Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
1973. október 14., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG i 400 ezer vendég a Zsóriban Alig több mint egy hónapja ért véget az üdülési főszezon, de a Mezőkövesdi Áfész vezetői már hozzáláttak a Zsóri-fürdő vendéglátásának fejlesztéséhez. Szükség is van rá, hiszen maga a fürdő és a körülötte levő víkendtelep évről évre rohamosan fejlődik. Az idén már több mint négyszázezer vendég fordult meg a Zsóriban, amelyet mindinkább megkedvelnek a pihenni vágyó emberek. Természetesen joggal várják a vendégek, hogy kulturált, a mai igényeknek megfelelő ellátásban legyen részük. Erről beszélgettünk Farmosi Imrével, Mezőkövesd és Vidéke Áfész ügyvezető elnökével. — Milyennek ítéli meg a pillanatnyi helyzetet? — Talán mondani sem kell, hogy szövetkezetünk a vendéglátás színvonalának növelését tekinti egyik fő . feladatának. Szerintünk is sokat javult a helyzet az előző évekhez képest. A főidényben két vendéglátóipari egységet üzemeltettünk állandó jelleggel. Ezenkívül több kihelyezett pavilont létesítettünk a fürdő területén. Ugyanakkor gondoltunk a víkendtelep lakóira is, négy vállalat — LKM, MÁV, KISZÖV, MHSZ — üdülőjében pedig.;.-, büfét nyitottunk^ 'Előrelép*-í" tünk a közétkézté.Ö-'sbén is. így például *az idén 5 vállalat beutalt dolgozói részére biztosítottuk az üdülőhelyeken szokásos szerve-' zett étkeztetést. « — A fejlődés jól lemérhető a forgalom alakulásán — jegyezte meg az elnök. — Az idén ez húsz százalékkal volt magasabb, mint 1972-ben. A fürdő területén és a víkendtelep'en a szövetkezet vendéglátóipari egységei csaknem tízmillió forint forgalmat bonyolítottak le. Külön örülünk annak, hogy a forgalom 65— 70 százalékát ételféleségek árusításából értük el. — Elégedettek-e ezzel a forgalommal? — Természetesen nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Ezért úgy döntöttünk, hogy felmérjük anyagi lehetőségeinket, és ennek megfelelően alakítjuk ki fejlesztési elképzeléseinket. — Elhatároztuk, hogy a kezelésünkben levő szállodát, s a hozzá tartozó éttermet októberben bezárjuk, és a télen, illetve kora tavasszal bizonyos korszerűsítést végzünk el rajta. Mindenekelőtt bővíteni kívánjuk a konyha kapacitá- 1 sát. Ezen belül újabb hűtőgépeket, hűtőkamrákat helyezünk üzembe, és korszerűsítjük a raktárhelyiségeket. Terveink között szerepel egy nagy kapacitású ön- kiszolgáló pultsor létesítése, továbbá egy 10—15 ezer- literes sörtároló beszerzése is. — Mi a helyzet a szállodával? — A szálloda bővítését ezúttal ugyan nem tervezzük, ellenben mindenképpen korszerűsíteni szeretnénk. Az á célunk, hogy a mai követelményeknek megfelelő szállodai szobák álljanak a vendégek rendelkezésére. Mint azt Farmosi Imre, az áfész elnöke elmondta, az elkövetkező hónapokban mintegy három millió forintot fordítanak a Zsóriban levő vendéglátóipari egységeik fejlesztésére, korszerűsítésére. Ezáltal is szeretnék öregbíteni a fürdő jóhíré tFECSKE CSABA Szeptemberi este A kémények füstöt eregetnek; déli szél fúj, könnyű, meleg, lugason a szőlőszemek aranyos napfénytől édesednek. Légy tornászik ezüst pókfonálor, virágra csigauyál ragad, ércesedik a szilvamag börtönében, roskadozó fákon. Kolompolva ballagnak a nyájak, zörög a fuvaros szekér, sötét lesz mire hazaér és ködbe burkolóznak a házak ... yrr; .Látogatóban: Egy-órásmesternél Köztudott, hogy a