáró mellett néhány fiatalem-; bér támaszkodik az Utasellátó negyedosztályú, ital- mérésének falához. Odabenn, a nagy méretű üvegtáblák mögött árnyak mozognak. A személyzet nyitáshoz készülődik. Feltöltik a pálinkásüvegeket, kirakják a sörösládákat, poharakat. A pénztárosok aprót készítenek ki a blokkok mellé. A fiatalemberek nem a legbarátságosabb szavakkal biztatják a bentieket a nyitásra. A pályaudvari megiafo- nok személyvonat érkezését jelzik. Az italmérésben is helyére kerül minden. Kulcscsorgés, s mindkét ajtó sarkig nyílik. Négy óra ... Az aluljáró lépcsőin feltűnnek az első érkezők, s lépteik a nyitott ajtók felé vezetnek. A fiatalemberek kezében már ott vannak a féldecis poharak. És mire torkukon egy slukltra leszalad a kisüsti, a két pénztár előtt sorban állnak a blokkra várók. Pillanatok alatt átható pálinkaszagtól bűzlik a helyiség. Féldeciket kémek, ritkán sört. Megisszák, s rohannak a villamoshoz, az autóbuszhoz. Nagy részük munkába indul... ! — Hegyen szíves már kivenni — nyújtja felém egy jól öltözött, negyvenes férti a blokkot, s szinte bocsá- natkérően hozzáteszi; — hosszú a sor és a gyárba megyek... Egy fél rum lesz! Csak valamivel később tűnik fel. hogy a férfi egy újabb blokkot nyom egy másik sorban álló kezébe. Mikor megissza a második felet is. rohan az autóbuszhoz. Ja, már negyed hat, s a gyár elég messze van ... — Nézd csak meg még a zsebed! Harminc fillér hiányzik... A hang kozó fiatalemberek — minden zsebüket kiforgatva — szedik össze az újabb féldecik árát. Nagy nehezen összejön a pénz. egyikük beáll a pénztár előtt kígyózó .sorba. A többiek a Katowicében átmulatott, éjszaka eseményeit vitatják. Az éjszakai szórakozóhelyek hajnalban zárna,k. Az Utasellátó akkor nyit. Ha van pénz, általában itt folytatják, — Szabad lesz!? — csattan mellettem egy ellenkezést nem tűrő hang. Nagy testű, kopottas ruhájú, sil- dessapkás férfi a gazdája. — Egészségére! — emeli felém kisüsti szagot árasztó poharát, s egyetlen húzásra lenyeüi a pálinkát. Tenyere élével megtörli az üveg száját, s a pálinkát: sörrel öblíti le. Megszokott, gyakorolt mozdulatok ... — Kell ez a kis doppingszer — mondja, s nevet. Amikor látja, hogy figyelem, folytatja: — kovács vagyok a DIGÉP-ben. A meleg és a meló kiveszi az ember zsírját. Minden reggel ez a kvantung ... Nyolc órakor früstökre bevágok egy ekkora darab szalonnát — mutatja lapátnyi, kérges tenyerét —. s azzal elvagyok délig... No! Minden jót... ! Fogja táskáját, és kicammog az ajtón. Az aluljáró ontja az embereket, megelevenedik a pályaudvar előtti tér. A neonok fényei kialszanak. Tolongás, zaj, fékcsikorgás, villamos-csörömpölés ... Csak bent nem szűnik a forgalom. A személyzet, a pult mögött — két fiatal lány — ki tudja hányadszor? újra tölti a kiürült üvegeket. A helyiség padlója, tele széttaposott cigarettavéggel, kiöntött itallhl. Egy nő megpróbálja összeseperni. Hat óra ... Jön az újabb roham. A gyárból, az éjszakás műszakból hazafelé igyekvők a vendégek. A két pénztárgép szinte ritmusra zakatol. Aprópénz gurul a lábak közöt.t, poharak csörömpölnek. — Kérek egy fél rumot... — Egy deci kisüsti... — Fél cseresznye lesz, egy üveg sörrel... ! — Fél fehér... Rum, kisüsti, cseresznye, fehér, sör... Ki így kéri, ki úgy. Ki ezt, ki azt. Féldecik. decik, literek. Forintok. öt, tíz, húsz, száz ... Munkakezdés előtt, a munka befejezése után ... — Nekem portoricot kérjél, szívem — csicsergi egy elegánsan, ízlésesen öltözött, aranyékszerekkel dekorált negyven körüli hölgy. A „szívem”, minden jel arra mutat, a férj, néhány perc múlva visszatér. Egy-egy deci portoricot és kisüstit hoz. Asszonyával egy szempillantás alatt lenyelik az italt. — Micsoda bűz van itt — jegyzi meg távozóban a hölgy. — Nem baj, de itt olcsóbb, mint