kisiparosok még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek a szolgáltatóiparban, nélkülük egyelőre elképzelhetetlen a lakossági igények kielégítése. A maszek, kifejezés azonban egy fuicsa mellékzöngét kelt az emberekben. Akaratlanul is a balatoni lángos- sütők, 'á bizsusok, a nyugati kocsikkal szaladgáló, javakban dúskáló ügyeskedők jutnak eszünkbe. Pedig a kisiparosok többsége becsületes, szorgos munkával keresi kenyerét. Stubner István órásmesterrel, a szakma kiváló dolgozójával először az árubemutatóval egybekötött őszi vásáron találkoztunk, Özdon. Ingyen végzett ki- í sebb beállításokat, igazításokat, öt nap alatt mintegy háromszáz óra került ki keze alól. Amit még akkor megtudtunk az 52 éves órásmesterről: 1945 óba • 'párttag, a Petőfi alapszer- Vezet vezetőségi, tagja, s ^ igen sok társadalmi munkát végez a közösségért. Néhány hét múlva a Vö- a röshadsereg úti kis műhelyében kerestük fel. A falon körben régi, cirádás faliórák, gyűjti a mester, ez a hobbija, alatta körben oklevelek, első helyen | a szakma kiváló mestere kitüntetés, a tanulók vizs1 < gáztatásáért kapott oklevelek, de még ott található az 50-es évek elején adományozott sztahanovista oklevél is. — Furcsa módon, véletlenül kerültem kapcsolatba az órás mesterséggel — magyarázza készségesen j Stubner István. — Órás családba nősültem. Én a i gyárban kezdtem, 1938-ban. Voltam segédmunkás, majd két másilk szakmán kívül marós segédlevelet szereztem. Innen a sztahanovista oklevél. 1950-től ipari tanulókat oktattam. Üzemi baleset ért, egy lábtörés hosszú időre járóképtelenné tett. Szinte unaloműzésből, akkor tanultam meg. az órás mesterséget az apósomtól. 1954-ben azután én is kiváltottam az ipart. Az apósom egyébként elmúlt nyolcvanéves, de még mindig dolgozik, alig száz méterre van az üzlete. — Von-e elég munkája? Milyen jövőt jósol a kisiparosoknak a szakmában? — Annyi a munkám, hogy többet nem is bírnék elvállalni. A jövőt illetően, ha arra gondol, hogy nem akarnak-e minket kiszorítani, az adóval élet- képtelenné tenni, hát nincs ilyen. Természetesen adót fizetünk, ezzel nekünk is hozzá kell járulni államunk fejlődéséhez. Kisvárosokban egyébként még nagyon sokáig jövőt látok a maszekoknak a szakmában. Én magam javítok, könyvelek, pénztáros vágyók és anyagbeszerző. Ha csak öten dolgoznánk egy műhelyben, mindezekre külön személyt kellene alkalmazni, nem nehéz kiszámítani, mennyivel emelkedne a javítási költség. — Nem sérti-e a maszek. kifejezés? — Nem. Munkával keresem kenyeremet, naponta tíz-tizenkét órát is dolgozom. Ugyanolyan munkásembernek érzem magam, mintha a marósgépen dolgoznék. Kevesebb a szabad időm, az igaz, öt éve már a nyaralásról is lemondtunk. Az igazság persze, hogy unokák vannak, és a fiatalokat is segítjük. Ha csak ketten lennénk feleségemmel, nem kellene ennyire hajtanom. — Sokan azt tartják, hogy az órás annyit számol, annyit kere's, ameny- nyit akar ... — Igen, az emberek nagy többsége azt hiszi, elég belefújni az órába, s utána kedvünk szerint megnyomhatjuk ceruzánkat. Arról előszeretettel elfeledkeznek, hogy egy- egy órával nem ritkán fél napot is elbíbelődünk, amíg rendbehozzuk. Ha átszámítanám keresetemet, úgy 15 forint körül jönne ki a tiszta órabérem. Ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a mi szakmánkban nincsenek lelki- ismeretlen emberek, ügyeskedők, de ilyenek másutt is találhatók. Persze, az óra különleges szerkezet, különleges a szakmánk is. Arra gondolok, hogy ránézésre nem mindig lehet megállapítani a pontos árat, sok rejtett hiba ak- • kor jön elő, amikor szétszedjük. Helyesnek tartom az árajánlatot, kisebb té* védésnél esetleg rádolgozok, ha nagyobb a baj, megvárom a tulajdonost, azután folytatom a munkát. — Azt mondta, sok a munkája. Mi volt az üzlet- a vásári ingyenes javításban? — Nem volt üzlet, legfeljebb propaganda, egyszerűen társadalmi munkának tekintettem. Felkértek rá, képviseljük a kisiparosokat is. Egy hetet vett igénybe a felkészülés, külön asztalt és egyebeket kellett készítenem hozza, öt napig tartott a vásár, őszintén szólva még most is elég sok a restanciám miatta. Ügy érzem, ennyivel tartottam városomnak. — .Pártvezetőségi tag, sok munkát végez. Menynyiben megy ez munkája, keresete rovására? — Ezt akár sértő kérdésnek is tekinthetném, mert az anyagi szemléletet feltételezi. Ha nem lennék maszek, senkinek se jutna eszébe ilyet kérdezni. A gyári dolgozók is átszámíthatnák, hogy a társadalmi, a közösségi, vagy a pártmunka helyett menynyi mindent elvégezhetné- nek.kiskertjükben, vagy a ház körül. Szerencsére nem szokás ezt számolgatni. Én inkább azt kérdezném, miért vagyok egyedüli párttag az ózdi kisiparosok között?... Tóth István Itt élt közöttünk... A tudós öröksége Amikor először találkoztam vele, meg gyerek voltam. Ott ült háza tornácán egy fonott karosszékben, es tollával érthetetlen vonalakat húzott a kezében tartott jegyzetre. Rám nézett, de nem szólt. Nagyot csalódtam. Már annyit hallottam Vásárhelyi Istvánról, s elképzelhetetlen volt, hogy ez a borostás arcú, állandóan cigarettázó „öreg bácsi” lelt volna a Bükk nagy kutatója. Az, almafát nézte. Szemét le nem vette a rajta röpködő madarakról. Órákig figyelt, s néha behúzott egy strigulát jegyzettömbjébe. Mar- nagyon untam magam, mikor megszólalt. — No, beszélhetünk. Már nem jönnek, leszállt a nap. Később kiderült, hogy a cinkéket nézte; mennyi kukactól. nyűtől szabadítják meg a kerti álmafát. Az érthetetlen vonalak a cinkék és az elvitt lárvák voltak. Sokáig beszélt arról a haszonról, amelyet az énekesek nekünk, embereknek hajtanak. öt éve már, hogy meghalt. A múltkor az iskolában Herman Ottóról tartottak előadást. A nagy polihisztor tanítványai, követői között megemlítették Vásárhelyi Istvánt. A diákok közül csak hárman ismerték a nevét. Egyikük megjegyezte: úttörő volt, — de azt már nem tudta, hogy a biológia melyik ágában. Békaporontyok mázsaszámra Kezemben tartom hat könyvét. Ennyi jelent meg nyomtatásban azon a számos tanulmányon kívül, amelyet hazánk faunájáról írt Hat évtized fáradságos kutató-, gyűjtőmunkáját jelentik ezek a művek. Itt ülök pisztrángos-telepi házában. Még minden rá emlékeztet. „A természetet figyelő emberre”,— ahugy « mondta. Szétnyílt kezemben a könyv. A Palota-szálló megnyitása utáni hónapokban — írta — mázsaszámra fogták ki a Hámori-tóból a békaporontyokat, és elföldelték. A következménye az lett, hogy az eddig szúnyogmentes területen — mivel . nem volt békaporonty, amely a szúnyog- lárvákat elpusztította volna — gyötrelmessé vált a tartózkodás. Furcsán hat ez a régi történet. A biológiai védelemről írt. Arról, hogy ha az emberi beavatkozás nyomán kiesik egy szem a természet végtelen láncából. annak következményeit felmérni lehetetlen. — Számolj utánam. Egy róka évente — egyéb táplálékain kívül négyezer pockot pusztít el. Ebből 1200 darab a nőstény. Ezres évi szaporulattal eléri az egymillió 200 ezer darabot. Ha csak 10 kilogramm vegyes takarmányt fogyaszt el egy pocok, gondold meg. hogy a róka oktalan kilövése mennyi kárt okoz egy gazdaságban? Permetezés, porozás Szavait igazolja az a sereg mezei kártevő, amelynek szaporodását stAnmi em gátolja. Már csak néhány darab van azokból a ragadozó madarakból, amelyeknek fő tápláléka az egér volt, és'sajnos, a rókák is erősen megfogyatkoztak. Az egyensúly felborult! Húsz éve, hogy felhívta az emberek figyelmét egy másik veszélyre. — Szeretném tudni, mi lesz ennek a nagy permetezésnek és porozásnál-; a vege? Itt Garadnán 1939- ben DDT porozószerret védekeztek a burgonyabogai' ellen. A táblákon az eddig nagy számban éló barna varangy erősen pusztította a bogarakat és a lárvákat. A vegyszerezés után a varangy is kipusztult. A rákövetkező években a burgonyabogár annyira elszaporodott. hogy e növény termesztésével végképp fel kellett hagyni. A környék porozása nyomot hagyott a természetben. Az eső belemosta a vegyszert a patakokba és a tavakba. A pisztrángok elpusztultak. Pista bácsi éjjelente boncolta fel a halakat, és innen származik egy megállapítása: — A HCH tartalmú növényvédő szerek nagy hibája, hogy felhalmazódik a szervezetben. Olyan károkat okozhat, amelyeket jelenleg nem tudunk felmérni. Itt élt a Bükkben. A favágók és mészégetők gyakran találkoztak vele. Négy évtizeden át járta az ei'döt. gyűjtötte a természet érdekességeit. A pisztráng legnagyobb szakértőjének tartották, de akik munkáit olvasták, vagy gyűjteményeit látták, megbizonyosodhattak sokoldalúságáról. Magyarország halai írásban és képekben és A kétéltűek hasznáról és káráról írott műveit így jellemezte: — Ezzel a két könyvvel Herman Ottó elképzelését, sőt kifejezett kívánságát — ha több mint 60 év után is — életem alkonyán, de teljesítem. Kereken 72 éve, hogy megjelent a nagy mester A madarak hasznáról és káráról írt könyve, és ennek folytatása a két Vásárhelyi-kötet. Kevés példányban jelent meg, pedig a nagyközönség számára íródott. Ugyanúgy, mint az a nyolc, nyomdakész állapotban levő könyve, amely a tudós házában található. Mikor jelennek meg? ... Elzárva, elrejtve Láttam Vásárhelyi István csigagyűjteményét Több mint félmillió fajtából áll, olyan unikumokkal, amelyek másutt nem találhatók. A szakértők szerint értéke felbecsülhetetlen. .Láttam Magyarország : összes halainak csontvázát kikészítve, dobozokban. í Láttam egy olyan patológiai gyűjteményt, amely a világon egyedülálló. Élő állatok különböző csontbetegségeit tartalmazza a ge- rincferd üléses pontyivadékoktól kezdve a foggyökér- ’ gyulladásos nutriakopo- nyáig. Láttam az egészet egy j dolgozószobában. Pista bácsiéban. Igaz. féltő kezek között, de mindenkitől elzárva, elfelejtve. Vásárhelyi István életrajzából: — Titkos reményem az volt, hogy egyszer majd a bükki Herman Ottó Múzeumban helyezhetem el gyűjteményemet. Sajnos, a háborúban elpusztult gyűjteményt már nem tudom, de azóta ismét lenne mit bemutatnom. Miért nincs ott? Életében sokan mellőzték, eredményeit elferdítették. Ha már bebizonyosodott; hogy amit műveiben lefektetett, az helyes, akkoj; legalább most ne felejtsük el, hogy volt egv tudósunk, aki itt élt »közöttünk, a lillafüredi hegyekben. Kármán István