benn, a restiben — válaszolja a férfi. S ez m megy A személyzetnek is jut szusszanásnyi ideje a készletek feltöltésére, a göngyöleg kirakására. Dél körül ismét fokozatosan nő a forgalom, s két óra után visz- szatérnek azok, akiit már hajnalban is itt jártak ... Felföldi György Rarsth Bolond Ösztönein, menza, tankönyvsegély Akik megérdemlik és rászorulnak ö P. Katiéknal nem olyan rég-r. nagy voll as őrön Akkor, amikor megjött az é - le sites: Kati megkapta a megpályázott ösztöndíjat Anyu tudta meg hatna- rá'ob, ő otthon volt, amikor a postás a papírt hozta.. Mondta is: kenyérkeresö í-nt a lányom ... a inisknl," Kossuth Gimnázium harmadik o itái.vos tanulójának hnvi háromszéz- •itvf-n íoi intos ösztöndíjét szavazott nipp. megyei diák- szociális bizottság, az iskoia. d ,ik-szociális bizottság Orr: tcse alapián S a sokit-j' ■ helyre ment; Kati nemcsak szorgalmas, igyekvő tanuló, akinek közösségi munkája is elismerési érdemel, hanem anyagi helyzetük is nehéz. A váltókezelő édesapa fizetéséből négy gyereket nevei nek a szülők. — Nekem legfeljebb Krt cipőm van. de megesik, hogy egy A legszükségesebbre futja csv’r Néha rosszul érzem magam a többiek között . . Ha megérkezik az ösztöndíj - a . első félévi öft-iürt- diiat egyben kapják neg a tanulók — valami szép, divatos ruha le.-?, belőle Katinak, No és valami ajándék kisftuganak. aki Kati szerint igencsak szeret ajándékot kopni. De hat eddig Kan ritkán tudta megajándékozni. DegU-.ijebb a nyár: keresetéből. cl-'* abból a iüzciekre, könyvekre kellett a nagyobb Eás;-.. P. Kai; persze mr.es egye ■Iá . fi. O. Marét, tí Márta és a többiek a Kossuth Gimnáziumba.- oai rmnehéten. a megye középiskoláiban több százan részesei a?, új kc-zép- iekoj.n «&•/.! üpdíjn.ik. Annak az ösztöndíjnak, amelyet az Országos Ifjúságpolitika! és Oktatási Tani«-;, kezdeményezésére alapítottak, s amely külön brizik korábbi társadalmi ős/.böíjc’.í.itnl. Az ugyan is sgv-ségésejt kétszáz forintot .leleriteíE Kivonta, míg er. {loiulónként változó. Ki hogyan erdenalí meg. k. hogyan r.iíirui in. ti ötszázöt ven fo iinitól báron • százötven feli ni lg terjedhet. — fia elsősein let számítjuk, 83-an pályázták meg diákja.ni-, közül Ösztön dijat. A diák-szociális bizottság állította dsxze az. ajánlását. a ennek aTnv r 7ül etett a döntés. Mi <52 3;)G forintot oszthat: um. a—*t --• üionűl-t Koz nu:’ ing Elemér, a KossU 1 b Gimnázium okMósi iguzgatótoelyeuese. S -jr w sífr-mdíu meg, liöfjjy iskoim * iák-sizzebilin biziHá-ag iaajai igen feMk- - - egtclj-asen /oghotm-. sihs?, hogy a. am ie.HméJié-bsk ■: leginkább rászorulók kapják ínig J Váinogídáat. Oj.VH no:-., a-uknek ez nagy segít- V!.d. K szempontjaik kSzóí t nemes;,b « psau!o-;:. htiy'/.etr* sz-cívisöIf. hanem az if-, milyen a .szorgalmuk, tanul tnúnyj ewtdm&iyak e e"vz '. ti f'í ’.vu,'á,sjztásnsi: ..megfelelő” -x-nt& gyekből, rm y.-n a naeatatiksn: és lroilekii’. áhos való vjs/iipy vik. Az ó-.z-ón J::, u-r ..-z, nem e&yvilen ditds.-aE3eiális juttatás, hiszen a kollégium? felvétel nyolcvan koiié- r.isíája van a gimnáziumnál. —, x: ingyené.? menza, a tankönyv , a klrijn.Juiás-sc gélv mind-mind nasy hí sok segít séget jelei!? fiáknak es -a szülőknek. £• ’onáziumban pedig több i-iin.1 ii ezm io- i-intoj. terveztek a segélyezésre. —• igaz viur-ionvun kevés olyan ftsfre-'-k ven. aki ajEgyszei láttuk még viszont; néhány hónap múltán, szájúban egy vakarcs kis fekete— MT.tíel megjelent az udvaron. Hozta az apához a kölyket Detetle. itthagyta nekünk. Mag’.mkhoz fogadtuk, hiszen, az. apja akkor már öregedett, —i~u> .irZ^n romlott. Kies iáSyfm n‘-i:-.i; !iörti!mej5yeiMz^vi'.! röii. tanul. De éppen eí° és fontos, hogy könayíSt.üpt. ,a heh rerükon, segítsük ókét .. Az új istztündíjak is olyan j szánriéh&al adódtak, i-.-r.v ; •"KV kis terhet levegyenek aj nehéz h,-íy.-el bee élő gye- j rekek í-ziiie-i válláréi Hiszen j ■A valamennyien keihez, ! dolgozok. . Vekeca nihagondnm! imc.s. Ami keli azt mégha- j &-*&■ — H. Mária idén j íareíf'ségi.fk majd — mama j s-vúite az ú-atönciijí . — j Kőriyvekf-t ivetek, mert . <a- j t*íU-.4u tc-vahb tanulni, ! nem futja, sfeafég a kü.rveket j nagyon s.-.eieit*n, « amjor ! cubV üthetem, j jaindenuapi I utazás matt. dlvások. Pcr.-jv?.! az .ntglzhet, fcogv egy ré í ri-Vböl -.rálátni más ami J éppen szüksége. .. * * Oicisiásunh; ingyenes. A j tasiftjni»;-, T.negii, nagy mug- ! K- riieiés a étiül állóknak. A í kúnj-vek, iűzebá-. az iskola, i félszer--,-1 iéjjt, a kfekiifnákí-íá- 1 >(-r j'íbh í-fjk y^nzbe karul Van, uhol i-evésre f'bja a családi köliségvétés- bo!. A., egj-re gyarapv-dó se- 3»' ’ibi r-V; ezért örvendbe- fűnk. Ital a munkások gyermekeit segíbrák, akik vaíamensiytünk javára k.-i- mato?.tetjáit majd tehetségű-i sát. Nern, nem a félelem, és nem u sebek okozta fájdalmában r.irt, ezt megérez.tem az első pillanatban. Valami szörm-'ű rémület látszott Maki szemében: b.veges tekintetében a tahi tel lenség, ä vissza- voniir latiur.-;ag ült. Mint akiben c-gv világ dőlt össze. Kid' át láttam döglődni; a szerencsét Is.': pára vonaglik, n.iloy.'iii': talpát, szemében ellürik a melegség — de nem az a merev, rugalmatlan kín .ült Maki .-.Zeitében. Hiszen a Ihaiódónak a palái megváltást Jjeleut, i: '. kínjában már svórja Ls az. élettel viaskodó lóara. Azért nyalja talpát is, jjnogy mielőbb fogyjon el a Drain, a-- éleie. ? Maki óit feküdt a kapu Xeiőtt. véresen, összetörve, fájlig fagye-ttan, és nyüszített, i Ma.-.nap a tó halásza el- jsnoedotU: r:gy két pulit lájtotl- a tóparton. Játszottak, ifutkároztak, nézelődtek. Maki Ivóit az egyik, a másik pedig f iz. anyja, aki az ominózus »eset után, és mert fiát mi l’uár befogadtuk, nem barátikozott többé az apával. | A lia!u;.z mesélte: | — Nekiiramodott az örejgebb a jégnek, csak úgy, já- |iákból. De már jött a mele- Sgebb idő, hómarŐ szél fújdo- |gált a lapos felöld Éjszakán- •ként riogott a jég... Mikor |a tó egyharniadába ért, be- • szakadt alatia a jég. Alig- ];dig tudott vergődni, a táblák fieszorítoUák a v-iz alá, két- ,'ségbeesetten csaholt az éle- ! tóért. Akkor ez a fiúkutya, | mint aki megörült, utána vetet le magát. Meg-megtor- pant, úszott is keveset, de érezhette, á is ott pusztul Az asszonyommal megdobáltuk, kizavt-ituk a jégről. Arra került, amerre a nádas volt. Én mondom a feleségemnek. „Nézzük meg azt a dögöt...” Mert csapást az érintetlen havon nem láttam, és éjszaka mintha valami pára siránkozott volna ... — A halász ott talált rá, félig fagyottan, de egy percig sem aléltan. Feküdt a jég okozta sebeivel a hóban, és siránkozott, vinnyogott. Fejét, ha emelni, bírta, arra fordította, amerre a másik, az anyakutya elpusztult. Harmadnap hazavonszolta magát; a halászná meleg levesét akkor már elfogadta, és talán attól kapott erőre. Az idős asszony, a nagymama, egy ideig hallgatott. „ nem a sebeit fáj- ncill, jaita az éjszakán Maki. Erre megesküszöm. Láttam a szemében a nagyobb fájdalmat. Azt a fájdalmat, amelyet másokért, egy másikért érezhet minden élő, a mégoly primitíven is, de gondolkodó teremtmény. S ha olykor előveszi a resz- ketés és a kétségbeesett vinnyogás, akkor én ugyanazt az üveges tekintetet látom Maki szemében, mint azon a bizonyos hajnalon, amikor éjszaka elvonszolta magát haza, a nádasból. — Ugye, ön ért engem? Ugye, megérti, miért védem a szerencsétlen állat életét, még ha az terhére is van? A család többi tagja meg csak zsörtölődik. — Bolond ez a kutya! El kell pusztítani! — mondják. ... Hát ennyi a történetem, amit most már nem odázok tovább, s közre adom. kei. ! Cani«rás Ánnaiwárír
